A LEGNAGYOBB ŐRÜLET (2.)
2016. október 20. írta: Hajdú Éva

A LEGNAGYOBB ŐRÜLET (2.)

 

Van itt még valami, amit én így hívok: a KÖZVETETT ÉS A KÖZVETLEN HATÁS.

Közvetlen hatás: az a minta, amit otthonról hozunk. Ez a legerősebb, legmélyebb program az életünkben, ezért nem érdemes elmenni mellette. Ezért mondják, hogy nézd meg az anyját, és vedd el a lányát, vagy nézd meg az apját, és csak utána menj hozzá.

pillagno.jpg 


1.
Példa:
a férj a házasságában ugyan olyan lekezelően beszél a feleségével, ahogy az apjától látta. Nem tudatos ez, és nem is akar olyan családfő lenni, mint az apukája, DE pontosan ezt teszi. A felesége viszont nem hajlandó elfogadni ezt a gyakori lekezelő hangnemet. A férj kezdi kapisgálni hangneme következményét. A érdekes számomra az, hogy a férj elmondása szerint nem érti, mi a gond ezzel, Ő "NEM AKAR ROSSZAT". Szóval nem érti, nem akarja megbántani a feleségét. Hiszek neki.

A lényeg: pontosan az apai mintát követi még akkor is, ha nem érti teljesen a felesége problémáját. VISZONT! Elkezd figyelni arra, hogy hogyan beszél a feleségével. Elkezd normális, emberi hangnemben beszélni, nem csattan fel, ha hülyeséget hall, stb. Figyel  a hangnemére, néha ront, ekkor felesége normálisan rászól, hogy "tudod, nem vagyok a kutyád", a férj veszi az adást. Szóval össze tudnak dolgozni. Miközben ezt írom, libabőrös leszek, mert tudom, hogy minden házasságban előfordul az ilyesmi: a változtatni való. Nagyon jó érzés látni, hogy ez a két ember eredményt tudott elérni.

A feleség azt mondta, hogy ha férje ezen nem változtatott volna, biztosan elváltak volna. Miért biztos? -kérdeztem. Biztos - válaszolta a hölgy, mert vele is ilyen csúnyán tudott vele beszélni apukája egész életében. Felnőve olyan embernek látja magát, akin csak úgy át lehet gázolni. Aki folyton alárendelődik. Mert ezt tanulta be! De nem akar ilyen ember lenni, ezért ki kell állnia magáért és képviselnie azt, hogy vele többé sem az apukája, sem a férje, sem más "kutyastílusban" nem beszélhet.
Le a kalappal a hölgy előtt, mert férje előtt őszintén, nyugodtan, hiszti nélkül tudta képviselni álláspontját.

Megkérdeztem a hölgyet, hogy mennyire volt ez tudatos. Teljes mértékben -válaszolta, mert az ő szülei alá-fölérendelt kapcsolatban éltek. Az egyik mindig leuralta a másikat. A másik visszavágott. Támadás-védekezés-támadás-védekezés. Ő nem akar ilyen kapcsolatban élni. Ezért arra törekedett, hogy a férjével úgy beszéljen, mint egyenrangú féllel. Mert ő olyan házasságot akar, ahol a két fél egyenlő! Talán ez volt a legerősebb hatás, amivel elérte a férjénél ezt a nagy változást.

laci5_1.jpg

2. 
Egy kis videót készítettem. Hang nélkül néztem bele "véletlenül" a felvételbe. Valami nagyon ismerős volt, nem tudtam, mi. Hát rájöttem, hogy az arcmozgásaim, mimika, az egész az anyáméra hasonlít!! Leestem a székről, állam leesett. Anyámnak van olyan idegesítő, számomra nem követendő stílusa, arca beszéd közben. Én pont ezt mintáztam le. Tudattalanul, önkéntelenül. Miért? Mert az otthoni gesztusok, minták ágyazódnak be leginkább a jellemünkbe. A pszichológia is ezt mondja, és a Biblia is, hogy SZEMLÉLÉS ÁLTAL VÁLTOZUNK. 

3.
Egyik kedves férfiismerősömmel az apukája nagyon, nagyon kutyastílusban beszél. Amikor együtt dolgoztam vele egyszer, megdöbbentem, hogy pont úgy beszél velem, ahogy vele az apukája. Meg kellett neki mondanom, hogy ez a stílus nálam nem megengedett. Elbeszélgettem vele, azt hiszem, sokat szenved az apukájával való kapcsolatban, azt hiszem fegyvere a tűrés. Hát ő tudja.
Nos, hiába szenved apukája stílusától, ő mégis ezt folytatja. Miért? Mert akaratunk ellenére átvesszük sokszor még szüleink járását, testtartását is. Nagyon erős az a hatás, ahol felnövünk. Mert ami körbevesz, azzá válunk. Az ott van bennünk.

Kötelességünknek tartom átvizsgálni a házasságba hozott mintákat és átgondolni, hogy mit akarok megtartani, és mit akarok kidobni.

Hogy meg lehet-e szabadulni a rossz mintától? Teljesen soha!  Ami belénk kódolódott, az már kitörölhetetlen, de felülírható: van választásunk! Tehát speciális helyzetek előhozzák belőlünk a mintát, a felszínre kerül, de én észreveszem, a víz alá nyomom, megállítom. Ezt a folyamatot lehet egyre könnyebbé tenni, ha gyakoroljuk! Ahogy a fenti példában is: a férj hajlama meg van a hülye beszédre, de figyel arra, hogy ezt felülírja. A különbség, az eredmény kézzelfogható! 

4.
Egy kedves ismerősöm családjában az volt a szokás, hogy valami mindig közbe jött, ezért nem tanultak tovább. Az ő szülei sem tanultak tovább, bár tervezték. Valami mindig közbejött. Ismerősöm akar változtatni ezen a forgatókönyvön, ezért, amikor munkahelye beiskolázza, bár olyan témában, ami nem érdekli, mégis jól teljesít és vállalja. Miért? Ahogy ő mondja: nem akarja folytatni ezt a szokást, nem akarja ezt a folytonos meghátrálás-mintát továbbadni két gyönyörű, tehetséges gyermekének.

A fent említett mintákat, beidegződéseket nem tudatosan választjuk, de csak tudatosan, komoly önismereti munkával tudunk megszabadulni tőlük.

laci33_1.jpg


Jól van, tudom, tudom! A jó szülői hatásokról se feledkezzünk meg. Egy szülővel való munkámban jött elő a gondolat, hogy nem az a legnagyobb baj, ha a gyerek nem hallgat a szülői jó szóra, hanem az, ha nincs szülői jó szó.

Könnyű elhinni szülőként, hogy "ez a gyerek sosem hallgat rám", de azt még nehezebb elhinni, hogy, ha van jó szülői minta, akkor azt a gyerek a maga élethelyzetében ne idézné fel, ne követné valamikor!


Egyébként  a kommunikáció különös szabálya szerint nem javasoljuk mondogatni, hogy "a gyerek sosem hallgat rám",  mert könnyen úgy értelmezheti a gyerek, hogy "az a dolgom, hogy ne hallgassak rá." Jobb, ha úgy kommunikálunk az ezzel kapcsolatos kételyeinkről, hogy "most nem hallgatsz rám, de legközelebb újra megkérlek, és remélem, jobban fog menni, kisfiam."
Az utóbbit ajánlom:::) Ugye, érezzük a különbséget? Ugye érezzük a két mondat közötti NAGY különbséget ÜZENET-MONDANIVALÓ és szülői hozzáállás tekintetében?????

kez_1.jpg

A közvetett hatás:
Személyiségünk alakulásában nem csak a családi kapcsolatok vannak ránk hatással, hanem az iskolai, baráti, és mindenféle hely és hatás, amivel érintkezésbe kerülünk. Ezek is lehetnek olyan minták, amit szinte észrevétlenül, de beépítünk a személyiségünkbe. Ilyen közvetett hatás lehet az is, hogy amikor az életünket éljük, rádöbbenünk, hogy van, amin érdemes változtatnunk. Például igazi szorongó emberként léptem a nagybetűs életbe, nem sokra becsültem magamat. Azt sem tudtam elhinni magamról, hogy képes vagyok elvégezni egy főiskolát, miközben mindig sokat olvastam, jegyzeteltem a felfedezett összefüggéseket az olvasmányaim között. Ha újra kezdhetném, eszmetörténetet, kultúrtörténetet tanulnék, legalább is már középiskolásként faltam Egon Friedell sorozatát, szóval ilyesmit.
Rájöttem, hogy önmagam elfogadása, értékelése nélkül nem élhetem az életem. Talán a legfontosabb számomra, hogy minden napomat úgy éljem, hogy a szorongó embert ne engedjem a felszínre törni, mert azzal megint kezdődik önmagam folyamatos megkérdőjelezése.
 
Két lehetőséget is elszalasztottam. Két hívást utasítottam vissza. Nem véletlenül szokták mondani, hogy élj a lehetőséggel, ne szalaszd el! Mind a két lehetőség hatására biztosan nem ott, és úgy élnék, ahogyan ma. Azért sajnálom az elmulasztott lehetőségeimet, mert azóta megrekedtnek érzem magam, bezárva egy kalitkába. Az út közben ért hatások tehát folyamatosan formálnak minket, legyünk ennek tudatában!
Elkezdtem futni, ez is egy közvetett hatás. Sokkal többet kaptam a futástól, mint valaha gondoltam volna. Segített leszokni nagy ellenségemről, a kávéról. Minden futás lelki megtisztulás. Lelki szükséggé vált ez a mozgás, mert karbantart, megvéd attól, hogy elkezdjem a hülyeségeimet. 

Legnagyobb közvetett hatás a férjemmel való kapcsolatom.
Már csak azért is mert nincs megállás.
A házasság magam és a társam folyamatos megismerése.
Nekem nagyon izgalmas. Nem unalmas.
Nem is értem, hogyan lehet unalmas egy házasság, hiszen TELE VAN kihívással.
Egyik nehezebb, érdekesebb, vagy izgalmasabb, mint a másik! 

 

Sajnos nekem meg volt az a gondolatom, tévhitem, hogy azt gondoltam magamról: MICSODA EGY CSÚCS EGY EMBER VAGYOK ÁM! Mert nem váltam el, mint sokan mások körülöttem! Mindenki elvérez körülöttem, én meg állok a vártán! Ez ám a valami!

Az idő, a napi munka azért átalakította ezt a véleményemet. Ezerszer elválhattam volna az elmúlt évek alatt. Olyan mélypontokon mentünk keresztül, hogy csodával határos az, ahogy kikecmeregtünk belőle.
Csakis a felülről jövő  kegyelemnek tudható be, hogy a férjem és az én természetemnek rossz-gyenge része, az összeütközések formáltak minket,  nem pedig elváltunk, hanem kitartottunk, tanultunk, és fontossá vált valahogy, hogy nem adjuk fel ADDIG, MÍG MINDENT MEG NEM TESZÜNK ÉRTE. Ehhez sok erő kellett, ez már fentről jött, ez már a kegyelem! Ez nem a saját erő, így visszatekintve, ez már a plusz-erő fentről!

Szóval sokkal megértőbben, alázatosabban igyekszem hozzáállni a válás kérdéséhez, és nem másokat kritizálni, hanem megosztani másokkal az utamat. Kedves (nem kedvenc, mert a kedvenc szót ki nem állhatom), szóval kedves futóm, Vincze Zsófi (a Run Baby Run című blog alkotója) írja: 


"Hiszek a csodákban, de a csodáért tennem kell."


Minden benne van, ami kellett - kell a házasságomhoz: alázat, egyéni részvétel, eredmények! 


A házasságba, az együttélésbe, bizony viszi mindenki a maga batyuját. Az otthonról hozott pogácsát. És nem mindegy, hogy milyen az íze. De a batyuban van egy másik pogácsa is, amivé magunkat alakítgatjuk út közben. A kérdés folyamatos: milyen ízű pogácsákat csomagoltál a batyudba? Nem divat ezzel törődni manapság. Ezért is esnek szana-széjjel a kapcsolataink, a családjaink. Ne hagyjuk ennyiben:)!

Az utolsó szó legyen a csodás családi mediátoré, Nagy Zsókáé,érdemes rá figyelni most is:

A legfontosabb kapcsolat a párkapcsolat, hiszen az egy teremtő kapcsolat, ebből lesznek a gyerekek. Ha ezt elhanyagoljuk, mert a gyerekek életét éljük, akkor a végén ők fogják elvinni a balhét."

edddi.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/api/trackback/id/tr9911705423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.