ÖNVÉDELEM
2016. november 30. írta: Hajdú Éva

ÖNVÉDELEM

banocziattila.jpg

"Ha vállalod a célt, akarnod kell az utat is!”
(Böjte Csaba)

 

Asszertivitás: az önérvényesítés képessége.
Én így hívom: önvédelem.

Gyakran gondolkodom ezen. Mert benne van minden kapcsolatban. Minden működő kapcsolatnak része az önvédelem.

ÖNVÉDELEMCÉLÚ ÖNKIFEJEZÉS.

MÁSKÉNT ÍGY ILLETIK ŐT: 

MEGBÁNTÁS NÉLKÜLI MEGGYŐZÉS.
ERŐSZAKMENTES KOMMUNIKÁCIÓ. 

A MEGGYŐZÉS itt fontos szó. Szeretem ezt a szót. Mert kihívás. Nem a másik ember megváltoztatását jelenti, hanem az én LEHETŐSÉGEM arra, hogy pozitívan hassak rád. Terelhetlek téged, befolyásolhatlak, de NE akarjalak megváltoztatni. Ha komolyabban vennénk a hétköznapokban, hogy nem a mi dolgunk a másik megítélése, de lehetőségünk egymás meggyőzése, akkor szebb lehetne a világ. Igazából itt arról is szó van, hogy NEM LEHET egy embert megváltoztatni, de lehet támogatni-meggyőzni-terelni!

Az asszertív beszéd MEGBÁNTÁS, MEGVÁLTOZTATÁS, ÍTÉLGETÉS NÉLKÜLI MEGGYŐZÉS!

Ami engem illet, azt vettem észre, hogy az önvédelem-asszertivitás könnyen megy a férjemmel kapcsolatban, mert vele biztonságban érzem magamat. Más helyzetekben nem megy ennyire olajozottan, például idegenekkel, vagy teljesen új szitukban, vagy magas beosztású emberekkel szemben. Szóval a házasságomban elég jól begyakoroltam, de mindig van mit tanulni. Jelenleg az én tanulási területem tehát a többi helyzet. 


assert.jpg

Azért említem meg mindezt, mert fontos látnunk, hogy az önvédelem nagyon is jelen van a legboldogabb párkapcsolatokban is, és mindenhol! Gyermeknevelésben folyamatosan jelen van az önvédelem, az önérvényesítés. A különbözőségeink miatt. Nem csak akkor kell magadat megvédeni, amikor ütnek, bántanak, hanem akkor is, amikor egyszerűen kapcsolatot akarsz felvenni akárkivel, vagy kapcsolatban  akarsz maradni. Az önvédelem beszéde az asszertivitás.

Sokféle megfogalmazással, definícióval találkoztam. Számomra ez adja vissza leginkább a való életet:

„A véleménykülönbség kellemetlen lehet, mégis konstruktív, hiszen a rejtett nézeteltérések áthatolhatatlan akadályokat emelnek a kommunikáció útjába.
Az asszertivitás magabiztosságot határozottságot – önérvényesító, önkifejező viselkedést- jelent, azaz a következő viselkedésmódot:

  • Megvédjük jogainkat anélkül, hogy mások jogait sértenénk.
  • Elérjük célunkat anélkül, hogy másoknak ártanánk.
  • Az ember igényeinek, véleményének, érzéseinek és meggyőződéseinek egyenes, őszinte módon való kifejezése.
  • Célja az, hogy mindkét fél nyerjen a helyzet megoldásával.” (65.o.)

„Mindannyiunk számára ismert fogalom a jog, de sokan érezhetünk ebben a szóban némi agresszivitást sugalló, konfrontatív felhangot. Ez azonban nem szükségszerű. A probléma nem magukban a jogokban rejlik, hanem gyakran abban a módban, ahogyan az emberek kiállnak a jogaikért. (…) Ha asszertíven akarunk viselkedni, akkor el kell fogadnunk, hogy vannak jogok, amelyek mindenkit megilletnek. (68.o.)

Általános jogok

Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled.
Jogod van ahhoz, hogy kifejezd az érzéseidet, véleményedet.
Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak, és komolyan vegyenek.
Jogod van ahhoz, hogy kérd, amit  szeretnél.
Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el.
Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet.
Jogod van ahhoz, hogy nemet mondj anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, ami fontos neked és mi nem.” (69.o.)

Még folytathatnám a felsorolást, a lényeg az, hogy csak akkor tudsz önérvényesítő, önkifejező lenni, ha TE vagy tisztában a jogaiddal, és ezt nem a másiktól várod el! Tudod, mit akarsz, mit lehet, és ezt méltóan képviseled!

(1) Tudsz gyorsan belső rendet teremteni.
(2) Befelé figyelsz.
(3) Tudsz koncentrálni, tudsz fókuszálni. 

 

Mert kifelé figyelni csak az tud, aki először befelé figyel! 

ancs.jpg

 

Aki asszertív akar lenni, az önbizalom-növeléssel kezdje! Miért?

"Az önbizalom nagy kincs. Hit önmagunkban, ezáltal abban, hogy képesek vagyunk elérni céljainkat.
Mindez saját értékeink és képességeink ismeretét feltételezi.
Az önbizalom ad erőt és kitartást a nehéz döntések meghozatalához, képviseletéhez és kivitelezéséhez,
a sokszor ellenséges közeg dacára." (45.o.)

 

Első tehát az ÖNBIZALOM, HOGY JÖHESSEN AZ ÖNVÉDELEM-ÖNKIFEJEZÉS!
Az önvédelem-önkifejezés kommunikációt nem lehet megtanulni egyik napról a másikra. Minden eset más, minden helyzet más, minden ember más, minden szitu más. Ezért gyakoroljuk. Ebből szerzünk tapasztalatot. Vagyis csinálni kell.

job.jpg

Tegnap történt. Nem menő, meg kúúúúúl a sztori, de elmesélem.
Aranyos kis biciklimen igyekeztem haza, leharcolva egy nehéz, de szép megbeszélés után. Csörög a telefon, megállok, felveszem, nem hallok semmit, mert a fülemben vatta van.
A férjem hív, hogy otthon van, hozott ebédet. Jól van mondom, nem tudok beszélni, szevasz! –és letettem a telefont. Tél van, nagykabát, sapka, kényelmetlenül érzem magamat. A taknyom folyik, leveszem a fogammal a kesztyűmet, valahonnan kihúzom a félig taknyos zsebkendőmet.
10 perc múlva az úton megjelenik a férjem, megy vissza a dolgára. Félreáll a kocsival. Nem fogok leállni –mondom neki messziről. Minden szót leolvasott a számról, és elhajtott. Na, gondoltam, az egyetlen ember az életemben, aki ennyire szeret, én meg elküldöm a fenébe, mert totál szarul vagyok. Hazaérek, ott az ebédem. Nagyon éhes vagyok, végre eszek, közben  felhívom őt, hogy megköszönjem neki a gondoskodást.
Ezt mondta: „Személyesen akartam átadni, hogy megvigasztaljalak.”

Aztán este a melegben összebújva jót röhögtünk az egészen, meg hát hallgathattam persze életem nagy támaszától, hogy tényleg mekkora bunkó tudok lenni. Persze kértem bocsánatot, meg adtam neki sok puszit is, meg jót is röhögtünk, de mondtam azt is a férjemnek, hogy nem tudom neki megígérni, hogy hasonló helyzetekben meg fogok állni, félre fogok állni, úgy hogy nem árt, ha továbbra is tud szájról olvasni.

Még valami: nem volt bűntudatom, hogy nem álltam meg, inkább az zavart, hogy esetleg megbántottam őt. Ezt igyekeztem orvosolni.

 

Érdemes asszertíven figyelnem és beszélnem,  mert az élet gyűrődéseiben szükségem van ezekre a mondatokra:
„Személyesen akartam átadni, hogy megvigasztaljalak.”

A célt kívánjuk: jó PÁR-kapcsolatokat.
DE az ezzel járó úton végig is kell mennünk. 

"Ha vállalod a célt, akarnod kell az utat is!"

 

Az asszertivitás mellett megjelenik az agresszivitás és a passzivitás. Ha agresszívan viselkedünk, akkor marad köztünk a feszültség, hogy „én megálltam, te meg szartál rám!”
Ha passzívan kommunikáltunk volna, akkor féltem volna, hogy feldühítem. Nem féltem ettől, mert jogom van nem megállni, ha szarul érzem magamat.

 

tivitas.jpg

Asszertiven kommunikáltunk, mert éltünk jogainkkal és kötelezettségeinkkel is. Jogom van nem megállni. Kötelességem megköszönni a gondoskodását. Észre venni, hogy mit tett értem.

Férjem kötelessége meghallgatni, hogy miért érzem magamat rosszul, és van joga ahhoz, hogy elmondja érzéseit velem kapcsolatban még akkor is, ha nekem ezt nem könnyű meghallgatni. Így lett a vége puszi és összebújás egy hideg téli estén.

 

Aki nem figyel a beszédére, nincs joga élhető kapcsolatra, mert nem teljesíti kötelezettségeit.

Jó gyakorlást, sok sikerélményt kívánok! 

 

 Forrás: Módszertani kézikönyv coachoknak és coachingszemléletű vezetőknek II., in: Asszertivitás, Dr. Palotai Gabriella

Ajánlott cikk:
NE GONDOLJ AZ ELEFÁNTRA!


nevjegykartya.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/api/trackback/id/tr5112010690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása