VÁLASZTÁS
2018. május 22. írta: Hajdú Éva

VÁLASZTÁS

 action-2277292_340.jpg

„Megjósolom, hogy a következő generáció legnagyobb társadalmi lehetősége abban rejlik, hogy az emberi hajlamot az együttműködés és a megegyezés irányába tudjuk terelni a versengés és a rivalizálás helyett. Ez lehet napjaink legkreatívabb társadalmi tapasztalata.
(Derek Bok, a Harvard Egyetem korábbi elnöke )

A hétköznapokban jómagam is ezzel kísérletezem. Főleg a konfliktushelyzetekben figyelem, hogyan is működik a versengést-rivalizálást felváltani képes együttműködés. Általános tapasztalatom az, hogy nincs elterjedve ez a gondolkodásmód, sokan épp ezért nem is hisznek abban, hogy lehetséges az együttműködés az eltérő vélemények tengerében. Ezt szoktam hallani: „Nem hiszek benne.” 
Ha nem gyakorolom, akkor nem szerzek ebben tapasztalatot, tehát számomra nincs is: „nem hiszek benne.”

Mármint abban, hogy az eltérő vélemények magukban hordozzák egy közös, eredményes megegyezés lehetőségét. Ha  nem is mindig, de majdnem mindig! Ők azok az emberek, akik valahogy leszoknak arról, hogy ÉRTÉKELJÉK A KÜLÖNBSÉGEKET.
A családi, illetve más közösség pont attól működik eredményesen, ha tudjuk egymás erősségét, és támogatjuk egymást ennek megélésében. Magyarul: nem a hibáink kapcsán cseszegetjük egymást egyfolytában, hanem egyfolytában támogatjuk egymást, hogy hadd legyél jó-egyre jobb abban, amiben te tudsz brillírozni a saját közösségedben. Elsősorban otthon. A te otthonod ilyen? A te párkapcsolatod ilyen? 

Valamelyik Brief Coaching magyar nyelvű irodalomban olvastam. A sztori rabul ejtett. Egy terapeuta elkezdett bejárni osztályokba, figyelte a folyamatokat. Elkezdett a szülőknek olyan leveleket írni, ami a diák VALÓS eredményeiről szólt. Nem az eredménytelenségéről. Hanem az eredményeiről. Vagyis szülők újra és újra olyan leveleket olvashattak az iskolától, hogy az ő gyerekük miben kiemelkedő! Erre azok a szülők is elkezdtek bejárni az iskolába, akiknek több munkahelyük volt, és eddig egyáltalán nem lehetett őket látni semmilyen szülőin sem.
Azok az akadályok is legyőzhetők egymás támogatásával, amiben eddig nem is hittünk...

cog-wheels-2125169_340.jpg

Egyik példaképemet idézem:

„Értékelheted azt is, hogy a többi ember másképp gondolkodik, mint te. Ha valaki nem ért veled egyet, egyszerűen azt mondhatod: „Nagyon jó! Te másként látod a dolgot.” Nem kell, hogy egyetérts másokkal, mégis megerősíted őket. És törekedhetsz arra, hogy megértsd a többieket.” (299.old.)

Covey-san mondva: Értékeld a különbségeket!

Már csak azért is, mert nem éppen van két egyforma ember egy családban. Egy párkapcsolatban. Egy munkahelyen. Buszmegállóban. Egy osztályban. 

Tudom ám, hogy ez nem olyan egyszerű, ahogy hangzik! Hadd meséljek! Ma reggel történt, beszélni akartam a férjemmel. Mert nem értek egyet egy döntésével. Napok óta forgatom a fejemben, hogyan is adjam elő magamat. Egy megbízást elvállal, talán. Én nem szeretném, ha igent mondana erre a felkérésre. Azonban szeretném hagyni, hogy ő hozza meg a döntését, de fontos az is, hogy tudja a véleményemet. Hiába élünk együtt 18 éve. Hiába vagyunk túl számos eredményes konfliktuson, amiket sikerült megegyezésre juttatnunk! Mégsem könnyű a KREATÍV EGYÜTTMŰKÖDÉS: érzelmileg-agyilag tisztázni először is magam előtt a véleményemet! Aztán pedig közölni vele. Ez nem könnyű!

Soha ne felejtsd el: nem könnyű az együttműködés egy párkapcsolatban, azonban elengedhetetlen és a boldogságotok sója!

Szóval felkészültem a mondókámra. Napokig tartott a kis felkészülésem, bizony ám! Nyugodtan elmondtam, amit akartam. Férjem figyelmesen végig hallgatott, amit meg is köszöntem neki. Jelenleg várom a végső döntését.

”Amit ki kell mondani, ahhoz HATÁROZOTTSÁGRA, BÁTORSÁGRA ÉS VALÓDI SZERETETRE van szükség. Ha ez megtörténik, mások is átveszik az eredeti, nyílt és becsületes kifejezésmódot, és elkezdődhet a szinergián (KREATÍV EGYÜTTMŰKÖDÉSEN) alapuló kommunikáció folyamata. Ez egyre kreatívabbá válik, és olyan felismerésekhez és tervekhez vezet, amilyenekre kezdetben senki sem gondolt volna.”  (282.old.)

 business-3370832_340.jpg

Ha nem mondod ki: elvérzel. Ha nem merünk beszélni azokról a bizonyos KÜLÖNBSÉGEKRŐL, NÉZETELTÉRÉSEKRŐL bátran-határozottan-szeretettel, akkor elvérzel a kapcsolatodban!

Mert nem az a kérdés, hogy vannak-e nézetkülönbségeitek, hanem az, hogy akarjátok-e közös nevezőre hozni őket!

Igen, igen! Jól sejted! Ebbe nem fér bele a jól megszokott érzelmi zsarolás, de a saját felelősséged gyerekedre, illetve társadra hárítása sem! Ezek itt nem működnek!

Mennyire nem természetes a nyílt beszéd! Erről egy rövid sztori, a múlt héten történt velem. Egy bejárati kapu elé állítottam a biciklimet. Épp jön egy autó, a sofőr megáll a kerékpárom előtt, mintha útban lenne a kerékpár. A motort  leállítja. Mintha látnám az arcán, hogy valami nem stimmel. Mutogatok neki, hogy „útban vagyok, ugye? Álljak félre?” Erre ő somolygott-mosolygott kurtán, és a fejét mozgatta jobbra-balra. Mi van? –gondoltam magamban. És ráztam én is a fejemet, hogy „ne álljak félre?” Amikor kiszállt a kocsiból, persze újra rákérdeztem, hogy "azt szeretné, ha félreállok?" Nem szólt semmit. 

Elbizonytalanított. Kérdeztem valamit, KONKRÉT választ nem kaptam. Meghoztam a magam döntését: arrébb toltam azt a biciklit. Egyszerű helyzet. Egyszerű kérdés. Üres, elbizonytalanító, félreérthető válasz.

Igen! Ennyire nem könnyű, ahogy Covey fogalmaz, a FOKOZOTT NYÍLTSÁG  egy ilyen nevetségesen egyszerű helyzetben sem, ha nem szoksz hozzá a nyíltsághoz. Aztán meg jönnek a félreértések. Mi emberek meg csodálkozunk, és úgy teszünk, mintha nekünk semmi közünk nem lenne az összekuszált szavakhoz, az összekuszált érzésekhez.

Mennyire szükségünk van olyan vezetőkre, tanárokra, nevelőkre, szülőkre, osztályközösségre, párkapcsolatokra, családokra, ahol segítjük egymást, egymás sikereinek elérésében úgy, hogy nyíltan beszélünk egymással: HATÁROZOTTAN. BÁTRAN. VALÓDI SZERETETTEL.

 color-3207345_340.jpg

„Miért ne írhatna az együttműködés egy új forgatókönyvet a következő nemzedék számára, hogy annak tagjai alkalmasabbak és készebbek legyenek az önzetlen szolgálatra, hogy kevésbé legyenek önzők, énközpontúak és ellenségesek, hogy ne kelljen a saját érdekeik védelmében állandóan résen lenniük, taktikázniuk, hogy ne csak a tulajdonuk gyarapításával törődjenek mások rovására, hogy nyíltabbak, figyelmesebbek, önzetlenebbek, alkalmazkodóbbak és szeretetteljesebbek legyenek, mint elődeik voltak?”
(278. old.)

Fokozott nyíltság vagy fokozódó konfliktus.
Te melyiket teszed a családodban?

Hajdú Éva
egyéni fejlesztő, kapcsolatépítő

Idézetek: Dr. S. R. Covey, A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása
Fotók: pixabay

A bejegyzés trackback címe:

https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/api/trackback/id/tr3913709498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.