Mottó:
Egy párkapcsolat nem kis kihívás, szerintem. Nem kapja ingyen egyikünk sem. Nem csak a pénzünket kell belefektetni, hanem a személyiségünket is. Ketten építjük, és ketten tesszük tönkre.
Egy közös élet a Tények-Vágyak-Lemondások-Állandó Fejlődés terepe.
A legvagányabb önismereti kurzus. 
Vágjunk bele!

Mélypontok márpedig vannak. Az meg a csodával határos, hogy ki lehet jönni belőlük. A hosszú kapcsolatokban is vannak érzelmi hullámzások, fent, meg lent. Nem kell megijedni ezektől, de legyenek megoldások! 

A hétvégén a férjem tett valami totál semleges megjegyzést, amin begőzöltem, hiszen egy jelenlegi, számomra nagyon nem jó helyzetemet juttatta eszembe. Készültünk valahová, ahová szerinte egyáltalán nem kell kiöltözni, maradjon csak rajtam az a szar nadrág, amit éppen hordok.
Nem akart semmi, de semmi rosszat.
Azonban ezzel pontosan előhívott bennem valamit, emlékeztetett egy megoldatlan problémámra. Ahogy mondtam: begőzöltem. Mint egy pisis, úgy bőgtem. Sírtam, mint a záporeső. Gyorsan húztam a konyhába, nehogy lássa a bömbölésemet. Két kezembe temettem az arcomat, ott zokogtam tovább. Talán halkabb kezdtem lenni, amikor odajött hozzám.
Nem akartalak bántani -mondta.
Mivel jó volt az időzítés, és türelmes a hangja, elkezdtem neki mondani, hogy mit juttatott eszembe ezzel a "ne öltözz fel szép ruhába" megjegyzéssel. Így hát a férjem nyakába borultam, és eldadogtam neki érzelmi hullámvasutam okát. Alig érthette mit mondok, mert a könnyektől nem igen tudtam formázni lekonyult számat.

Szegény emberem soha nem találja ki, hogy mi a frász tört rám, ha én nem mondom el neki!
Hát ezért jobb cirkusz helyett az őszinte vállalás.
Meg ahogy az okosok megmondták: "Két ember között legrövidebb út az egyenes beszéd."
Még akkor is, ha ebben sokan nem hisznek...

Remélem elnézitek nekem, hogy nem akarok belemenni részletekbe. De elmondtam neki, hogy miért sírok. Mi bánt. Mit érzek. Milyen súly van rajtam. Miért zavar nagyon egy élethelyzet. Mit érzek emiatt. Mindezt elmondtam neki. Magamról. Rólam. Jó volt. Megvigasztalt. Megvigasztalódtam.
Ezzel a hozzáállással nem a felszínt kapargatjátok, hanem pontosan arról beszéltek, amiről kell: A VALÓDI OKOKRÓL!

Azért működött, azért működik ez az őszinte beszéd -hivatalos nevén: ÖNFELTÁRÓ ÉN-ÜZENET-, mert az volt ezzel a célom, hogy ÚJRA EGYENESBE HOZZAM MAGAM.  És ez nem a férjemtől függ, hanem tőlem. Ezt  úgy is hívjuk, hogy MENTÁLIS ERŐ. Ha nem akartam volna lélekben erős lenni, ha nem akartam volna használni a lelki izmaimat, A MENTÁLIS ERŐMET, akkor biztosan elkezdtem volna csesztetni a férjemet így: Nem figyelsz rám, miért beszélsz így velem, TUDHATNÁD, hülye vagy!
Ismerős? Nem hiszek ebben a kommunikációban. Ez a gyávák mentsvára. 

A társam dolga nem a találgatás, hanem a támogatás. 

Van egy ismerősöm, akinek nem tetszik, hogy a felesége jár egy közösségbe. Szerinte ezért rossz a házasságuk, mert a társa oda jár. Szóval ennek az embernek a közösség miatt romlott meg a házassága? DEHOGYIS. Ez megint csak a felszín.
Meri érezni-kimondani a VALÓDI OKOKAT? Ha elkezdene arról beszélni, hogy neki mit jelent a társa kapcsolata a közösséggel, akkor sokkal közelebb kerülhetnének egymáshoz. Abból lehetne PÁRBESZÉD! Vajon milyen érzéseket vált ki ebből a férjből ez a közösség? Ő mit gondol a feleségéről? Mit gondol arról, hogy oda jár a felesége? Milyen gondolatai-érzései vannak erről az életformáról? Ha ez a férj feltenné MAGÁNAK ezeket a VALÓDI kérdéseket, akkor tehetne valamit a kapcsolatáért. 

Addig, amíg nem merjük magunk előtt feltárni, hogy mi bánt és miért, mit érzünk és mit gondolunk, amíg nem merünk a valódi okokról beszélni, addig ne várjunk valódi eredményt sem. 

Amikor "véletlenül" jó hangosan kiakadunk, hogy a gyerek "még mindig nem vitte le a szemetet", akkor nem biztos, hogy a szemetes zacskó látványa nyomta fel az agyvizünket. Mi lehet akkor a valódi kérdés? Mi van a mélyben, ami miatt igazán nem vagyok rendben? És ekkor szoktak jönni a gondolatok. Ja igen! A munkatársam beszólt, a főnököm leterhelt be nem tartható határidővel, a menstruációm nem jött meg, anyámtól bocsánatot kéne kérnem, tolok magam előtt egy necces telefonhívást, a boltba pénztárca nélkül mentem, szóval igen: a VALÓDI OKOK.

Cél? Újra egyenesbe hozni magam. És ekkor lehet / tudunk a gyerektől bocsánatot kérni, vagy jelezni felé, hogy "most éppen egyenesbe hozom magam drágám", bocs a kirohanásért a szemét miatt. Vagy lehet a társunknak mondani AZT IS, hogy most azért vagyok képtelen figyelni, mert a holnapi projekten jár az agyam. Ezek a VALÓDI OK-INFÓK. Elhangoznak vagy sem? Ez jelentősen befolyásolja egy hétköznapinak TŰNŐ konfliktusos élethelyzet kimenetelét. 

Mindig megtapasztalom, hogy amikor a valódi problémámról beszélek AZ ÉN érzéseim és álláspontom szerint, ez a másikat NEM TÁMADÁSRA, HANEM PÁRBESZÉDRE ÖSZTÖNZI. Mert ez a határaimról is szól: arról, hogy én meddig megyek el ebben a helyzetben. Az álláspontomról szól, nem pedig a másik kritizálásáról. Nem csak elvárásokról, nem követelőzésről, nem a másik megváltoztatásáról:

 „CÉLSZERŰ ÉRZÉSEINKRŐL ŐSZINTÉN BESZÉLNI ÉS ÉRZÉSEINKTŐL ÍTÉLETEINKET KÜLÖNVÁLASZTANI.” (E. Aronson, Életem és a szociálpszichológia, 191.o.) 

Aki így tud kapcsolódni, az Aronson szerint kinyitja az ajtót a másiknak, és beinvitálja őt. Mert az ajtót nem csak csapkodni lehet. Ez az én-üzenet, amikor nem téged kritizállak, hanem FELVÁLLALOM MAGAMAT: ez egy felettünk álló életszabály, amit, ha megtartok, engem szolgál. 

Van egy családi háromszög modell, ahol a háromszög három csúcsán ez áll: 
ÖRÖM - TANULÁS - TELJESÍTMÉNY.
A te családodba sikerült beépíteni ezt a három elemet?             

      

                                                                                      ÖRÖM

                                              TANULÁS                                                           TELJESÍTMÉNY


1.
Amikor kisebb sokkot kaptam, de elmondtam férjemnek, mi a fránya bajom van, és a nyakában kötöttem ki, na az ÖRÖM!
2.
Amikor rájöttem, hogy itt a hisztin kívül többre is szükség van (ÉN-ÜZENET), na az TANULÁS!
3.
Amikor nem csak másoknak böfögöm, hogy "vállald már fel magad a fenébe is!!", és használom az én-üzenetet, na az TELJESÍTMÉNY! És nem is kicsi, a fenébe is! 

"LENNI ANNYI, MINT TENNI." (Szokratesz)
Így a kérdés ez:
neked milyen megoldásaid vannak, amikor begőzölsz?
Nem mondhatod, hogy nem adtam egy jó tippet!
A fenébe is! Csináld!