AZ EMLÉKEK EMBERE (2. rész)
2017. április 25. írta: Hajdú Éva

AZ EMLÉKEK EMBERE (2. rész)

alone.jpg

"Az emlékek bizonytalanabbak a számoknál, 
ugyanakkor rendszerint megbízhatóbbak a tényeknél." 
(Vámos Miklós, Hattyúk dala)

 

Hogy csinálod, hogy egyáltalán nem iszol?

Ahhoz hogy dolgozni tudjak, gondolkodni tudjak, ahhoz fontos az első kortytól való tartózkodás. Tehát nincs meg az első korty.

 

Egyre könnyebb?

Szerintem csak felfogás kérdése. Az ember megtalálja azt a pontot, azt a kis bizsergést, hogy mindenre képes vagy. Azt kell megtalálni! Én magamnak nem bocsájtottam volna meg. De Isten megbocsájtott nekem. Még dolgozom azon, hogy megbocsássak magamnak, mert amit én csináltam, az emberhez nem méltó. Úgy érzem, hogy én nem érdemlem meg, amim most van.  De közben meg megérdemlem. Még feldolgozás alatt van, hogy megérdemlem.

 

Mindig van tanulnivaló feladat az életben, nem? Most ez egy feladat neked?

Igen, ezért örülök, hogy tanultam a szociális gondozásban, hogy minden életszakasznak van feladata. Most ki is vagyok? Az, aki 180 fokot változott? Vagy az vagyok, aki ittam? Vagy új ember vagyok? Ki is vagyok? Ez áll most feldolgozás alatt.

Kértem társat Istentől. Azt is mondtam, hogy az se baj, ha nem kapom meg, de társra van szükségem. Azt gondolom, most jött el az ideje, hogy magammal törődjek. Társra leljek. Feleség legyek. Mert eddig voltam anya, gyerek, unoka. Most társ is akarok lenni. Kaptam is. Bevállaltuk egymást. Félek kicsit, hogy megérdemlem-e, de tiszta lappal kezdünk. Ő is. Én is.

 
Neked mit jelent, hogy „szeretem magam”?

Jaj, én még nem szeretem magam, mert megcsináltam  a reggelit a kisfiamnak ma reggel is, de én még nem reggeliztem. Van a kisfiamnak hat pár cipője, nekem meg van két pár cipőm, mert magamra sajnálom a pénzt. És nem iszom meg a tejet, csak akkor, ha nincs otthon a gyerek. De már megettem a túrógombócot, és már kérdezte a gyerek, hogy hol van, mert ő csak egyet evett.


kovek.jpg 

 

De most megetted?

Igen, megettem. Haladok! (Beszélgetőtársam csak mosolyog.) És, ha veszek egy cipőt magamnak, akkor is haladok.  A haladásról jut eszembe: elköltöztem otthonról albérletbe, ahol nem volt semmim.

 

Miért költöztél el?

Mert amikor belenyúltam a hűtőbe, mondták, hogy a hús a testvéremé. Oké, de a hűtőt én vettem. Meg amikor azt mondom a gyerekemnek, hogy leülsz és megeszed az ebédet, akkor ne mondja még két ember, hogy nem kell, csak menjél nyugodtan a dolgodra. Ha mondom a gyerekemnek, hogy leülsz és tanulsz és most az evés ideje van, akkor ne szóljanak bele. Ugyanis már nevelni akartam a gyerekemet.

Nem bántam meg, hogy elköltöztem otthonról. Nagyon sok barát volt körülöttem. Sokat segítettek a barátok. Születésnapra mit hoztak? Lábaskészletet. Mert nem volt. Ha kellett, vigyáztak a gyerekre. Nagyszerű helyre költöztem, ahol nagyszerű embereket ismerhettem meg. Szóval nem bántam meg. Ekkor úgy éltem, hogy csak ma van. Erre neveltem a kisfiamat is. És a csoportban is pont ezt tanuljuk. „Csak a mai nap.” Mindig ma van.” Mert nem tudod, mi lesz, de abban meg benne vagy, hogy mi van.

 

A Bibliában is olvastam, hogy Isten így szeret, ahogy vagy.
Így vagy neki tökéletes. Mennyit vergődök! Be van fizetve? Nincs befizetve?

Magaddal viheted a pénzt a sírba? Mit vihetsz magaddal? Az emlékeket. Tudtam segíteni anyunak? Miközben tele volt a pénztárcám? Nem. Mivel segítettem neki? Hogy fogtam a kezét és ott voltam. Ha te boldog vagy, mindenki boldog. Csak neked kell boldognak lenni.

 

Pakoltuk a kamrában a könyveket. Ott voltak a kisfiam barátai, fogtam magam és elkezdtem olvasni a harcsabajusz kapitányt. Csend volt. Én meg olvastam a huszonéveseknek a gyerekmesét, amit hajdan olvastam a gyerekemnek. Nekem senki nem mondta, hogy olvassak mesét a gyerekemnek. Én olvastam. És jól tettem. Szóval a huszonévesek ott ültek, és mondták, hogy „anya csak még egyet.” Úgy hívnak, hogy anya. Azt gondoltam, hogy inkább otthon legyenek együtt, mint császkáljanak összevissza. Így sokat voltak a fiúk nálunk.

Tizenhárom fiúval közösen sütöttük a szalonnát a pici udvarban. Megbeszéltük, hogy milyen jó, amikor megajándékozzák a barátnőjüket. És akkor van, amikor jönnek, hogy „te anya, kéne beszélnünk, mit csináljak?”  Tanácsot kérnek. Hát, mondtam, hogy csak őszintén. Az őszinteség mindenkinek fáj. De csak akkor fáj, aztán már jobb lesz. És jött, és mondta a fiam barátja, hogy jól ment a beszélgetés a barátnőjével. Kialakult az is, hogy amikor letudták otthon a karácsonyt, utána jöttek át hozzánk. Ezt tudtam adni a gyereknek. A tizenhárom fiút, a tizenhárom barátot. Mentek szórakozni is persze, de mindig jöttek hozzánk is, és tudták, hogy nálam nincs telefon az asztalnál, és akkor kezdünk enni, amikor mindenki az asztalnál van.

Kérdeztem a kisfiamtól kiskorában, hogy mit kér karácsonyra? Azt mondta, hogy a családot. Így meghívtam mindenkit karácsonyra hozzánk, az anyut, mamát, testvéremet. És amikor meghalt mindenki és egyedül maradtunk ketten, akkor alakult ki, hogy a barátokat vendégeltük meg, így lett egy család a csapatból. Ez a csapat már akkor ott volt az életünkben, amikor élt az anyukám, szóval sok mindent láttak abból, amin keresztülmegyünk.Szóval ez a csapat helyettesítette a családot az életünkben. Ott voltak akkor is, amikor anyu elcsatangolt a betegsége miatt, és együtt kerestük őt.

Láttak engem a leépülésemben is. Volt egyszer, hogy részeg voltam, elestem a kerékpárommal, bedagadt a lábam, hazaértem, és akkor elzavartam őket. Mert mindig ott voltak, és zavarták az én ivászatomat. Ugyanis az ital miatt mindenkit elutáltam magam körül. 

 

Az utolsó, akit kiutálok magam körül, az a gyerekem lett volna.

 

Ma már kérdeztem a fiúkat, hogy nem kellett volna odaállni mellém, és mondani, hogy „hé anya, nem iszol te túl sokat?!” Azt mondták, hogy vártak, még nem voltam a mélyponton az ő szemükben.

sziv_1.jpg 

 

Ma hogy látod? Nem baj, hogy nem szóltak akkor?

Szerintem jobb, hogy én magam jöttem rá mindenre. És most szeretnék leérettségizni is. Ez a következő feladatom. Elkezdtem korábban, de nem csináltam végig. Senki nem mondta, hogy menj és tanuljál.

Most hogy nem iszok, most már látom, hogy vártam, valaki segíteni fog, valaki ott lesz majd, és megoldja. Most már rájöttem, hogy az a valaki én vagyok.

Sok sikert kívánok neked a többi célodhoz is, és köszönöm szépen a beszélgetést! Nem fogom elfelejteni.


1. rész:
http://jokepubeszelgetesek.blog.hu/2017/04/25/az_emlekek_embere

A bejegyzés trackback címe:

https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/api/trackback/id/tr912418979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.