TÁRSFÜGGÉS 3.
2017. február 05. írta: Hajdú Éva

TÁRSFÜGGÉS 3.

ora.jpgEgy történet forog a témában szájról szájra. Hadd terjedjen ezen a helyen is! Az egyik legszebb-legfontosabb tantörténet, amit valaha hallottam:

"Egyszer volt, hol nem volt, egy nő kiköltözött a hegyekbe, egy barlangba, hogy ott együtt tanuljon egy guruval. Mint mondotta, mindent meg akart tanulni, ami csak megtanulható. A guru zsákszámra hordta hozzá a könyveket, aztán magára hagyta, hadd olvasgasson. Minden reggel megjelent a barlangban, hogy lássa, hogyan halad a tanítványa. Minden áldott reggel ugyanazt a kérdést tette fel:

 - Tanultál már valamit abból, ami megtanulható? Ám mindahányszor ugyanazt a feleletet kapta:

- Nem, nem tanultam. A guru ezt hallva ráhúzott a nő fejére a botjával. Így ment ez hónapokig. Egy szép napon a mester belépett a barlangba, feltette ugyanazt a kérdést, végighallgatta ugyanazt a választ, s már emelte is a botját, hogy a nőre sújtson, az azonban megragadta a pálcát, s az megállt a levegőben. A nő megkönnyebbülten nézett fel a gurura, hogy véget vetett a napi veréseknek, mégis félt, hogy a mester megdorgálja. Legnagyobb meglepetésére azonban az elmosolyodott.
- Gratulálok mondta-, most levizsgáztál. Mindent tudsz, amire szükséged van.
- Hogy érted ezt? – kérdezte a nő.
- Mindent megtanultál, ami csak megtanulható a világon – felelte a guru. – Hisz tudod már, hogyan vess véget a fájdalomnak."

Miről szól ez a történet? Miben aktuális ez nekem? Az én válaszom az, hogy mindegy, hogy ki okoz fájdalmat nekem, azt csak én tudom megállítani. Egyik ügyfelem egyszer ezt mondta: "Rájöttem, hiába járok masszíroztatni, ha csak ettől várom a gyógyulást. Nekem is változnom kell."
Nem arról van szó, hogy ne járjon masszőrhöz, de a fájdalom megszűnését hiába várja CSAK mástól!

Egy szupi édesanyát szeretnék még idézni a fenti történet kapcsán:

"Ez a történet- elképesztő, de szerintem egyszer mindenkinek át kell ezt élnie, pont azért, hogy megtanulja, hogy milyen az egészséges kapcsolat. Csak nem mindegy mikor és hogyan történik ez. És tovább kell tudni lépni belőle. Ahogy ő is megállította a botot.

A társfüggőséget is én is átéltem, csak nagyon fiatalon. Aztán rájöttem, hogy csak magamra számíthatok. Hogy az ember egyedül van még egy kapcsolatban is. Sőt a kapcsolat akkor működik jól, ha az ember önálló tud lenni benne. Nem azért vagyunk együtt, mert a másik nélkül nem tudunk létezni, hanem azért, mert szeretjük egymást. Szeretjük egymást annyira, hogy megengedjük a másiknak, hogy önmaga lehessen mellettünk. A gyerekeimet is észrevétlen terelgetem efelé. Hogy szeressék és segítsék egymást, de mindenkinek legyen egy saját élete. Az egyik gyerekemet arra tanítom, hogy neki nem a testvérével kell összemérnie magát, hanem a saját társai között kell boldogulnia. A másik gyerekemnek tanítom, hogy ugyan figyelnie és vigyáznia kell tudnia a kistestvérére, ha olyan a szituáció, de attól még nyugodtan lehetnek saját vágyai, sőt kell, hogy legyenek. Nyugodtan vonuljon el olvasni ha ahhoz van kedve, de azért időnként engedjen a másiknak is. Nem egyszerű, de fontos megtanítani őket."

Köszönöm ezt a megosztást! Sokat beszéltem arról, hogy mi a társfüggés. Legyen az utolsó szó azé, hogy MI NEM A TÁRSFÜGGÉS:

Sőt a kapcsolat akkor működik jól,
ha az ember önálló tud lenni
benne.
Nem azért vagyunk együtt, mert a másik nélkül nem tudunk létezni,
hanem azért, mert szeretjük
egymást.

Kapcsolódó írások:
Társfüggés 
Társfüggés 2. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/api/trackback/id/tr1812183740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása