Kösz, de nem!
2018. január 10. írta: Hajdú Éva

Kösz, de nem!

 

padl.jpg
A bizalmat megelőlegezzük, meg ilyesmi. 
Hogy van ez?
Gyakran mondják az embertársak, hogy "neked el merem mondani."
Mert akárkinek akármit még se.
Nem rég kicsit elvéreztem ebben. Kicsit bíztam, vagy csak magamhoz képest bíztam. 
Megbántam. Nem kellett volna. 
Hol a határ? Ezt keresem ebben az írásban. 



Valahogy megmaradt bennem, hogy egyik tanár uram egyik órán idézte nekünk Szokratészt:

"Csak annyit tudok, hogy nem tudok semmit."

Olyan mondat ez, amiről, ha akarnék se tudnék megfeledkezni. 
Sokan azt hiszik, hogy látnak valamicskét valaki életében, és? És mindent tudnak. Mindent. Tudja, mit kellene tennie a másiknak. Mit kellene tennie, és hogyan kellene éreznie. Tipikus példája ez az észosztásnak. 

Egy jópofa fickóval beszélgettem egy ügyintézés közben, kiderült, hogy van közös ismerősünk. Szerinte ez a közös ismerősünk szörnyen viselkedik. Ez a valaki ugyanis önkéntes számüzetésbe rakta magát. Két férjét is elveszítette. Ezután aszonta: köszi! Nem jön ki a lakásából. Nem megy sehova, és kész. Újdonsült ismerősöm szerint ennek a hölgynek nem kéne magát elhagynia, már rég össze kellett volna szedni magát, stb. Micsoda empátia!

Honnan tudja? Honnan tudja azt, hogy ennek így kell lennie, ahogy ő ezt megírta? Honnan tudja továbbá azt, hogy ő hasonló esetben miként tenne? Tudhatja? Volt már ilyen helyzetben?

Gondolkodás nélkül ítéletet tud az ember mondani valaki felett. Bár soha nem lehet igaza. Ha látsz valakiből valamit, attól még nem látsz mindent! Vagyis semmit.
Ha csak egy homokszemet fejtesz meg, akkor ott van még előtted az egész tengerpart. Aki azt hiszi, hogy tudja, valójában semmit nem tud. 
Miért bízzak meg abban, aki minimális ismeret birtokában osztja az észt?


„Olyan vagyok, mint a tengerparton játszó gyermek, aki játék közben imitt-amott egy, a szokottnál laposabb kavicsot vagy szebb kagylót talál, míg az igazság nagy óceánja egészében felfedezetlenül terül el tekintetem előtt.”
(Sir Isaac Newton)

kee.jpg


Arra gondoltam, hogy nem bízok én inkább senkiben. Kezdem inkább mással. 
Ez a tisztelet. Vekerdy tanár úr egyik írásában Goethe-t idézi, aki ezt gondolja a Tiszteletről:

- Tisztelem az alattam lévőt: a hajléktalan embertársat. A beosztottat. A gyerekemet. A kutyámat. Lehetőségekben, képességekben nálam kisebbet. 
- Tisztelhetem a velem egy szinten lévőt: a férjemet, feleségemet. Szomszédomat. 
- Tisztelhetem a felettem valót. A főnökömet. A  szerelőt, aki tud valamit javítani, amit én tönkre tettem. Az Istent. 
- Ami a legnagyobb kihívás szerintem, az az, hogy tisztelhetem magamat is. Ha magamat nem tisztelem, mást hogyan tudnék?

Ha ez már megy, akkor jöhet a szeretet. Mert a szeretet elfogadás. Nem az észt osztom, hanem először úgy, ahogy vagy, elfogadlak téged... Miért? 

Mert nem vagy mérce senkinek.
És nem vagyok mérce magam sem, senkinek. 


Na, ha már van tisztelet, meg ott az elfogadás csodája, akkor talán jöhet a bizalom. 
Neked mit jelent a bizalom? Mindenki kicsit másként önti ezt szavakba. Nekem bizalom az, hogy ismered a jó tulajdonságomat, a rosszat is. Mégsem élsz vissza vele! 


Képlet:
Tisztelet + Elfogadás = Bizalom


 1. Péter 2:17 Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.

Az emberi kapcsolatoknak nem a bizalom az alapja. Hanem a tisztelet.
Hogy a bizalom felépüljön, ahhoz folytassuk az elfogadással. Ne az észosztással.
Nekem ez így jó. És nem is oly könnyű...

veszprem_2_148.JPG

Ha tetszett, oszd meg. 
És uralkodj. 
Magadon. 
Köszönöm a figyelmet!

Ajánlott írás még:
http://jokepubeszelgetesek.blog.hu/2018/01/09/_amig_megmarad_a_gyulolet_amig_atmennek_az_utca_masik_oldalara_ha_szembe_jon_a_masik_hiaba_valtak_el

A bejegyzés trackback címe:

https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/api/trackback/id/tr6713563825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.