AZ ERŐ FORRÁSA BENNEM VAN
2018. május 14. írta: Hajdú Éva

AZ ERŐ FORRÁSA BENNEM VAN

nature-3113318_340.jpg

Ma felhívott az apám. Ritkán beszélünk, az is sok. Erzsébet utalványt akart küldeni, ezért megkérdezte a címem, amit én meg is adok neki. Megköszönöm. Rákezd a szokásos magas hangon, ahogy lenni szokott. Magas céről elmondja, hogy megint hülyeséget beszélek, mert ezért meg azért az ilyesmit nem kell megköszönni, megint milyen hülyeségek jutnak az eszembe, stb.

Ekkor én még nem lépek semmit. Mindig ilyen, gondolom. 

Majd elmondja, nem biztos, hogy nekem elküldi a pár ezer forintos utalványokat, mert anyámnak küldené. Mondtam neki, én szívesen lemondok róla, küldje oda, oké! Erre megint kezdődik, ahogy számomra lenni szokott. Megint a magas céről kezdi, hogy én megint miket beszélek, ne mondjam ezt, ne így, megint rosszul gondolom, stb.

Na ekkor tudtam, hogy itt a határ. Nem geciskedve, de határozottan elmondtam neki, hogy én éppen most mit érzek. Számomra ez bántó, tiszteletlen, fájdalmat okoz, és lábtörlőnek érzem magamat, és semmi nem számít, amit mondok? Gyerekként könnyű volt eltaposni, de most már ez a szerep nekem nagyon fájó. Ha csak így lehet velem beszélni, akkor nem kell beszélnünk és letettem a telefont.

Persze nagyon sírtam. Nagyon fájt. Halvány lövése sincs, hogy mit érzek. Ilyesmiről beszélni életemben nem lehetett egyáltalán.

Régóta tanulom, hogy AZ ERŐ FORRÁSA BENNEM VAN.

Apám beszéde újra életre hívta bennem, amire tanított: Ne látszódj! Te itt sem vagy!

Nekem többek között ezzel a szar szülői programozással kell kezdenem valami eredményeset!
Kell? Nem kell. Én akarom jól csinálni! 

Rengeteg embertársam szenved romboló gyerekkori mintákban, amiket nem tudnak felülírni. Ahogy apám velem beszélt, rögtön eszembe juttatta, amire beprogramozott: Ne látszódj! Te itt sem vagy!

Hogy tudjunk változtatni a rossz mintáinkon, ahhoz pontosan ismernünk kell ezeket. Nekem az önbecsüléssel, a reális önértékeléssel van feladatom, hogy tudjam magamat józanul, ne pedig alul értékelni.

Mindenkinek, még neked is van olyan része az életednek, amiben egészségesen is működhetnél, de ehhez ismerned kell az ismétlődő gyengeségeidet.

Én vagyok az az ember, aki nyugodtan meghatározhatom, hogy a nehéz élethelyzetekben hogyan érezzem magamat, és hogyan reagáljak. Én irányíthatom magamat.

A sírás közben első reakcióként lehalkítottam a telefonomat. Mert nem akartam vele beszélni.

Azonban eszembe jutott, hogy ÉN ki akarok lenni, ÉN milyen mérce szerint akarok most viselkedni. Ezért azonnal visszaállítottam a telefonomat. Ami megszólalt. Apám  hívott. Édes bogaram, ne gondold, hogy bántani akartalak! –így ő. Emberi hangon mondta, hogy ő mit és mit nem akart okozni. Még pár mondat, aztán minden jót kívántunk egymásnak.

Hú de jó volt nem cirkuszolni, nem sértődni, hanem felvenni azt a telefont!
(Tudni kell a sztorihoz, hogy évente tényleg csak párszor beszélünk. És ha most osztanád a jó tanácsodat, akkor csak annyit mondok neked, hidd el, jó ez így...Nem így kéne lennie, de van, amikor kell az a távolság! )

Sok embernek nincs lelki ereje.
Mert nem akarja megszerezni!
Mert ez olyan, amit meg kell szerezned!
Nem adják ajándékba.
Az embernek akkor van tartása és gerince, ha magasra teszi a mércét és aszerint viselkedik.  

moss-3101476_960_720.jpg

  • Ne a szüleidtől várd el, hogy változzanak, ha bántó módon viselkednek veled. Ne akard megtanítani őket, hogy neked mi a jó. Ne akard őket megváltoztatni.
  • Te határozd meg, hogyan fogsz viselkedni ezekben a fájdalmas helyzetekben. Magad viselkedésére fókuszálhatsz. Befelé fókuszálj, ne kifelé. Magad viselkedését irányítsd, ne másét!
  • Éld meg az érzéseidet. Én a telefont szoktam ilyenkor dobálni. Nem nagyon, de dobálom. Mert a szívem meghasad, hogy az apukám, mint egy senkivel beszél velem. De ez a tapasztalat megtanított arra, hogy tudjam: értékes vagyok, és nem az a fontos, hogy ő, és más mit gondol rólam, hanem az számít: én mit gondolok magamról.
  • Tedd a mércét, a szabályaidat MAGASRA! Így lesz mihez tartanod magad ilyenkor. Nem a fájdalomra fókuszálsz ilyenkor, hanem a megoldásodra. Apám nem szokott „Édes bogaramnak” hívni! Ezt elhiheted, basszus! De emberi hangnemre váltott, mert ÉN a szabályomhoz tartottam magamat. (Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten?) Szabályom, amit Magamtól elvárok: NE ÜSS VISSZA: VÉDD MEG MAGAD!
  • Ne hánykolódj! Irányítsd magadat! Tudd, hogy mi a célod, és tartsd az irányt! „Irányítsd az életedet, vagy valaki más fogja!”
  • Soha ne másért tégy jól! Először magadért! Nem az apukám miatt kapcsoltam vissza a telefont, hanem magam miatt! Ez az én szabályom! 
  • Mindenki a maga életéért felelős, és azt az életet éli, amit magának választott. EZÉRT tanuld meg a HÁROM NEMET: a családtagod lapos, vesztes, nem működő életét:

NEM te okoztad  + Te NEM tudod irányítani + és  NEM Te tudod őt meggyógyítani.

De magadat igen.
Az erő forrása benned van!
Gyakorolj! Gyakorolj, gyakorolj!
Neked milyen szabályaid vannak?

rozsa.jpg

Hajdú Éva
egyéni fejlesztő, kapcsolatépítő
családi-párkapcsolati coaching, tanácsadás

 

 
A gyönyörű fotókat itt találtam: pixabay.com

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/api/trackback/id/tr2913937230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.