A SOKSZINŰSÉG EMBERE
2016. szeptember 17. írta: Hajdú Éva

A SOKSZINŰSÉG EMBERE


rozsaszin.jpgEGYEDÜL NEM JUTUNK SEMMIRE, CSAPATBAN KELL GONDOLKODNI! 
CSAK KÉZ A KÉZBEN LEHET EREDMÉNYEKET ELÉRNI!

-vallja beszélgetőtársam, egy fiatal hölgy, aki hisz
ezekben a nem is annyira divatos értékekben.
Örülök, hogy közelebbről is megismerhettem őt.
Vannak emberek az életemben, akik visszaadják a hitemet abban,
hogy nem a győzelem a fontos, hanem a nyereség!
Hogy nem másokat kell lenyomni, hanem magamat fejleszteni.
Hogy nem harcolni kell egymás ellen, hanem tisztán küzdeni!


                                                                 Ő Péterfay Krisztina.
                                                            A SOKSZINŰSÉG EMBERE!


Szabad kérdeznem, hány éves vagy?
Huszonhét.

krisztifa.jpg


Amikor középiskolás voltál, hogyan láttad a jövőt, hogyan indultál el?

Középiskolásként a Frankelba jártam. Szüleim fontosnak tartották a nyelvet, előnyömre válhat. Nagyon rövid idő alatt elsajátítottam a német nyelvet. Semmiről egy év alatt középfokú szintre jutottam. A gimnáziumban megfogalmazódott a kérdés: mi szeretnék lenni. Vonzott a biológia. Akkoriban, amikor elkezdtünk tanulni az emberről, egyértelműen orvos akartam lenni. Az orvosból lett biológus. A pszichológia is érdekelt. Utána eszembe jutott, hogy a matekkal menjek tovább. De gyorsan kiderült, amikor a nehéz részek jöttek, hogy nem a matek az én világom. Aztán az érettségikor dönteni kellett, hol tanulok tovább, melyik városban. Segítséget kértem grafológustól. Elemezte az írásomat, de nem nagyon tudott segíteni, kiderült, hogy reál és humán beállítottságú is vagyok, nem talált éles különbséget. 2008-ban divat volt a turizmus, úgy döntöttem, hogy ezt választom, mert szeretek utazni, és használhatom a nyelvtudásomat is. Megjelöltem Pestet, Veszprémet, aztán változtattam a sorrenden, Veszprémben tanultam tovább. De mostanában jöttem rá, hogy ezt mások tanácsolták, nem az én döntésem volt. Az egyetem alatt egy non-profit szervezetben, az AIESEC-ben rendezvényszervezéssel foglalkoztam. Középvezető lettem.

Jöttek lehetőségek kimenni tanulni Erasmussal, de nem léptem meg párkapcsolat miatt. Egyetem után munkát kerestem. Egyetem közben is dolgoztam. Veszprémben nem találtam olyant, ami jó lett volna. Turizmust végeztem, ezen a területen keresgéltem. Nem találtam, például az éjszakázás nem tetszett.


Ha igazán a turizmust választod, akkor feladod, „csak” azért, mert éjszakázni kell?
Elgondolkodtató. Emlékszem egy alkalomra, mikor ajándékokat készítettem a barátaimnak, és hajnali három-négy óra környékén feküdtem le, reggel meg korán kellett kelnem. Úgy, hogy lehet, igazad van.


Hogyan értékeled ma, hogy az egyetemen tanultakon kívül sok minden érdekel? 

Hálás vagyok, hogy ennyi mindennel kapcsolatba kerülök, jó mindezt használni, és megosztani másokkal. Gyerek-agykontroll, később felnőtt tanfolyamot végeztem. Jobb agyféltekés rajzolás tanfolyamra jártam. Sok mindent csináltam. Azonban, mikor sok információt kapok, vigyáznom kell, mert az energiáim széteshetnek.

jin-jang.jpg


Erről eszembe jut, hogy a Gömböc nevű forma magyar feltalálói azt nyilatkozták egyszer, hogy „legyen egy biztos pontod, egyébként fejre állsz.” A külső hatások tényleg könnyen szétszednek minket. A túl sok jó tanács sem lehet hasznos, ha nem tudom, mi mellett kötelezzem el magam.

Tényleg be kell lőni egy irányt. De a másik véglet, az mennyire jó? A mai generációban azt látom, hogy sokan burokban élnek.

Nem tudják, hogy van más is. Legyünk nyitottabbak. Kéz a kézben, összefogjunk egymásért, a másikért, tudjunk őszintén számítani egymásra.

Hány évesen mentél ki Angliába?
23 éves voltam. Diploma után.

chakra4.jpg


Mit tudsz tanácsolni azoknak a hozzád hasonló huszonéveseknek, akik bele szeretnének vágni?

Ahogy egyre több emberrel tartottam a kapcsolatot, exponenciálisan nőtt a szókincsem, magabiztosabb lett a nyelvhasználatom. Nagyon sokat fejlődtem, sok új embert ismertem meg. Nem csak angolokkal, hanem más nemzetiségekkel is dolgoztam. Szlovákokkal, lengyelekkel, olaszokkal. Van egy ismerősöm, aki semmit nem tudott angolul, de kb. három hónap alatt úgy megtanult, hogy meg tudta magát értetni másokkal, feliratos filmeket nézett, sokat olvasott. Biztosabb, ha alaptudással megyünk ki, de a lényeg, hogy az ember akarjon tanulni.


Ma a legfontosabb tapasztalatod?

Különböző helyeken dolgoztam. A legtöbbet egy idősek otthonában töltöttem szakácsként és kisegítőként. Itt volt a legtöbb tapasztalat. Voltak nehézségek, kihívások, de nem volt lehetetlen. Kaptam olyan segítséget is, hogy az angol főnököm anyagilag kisegített, amit később visszafizettem.

Mindenhol találtam segítő kezeket, embereket. Csak megfelelően kell hozzáállni.

riszti.jpg 

 

Melyik tulajdonságodra volt leginkább szükséged az angliai évek alatt?

Az alázatra. Teljesen egyedül mentem ki, rászorultam mások segítségére, és volt, hogy munkát is barátomnak ismerősén keresztül kaptam, így könnyebb volt, mint teljesen ismeretlenül beállítani valahová. Kétszer is szereztem így munkát, ismerősön keresztül.

Nem szabad úgy hozzáállni emberekhez vagy bármihez, hogy majd én megmutatom, hogy meg tudom csinálni. Egyszerűen azért vagyunk itt, hogy másokkal közreműködve tegyük a dolgunkat. És ha segítünk a másiknak, az visszajön hozzánk. Tudod, az energia nem vész el, csak átalakul.

imagekr.jpg

 

Mi a cél, hogyan tudod mindezt használni?

Azt érzem, hogy amikor önkénteskedtem Angliában is, itthon is, ez boldoggá tesz, hogy segítek másoknak. Ez az az irány, ami már korán megfogalmazódott bennem. Jött az egyetem, külső behatások, de mindig visszajutok oda, hogy a szolgálat fontos a kapcsolatokban.

Az egész élet arról szól, hogy szolgáljuk egymást.

Egyetértek. Eszembe juttattál valamit. Manapság sok olyan emberrel lehet találkozni, akik azért akarnak segítőfoglalkozást találni, mert mintha belemenekülnének egyfajta szolgálatba. Én a segítő szót nem is használom. Nem segítőként, hanem támogatóként működök a mediációs-coaching folyamatban. Aki emberek támogatásával foglalkozik, nem szabadna elfelejtenie, hogy senkin nem lehet segíteni, mindenki magán tud segíteni. Egy ember a másikat maximum támogathatja, hogy a másik tovább léphessen. Az igazi támogató - segítőfoglalkozású ember önmaga segítője. Így tud embereket támogatni, hogy ők is magukon segíthessenek!

Neked mit jelent a fejlődés? Tud az ember változni?

Leginkább saját életemből tudom, hogy igen, hiszek is abban, hogy az ember meg tud változni, ha kell. Legszembetűnőbb az volt, amikor három év angliai tartózkodás után visszajöttem, találkoztam azokkal, akik körbevettek korábban is, és láttam, hogy megrekedtek, ugyanazt csinálják, ugyan úgy gondolkodnak, zárkózottak a világ dolgaival szemben, és persze voltak, akik változtak.

ora.jpg


Mit jelent a változás neked, miben látszódik meg?

Amikor hazajöttem és elmondtam, hogy az a sok nemzetiségű ember, akiket megismertem, hogyan látják a világot, és azt kaptam, hogy az „hülyeség”, észrevettem az emberek zárkózottságát.

Aki remeteéletet él, az kevés új dolgot tapasztal meg. Angliában idősebbek vettek körül, középkorúak és idősebbek. Nagy segítőkészséget fedeztem fel. Nem azzal foglalkoztak, hogy nem beszélem tökéletesen az angolt, vagy hogy nem angol a nemzetiségem, hanem segítettek. Amit észrevettem még, az a „köszönöm”, és a „szívesen” kifejezések használata. Itthon ezt nem találtam meg. Adok valamit valakinek például, és semmi reakciót nem kapok. Néha fennhangon mondom, hogy szívesen, boldogan, örömmel. Ekkor kapcsol a másik, hogy tényleg kösz.

Ez bántott nagyon. De látom, hogy itt is vannak segítőkész emberek. Csak megfelelő helyeken kell keresni.

 mosolyog.jpg

Neked mit jelent a szórakozás?

A tipikus szórakozás, miszerint az ember elmegy éjszakai szórakozóhelyekre, nem az én világom. Szórakozás nekem inkább, ami nem elvesz, hanem ad. Ez nekem az olvasás, a jó beszélgetések, csak úgy lenni pozitív emberekkel, vagy a természetben lenni, sportolni.

barik.jpg 

Sok barátod van?

Relatív, hogy sok vagy kevés. Éltem itt Baján 19 évet, négyet Veszprémben, hármat Angliában, másfél éve vagyok itthon. Angliában van például egy jó barátom, majdnem napi szinten vagyunk kapcsolatban egymással, így gyakorlom az angolt is. Építkezem, igen.

 

Hogyan érzed magad itt? Mi van most a kondérban?

Barátság, kedvesség, szeretet, kapcsolatépítés. Most jól érzem magam, találtam olyan helyeket, ahol befogadnak, elfogadnak, ahol fejlődhetek.

 angel.jpg

Miért fontos neked, hogy pozitív emberek vegyenek körül?

Azért, mert amit adok, azt kapom vissza. Ha adok, az visszahat rám, ebből töltődöm, van mit adni kifelé. Ez jó. Sok negatív hatás ér minket, és ha nem törődünk azzal, hogy töltekezzünk, akkor az ember lefelé süllyed. A süllyesztő pedig nem a legkellemesebb hely.

Évekkel ezelőtt elmentem túrázni egyedül, sütött a nap, néztem az utat, a betont. Eltelt pár óra. Egyszer csak felnéztem. Egy dombot láttam, tetején kilátóval. Lenéztem. Ott a szürke beton. Felnéztem, ott egy szép kilátó, az erdő, minden zöld.

Ekkor kezdtem érteni, hogy ha felnézünk, akkor látunk igazán.

Akkor vesszük észre, ami tényleg van. A szürkeséget is lehet bámulni, de az nem épít. Elém tárult egy gyönyörű látvány. És amikor ezt elmesélem, mosolyt csalok az emberek arcára.

Ez igaz! Önkéntelenül mosolygok most én is! Édes kiscicu mosoly lett belőle, megmutatom:

cica.jpg


Mi van, ha valaki visszaél a jóindulatoddal, és kihasznál?

Meg kell találni a módját, hogy ilyenkor megvédjük magunkat. Mindenki magának tapasztalja meg, hol a határa annak, amit adhat, mennyire önzetlenek a másik szándékai.

Résen kell lenni.

 

Mi az, ami ebben minket megakadályozhat?

Az, hogy materialista világban élünk, nem gondolkodunk, automatikusan cselekszünk, beszippant könnyen a reklám, a külső impulzusok. Elfelejti az ember, hogy belülről kell építkezni. Ha belül tisztában vagyunk magunkkal, azt adjuk ki, tovább. Ha belül rend van, akkor kívül is rend van. Amikor pozitívabban állok hozzá valamihez, akkor a külső is megváltozik.

szivkr.jpg

 

Konkrét példa: Angliában az idősek otthonában, a konyhán havi nagy takarítások voltak.  Volt időszak, amikor nem szerettem csinálni, mert kemény munka volt, de elhatároztam, hogy megpróbálok másként gondolni erre az egészre. A takarítással gyógyítok, erre gondoltam. Ezzel a hozzáállással a munka könnyebb lett, a főnököm segített, megkaptuk az öt csillagos elismerést is, ami házon belül egy elismerés.

A pozitív hozzáállás ennyit képes változtatni egy helyzeten.

 
Mindig ilyen könnyen megy neked? Tanulható ez a jó, pozitív hozzáállás?

Az életben minden tanulható. Amit valaki egyszer megtanult, bárki elsajátíthatja. Bármiről is lehet szó, az alapokat kell elsajátítani, aztán gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni kell.

 step.jpg

Mit értesz gyakorlás alatt? Mit jelent ez a mindennapokban?

Napi jó cselekedetet. Például mosolygunk a másik emberre. Apró dolgokkal tudjuk a másikat mentálisan támogatni. A pénztárosnak szép napot kívánunk. Apró dolgokkal bearanyozzuk a másik napját.

 

 laci33_1.jpg

Miért olyan nehéz sokszor a változtatás? Szerintem nem könnyű egy nehéz élethelyzetben csak úgy pozitívnak lenni.

Kívülről kell szemlélni. Amikor kilépünk a komfortzónánkból és kívülről nézzük a helyzetet, személyt, akkor képesek vagyunk arra, hogy elrugaszkodjunk a saját beidegződésünktől, kívülről nézve teljesen más minden, így sokkal könnyebb megtalálni az összefüggéseket. És ezáltal lehet elemezni, és megoldani.

Nekem segít, hogy leírom ilyenkor, mi történt, miért, mi negatív, mi építő. Ilyeneken gondolkodom, ez segít. Nem a másikat vádolom, hanem megoldani szeretném a helyzetet. Jó sok lapot teleírtam már.

 

Mit tartasz erősségednek?

Ez a kíváncsiság. Sok mindenbe belefogtam, a kíváncsiság hajtott. Pálcikaembert rajzoltam, meg kopasz fát. Nem gondoltam, hogy négy nap alatt megtanulhatok rendesen rajzolni. Ez is egy kíváncsiság volt. Beiratkoztam egy jobb agyféltekés rajztanfolyamra, tényleg megtanultam rajzolni négy nap alatt. A kíváncsiság, a tudás iránti vágy hajtott.

 kez_1.jpg

Mi a gyengéd?

Talán az, hogy néha túlságosan érzékeny vagyok. Ez lehet erősség is, de ha érzelmileg nehéz helyzetekben nem tudok bánni az emberrel, az empatikus készséggel, akkor előfordulhat, nem hozok jó döntést.  

 

Mit szoktál csinálni, amikor konfliktusba kerülsz valakivel?

A legnyugodtabb pillanatát megkeresem, meghallgatom, elmondom a saját nézőpontomat és megpróbálok kompromisszumra jutni a másikkal.


Most tanulsz, képzed magad, hogy profi segítő váljon belőled. Mit gondolsz a munkalehetőségekről?

Tényleg egy bizonytalan világban élünk, miközben nagy a választék. Nekem az a fontos, hogy a szívére hallgasson az ember, mert azt tudjuk hosszú távon csinálni, amit csinálni akarunk és amit élvezünk.

 

Te mit gondolsz a hibákról? Sokan vannak úgy vele, hogy az rossz dolog, ezért nem is mernek szembenézni a hibáikkal.

Nem lehet nem hibázni, mindennapos dolog. Azonban a hiba is relatív. Hiába mondják, hogy dönts okosan, dönts jól, nem biztos, hogy az a döntésem jó lesz a másiknak is. Szerintem az adott tudásunkkal hozunk meg egy döntést, adott helyen, adott időben. Hiába rágódunk azon, hogy visszanézve az nem stimmel, de öt éve múlva már más tudással rendelkezünk, ezért nagy valószínűséggel másként is döntünk.

 laci1.jpg

Nem is olyan rossz a hibázás?

Nem. Az a jó benne, hogy tanulunk, fejlődünk belőle, lépünk előre, csak úgy kell hozzáállni, hogy tényleg megkeresem, hogy mi az üzenet, ami nekem fontos.

Nem azt a részét kell nézni, hogy jaj, hibáztam.
Tehát az ócsárolást magunkra nézve teljes mértékben el kell felejteni.

 

Mi a legnagyobb sikered?

Vannak emberek, akikre számíthatok, és vannak emberek, akik számíthatnak rám.

 

Mi a legnagyobb kudarc?

Nem rágódok a múlton, mert minden, amit elkövettem, ha jó, ha rossz, teljesen mindegy, az kialakította azt a személyt, aki most vagyok. Nincs olyan, ami kudarc lenne.


Hát, őszintén szólva, nem minden nap hallok ilyet: "Nincs olyan, ami kudarc lenne." 
És önök?

Azért volt nagyon jó együtt dolgozni Krisztinával, mert folyamatos bája, kedvessége nem holmi érzelem csupán, hanem -ahogy én tapasztalom- elköteleződés és munka.
Ő az, aki figyel a részletekre! 


„Az emberi kapcsolatokban az apró dolgok a nagy dolgok.” -írja Covey, a világ egyik híres motivátora.
Kriszti arra emlékeztet engem, hogy  bárkivel van dolgom,
figyeljek a részletekre, az apró dolgokra. MERT MEGÉRI!

Köszönjük az olvasást! 

 nevjegykartya.jpg

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/api/trackback/id/tr9611717157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása