AZOKRÓL A TÖRTÉNETEKRŐL, AMIK A SZENVEDÉLYBETEGSÉGRŐL SZÓLNAK, SOK EMBERNEK A SZÖRNYŰSÉG JUT ESZÉBE.
PEDIG VAN ENNEK JÓ OLDALA IS!
MERT LEHET FELÁLLNI ÉS ÉLNI. EGY NORMÁLIS ÉLETET.
EZÉRT TESZEM KÖZZÉ AZ ALÁBBI BESZÉLGETÉST NAGY KÖSZÖNETTEL BESZÉLGETŐTÁRSAMNAK
Köszönöm Béla, hogy itt ülsz velem. Engem mindig motivál, amikor megosztod velem, velünk a tapasztalataidat. Leginkább az a fordulat érdekel, ami az alkohollal kapcsolatban történt veled. Mit jelent ez a váltás az életedben, és egyáltalán hogyan történhetett ekkora változás az életedben?
Egy szóban is össze tudnám foglalni: mindent jelent. Ez jelenti nekem most az életemet. Amíg ittam, addig azt hittem, hogy az az élet. Meg volt a mindennapi innivalóm, addig jól éreztem magam. Nem törődtem azzal, hogy másnak mi a véleménye. Nekem az volt a fontos, hogy minden nap, amikor felkelek, legyen hova mennem inni, lefekvés előtt is legyen hova mennem inni. Nem tudtam, hogy van olyan élet, amit most élek, hogy abbahagytam az ivást. Durván 30-35 év, még több is tán, míg ittam, ebből tíz évet komolyan ittam.
Letetted a cigit is ez év januárjától. Az egyik legjózanabbul gondolkodó ember vagy, akit ismerek. Nem alkoholista emberek között is az igazán józanul gondolkodók közé tartozol az életemben. Hogyan tudtál ebből kiszállni?
Alkoholistának tartom magam. Van egy olyan pont az életben, amit mélypontnak hívunk. Ezt egy alkoholistának el kell érnie. Mindenkinek más. Van, akinek az a mélypont, hogy odacsukja az ujját, van, akinek az, hogy elveszíti a családját, a munkáját, van, akinek a jogosítványa megy el. Nekem elment a jogosítványom is, a munkahelyem is, a családom is. Nekem minden elment. Ennek két oka van: én meg az alkohol. 2013-ban gondolta a feleségem, hogy elég, otthagyott, összepakolta életem értelmét, a lányomat is, hiszen van egy tizenhét éves lányom. Nem a gyűrűt dobta a homlokomhoz, hanem döntés elé állított, hogy mi a fontos nekem: az alkohol vagy a normális családi élet, a normális emberi élet.
De ez még nem volt a mélypont.
Megkönnyebbült boldogság volt, mert mindenhová dugtam a piát, azt hittem senki nem tudja, hogy iszok, csak én tudom egyedül. Ez nem így működött, mert tudta mindenki, hogy alkoholista vagyok, csak én nem tudtam. Vagyis sejtettem, csak nem akartam elhinni. Otthagytak, április közepén. Nem felejtem el, mert a névnapom előtt volt pár nappal. Megkönnyebbültem, mikor elmentek, mert így nem volt ellenőrzés. Ittam tovább.
Egyszer június közepe felé, amikor nem voltam szomjas, ültem egyedül a szobában, és akkor jött rám olyasmi, hogy mi az ördög lesz velem. Egymagam vagyok, ma holnap hatvan leszek, egyedül vagyok, elesek, senki nem jön hozzám, ott döglök meg a szék mellett, az ágy mellett, akárhol, teljesen mindegy hol. Akkor jöttem rá, hogy valamit ezzel csinálni kell.
Soha nem hittem el, hogy fent van valaki, hogy van jó Isten, hogy van Felsőbb Erő. Erről sokat hallottam itt a gyűléseken. Azt hittem, már okos vagyok, így abbahagytam a gyűlésre járást, és visszaestem. Ebben az időszakban történt, hogy egy este csak úgy bekapcsoltam a tévét, és valahol, mindegy volt nekem, hol kapcsolom be a tévét, csak úgy bekapcsoltam. Pont olyan műsor végét láttam meg, ami egy rehabilitációs programmal foglalkozott Budapesten. Nem tudtam pontosabban hol van ez a program, de azt még hallottam a műsor végén, hogy ott van lehetősége azoknak, akik változtatni akarnak az életükön. Mondták, hogy lehet hívni a megadott számot. Mivel én csak a műsor végét láttam, nem tudtam őket felhívni, lemaradtam a telefonszámról.
De a bogár, az elhatározás megindult bennem.
Azt tudtam, hogy segélykérő vonal van a teletexten, amit rögtön felhívtam. Elmondtam, hogy melyik műsort, melyik kórházat láttam. A hölgy nehezen, de megtalálta a telefonszámot. Este volt 7-8 óra körül. Tudtam, hogy az elhatározásomból nem lesz semmi, ha másnap hívom fel a kórházat,
Tudtam, hogy ha megint azt mondom, hogy majd holnap reggeltől hagyom abba az ivást, akkor abból nem lesz semmi. Ezért rögtön hívtam a kórházat, nem néztem hány óra van.
Telefonáltam, elmondtam, mit akarok, mit hallottam, elmondtam, azt is, hogy tudom, a Felsőbb Erő itt van velem. A hölgy, aki felvette a telefont, a főnővér volt, aki bajai származású, Baján nőtt fel, jól elbeszélgettünk. Elmondta, hogy hétfőn hívjam a doktornőt. Így is tettem. Jövő héten hétfőn -egy hét múlva- kellett felmennem meghallgatásra. Azóta, hogy én tudtam beszélni a főnővérrel, azóta én nem ittam.
Hogy van ez? Teljesen egyedül csináltad végig? Hiszen te telefonáltál, te mentél fel. Direkt nem kértél segítséget? A történetből ez derül ki a számomra.
A mélypontot el kell érni, hogy érezd innen már lejjebb nincs. Ez a fontos.
Mennyi volt ekkor a napi adag?
Változó volt, mert én töményet ittam, egy litert, másfél litert naponta. Vodkát ittam főleg.
Mások hogyan csinálják? Milyen variációk vannak még?
Van, aki bort iszik, van aki keveri. Van aki sört iszik, ez teljesen változó. Én a töményre álltam rá. Rá is mentek a szemeim. Mindenhez kell a szemüveg.
Ilyenkor a máj nem károsodik maradandóan?
A máj regenerálódik a leggyorsabban. Itt van a zsebemben a papírom. Egy átlagembernek 0-45 között van a normális tartománya. Ezt a májra vonatkozó értéket gamma gétének hivják. Amikor vért vettek tőlem a kórházban, jó erős két hete nem fogyasztottam alkoholt. Tehát két heti absztinens lét után a gamma gétém ezerötvenöt volt. Ha 45 felett van valakinek az értéke vagy akinek 46-47, az már baj. A 45 a felső határ. Nekem 1055 volt. Vagyis, ha nem hagyom abba akkor, és júniusban nem megyek kórházba, engem szeptemberben elvitt volna a májam.
Ez a második része a felvételnek, megnézem megy-e, bocsánat! Oké, indulhatunk.
Semmi gond, ha kell elmondom még egyszer. Ha ilyesmiről beszélek, az nekem gyógyír. Azért szeretek erről beszélni, mert segít, hogy betartsak egy egyszerű szabályt, hogy az első pohártól kell tartózkodni. Mert azt iszom meg én , az első poharat. Jelzi az agyad, hogy na, nincs semmi bajod? Akkor még eggyel, még eggyel meg lehet inni, és akkor nincs vége. Visszaeső típus vagyok. Amikor nem volt komoly az elhatározásom, megittam még egy felest, még egyet, még egyet, nem vették észre otthon, másnap mentem a féldecis vodkáért, és ez így indult tovább.
Én is itt józanodok. A szorongásomra ittam, ami már elviselhetetlenné vált főleg akkor, amikor teljesen tönkrement a házasságom. A tehetetlenségemre, szorongásomra volt az alkohol az oldószer. Valakitől ezt úgy hallottam, hogy az elsőt én iszom meg, második megissza az elsőt, a harmadik megiszik engem. Mit tudsz mondani azoknak, akik nem akarják elhinni vagy félre vannak informálva, hogy a szenvedélybetegnek az első kortytól való tartózkodás a megoldás? Miért nehéz elhinni másoknak ezt? Mit mondjunk az átlagembernek, aki nem érti vagy nem akarja érteni, hogy ez a megoldás, hogy az első korttyal nem érdemes játszani?
Aki elhiszi azt magáról, és be is ismeri magáról, hogy alkoholbeteg, az valamilyen szinten előnyben van. Főleg, ha jár a gyűlésekre is, és elhiszi, amit a társak mesélnek magukról, amikor a többiek elmesélik, hogy nekik mi volt az élettörténetük, biztos sok hasonlóságot fog találni. Ez biztos. Aki nem hiszi el magáról, hogy alkoholista, az próbálkozik. De ha elhiszi, hogy alkoholista, és tudja, hogy egy pohár kevés, hogy egy korty sok, ha ezt elhiszi, és tesz azért, hogy ez így is legyen, hogy egy korty sok, hogy egy pohár sok, akkor jó.
Hogyan hangzik az első lépés? Hiszen te egy 12 lépéses program gyűlésein veszel részt. Azért kérdezem még, mert tudom, hogy kívülről fújod az egészet.
Első lépés: Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben – hogy életünk irányíthatatlanná vált.
Azért, tudom kívülről az egészet, mert úgy kezdődnek a mondatok például, hogy eljutottunk, elhatároztuk, beismertük, készen állunk, alázatosan. Alázattal kell élnem az alkohollal szemben. Az alázat fontos, mert az alkohol erősebb, mint én, de csak akkor, ha én megiszom az első kortyot. Amíg nem iszom meg az első kortyot, addig én vagyok az erősebb. Szoktuk mondani: amíg én az üvegen kívül vagyok, és ő az üvegen belül, addig én vagyok az erősebb. Ha az üvegen kívül van ő is, akkor ő az erősebb. Lépéseket meg azért tudom fejből, mert mélyen belemerültem abba, hogy én nagyon így akarok élni, ahogy most élek. Nekem olyan a 12 lépés, mint a himnusz.
Sok a visszaesés, ezzel lehet számolni. Te mit mondasz azoknak, akik el vannak keseredve az életben azzal kapcsolatban, hogy küzdenek valamivel, mindig visszaesnek. Te hogyan élted meg? Hányszor estél vissza?
Háromszor. Én nem azért estem vissza, mert probléma volt az életemmel, hanem azért estem vissza, mert nem értem még el az igazi mélypontomat. Nem azért jártam annak idején a gyűlésekre, először 2003-ban voltam a bajai csoportban, mert ez nekem volt fontos, hanem nekem mondták hogy járjak. A feleségem kérésére kezdtem el járni, hogy legyen családi béke. Hogy befogjam a szájukat, elmentem gyűlésre. Jártam is nyolc hónapig, aztán felkeltem az asztaltól, hogy én már okos vagyok, erős vagyok, óh, én ezektől mindent megtanultam, abbahagytam a gyűlésre járást, és visszaestem. De nem azért, mert problémám van, hanem mert hallottam, hogy van szociális ivó is, és gondoltam kipróbálom, hogy iszok pár pohárral, ettől nem lesz semmi bajom. De mivel én alkoholbeteg vagyok, az az egy pohár sör, pálinka, úgy megindított, hogy nem tudtam, hol az elég.
Említetted, hogy lehet szociálisan is inni. Kik a szociális ivók? A szociális ivó nem issza magát részegre?
Ellentmondásnak fog tűnni, amit válaszolok. Hosszú évek alatt, míg ittam, meg tudnám számolni a két kezemen, hányszor voltam nagyon berúgva. Tehát nem sokszor, de mindig volt bennem. Reggel felkeltem, lehet, mert annyira hozzá szokott a szervezetem, hogy muszáj volt innom. Szinten tartó zugivó voltam. Mert van három fajtánk. A szinten tartó, aki bizonyos szintre issza magát, és azt tartja állandóan. Van a zugivó, aki lopva iszik, és van a gépszíjas, aki például négy-öt napig iszik, fél évig nem iszik, majd kezdi újra. Ő a négy-öt nap alatt részeg. Van olyan része is, hogy 4-5 napig iszik , háromnegyed évig nem iszik, de van olyan része is, hogy ez a háromnegyed év, vagyis a két ivás közti távolság kezd rövidülni. Nem egyik napról a másikra, de rövidülni szokott a két ivás közti szakasz ideje.
Tehát ez a például háromnegyed nem berúgós szakasz rövidülhet? Vagyis sűrűbben jelentkeznek a részeg időszakok?
Igen, számíthatunk erre.
Terápiára mentél, bekerültél ott egy csoportba. Miért fontos ez? Mihez kell a csoport? Miért nem megy az ember mondjuk a körzeti orvoshoz? Terápia? Csoport? Nem lehet ezt egyszerűbben megoldani?
Budapesten hatan voltunk egy csoportban, olyanok is foglalkoztak velünk, akik már 15-20 éve nem fogyasztottak alkoholt, és ők is alkoholbetegek, ők voltak a segítőink. 2-3 ilyen segítőnk volt ott. Elmesélték saját történetüket. Hogy ők hol voltak, hova jutottak, most hol tartanak. Ez is segített nekem. A másik, hogy sokféle fajta program van, lényege a Minnesota program. De vannak olyan terápiák, amik börtönszerűen működnek, ahová bemész, rád csukják az ajtót, mehetsz ki-be. Magad alá pisilsz, magad alá csinálsz, nem foglalkoznak ezzel. De a kórházban engem úgy fogadtak, mintha vakbélgyulladásom lenne. Nem úgy fogadtak, mint egy utolsó alkoholistát. Vannak olyan terápiák, ahol gyógyszeres kezelést kapnak. Mi ott nem kaptunk semmiféle gyógyszert, azonkívül, amit a vérnyomásomra szedtem. Ott az ember fejét dolgozták meg. A gondolkodásom változott. Teljes mértékben.
Miben fejeződik ez ki a hétköznapi életedben, hogy megváltozott a gondolkodásod? Mert sokan mondják, hogy az ember nem változik, főleg, 60-70 évesen az ember nem változhat!
Mondok példát. Egyik: olyan szinten megváltozott a gondolkodásom, hogy például, amikor reggel felkeltem, amikor ittam, esett az eső, azt mondtam, hogy rohadjon meg az egész világ, esik ez a mocskos eső. Nem mondok ma már ilyet, mert jó a növénynek, a határnak jó, madaraknak jó, és akkor nekem miért nem jó? Nekem is lehet benne valami jó. Csiripel a madár: rohadjál meg, megint felkeltettél. Ma már nem gondolok ilyet. Hanem: milyen szép hangja van. Tudok örülni, ha esik az eső, ha süt a nap.
Mindenben van olyan, hogyha a másik oldalát nézem, akkor abban nekem is van jó.
Ha negatív emberek vesznek körül, rossz napod van, akkor mi teszel?
Én teljesen rávetítem az életemet az alkohol vonalára, mert én alkoholista vagyok. Azt is megtanultam, hogy akármilyen problémám van az életben, ha meghalnak a szüleim például, ami nagy megrázkódtatás tud lenni, de ha én visszatérek oda, ahol voltam, hogy megihatok valamit, mert meghalt az anyám, megihatok fél pálinkát, azzal a bajokat csak tetőzöm, nem oldok meg vele az ég világon semmit. Abban a pillanatban, amikor megiszom az első korty pálinkát, az nekem jó. Érzem, hogy megnyugtat. De mégsem nyugtat meg. Biztosan nem nyugtat meg. Ezzel csak tetőzöm a bajokat. Jobb nem lesz. Abban a pillanatban jó, de aztán megiszom a többit.
Tehát még a legnehezebb élethelyzetekben sem kell visszaesni? Nincs kivétel az ivásra?
Az embernek valamibe kell kapaszkodni, mindenből van kiút. Amikor felmentem a rehabra, ott volt egy segítőnk, aki akkor 15-16 éve tiszta volt. Elmesélte a saját történetét. Tanult volt, elitta a házát, annyira ivott, hogy amit először megivott, az kijött belőle, de utána már tudott inni. Annyira alkoholista volt, hogy vett egy szitát. Amikor megitta az első fél liter bort, tudta, hogy ki fog belőle jönni, ekkor odatette a tál fölé a szitát, a szitába hányt bele, hogy a sűrű fent maradjon. Azt kiöntötte, és ami lefolyt, azt megitta, hogy nehogy kárba menjen. Ez nekem adott egy akkora lökést, hogy azt mondtam, hogy ha ő ebből kijött, akkor ha tudom magam kontrollálni, és van segítség, és itt vannak mások példái, ha tudok élni ezzel, akkor én is elérhetem, hogy tudok másnak segíteni.
Teljesült a vágyad, mert ez mára valóság. Van mondanivalód, motiválsz másokat a saját tapasztalataiddal. Másik kérdésem: a program része Isten is, akinek becsületes neve a programban: Felsőbb Erő. Aki nem járt eddig templomba, hogyan dolgozza fel azt, hogy a lépések része a hit?
Én maszek fuvaros voltam, kamionjaim voltak, jártam az országot. Nem tudok arra visszaemlékezni, amikor szín józanul vezettem volna. Mindig volt a fejemben valamennyi. Meg vagyok bérmálva, áldoztam is, ministráns is voltam, gyerekként jártam templomba, de nem vagyok vallásos. Először, amikor elvették a jogosítványomat, be voltam rúgva, ügyvéd visszaadta. Másodszor sem voltam józan, Zalaegerszegig még elmentem józanul, majd jöttem vissza berúgva, felmentem a vaskorlátra. A kamion úgy ült fel a szalagkorlátra, hogy volt egy sziklás szakadék alatta. Kijöttek a rendőrök, felkeltettek, kiszálltam, billegett a kamion, én voltam a súlypont , így meg kellett várni, míg jönnek a daruval. Utána tudtam csak kiszállni. Elvették a jogsit. Az ügyvéd visszahozta. Harmadik alkalommal nagy darus autóval elaludtam, belementem egyenesen egy árokba. Mély árok volt. Ott is rendőrök szedtek ki. Sosem vezettem józanul, kétszer ott voltam, hogy megdöglök, de egyetlen karcolás nem esett rajtam, akkor sem, amikor árokba mentem. Akkor sem, amikor a szakadék fölött landoltam. Ha két centivel jobbra megyek az árokba, biztos meghaltam volna. Akkor annak vettem, hogy szerencsém volt. De amikor megváltozott a gondolkodásom, hogy alkoholista vagyok és nem biztos, hogy ez csak szerencse, akkor kezdtem elhinni, hogy van valaki fent, aki fogta a kezemet. Célja volt velem és nem engedte, hogy bajom legyen.
Másik része az, hogy mindig piásan vezettem, mégis senkit nem bántottam. Részegen vezetve bárkit meg tudtam volna ölni, nyomorékká tenni. Nem tudom másképp megmagyarázni, csak úgy, hogy valaki fogta a kezemet. A Felsőbb Erő nem engedte, hogy végzetes bajt csináljak, célja volt velem.
Úgy tűnik, az volt a terv, hogy előbb-utóbb megjön az eszem.
Egyre komolyabb figyelmeztetések jöttek, például szana-széjjel törtem a kamiont.
Azt gondolom ma már, hogy nincs ennyi szerencse a világon. Valakinek segítenie kellett, hogy most itt ülök, és tudok beszélgetni.
Ez a hit milyen más szokásokat, új dolgot hozott az életedbe?
Részletesen ezt nem tudom megválaszolni. Inkább azt mondom, hogy kaptam egy új életet. Ezzel minden megváltozott. Főleg, hogy visszakaptam a lányomat.
Nem mindegy, hogy az a gyerek velem nevet, vagy rajtam nevet.
Amíg ittam, rajtam nevetett, most velem nevet. Borzasztó nagy különbség. Haza jön az iskolából, és ezt sem lehet meghálálni, csak úgy, hogy nem iszom, szóval hazajön az iskolából, most nem besunnyog, keresve, hogy melyik fotelben van elnyúlva az apja, hanem kiabál már a terasztól, hogy hello apu, megjöttem. Nem lehet összehasonlítani a kettőt egymással.
Következő téma: Párkapcsolat. Te új ember leszel. Júj, de jó. Ennek mindenki örül? A társad is? Innentől kezdve minden szép és jó? Csupa boldogság a párkapcsolat?
Úgy nem lehet kezelni ezeket a változásokat, hogy mától kezdve nem iszok, akkor mindenki ugyan úgy megváltozik, mint én.
Hosszú évek alatt eljátszottam a bizalmukat, amit nem lehet visszahozni csak úgy. Azért dolgozni kell. Eddig azért küzdöttem, hogy meglegyen a mindennapi piám, most azért, hogy ma, holnap három éves leszek. Most azért küzdök, hogy otthon még elnyerjem azt a bizalmat, amit elittam. Nem érzem lovon magam, de sokat teszek azért, hogy újra megbízható ember legyek, de ezért a családnak is dolgozni kell. Az alkoholizmus nem egyszemélyes sport. A gyógyulás sem az.
Tehát nem csak a szenvedélybetegnek kell gyógyulni, hanem a társának is? És ha ez nem sikerül, akkor jönnek a válások?
A házastársnak is meg kell tanulni egy józan emberrel élni. Amikor megjöttem a rehabról két hónap után, ott azt mondták, hogy a munka csak most kezdődik. Eddig volt, aki vigyázott rám, most magamra vagyok utalva. Elteltek hónapok, évek, és amikor valahonnan hazajöttem, a feleségem szagolgatott, hogy ittam-e. A bizalom még nem jött vissza.
Akik küzdenek valamivel, szeretnének szembenézni a problémájukkal , de ilyenkor újra és újra feladják a közbejövő akadályok miatt, és épp mostanság akarják feladni, bedobni a törölközőt, nekik mit üzensz?
Keressenek meg engem.
El kell hinni azt, hogy van megoldás.
Hogy minden egyes emberben benne van a lehetőség, hogy lehet másképp is csinálni. Ott van a lehetőség mindenki előtt. (Hé:Íme Béla telefonszáma, megadom az ő engedélyével: 06 20 3173 055)
Egy riporter kérdezte egyszer egy zenésztől, hogy régen a példaképének a neve állt a hangszertokján, de ma mit írna erre a bőröndre. A zenész azt válaszolta, hogy a mai bőröndjén az állna, hogy soha ne add fel az álmaidat, hogy jobb is lehet, és főleg a gyerekeknek kell megmutatni, hogy érdemes változni azért, hogy normálisan élhessünk. A te bőröndödön ma mi áll? Mi van ráírva?
Az, hogy: hazaértem.
Ez áll a bőröndömön. Hazaértem és ezt nem adnám oda semmiért.
Ami még hasonló mottó nekem, az egy rajz. A rehabon volt kreatív érzés óra. A doktornő azt mondta, hogy rajzoljuk le a saját mélypontunkat. Én lerajzoltam egy családi házat lesötétített ablakokkal. Egyik ablakon egy kis rés volt, ott lestem ki én, az ég persze be volt borulva, az ajtó ki volt támasztva egy pálinkásüveggel résnyire. Mindennek van értelme. És a ház előtt ment a feleségem -sirni fogok- és ment a lányom, integettek visszafelé. Nem csukták be az ajtót, résnyire nyitva hagyták. Rám volt bízva, hogy én mit csináljak. Ezt rajzoltam le. Ez a mélypontom, nincs nekem lejjebb, azaz: egymagam maradtam. És mikor visszajöttem a rehabról, ezt a rajzot hoztam magammal haza, a többit nem. Mai napig is ott van a szobámban, fejjel lefelé van fordítva. A három év alatt volt rá példa, hogy gondolkodóba estem, hogy biztos jobb lenne, ha innék valamit. Ekkor bementem a szobába, elővettem a rajzot, megfordítottam, hogy ha azt az egy kortyot megiszom, akkor ez lesz megint, amit lerajzoltam. És ez nekem rohadt sokat segített. Hogy ha azt az egy kortyot megiszom, akkor nem lesz olyan, hogy hazaértem. Mert én most otthon vagyok, hazaértem.
Ma ez a ház hogy néz ki?
Ez a ház úgy néz ki, hogy állandóan süt a nap, akármilyen gond is van, mert olyan család nincs, ahol nincs probléma. Ha gond van, akkor mindig elkezdek tízig számolni, mielőtt lépek valamit, mielőtt cselekszek. Ezen értem azt, hogy sose borul be az ég. Tele van virággal kívül-belül. És hogy eljárok ide a gyűlésre minden kedden, pénteken, ez nekem jelenti azt is, hogy locsolom a virágokat, nem hervadnak el. Nem szabad hagyni, hogy elhervadjanak.
Miért fontos szerinted, hogy az ember először is magát szeresse?
Azért fontos, mert ahogy megtanultam szeretni magamat, szép lassan a világ is megtanult szeretni engem. Most már ott tartok szerintem, hogy szeret a világ. Most már mások is számítanak rám.
Gyakran hallom, hogy a gyerekem miatt fontos változnom, a család miatt, a szerelmem miatt kell vagy érdemes megváltoznom. Ebben nem hiszek. Ha nem magamért változom, nem is változom igazán. Azt hiszem, ez is egy AA-s szlogen. Te hogyan látod ezt?
Erről az a véleményem, hogy nem azért nem iszok, hogy nekem legyen életem, hogy legyen család. Nem azért nem iszok, hogy legyen pénzem, házam, autóm. Azért nem iszok, mert nem akarok inni. Mert ha iszok, tudom, hogy mi lesz a vége. Ha nem akarok inni, és nem iszok, akkor minden megjön.
Nem egyik napról a másikra, de minden megjön.
Van családom, van egy lányom, aki többet elmond nekem, mint a saját anyukájának, pedig lány. Nem mindenhol van úgy, hogy a 17 éves lány az apukájával olyan nyíltan, olyan szabadon tud beszélgetni , ahogy velem beszélget a lányom. Ez az ő életében is nagy ajándék, mert nekem az volt a legnehezebb, hogy magamnak megbocsássak. Magamnak megbocsátani azokat az éveket, amiket a lányomnak elvettem az életéből. Látom, hogy most hogyan él a gyerekem. Nem anyagilag gondolom, hanem lelkileg, és látom, milyen élete lehetett akkor, amikor nem számíthatott az apjára.
Szoktál beszélni erről a betegségről másoknak is? Azért kérdezem csak, mert általában tele vannak az emberek előítélettel.
Nem szabad letagadnom azt, hogy én milyen voltam. Sokan szégyenlik azt, hogy ők alkoholisták és letagadják. Én nem szégyenlem. Én büszke vagyok arra, hogy alkoholista vagyok, de olyan értelemben, hogy ilyen alkoholista. Beteg vagyok, de ilyen beteg vagyok.
Elmondtam a lányom iskolájában is az egyik tanárnőnek, hogy a lányom miért volt ilyen, miért viselkedett így, miben nőtt fel. A tanárnő elvette a lányomtól a telefont, és ezért mentem be hozzá az iskolába, a telefon miatt. Ekkor beszéltem neki magamról. Azt mondta, hogy ő ilyet még nem hallott. Tehát nem titkoltam előtte.
Hogyan reagált a tanárnő?
Először csak nézett, aztán azt mondta nekem is, és másnap a lányomnak is, hogy irigyli a kislányt, hogy ilyen apukája van.
Hogyan tudnál most bátorítani másokat, akik szeretnének valamiben megváltozni?
Megéri, próbálják meg. Én csak annyit mondok, meg kell próbálni változtatni az életünkön. Rajtunk múlik csak, az biztos, veszteni való nincs. Azért nincs, mert ha nem jön be a változtatás, minden marad a régiben. Ha bejön, az egy csoda. Ha bejön, akkor meg megérte.
Volt miért küzdeni. Ha nem jön be, nem sikerül, mert nem vagyunk egyformák, nem mindenkinek sikerül, és akkor semmi veszteni való nincs. Akkor minden megy tovább, maradok alkoholista, iszok tovább, kész. De meg kell próbálni. Érdemes érte küzdeni, mert aki nem küzd érte, az nem fogja soha megtudni a kettő közti különbséget úgy, hogy ismeri mind a két oldalt. Ismeri az alkoholizáló oldalt is, meg a józan oldalt is ismeri.
Mert abban is éltem épp eleget, ebben most élek, tudok különbséget tenni a kettő között. Meg kell próbálni és akkor előbb utóbb rá fog jönni az ember, hogy ez valahogy jobb, ez másféle élet, más világ, mint az a világ. Megérte. Minden szín alatt megérte. Még annak is megéri, aki most nem tud teljes mértékben dönteni. Az ilyen ember éljen fél évet, éljen egy évet józanul, aztán, ha visszaesik, én is többször visszaestem, de ha újra meg újra feláll, akkor előbb utóbb rájön, hogy ez az élet jobb. Érdemes küzdeni érte.
Köszönöm szépen a beszélgetést, azt, hogy megosztottad velünk az életedet. Ittam a szavaidat! Jó, hogy nem feltétlenül piálni kell ahhoz, hogy bírjuk az életet. Elég, ha hagyjuk, hogy mások történetei átitassanak minket és reményt adjanak.
2016. június 7.
