Mit jelent fel-nőtt felnőttnek lenni?
Miért fontos felnőni?
Biológiailag, meg jogilag könnyű felnőni. 
Na de mentálisan! Felnőtt vagy?

Mit jelent fel-nőtt felnőttként viselkedni?
 Egész életünkön keresztül tanuljuk magunkat: hogyan is működök én?
Mindenki saját magának írja meg a saját működési szabályzatát.
Ehhez kérhetünk segítséget, de mindenki maga írja meg magának. 

A legfontosabb kérdéssé vált az életemben, hogy megértsem honnan jöttem és hová tartok. A múlt-jelen-jövő együtt érvényes az életedben. Ahogy a testi-lelki egészséget is CSAK EGYBEN lehet gyógyítani, épp úgy együtt létezik az életedben a múlt-jelen-jövő.

"Az ember a múltja fia, de nem a szolgája, és a jövője apja. Mindent elvehetnek tőle, kivéve az utolsó emberi jogot: hogy megválassza a magatartását meghatározott körülmények sorozata közepette, hogy megválassza a saját útját. Nem tudjuk megváltoztatni a helyzetet? Ha nem, akkor a saját kezedben van annak lehetősége, hogy változtass azon, ami fájdalmat okoz neked, mindig megválaszthatod a magatartásodat, hogy hogyan állsz ehhez a szenvedéshez." - Viktor Frankl 

A múlt: milyen családból jövök, milyen mintákat kaptam a szüleimtől? Mi az, amit meg akarok tartani? Mi az, amit nem akarok továbbélni a párkapcsolatomban és a gyerekemnek sem akarom tovább adni? Ez a múlt, amikor a helyére teszed. Ha nem törődsz ezzel, akkor nincs jelened. A jelenben is folyamatos munka folyik az életünkben, amivel előkészítjük a jövőt. Erről szól ez a bejegyzés. Meg arról is, mit jelent FELNŐTT felnőtt életet élni.

1) Érzéseink

Brutális az, hogy családtagok ülnek egy asztalnál, de nem mernek belemenni aktuális dolgaik normális megbeszélésébe. Miért? Mert szembesülnek az érzéseikkel. Ebből vannak állandóan veszekedések. Félünk kimondani, rettegünk érezni, rettegünk szembenézni.  Egészséges, őszinte, fejlődő érzelmi kapcsolat így NEM alakul ki szülő és felnőtt között. Ilyen emberekkel, akik ilyen családból jönnek, tele van a mai társadalom! Érzelmi hullák hevernek szerteszét! Elnyomjuk ilyenkor magunkban az érzéseinket, mintha nem is lennének. Még magunk elől is rejtegetjük! Elfelejtjük, hogy a család = vérségi kötelék + érzelmi kötelék. Nem elég kipottyantani egy gyereket, kell hozzá a kapcsolat is, hogy család legyen belőle! 
Érzelmi kötelék nélkül nincsenek őszinte találkozások gyerek-szülő között. Ebből jönnek a súlyos személyiségsérülések, lelki betegségek is! És amikor felnő a gyereked? Nem véletlenül van távol fényévekre a szülő és felnőtt gyereke egymástól, és vannak benne egy fájó kapcsolatban! Ne felejtsd el. Amikor felnő a gyereked, akkor két felnőtt találkozik egymással. Te is felnőttként viselkedj, és ő is tudjon melletted felnőtt-felelős emberként viselkedni. Ne nyomjátok el egymást! 
Sokan jönnek olyan családból, ahol érzelmileg nem alakult ki kapcsolat a szülő-gyerek között. Ezek a mai felnőttek elnyomják az érzéseiket, mert gyerekként jobbnak látták nem kimutatni, mert abból sok bajuk származott! Sokan úgy leszoknak az érzéseik érzésétől-kimondásától, hogy kérésemre érzéseiknek nevet sem tudnak adni, és nem tudnak egy mondatot sem megfogalmazni arról, hogyan érzik magukat. És most olyan felnőttekről beszélek, akik a tetejében gyerekeket nevelnek, állítólag.
Érzéseink őszinte kommunikálása nélkül nincs kapcsolat. Csodálkozunk, hogy annyi a válás és bántalmazás?

Mutatok egy egyszerű példát arról, mennyire hétköznapi az, amikor érzelmeinket kimondjuk-megéljük MAGUNK ÉS EGYMÁS ELŐTT:
Mondhatom a férjemnek: Hagyj békén, elegem van, szörnyen érzem magam! 
Férj: Neked meg mi bajod?
Én: Hagyj békén, már mondtam az előbb!

De mondhatom a férjemnek így is: Nagyon magam alatt vagyok, egy rakás szemétdombnak érzem magamat, mert a főnököm teljesen kihasznál. Nem tudom, mit kezdjek ezzel a helyzettel. Szeretném összeszedni magamat, ma nem tudok vacsorát főzni. 

Vagyis én is tudom, hogy mi a bajom gyökere, a férjem is tisztában van azzal, miért viselkedem így. Ezzel az őszinte-érzelmi beszélgetéssel megnevezzük a feszültség okát, megoldást is találtunk, nem pedig fokozzuk a nyers feszültséget. Kapcsolatot teremtettünk egymással. 

2) Szeretet

A szeretet nekem azt jelenti, amit a szakirodalom is hoz gyakran, csak állandóan elfelejtjük. Két Idézet:

"Legfőbb igényünk az életben, hogy valaki megtétesse velünk azt, amire képesek vagyunk." (Emerson)

"Mindig, amikor valaki szemébe nézünk, láthatjuk azt, amik vagyunk, vagy azt, akik szeretnénk lenni." 

A te társaságodban mit tanul magáról a társad, a gyereked? Ez itt a kérdés.Támogatni tudod-e, hogy meglépje, amire képes vagy a hibáit sorolod neki folyton? Lehet melletted fejlődni? 

A családi-párkapcsolati kapcsolataink szeretet-kapcsolatok. Akkor miért viselkedünk újra meg újra úgy egymással, mintha ellenségek lennénk, mintha állandóan legyőzni kéne egymást? Gondolkodj szeretetben! Azt látom, hogy mindennel próbálkozunk, csak ne kelljen szeretetet adni. Ezt Virginia Satir így mondja el:

"Túl sok figyelmet szentelünk a fegyelmezési módszereknek, és nem eleget a megértésnek, szeretetnek, humornak, és annak, hogy kibontakozhasson az a csodálatos élet, ami minden gyermekben benne rejlik." (A család együttélésének művészete, 221.o.) 

A szeretet nekem azt jelenti alapvetően, ami egy kommunikációs alapszabály is, hogy figyelek arra, hogy MIT OKOZOK NEKED! Annyi szúrást-bántást adunk egymásnak családon belül is, DE MINDEZT ÚGY, HOGY TUDOMÁST  SEM VESZÜNK ERRŐL. Ez félelmetes! Aztán nem akarjuk megérteni, hogy a másik miért húzódik el tőlünk, miért távolodik el tőlünk, miért keresi máshol a szeretetet, a szerelmet! 

Tegnap kaptam egyik ügyfelemtől két iciripiciri csokit. Apróságnak tűnik, de nem az. Szeretve éreztem magamat. A férjem is kapott tegnap az egyik ügyfelétől két sima kiflit. Semmi cécó. Két legolcsóbb kifli. Aznap ezt ette meg, nem a szokásos tízóraiját. Apróságnak tűnik, de nem az! Az igazi szeretet mindig összeköt két embert. 
Minden nap kellene a családon-párkapcsolaton belül kimutatni egymásnak, hogy "szeretlek"! Szoktam megkérdezni a férjemtől: Mondd! Szerettelek én ma téged?
Kutatások szólnak arról, hogy  a gyerekeinket LEGINKÁBB úgy védelmezhetjük meg a depresszió ellen, ha szeretetet adunk nekik! Amikor szeretve érzik magukat! Mert a szeretet testi-lelki létszükségletünk, kell a testünknek, a sejtjeinknek, a csontjainknak, a lelkünknek egyaránt! 

Az emberek csak nagyon fokozatosan vezethetők vissza ahhoz a máskor oly magától értetődő igazsághoz, hogy senkinek nincs joga rosszat tenni, még annak sem, akinek sok rosszat kellett elszenvednie. (V. Frankl)

3) A személyiséged
folyamatosan változik. Olyan ez, mintha a kezedben tartanál egy gyurmát, érzed az ujjaid között, hogy formálható. Te formálod a gyurmát, így formálod az embert is, aki vagy! Erről a formálhatóságról Frankl így ír: 

 Még a "negatív aspektusokból" is, sőt éppen azokból, valami értelmeset kell "kihozni", és azt valami pozitívummá átformálni: a szenvedést teljesítménnyé - a vétket átalakulássá - a halált felelősséget fejlesztő tényezővé kell tenni. Így vagy úgy, még létünk fenyegető aspektusainak árnyékában is meg kell lenni valahogy annak a lehetőségnek, "to make the best of it", ahogy az angol oly szépen mondja, vagyis, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle."

Azért beszélek erről, mert azt tapasztalatom, hogy nagyon sokan LESZOKNAK a magukról való gondolkodásról. Nincs ennél nagyobb tragédia. A halál az élet rendje. De az, hogy elhanyagolom a saját lelkemet, az a legnagyobb tragédia. Amikor magunkba kell kicsit turkálni, ettől a fel nem nőtt "felnőttek" megrettennek. Ők azok, akik nem tudják magukat építeni, amikor nincs tanulás-fejlődés az életükben. Ez az igazi tragédia. De akkor mit kap tőled a gyereked? Magadat sem tudod építeni, akkor őt is tönkre teszed? Sok gyerek nő fel egymást lelkileg bántalmazó szülők mellett. És a kapott mintát éli tovább még rosszabb minőségben, mint ahogy kapta! Akkor nem kéne elgondolkoznom azon, hogy milyen ember mellett nő fel a gyerekem? 

"Emberi dolog hibát elkövetni, de a magyarázkodás tetőzi a hibákat. 
Az rendben van, ha hibákat vétünk. De nem kereshetünk mindig kifogásokat.
Ha mindig átmentegetjük magunkat hibáinkon, akkor soha nem tanulunk belőlük.
Beismerjük és elfogadjuk viselkedésünket.
Ezt azért tesszük, hogy megnézzük, mit tanulhatunk hibáinkból." (Gondolkodj egyszerűen) 

Mersz érezni?
Tudod szeretni -magadat és legalább azt a pár embert, akikkel naponta összefutsz?
Na, és gyurmázol minden nap? 

Biológiailag, meg jogilag könnyű felnőni. 
Na de mentálisan! Felnőtt vagy?

Hajdú Éva
egyéni, párkapcsolati coach

Fotók innen: https://pixabay.com/hu/photos/?q=n%C3%B6vekedik&hp=&image_type=all&order=popular&cat=&min_width=&min_height=