Te kezet fognál egy terroristával?
2017. december 18. írta: Hajdú Éva

Te kezet fognál egy terroristával?

gyerr.jpg

"1997-ben Észak-Írországban, amikor Tony Blair brit miniszterelnök egyszerűen kezet fogott Gerry Adamsszel, a Sinn Fein vezetőjével, egyes brit elkötelezettségű protestánsok feldühödtek, árulónak nevezték Blairt, és azt kérdezték, hogyan képes egy terroristával kezet fogni. Blair kijelentette: -Úgy bántam Gerry Adamsszel, mint bármely más emberi lénnyel. Mielőtt tárgyaltam, kezet fogtam vele. Az észak-írországi helyzetben fontos, hogy ténylegesen emberként bánjunk egymással.

Blair tudta, megértette, hogy párbeszédre van szükség. Ezen kívül azt is felismerte, hogy minden jó beszélgetés kézfogással kezdődik, ami a tisztelet és a jó szándék alapja." (G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál, 164.o.)

Voltam én olyan megbeszélésen, ahol nem terroristáról volt szó, hanem egy eső-kelő embertárs hibáiról, arról, hogyan tudjuk őt támogatni. Akadtak ott olyanok, akik a kézfogás – jó szándék – tisztelet kultúrájában nem hittek. Jól meg kell büntetni! -ennyivel készek voltak elintézni. De hát semmi gond, különbözőek vagyunk…

A Tony Blair-es könyv szerzője tanár, más helyen azt mondja könyvében, hogy amikor egy tanítványával nem ért egyet, a Párbeszédet mindig egy kézfogással kezdi. Hú! Emlékszem, mennyire kiakadtam, mikor ezt olvastam. Milyen jó lehet ezt átélni...

És erre a közös alapra kezdi felépíteni a többit. Miért lehet jó kezdet a kézfogás? Mert minden előrehaladó beszélgetés, ami mindig Párbeszéd is, annak alapja a bizalom. Teremt egy biztonságos, bizalmas, nem az ellentétekre épülő kezdetet. Olyan ez, mint a házépítés.

Alap:Bizalom.
Falak: Együttműködés.
Tető: a kész állapotot jelentő Megállapodás.

gye.jpgAz alap, a bizalom, ez a jó kezdet Jézusnál a kereszt. Számomra. 

Tudjátok milyen kép jut még itt eszembe? Milyen lenne, ha az otthonokban a párok minden feszültséggel teli Párbeszédet úgy kezdenének, hogy kezet fognak egymással, vagy ELŐTTE megölelik egymást? Vagy fogják magukat, teát szürcsikélnek, és így kezdik a Párbeszédet? A fenébe is! De jó lenne!

Vagy amikor a gyerekkel akarsz valamit megértetni, akkor mondjuk öledbe ülteted, ha kicsike, elkezded ringatni a térdeiden, valami bizalmas alapot kezdeni. És aztán! Aztán jöhet a lényeg! Nem mondok én újat! Tudom én emberek! Először a Szükséget elégítsd ki, aztán jöhet az Igényed. Ez az emberi konfliktuskezelés alapja, amit tud minden felnőtt, aki Fel-nőtt.

Sőt! Most figyeljetek!:

 

„Az emberi dialógus bensőségesebb lehet, mint a nemi közösülés,
mivel a párbeszédbe nemcsak a test, hanem a szív is bevonódik.” (197.o.)

Ezt nem én mondom, hanem egy James Lynch nevű tudós, aki a társas hatások vizsgálatában úttörő szerepet játszik az érzelmi intelligencia kutatásban.

Párbeszéd: ami összehoz. Az jut eszembe, hogy a mai világban mi emberek könnyen elkövetjük azt a hibát, hogy testileg találkozunk egymással először úgy, hogy a kapcsolatban ezt a mély bevonódást, ami egy ütős párbeszédben kialakulhat, sajnos NEM TAPASZTALJUK MEG.  Rövid idejű kapcsolatok, íme!

"A párbeszéd az emberek közötti egyik legnehezebb,
egyben leghálásabb kommunikációs folyamat."

Ezt az idézetet azért hozom, mert nem! A párbeszéd szerintem sem könnyű műfaj. Sőt!  Amikor másról való pletyka, rágalmazás helyett összeszedem magamat és odamegyek  hozzád: elmondom, hogy mit gondolok és megkérdezem tőled, te hogy vagy ezzel az egész szörnyű üggyel? Hát! Nekem ne mondja senki, hogy ez könnyű. Szerintem könnyebb kitenni a fb-ra és anyázni…, mint egyenrangú párbeszédbe elegyedni.....

Mitől is Párbeszéd a Párbeszéd? Nyilván a Kölcsönösségtől. Amikor már benne vagyok az áramlatban: nem csak nekem van véleményem, hanem neked is. Nem csak én veszítettem el  valami fontosat, te is, persze! Nem csak én érzem magamat szarul, hanem te is. Ha itt engedjük magunkat bevonódni, akkor ott már van Kölcsönösség, van Bizalom, ott elkezdődhet valami. 

De mi kell még ehhez a bevonódáshoz?
Ehhez a jó kezdethez?
Hát egy jó kérdés!: Tulajdonképpen mire van szükségem?
Hisz minden Érték előtt van egy Szükséglet. Ha nekem szükségem van arra, hogy együtt tudjak működni a mindennapokban a férjemmel, akkor Érték lesz a Párbeszéd. Ha nekem fontos a cirkusz, mert erre van szükségem, akkor nem lesz érték a válásomban a párbeszéd, hogy emberi hangnemben csináljam végig.

Ezért számomra ez egy nagyon izgalmas kérdés: Tulajdonképpen mire van szükségem? 

gyerty.jpg

 

Egy kedves ismerősömtől kaptam ezt az idézetet,  ez az egyik legszebb gondolat számomra a párbeszédről, örülök, hogy itt is megoszthatom:

„Minden férfi és nő potenciális ellenfél, még azok is, akiket szeretünk.
Csak a párbeszéd védhet meg minket ettől az ellenségtől.
A párbeszéd az a szerelemnek, ami a vér a testnek.
Ha a vér áramlása megszűnik, a test meghal.
Ha a dialógus megszűnik, a szerelem meghal, a harag és gyűlölet váltja fel.
A párbeszéd azonban még egy halott kapcsolatot is képes feléleszteni.”

A Párbeszéd az a szerelemnek, ami a vér a testnek. Hát ennél szebbet...!

Negrea Vidia a resztoratív konfliktuskezelés egyik legnagyobb magyarországi képviselője tartott Baján egy képzést ez év szeptemberében. Itt nézhettem meg magam is egy filmet, ami ha jól emlékszem hat fiatalemberről szól. Egy szombati napon, este, fogják magukat és felégetik a helyi hidat. Rájuk jött a rombolás, ennyi…! Mindegyik srác a helyi közösség elismert családjának sarja.

A híd helyi műemlék. Sokan azért költöztek ebbe a kisvárosba, mert gyönyörű és biztonságos. Azonban ez a vandalizmus megingatott sok mindenkit ebbéli hitében. A resztoratív eljárás szerint a szakemberek ELŐSZÖR külön beszéltek minden érintettel. Az előkészítés nagyon fontos része a folyamatnak, hiszen ezután következik, hogy az érintettek, mindenki leül egy nagy körbe, mindenki lát mindenkit. Mindenki elmondhatja, amit szeretne. Hát gondolhatjátok. Itt szem nem marad szárazon. Ez gyakran könnyes műfaj:)

Csoda számomra, amire képes ez az eljárás. Minden és mindenki helyére kerül, nincs semmi, amit ne lehetne megérteni és elmondani. Ahol minden érintett megérti-érzi a maga szerepét, a következményeket vállalja, megérti azt is, hogy a jövőben mit tehet majd jobban. És rendezik a híd felújításának módját is! A fiatalok természetesen a jogi következményeket is magukra vállalják. A fenti filmben felejthetetlen jelenet számomra, ahogy a végén az emberek, minden érintett oda megy egymáshoz, kezet fognak. Nem tudom elmondani, milyen emberséges számomra ez a jelenet, ez a végkifejlet!

Na,tessék. Már megint ez a kézfogás?

Gondoljatok bele! Micsoda felemelő érzés egy ilyen Párbeszéd!! Sajnos nagyon sok gyermek nő fel tabuk között, párbeszédmentes övezetben, ahol érzelmeket, érzéseket, gondolatokat nem szabad érezni, mondani! Ahol nem szabad haragudni, nem szabad gyűlölni! De szabad! Csakhogy meg lehet tanulni ezt kezelni emberségesen! Aztán csodálkozunk, hogy elszigetelt, ill. másokat leuraló felnőttek lesznek belőlük. Tanulság? Tanuljunk meg egészségesen veszekedni! Ami nem egy kimondás mentes övezet ám, ahol kellenek az alapjaid:
(1.) az erős önbecsülés mindennapi építése (2.) reális önértékelés. 

Resztoratív Igazságszolgáltatás Hete keretében november 25-én egy budapesti rendezvényen mutatták be a Conversation (Beszélgetés) című filmet.  „A  film arról szól, hogyan próbál meg két család megnyugvást és békét találni a resztoratív konferencia segítségével.”

"Egy lány megerőszakolása és meggyilkolása után az elkövető és az áldozat családja találkozik. Ezt a találkozást mutatja be a film." A családtagokon kívül jelen van a börtönpszichológus, és mindenki, aki érintett.
Egy úriember, aki ott volt a rendezvényen könnyes szemekkel idézte fel nekem a történetet, ahol a film szerint a  gyilkos szőröstül-bőröstül felvállalja tettét, a meggyilkolt lány szülei is más megvilágításban látnak meg dolgokat.

Sok évvel ezelőtt egy hölgyet teljesen kiakasztottam azzal, hogy egy alkalmon szoknya helyett nadrág volt rajtam. Neki ez sok volt. Az ő szokáskultúrájába ez nem fért bele! A végén oda jött hozzám, és úgy éreztem: lehord, tiszteletlenül viselkedik velem, de nagyon. Tanuljuk a konfliktuskezelésben a visszajelzés hogyanját. Hát itt az egyik hogyan az, hogy megköszönöm a jelzést. Mondtam is a feldúlt hölgynek, hogy köszönöm, hogy elmondta, és végig fogom gondolni, amit mond.
Kb. egy hét telt el. Felhívott. És bocsánatot kért tőlem. A véleménye nem változott, ez rendben is van szerintem, de tudott bocsánatot kérni. Miért nem sértődtem be? Mert párbeszédben akartam maradni. Hálás vagyok ennek a hölgynek ezért a tapasztalatért. Mert megerősít engem!

Nekem tudjátok NEM KÖNNYŰ a Párbeszéd! De hiszek benne! Tudjátok, amikor megütnek, akkor igyekszem NEM VISSZAÜTNI. Na, persze nem mindig sikerül, de ez egy jó cél. 
Sokszor látom, hogy a mai magyar kultúrában jelen van egymás elszemélytelenítése: nem veszlek észre, levegőnek nézlek, semmibe veszlek, nem köszönök oda neked, inkább nyaldosom a földet, lenézek, nem nézek rád, nem adok választ, mintha nem kaptam volna meg a leveledet, jaj, csak nehogy beszédközelbe keveredjek veled, jaj, csak azt ne!  Ezért még inkább hinni akarok a Párbeszéd és a Kézfogás Kultúrájában!

Azokban a családokban, munkahelyeken, és más közösségekben, ahol nem teremtik meg és nem tartják fenn a Párbeszéd, a Kézfogás Kultúráját,  ott felüti fejét az erőszak, az elnyomás valamilyen formája.
Vagy tök mindegy milyen magas a beosztásod, emberileg minden ember egyenlő!

Nem az a kérdés, hogy a resztoráció vagy más konfliktuskezelés működik-e. Hanem működtetem-e?

Ne hagyjuk kiveszni, ne hagyjuk jobban elveszni azt, amire  csak az ember képes: a Párbeszédet!

 „Van Istennek egy csodálatos ajándéka, a beszélgetés képessége.

Ez nem más, mint a gondolatok, érzések kicserélése, a belső emberünk megnyitása a másik ember előtt.

A mai életünk legnagyobb hiányossága, hogy nincsenek olyan kapcsolataink, amelyekben szívünk, belső emberünk gondjairól cserélhetnénk ki gondolatainkat.”
(Dr. Szigeti Jenő)

 

 images.jpg

Nem beszédben, inkább PárBeszédben gazdag Karácsonyt kívánok és békés készülődést mindenkinek!

Köszönöm az egész évi figyelmet Mindannyiótoknak!






 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/api/trackback/id/tr5913507611

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.