Mai Ars Poetica, ilyesmi,
2017. február 18. írta: Hajdú Éva

Mai Ars Poetica, ilyesmi,

szer.jpg

amit egy év múlva is szeretnék megírni,  és akkor biztosan jót fogok mulatni, hogy mit gondolok minderről 2018-ban. Na, de azt meg is kell érni. Egyenlőre bőven elég a jelen. 

 

A „jóképű beszélgetések” számomra élmény és kihívás: mediáció és személyiségfejlesztő megbeszélések (coaching). Nincs két egyforma történet. Másrészről mi emberek nagyon hasonlítunk egymásra. De az út, ahogy elérjük a célunkat, az mindenkinél másként van kikövezve, és mindig különböző az időzítés is. A történéseket is másként értelmezzük.

Mediáció, emberépítés (coaching): e kettő együtt kihozza belőlem a trénert, mert szükség van előrevivő impulzusokra is a beszélgetés folyamatában. Magamat ezért tréner-mediátornak és tréner-coach-nak tartom.

1.

Fantasztikus érzés középen állni: békíteni. Ügyfeleim tanítottak meg arra, ami szabállyá avanzsált az életemben: az utolsó pillanatig hiszek benned! Bármennyire feszíted a húrt, bármennyire elhúzod a döntésedet, bármennyire bonyolítasz, manipulálgatsz, bármennyire aggódod túl: nem foglak elítélni, nem foglak beskatulyázni, a lehetőségeket láttatom veled rendületlenül, és te kezded elhinni, hogy van nyerő-nyerő megoldásotok, és képes vagy pozitív eredménnyel zárni a futamot! Képes vagy felülmúlni önmagad.

Hiszem, hogy ez a magunkkal szerzett SIKERÉLMÉNY a hétköznapjaink egyik fontos mozgatórugója. Lelkünk oxigénje ez a napi személyes sikerélmény.

Mindennapi is. Személyes is. Siker is. Vágyunk erre.

De alapvetően eszközök híján vagyunk. Tapasztalatom ez: Akarunk fejlődni, de nem tudjuk hogyan! Eszközök kellenek. Véletlenek nincsenek. Az eszközök embere vagyok. Ha eszközökre van szükséged, támogatásommal megtölthetjük a szerszámos ládádat! Hogy ügyesen kommunikálhass és ügyesen oldhasd meg a konfliktushelyzeteket. Lehet, megszállott vagyok, de talán ez a boldogság alapja, hogy

 

(1.) kell a magunkkal szembeni sikerélmény,
mert (2.) van eszközöd,
így (3.)  jó érzésű kapcsolataid lehetnek,
(4.) a nézeteltérésekből is csak nyersz.

 taj99.jpg

2.
Hiszem, hogy a családban a szülőnek szüksége van egymást békítő (mediátori), és a másikat fejlesztő tulajdonságokra, azaz coach tulajdonságokra. A világon a szülőknek kellene lenni a legjobb mediátoroknak és coach-oknak! Vágyam, hogy szülőkkel együtt dolgozhassak ebben. Mert jelenleg azt hiszem,  hogy a gyerekeknek meg az az egyik legégetőbb vágya, hogy BESZÉLGETŐ SZÜLEIK legyenek.

Tudom, túlzott leegyszerűsítés, de jó, ha van ilyenünk is a tarsolyban: három típussal szoktam találkozni: van az inspiráló szülő, van az erőszakos szülő, és van a tehetetlen szülő. Az ember átcsúszik egyikből a másikba, ez világos. Azért jó, ha látunk irányokat magunk előtt, hogy mindig a legjobbra törekedjünk. A legjobb a legnehezebb is: ez az inspiráló szülőnek (embernek) lenni. Erről fogok készíteni anyagot is, amit remélem, élőshow-ban fogunk szétcincálni....

Hiszem, hogy legfontosabb foglalkozás, és legnagyobb emberi kihívás: férjnek lenni és feleségnek. Hiszen a gyerek a mi kapcsolatunkból táplálkozik! Olyan társ vagyok, amilyen ember. És olyan szülő leszek, amilyen társ vagyok.

Vajon milyen örökséget kap egy gyermek? Olyat, amiben van, amit lát, amit átél és érzékel. A szülő el tudja hitetni a gyerekével, hogy annyit ér, amennyit a szülő mer elhinni róla! Van ennél nagyobb felelősség?
Nem csak olyan szülők vannak, akik a gyerekkel akarják eléretni azt, amit ők nem tudtak. Olyan szülő is van, aki ha nem tudta elérni, amit akart az életében, akkor a gyereke se érje el.

A gyerek minket bámul, a mintáinkat viszi tovább. Azt tapasztalom, hogy sok szülő elhitet magával egy dolgot, ami soha sem szokott megvalósulni: Ha kér valamit a gyerekétől, akkor a gyerek dolga az, hogy megvalósítsa. A szülőnek nem fontos megvalósítani. A gyereknek igen. Az ilyen szülő abban érzi magát biztonságban, hogy jó dolgot kér, társadalmilag is megfelelőt. Ennyi a dolga. Ha a gyerek nem követi ezt, a szülőnek  joga van felháborodni. És már benne is vagyunk egy játszma-spirálban, aminél rosszabbat elképzelni nem lehet emberi kapcsolatokban. A szülő csak olyat kérhet a gyerekétől, amit ő is gyakorol. Kezdőként vagy haladóként, de gyakorolja! Mert hisz benne! Ez a gondolat visz el minket egy családi alapszabályhoz: eltérő feladatokkal, eltérő felelősséggel, de mindenki egyenlő!

A hitelesség még a vezetőktől is elvárt magatartás. Hát még a szülőknek mekkora kihívás a példamutatás ereje, hiszen a gyerek azt szívja magába, amit lát. Nem szavakat szív magába, hanem mintákat. Durva. Meg igaz.

taj9.jpg

3.
A házasságom lett a legfontosabb az életemben. Mert itt vagyok elfogadva. Családi köreimben a férjem az egyetlen kapcsolat, akivel kialakítható egy beszélgetés, amikor kicserélhetjük egymással békében különböző gondolatainkat. Amikor kialakul egy véleménycsere. És nem lesz ebből feszültség! Ha meg lesz, akkor tudjuk, mi a dolgunk. Tudjuk, hogyan kezeljük. Vannak könnyebb esetek. Vannak persze feszkósabbak is. De ha van ESZKÖZÖD, kit tudsz mászni a gödörből! Ez a lényeg! 

Meg azért is a férjem a legfontosabb kapcsolatom, mert itt szeretetet kapok, és itt adhatok szeretetet. A kettő mindig együtt van. Sokan szeretik becsapni magukat azzal, hogy szeretetet elég adni. Ha folyton csak adom a szeretetet, de nem kapom, az hölgyeim és uraim: nyertes-vesztes vagy vesztes-nyertes pozíció. Ahol kölcsönösen adjuk is és kapjuk is, az kérem a nyertes-nyertes kapcsolat! Nem sok ilyen van.

A szeretethez mindig szükségünk van a teljes személyiségünkre. Nincs bonyolultabb, mint egymást hasznosan szeretni. Akinek ilyen jellegű kérdései, akadályai vannak, tudok hiteles támogatást nyújtani.

tyagy.jpg 

4.

Házasságom nem mindig volt emelkedőképes fázisban. ...hogy szépen fejezzem ki magamat. Gőzünk sem volt, mit kezdjünk különbözőségeinkkel, nem tudtuk, mit jelent kitartani a másik mellett, semmit nem tudtunk kezdeni feszültségeinkkel. A hűtlenség is ránk talált. Amikor már nem bírtuk tovább a feszültséget, tudtuk, döntenünk kell: együtt vagy külön. Az előbbit választottuk. Azt hiszem, ekkor mentem igazán feleségül a férjemhez. Döntöttünk, és éreztük  kölcsönösen, hogy tényleg egymást akarjuk: kezdtünk elköteleződni.
De ekkor még nem tudtuk, hogy a regenerálódás, a tanulási folyamat évekig fog tartani és keményebb lesz, mint sejtettük. Ma elmondhatom, amit egy evangéliumi szerzőtől, Ellen G. White tollából olvastam jó régen: „A házasság a menny előíze.” Beleivódott az elmémbe ez a mondat. És mi a férjemmel, meg Isten segítségével ezt meg tudtuk valósítani. A házassági szerelem képes finomodni, erősödni, szépülni. Sok minden nem adatott meg nekem az életben, de ez a tapasztalat igen.

Akinek párkapcsolati kérdései vannak, hitelesen tudom támogatni. (Kommunikáció és konfliktuskezelés tanulása: szülő-gyermek, felnőtt gyermek-szülő, szülő-szülő közötti  konfliktusok.)

 nickk.jpg


5.
Mivel veszekedő családban nőttem fel, szorongó ember lettem. A szorongás mély bugyrait ismerem. Az önbecsülésemet nagyon lentről kellett elkezdenem építeni. Három főiskolát elvesztegettem, nem fejeztem be. Nem vagyok büszke erre, az ár óriási. De hát megtanultam, és tanulom, hogy minden döntésünknek van következménye.  Nem dicsekvés, talán inkább szomorú is, ha ezt mondom: sok mindent tudok arról, hogy mit kellett tennem azért, hogy a „semmit nem érek-nulla vagyok” működésemet felváltsa az „értékes vagyok-én vagyok az első-szeretem magam” attitűd.

Nagyon sokan nem tudják építeni az önértékelésüket. Az életüket. És félik megismerni igazi működésüket. Helyes önértékelés nélkül minden siker csak látszat. Ha pedig nincs sikerélményünk magunkról, akkor meg abba halunk bele. Ha ezzel összefüggő kérdései vannak, ebben is tudom hitelesen támogatni önt!

sotet.jpg

6.
Három szabály, amit nyálasan mondhatnék így is: a boldog kapcsolat titka. Jelenleg erre esküszöm, emberek:
Első: Normálisan szeretni.

Második: Merj padlót fogni.
(Ha kiderül rólam, hogy valamiben genyó vagyok, akkor minek humbukolni? Ez is én vagyok. Ez nem szégyen. Ennek tudatos-konzekvens tagadása a szégyen. )

Harmadik: Tudj egészségesen veszekedni.
(Nincs szarabb annál, amikor a szülő abban mutat példát, hogy hogyan NE beszéljünk meg valamit. Az egészséges veszekedésben igen is kiteregetjük, igen is TÖRŐDÜNK AZZAL, amiben együtt akarunk működni. Egészséges veszekedés híján az ember hazugságban él és nő fel! Tegyük ki  a halat az asztalra, mert ha ott marad, csak büdös lesz. Egyre büdösebb. )
 

Ha már bemutatkozást ígértem....

Jelenlegi kedvenc gondolatom:
Az élet szar. Nem szép. Igazságtalan. Meg kegyetlen is. De. Az én dolgom széppé tenni. Ez a feladatom. Erre azok az emberek tanítottak meg, akik szerint "az élet szép." 

Kedvenc filmjeim:
A család kicsi kincse (2006), Napos oldal (2012), Sérülés (2015), Több mint sport (2006).
Mert egyéni erőfeszítésekről szólnak, hogy "ne félj, ha egyedül érzed magad, mert hamarosan kiderül, hogy soha nem vagy egyedül!", és olyan családokról, ahol magunkkal találkozunk: hülyeségeinkkel, civakodásainkkal, az érzéssel, hogy milyen jó egymást néha újra felfedezni.

Kedvenc hőseim:
Albert Schweitzer, mert megtalálta a maga útját. George Washington, mert nem nyerte meg a csatáit, de a háborút igen. Magamat látom ebben.

Kedvenc erősségem:
Észrevenni-kimondani bármit, amivel bátorítani, erősíteni tudom a másikat. Kifejezetten élvezem ezt. Jótékony önző vagyok, hisz évekkel később is visszamondják emberek ezeket a mondataimat. Én már nem emlékszem. De ők igen! Cudar jó érzés ez!

Kedvenc önkínzási formám: „Nem vagy képes rá!” belső párbeszédem.

Kedvenc alapelvem:


Légy önző és használj drogokat!

Légy önző, mert mindig te vagy az első. Ha saját magaddal nem vagy rendben, hogyan lehetnének rendben a kapcsolataid? Ha mindig más változzon, de te soha, akkor mit vársz az élettől?

Használj drogokat! A jó Isten droglaboratóriumot teremtett belénk. Keltsd életre magadban ezt a laboratóriumot! Amikor megöleljük egymást, megnyugszunk, örömhormonok szabadulnak fel. Ölelj meg valakit, és megnyugszol. Legyen legalább egy erre alkalmas ember az életedben. Volt két évem, amikor senki nem ölelt meg! Soha ne legyen ilyen két éved! 
Megkérdeztem egy vállalkozót: Mi ad neked erőt ehhez a sok munkához? A kisfiam ölelése -mondta. Visszakérdezett: "Ölelt téged már gyerek 2-3 percen keresztül?"  Mondom igen. Ilyen tisztán mi felnőttek már nem tudunk ölelni - mondtam. 

Második drogom: futok, hát öregesen, de futok, és amikor beérek a célomba, olyan boldogságérzésem van, hogy majd kibújok a bőrömből. Harmadik drogom az írás, mert sikerélményt ad.

Kedvenc hitem: Nem sokat érek ebben a társadalomban, nem vagyok fontos, de a jó Isten annyira jó fejnek tartott, hogy még meghalni is képes volt értem! Isten az ember motiválásának is az Istene! Köszi Uram!

Kedvenc feladatom: minden nap keresek három okot, amiért hálás lehetek. Néha találok többet is. Vannak napok, amikor egyet is nehéz.

Köszönöm az olvasást!

 nevjegykartya.jpg

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/api/trackback/id/tr1812270926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.