"ÖRÜLNI - TANULNI KELL."
Dr. Szigeti Jenő
Voltam ma reggel bevásárolni. Élelmiszert. A pénztár előtt állunk sorba. Előttem egy idős házaspár. Hetven felett mind a ketten. Olyan életteliek voltak. Beszélgettek, viccelődtek. Rám néztek! Mosolyogtak! Uram Isten, rám mosolyogtak! Csak úgy! Értitek? Csak úgy!
Mögém állt egy úriember, kezében egy kiló krumplival. Mondtam neki, hogy nyugodtan álljon elém, mert nekem nagyon sok minden van a kosaramban. Megköszönte, mondta nem. Erre az előttem álló házaspár is bátorította őt, hogy nyugodtan álljon elébük is, nehogy ne legyen kész az ebéd. A fiatalember megköszönte, megnyugtatott minket, hogy de kész lesz az ebéd időben, amikor is nyitottak egy új kasszát. A fiatalember már ment is.
Én tovább beszélgettem a házaspárral. Vidámak voltak, inkább derűsek. Elmúltak már hetven is. Honnan tudom? Megkérdeztem őt. A hölgy fizetéskor az apróját alig bírja összeszedni, elnézést is kér, hogy lassan megy ez neki, mert -nem megy az ujjam -mondja.
A pénztáros hölgy is aranyos, mondja, "csak nyugodtan". -De bezzeg a húszezrest könnyebben felvenné -szólt be kurtán az úriember, a férje lehetett. Mindannyian hümmögtünk, mosolyogtunk, jó volt! Aztán elmentek. Mosolyogva. Egy kedves elköszönéssel fűszerezve. Mert a köszönés, az nagy kincs...
-DE JÓ NEKIK! -mondja nekem a pénztároshölgy. -DEHOGY JÓ! -mondtam gyorsan! Hát ez nem magától van! Azért ilyenek, mert ilyenek akarnak lenni! Tesznek érte! -ennyit mondtam gyorsan, mert hát sietni kellett.
VIGYÁZZ, HOGY VILÁGOSAT GONDOLSZ-E VAGY SÖTÉTET;
MERT AMIT GONDOLTÁL, MEGTEREMTETTED. -Weöres Sándor
Sok ilyen téveszme fut a világban, köztünk, emberek között, hogy "bezzeg jó neki". Azok az ismerőseim, akik életét közelebbről ismerem, azt látom és tanulom tőlük, hogy azért van gyakran jó kedvük, mert nem akarják elhagyni magukat. Óriási munka van abban, ha az ember derűs tud maradni. Életvidám. Emlékszem, amikor a férjem mérgesen, fáradtan, csapzottan érkezett haza jó sok évvel ezelőtt. Rájött, hogy ennek semmi értelme. Az ő életén pontosan látom a hatalmas változást. Ma már nyugodtan ér haza. Nincs ideg, amikor hazaér. Épp ezért tudunk beszélgetni a napi problémákról, meg tudjuk hallgatni egymás véleményét. Változott. Mert ezt akarta. Máshogy hozzáállni a napi nehézségekhez. Jómagam hajlamos vagyok a rinyálásra. És ez rossz kedvet hoz. Ez a felesleges szomorúság pedig meglátszik az arcomon. Társam szokott is szólni, amikor kancsalodik lefelé a szám. Megtanultam. Tanulom, hogy ez nem játék. Mert a jó, de rossz érzéseket is átadjuk egymásnak.
A neves szakértő John Gottman egyszer megvizsgálta, hogy mi az a tényező, ami összefog, összetart házaspárokat hosszú távon is. Azt találta, hogy a stabil, boldog kapcsolatokban a felek 5 interakcióból 4-et pozitívnak élnek meg. De jó nekik! -mondhatnánk. És milyen igaz! Jó nekik!
Ahogyan a sok, magunkat sajnáltató, "mit nem lehet" gondolatokat tápláljuk, ugyan úgy táplálhatjuk a pozitív, derűs életérzést is. A fő dolog az, hogy mi dönthetjük el, hogy melyik úton akarjuk élni az életünket. Az idős házaspár is döntött, és a pénztáros hölgy is döntött.
"Szerencsére megváltoztathatod a negatív gondolkodásod, és elkezdheted élvezni az életet.
Ehhez:
-fel kell ismerned a negatív, káros gondolatokat,
- megkeresni, hogy mi váltotta ki,
- leállítani azokat,
- helyettesíteni azokat egészséges pozitív gondolatokkal.
A megváltoztatásra tett javaslat esetén az első válasz az szokott lenni, hogy könnyebb mondani, mint megtenni. Ennek ellenére ne engedd meg magadnak, hogy negatív legyél. Amint jönnek a negatív gondolatok és észleled, le kell állítani azokat! Sajnos belső (tudattalan) gondolkodásunk, dialógusaink gyakran negatívak anélkül, hogy tudnánk róla vagy észrevennénk. A kérdés: hogyan tudjuk elkerülni ezt? Végig kell gondolnunk a szituációt, megállapítani annak negativitását, és leállítani azt.
Sokan egész életüket a negatív gondolataik és érzéseik börtönében töltik. Az ő döntésük, hogy maradnak negatív gondolataik börtönében, vagy adnak egy esélyt maguknak, és boldogabb vizekre eveznek. Mondja azt hangosan maga elé: "én most úgy döntöttem, hogy boldog vagyok", hisz ez az én távlati célom is. Ha a döntés nem határozott, akkor a változtatás szinte lehetetlen.
Ha észreveszi gondolataiban a negatív köröket, itt az ideje, hogy leállítsa azokat. Annak ellenére, hogy negatív gondolataink tudatosulás nélkül jelennek meg, egyeseket mégis észreveszünk. Itt az ideje, hogy leállítsa azokat azonnal! Vegye el a negatív gondolat erejét, és helyettesítse azokat pozitívval, például: ha úgy érzi, hogy ezt nem tudja megtenni", helyettesítse azzal: megpróbálom, és biztos meg tudom csinálni"! Amint pozitívval helyettesítette a negatívat, mázsás kő esik le a szívéről." -Dr. Guseo András, Gondolat hatalma, 62-63. oldal
ÖRÜLNI AZ ÉLET ISKOLÁJÁBAN LEHET MEGTANULNI. AMIKOR VILÁGRA JÖTTÜNK -ÖRÖMRE SZÜLETTÜNK, ÉS EMBERRÉ VÁLÁSUNK AKKOR FEJEZŐDIK BE, AMIKOR MEGTANULJUK AZT, AMIT PÁL KÖT A LELKÜNKRE:
"Mindenkor örüljetek (1Thess, 5,16)
- Dr. Szigeti Jenő: Az öröm iskolája, 6.o.
Azt gondolom, hogy tisztelet jár azoknak, akik tanulnak örülni.
Akik közelében feltöltekezhetünk. Mert ők így döntöttek!
Vannak, akik tanulnak, tudnak örülni a hétköznapokban is.
Vannak, akiknek könnyebb elintézni így: "Neki könnyű!"
Te milyen ember akarsz lenni?
"Örömre születtünk."
Hajdú Éva
egyéni fejlesztő, kapcsolatépítő
családi-párkapcsolati coaching, tanácsadás
