A CÉL
2017. július 12. írta: Hajdú Éva

A CÉL

fa.jpg

Egyszer Teréz anyát  meghívták az ENSZ-be,
ahol a következő kérdést kapta:
MIT KELL TENNÜNK A VILÁGBÉKÉÉRT?” 

Teréz anya ezt válaszolta:
„MINDENKI MENJEN HAZA, ÉS SZERESSE A CSALÁDJÁT.”

 

Tegnap a Bajai Rádióban beszélgettem a CÉLokról. Nagyon jól éreztem ott magamat. Meg hát a téma is egyre fontosabbá válik az életemben.

Frappánsan így fogalmazott valaki: Célok nélkül csak tengünk-lengünk az életben. Kellenek a célok, mert, ha jön egy nehéz időszak az életedben, akkor tudsz mibe kapaszkodni.

Amikor jönnek a nehézségek az életedben, mondd, hogyan tudnád MEGOLDANI, ha egyszer sem tapasztaltad, hogy milyen küzdeni és milyen célba érni?

Edmund Hillary serpájával együtt elsőként megmászták a Mount Everestet 1953-ban. Hillary mondta, hogy „nem a hegyet kellett legyőzni, hanem magamat.”

Amikor bele mersz nézni a saját szemedbe, és rájössz az életben először: mindig magaddal küzdesz inkább, mint a problémáiddal. Ha magadat nem tudod összerakni, a problémáidat sem.

Híres felmérés szerint az emberek döntő részének NINCSenek céljaik. Egyáltalán, semmiféle céljuk sincs!  De akiknek vannak céljaik, azok döntő többsége eléri azokat.
Te melyik csoportba tartozol?

Az ember építi magát, vagy rombolja. Te melyik célon dolgozol mostanság?

Híres emberek sokféleképpen megfogalmazták már, hogy nem az a lényeg, hogy mit érsz el az életben, hanem az, hogy milyen emberré válsz az úton. Mert  nem hangos cél az igazi cél, hanem sokkal hétköznapibb, csendesebb, mint gondolnád. Mégis! Mégis irányt ad az egész életednek!

Sok évvel ezelőtt egy riporter megkérdezte Kapás Boglárka  úszónőnket, hogy miként tud edzeni abban a lepukkant uszodában? Kapás Boglárka csak annyit mondott: ezzel nem foglalkozik. Készül az olimpiára, tehát azzal foglalkozik, hogy minél jobb eredményt érjen el. Kapás célja az olimpiai teljesítmény. Nem azon nyávogott, hogy az uszoda tényleg nem tűnt 21. századinak.

Vagyis, ha van célod, jó a fókuszod is! Ha fontos a célod, akkor megtanulsz pozitívan hozzáállni egy nem mindig pozitív helyzethez! A pozitív hozzáállás mindig a megoldást hangsúlyozza, nem pedig a problémát. A pozitív hozzáállás azt nézi, hogy mit lehet, nem pedig azt, hogy mit nem.

Ha van célod, jó a fókuszod.
Neked vannak céljaid?

Mindegyik célra igaz, hogy nem kell kitalálnod, hanem rátalálnod kell. Az élet az arcodba tolja a célodat. Te pedig vagy észre veszed ezt, vagy gyáván, félszegen odébb settenkedsz.

Nekem egyik ilyen életcélom, hogy jobban szeressem az embertársaimat, mint megérdemlik. Mert én is tudom, milyen az, amikor jobban szeretnek, mint ahogy megérdemlem. Amikor nem az elbukottat látják bennem, hanem azt  az embert, aki fel is állhat. Te hogyan látod az embereket? Megbotlott szemeteknek, vagy olyannak, aki akár fel is állhat? Melyik véleményt kapják tőled? Mert te is befolyásolsz  másokat a véleményeddel. Jobban, mint gondolnád!

Nem vagyok hajlandó lehúzó ítélgetésekbe belemenni. Ezért célom az is, hogy mondok jót minden nap valakiről. Arról is, akiről éppen nagyon nehéz. Te mondtál jót ma valakiről?

Szőnyi Ferenc ultratriatlonista mottója: „MEGTEHETEM, MEG TUDOM TENNI, EZÉRT MEGTESZEM.”

A te személyes célod valami olyasmi, amit megtehetsz, meg is tudod tenni, ezért csak épülni fogsz belőle, ha megteszed. Ilyen célom volt a véradás. Elmentem vért adni, de nem adhattam le a véremet, mert a doktornő elküldött. Kellett még híznom 3-4 kilót. Ez három hetembe telt. Három hétig csak zabáltam, mert vissza akartam menni, és le akartam adni a vért. Ez akartam. Ez volt a célom. Vissza is mentem, és sikerült.  

Volt ott egy ápolónő, aki megmondta nekem, hogy nem fog sikerülni, hiszen ennyi kilót soha életemen nem nyomtam, akkor ez nem is sikerülhet.

Én mégsem tartottam lehetetlennek a plusz 3-4 kiló elérését. Ezért belevágtam. Az ismerőseim biztattak: „Egyél sok csokit, egyél sok kenyeret.” Jó érzés volt, hogy mellém álltak. Volt, aki szintén elment vért adni, látva a példámat. MIÉRT MESÉLEM EL EZT A TÖRTÉNETET? MERT ha van célod,  számíts az akadályokra is. De számíts arra is, hogy mások melléd fognak állni, és sok-sok örömet fognak okozni neked.

Vagyis a célok tanítanak, nevelnek téged, sikerélményt adnak, és sok tapasztalatot magadról, és az életedről. Szóval vannak céljaid?

Vannak általános célok, és vannak konkrét célok.

Általános cél: fel akarom nevelni a gyerekemet.

De itt ne állj meg! Miért? Mert ez még nem mond semmit. Nincs benne cselekvési terv. Nincs benne semmi konkrétum.

Ezért menj tovább! Konkretizáld! Például: a gyerekemmel nem jött ki a tanító néni a múlt évben. Ezért jövőre többet szeretnék beszélgetni a tanítónővel, kedvesebb szeretnék vele lenni, jobban odafigyelni erre a konfliktusra, mert nem akarom, hogy eldurvuljon.

Na, ez már cselekvési terv! Ez már ösztönöz! De minél apróbb feladatokra tudod felosztani, annál biztosabb, hogy MEG FOGOD OLDANI!

A másik fontos célom, hogy MEGŐRIZZEM A BÉKESSÉGEMET. Nem akarok olyan ember lenni, aki bármikor bármivel felidegesíthető. Tehát nem adom a békességemet! Ez fontos cél az életemben.

Amikor az öcsémnek kisfia született, én meg nem bírtam terhes maradni, akkor baromira szarul voltam. Érzelmileg megviselt. Mondtam magamban, hogy „a rohadt életbe, bezzeg az öcsém. És én? Igazságtalan az élet!” És elkezdtem sajnáltatni magamat. Na, ez az érzés nagyon rossz volt, elvesztettem a békémet. Olyan volt, mintha egy örvény lehúzna a mélybe, fojtogatna. De nem hagytam ennyiben, mert nekem van egy célom!

Összeszedtem magam, NEMET mondtam az újra és újra beköszönő önsajnálatnak. Nem akartam magamat ennyire tehetetlennek érezni!  Benyomtam a láthatatlan féket, és jöttek is a pozitív gondolatok. Ma már felhőtlen az örömem. Újra béke van bennem. Hálás vagyok az öcsém kisfiáért. Nem pedig irigy!

Tudjátok, senki nem ítél el azért, hogy dühös voltam az öcsémre, meg utáltam is, mert neki van gyereke, nekem meg nincs, és talán nem is lehet! Senki a büdös  életbe nem tudja meg, milyen érzések kavarogtak bennem. DE! Ha nem irányítom ezt a helyzetet, akkor ez kihatott volna az egész működésemre, és még ma is egy nyomorult, tehetetlen lennék. De nem vagyok az! Mert nem akarok! Hiszek abban, hogy ÉN DÖNTÖM EL, HOGYAN ÉLEM AZ ÉLETEMET. 

MINDIG te választod meg a célodat, te választod meg a hozzáállásodat. A jó Isten ennek a választásnak a lehetőségét helyezte a kezedbe!

Mi a legfontosabb cél a CSALÁDBAN? A szeretet! Mert ahol elfelejtjük kimutatni egymás iránti szeretetünket, ott elvész az érzelmi intimitás is. Az érzelmi intimitás MÉLY-BENSŐSÉGES-ŐSZINTE kapcsolatokat jelent. Ettől család a család. Ahol nincs szeretet, ott nincs család. Ott nincsenek mély-őszinte-bensőséges kapcsolatok sem.

Tudjátok mi a mai divat? Legyen gyerek, ház, lakás, munka, minden. De elfelejtünk szeretni. Naponta kimutatni egymás iránti odaadó szeretetünket! Elfelejtjük a legfontosabbat: figyelmet szentelni egymásnak! Na, ez valahol elfelejtődik útközben. Aztán kiég a kapcsolat. Marad két tehetetlen-kiüresedett-kiégett ember!  És a cserbenhagyott gyerekek!

Neked célod egyáltalán, hogy szeresd a családodat? Csak így egyszerűen? Mert ez nem magától van ám! Ehhez kellesz te is. Méghozzá minden nap. A Bajai Rádióban elmeséltem egy történetet, miért célom ez: JÓ FELESÉG LEGYEK! Neked van ilyen célod? Jó férjenek, feleségnek lenni? Gondolkodtál már ezen?

Egy ismerősömnek elmeséltem, milyen fontos nekem, hogy a férjem minden reggel,  mikor felébred, az az első, hogy megfogja a kezemet, én pedig az övét. Felül a férjem ébredés után az ágy szélére, én pedig ilyenkor megsimogatom a hátát. Mert tudom, hogy ez neki jól esik. Erre az ismerősöm ezt mondta:

„Olyanok vagytok, mint a gyerekek.

Tényleg? Nem felnőttes az, ha tudunk szeretni? Egyszerűen? Minden nap? Nem inkább az a gyerekes, amikor nem teszünk semmit, és felnőttként egymásra mutogatunk, mint az ovisok?

„Egy régi taoista mese szerint a császár két csirkefogót halálra akart ítélni. Tanácsadói –akik féltették népszerűségüket-, egy különös javaslattal álltak elő. Feszíttessen ki a császár egy mély szakadék fölé kötelet. Amelyik bűnös átjut a kötélen, azé a kegyelem, amelyik lezuhan, az bűnhődik. Így is történt.

Az első csirkefogó átment a kötélen, mert nem a mélységet figyelt, nem keresett kapaszkodókat. Mindig csak arra gondolt: nekem élnem kell, nekem át kell jutnom a kötélen. A másik azért zuhant le a szakadékba, mert a mélységre figyelt, és mindig arra gondolt, hogyha zuhan, hol talál kapaszkodókat.

A tanulság: akinek a tátongó mélységhez, a kapaszkodókhoz van köze, megsemmisül. Aki egybeforr a túlpartra vezető kötéllel, az átjut rajta.”

(Dr. Szigeti Jenő, Vallomások a  szeretet titkáról, 66-67.o. )

Akinek van célja, mindig tovább jut.
Akinek nincs, lezuhan a szakadékba.
Te melyik ember vagy?

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/api/trackback/id/tr9712658581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.