Teniszbajnok akartam lenni gyerekként.
Becsuktam a szememet.
És láttam magamat a pályán küzdeni.
Ahogy a legnagyobbaktól láttam.
Órákat néztem a teniszbajnokokat a tévében.
Connor. McEnroe. Navratilova.

És a mai harcosok:
Novak Djokovic.
Nadal.
Kedvencem a dán titán:
Holger Rune.

A spanyol fiatal Carlos Alcaraz.
Az olasz Jannik Sinner. 14 évesen elkerül otthonról.
Tenisziskolába megy. Megtanul főzni, mosni magára.
Rune és Alcaraz is együtt nőnek fel a teniszpályákon.
Sinner azt mondja egyik fontos meccse előtt, mindegy, hogy
megnyeri a meccset, vagy sem, mert utána úgy is megy vissza edzeni.
Ez is egy COACHING üzenet: Mennyit edzel?

Amikor búcsúztatták a leköszönő zseniális svájci játékost, Roger Federer-t, a társai végigsírják a rendezvényt. A világ előtt.
Férfi bőgő masinák. Akik harcból adnak leckét a világban.
Számomra tanulságos élmény. Élvonalbeli játékosok, akik évek óta bizonyítanak.
Bőgő masinák. Ölelgetik egymást. Harcosok.
Amikor COACHINGon könnyeivel küzd előttem egy férfi, elmesélem neki ezt a történetet. Mert.
A nagyok tudnak sírni.

Frances Tiafoe. A feketebőrű. 
"Nem az a legfontosabb, hogy jól teniszezzek, hanem, hogy milyen ember vagyok."
Fontossági sorrend. Ezt is tanuljuk COACHINGON.
Férfi feketebőrűként szeretne motiválni másokat.

Ez egy maradandó üzi, nem?
Mindegy, mennyire vagy pofátlan, a végén úgy is ezt a kérdést kapjuk majd mindannyian: Milyen ember vagy? 

Minek hadoválok itt ezekről az emberekről?
Profi játékosok.
Több időt töltöttek életükben gyakorlással,
mint meccsekkel. Több meccset vesztenek, legalábbis vannak
ilyen időszakok, mint amennyit megnyernek.

Folyamatosan haladnak, de folyamatosan el is veszítenek
meccseket.
Sérülést szenvednek. Kihagynak éveket a felépüléssel.
Testileg, lelkileg visszaküzdik magukat a profi meccsekre.
Vagy sikerül. Vagy nem.
Soha nem felejtem el, amit Nadalról hallottam.
Nadal világelső játékos hosszú ideig. Ő mégis azon
szenved, hogy miként csiszolja az adogatását.
Azért, mert rohadtul béna adogató?
Nem.

Gyakorol. Mindig valamit tanul.
Hogy jobb legyen...
Mert a többi játékos is nyerni akar. Fejlődni!
Nadal, a legjobbak között, még egy Nadal sem dőlhet hátra.
Ha nem gyakorol eleget, kikap.
És egy játékos nem azért megy pályára, hogy megverjék.
Egy ember sem azért születik a világra, hogy megverjék.
Hanem, azért, hogy egyre jobb legyen.
Egyre jobb ember.

Ez a sport arra tanít engem, hogy a veszteség
nem jelenti azt, hogy ne küzdjek tovább.
COACHKÉNT elmondom az embereknek, hogy a tanulás egy hosszú folyamat.
Mit tanulsz jelenleg?
Hol van a fejlődés az életemben?

Veszteségekkel érkeznek az emberek, és senki nem tanítja meg nekünk azt, ami a

COACHING sajátja, hogy mindig van mit gyakorolni. Van, mit tanulni.

Tehát:

Mit teszek holnap másként?
Mit gyakorolok?
Hol van a fejlődés az életemben? 

Ezek a Fontos kérdések, és Coachként azt tapasztalom, hogy ezeket a
LEGfontosabb kérdéseket nem tesszük fel magunknak.
Én Coachingon felteszem ezeket a kérdéseket.

Egyik ügyfelem összeomlik a kapcsolatában. Pszichológushoz jár. Összeszedte magát, mondta is neki a pszichológus, hogy nem kell többet mennie. Ekkor jön hozzám, hogy párkapcsolatát rendezze. Egy embert látok, aki a mély gödörből kiverekedte magát. Minden tiszteletem az övé. Ezt el is mondom neki.
Jól van. De. Meddig van jól? Mikor omlik össze újra? Meddig van jól? Mert. Az igazi munka csak most kezdődik! Emberem nem képes magát fejleszteni. Jól van, de ha nem tanulja meg a lépéseket, nem tanul meg hegyet mászni, csak idő kérdése, és újra a hegy, a domb lábánál fog fetrengeni.
Ezért fontos a Coach munkája.
Hogy megtanuljak önállóan hegyet mászni. Önállóan sivatagot járni. Önállóan felkelni. Nem 100 évvel esés után. Hanem minél hamarabb. Felállni. Készen állsz?

A Coaching a Fejlődésről szól. A Tanulásról.
A folyamatos tanulásról.
A tanulás egy hosszú folyamat. Azt szeretném átadni az embereknek, hogy
ha haladni akarnak, akkor Folyamatosan tanulásban legyenek.

Megtanulni valamit rengeteg gyakorlás árán lehet.
Meg szokták tőlem kérdezni: hogyan fog ez menni?
Hát sok gyakorlás árán menni fog.
Készen állsz?

Tanárok mondják, hogy vannak gyerekek, akik tehetségesek valamiben,
de feladják. Gyorsan. Mert nem ment a meccsük. Szinte rögtön feladják. Mert ki tanítja meg nekik, hogy nem baj, hogy nem sikerül. Ha gyakorolsz, valami össze fog jönni. Fejlődni fogsz. Ez biztos. Ez sikerélmény. És a sikerélmény Önbizalmat ad. Hitet magamban. Ami elveszhet. És újra visszaszerezhető. Nem ingyen van.

Ezért fontos a Coachingban számomra, hogy elmondjam annak, aki eljön hozzám:

aki nem szeret tanulni, nagy bajban van. Ha nem gyakorolsz, neked annyi.

Ezek a területek, amiken folyamatosan tanulunk, gyakorolunk:

Tanulok emberségesen kommunikálni? Tudom, hogy a tisztelet az alapja?

Tanulom a konfliktuskezelés művészetét? Tudom, hogy az engedménytétel az alapja? Tudom, hogy minden konfliktus megoldható?

Vannak biztos bázisaim?

Tanulok szeretni?

Ápolom az értékességtudatomat? „Az ember legnagyobb kincse önmaga.” (Dr. S. Covey)

Tanulok proaktívnak lenni? Vállalom a saját felelősségemet?Vállalom a magam részét? Vagy hibáztatok?

Pozitív tudatállapotom fenntartása? Tanult tehetetlenség vagy tanult optimizmus?

Paradigmaváltás: tanulok nézőpontot váltani? Hány nézőpontból vizsgálom meg a helyzetet?Csak a magamé számít?

Milyen értékek szerint élek? Mik a szabályaim? 

Tanulom az erős önbecsülésemet építeni? Jó minőségű a teflonbevonatom?

Tanulok beszélni a gyerekkorom tanulságairól?

Tanulok napi leltárt készíteni?

Ugyanez másként:

Teremtsünk kapcsolatokat. A jó kapcsolatok fontosak.

A kríziseket ne tekintsük leküzdhetetlen akadálynak. Azt nem tudjuk megakadályozni, hogy stresszkeltő események bekövetkezzenek, de azon változtathatunk, ahogyan az eseményeket értelmezzük és rájuk reagálunk.

Fogadjuk el, hogy az élet a változás velejárója.

Ha elfogadjuk, ami megváltoztathatlatlan, arra tudunk koncentrálni, amit képesek vagyunk befolyásolni.

Haladjunk a célunk felé. 

Cselekedjünk határozottan.

Keressük az önfelfedezés lehetőségeit. Az emberek a nehézségekkel megküzdve megtanulnak valamit magukról, és azt tapasztalják,hogy valamilyen tekintetben fejlődtek.

Tápláljunk pozitív énképet. Ha kialakul bizalmunk saját problémamegoldó képességünkben, és megbízunk ösztöneinkben, azzal erősítjük rugalmasságunkat.

(Kiegészítés tőlem: Amikor rugalmasak vagyunk, NEM görcsölünk, hanem motiválóan lazák vagyunk. Amikor rugalmasak vagyunk, nem támadunk, nem is védekezünk. Nincs harc. Mert tudom, mit képviselek. )

Lássuk a dolgokat megfelelő nézőpontból. Gondoljunk a tágabb kontextusra.

Őrizzük meg a reményt. (…) Ne engedjük, hogy a tudatunkba befészkelje magát a félelem.

Gondoskodjunk magunkról. Figyeljünk szükségleteinkre és érzéseinkre. Vegyünk részt olyan tevékenységekben, amelyek örömet okoznak és ellazítanak.

Az első lista 12 pontból áll.
A másik lista hasonló az elsőhöz, 10 pontból áll.
Tényleg nincs mit gyakorolni?
Tényleg nincs miben fejlődni?

A világ leghíresebb teniszpályájának, a wimbledoninak a belépőjénél egy tábla olvasható:

PRESSURE IS A PRIVILEGE.
(Billie Jean King)

A nyomás kiváltság.

Mielőtt nagy nyomással a vállán a játékos belép küzdeni a világ leghíresebb teniszpályájára, ezt olvashatja:
A NYOMÁS KIVÁLTSÁG.

Amikor a top 10-be kerül egy játékos, minél feljebb ér, annál nagyobb a nyomás.

Az elvárás. Meg tudja tartani a helyét?

Ha nem bírja a nyomást, nem fog nyerni, pillanatok alatt visszacsúszik a ranglistán.
Óriási harc folyik minden labdamenetért. Minden meccsért.

Minden edzés számít. Felkészülve állnak ki a pályára. A nézők elé. A világ elé.
A profi játékosok mindent megtesznek a felkészülésért. Áldozatot hoznak.
Rengeteget gyakorolnak. Rengeteget padlót fognak. Rengetegszer újra felállnak.

Azért testszik ez a sport, mert én is álltam a pályán, olyan, mint az élet.
Coachként, amikor elindulok egy megbeszélésre, olyan, mintha harcolni mennék.
Indulok kiállni a pályára.
Milyen lesz a meccs? Milyen történetet hoz az ügyfél?
Uralom-e a játékot? Kiszámíthatatlan. És én ezt élvezem. Akkor is, ha nehéz.
Nyomás van rajtam. Kihívás nekem is. Kihívás az ügyfelemnek is.
PRESSURE IS A PRIVILEGE.
A nyomás kiváltság!
Amikor ez a nyomás van rajtam, az olyan, amivel érdemes megküzdenem.
Ezt szeretném megtanítani az embertársamnak is, hogy amit hozott, azzal érdemes megküzdeni. De egyetlen eredmény sem ingyen van. Teszek érte.
Egyik ügyfelem a végén elmondta, milyen könnyen tudott végül is beszélni a megbeszélésen.
Attól tartott, nehezen fog tudni fogalmazni. Az első megbeszélésről úgy megy el elmondása szerint, hogy tudja irányítani a konfliktushelyzetét a másik emberrel.
Tudja, mit tegyen. Tudja, mire figyeljen. Meg van a fókusz! JAJ, ez milyen fontos! Mert minden azon múlik, mire fókuszálunk. Tudja, mit kezdjen el gyakorolni. És tartani a fókuszt. Júj, milyen nehéz. 

Az első COACHING megbeszélés is ilyen eredményes és hatékony tud lenni. Elmondja a végén, hogy „van remény” önmagára nézve.
Az Első megbeszélés egy jó kezdet. Elkezdi mászni a hegyet.
Még nincs sehol a vége. Ez csak egy jó kezdet. De elindul.
Elkezd küzdeni. Elkezd tanulni. Elkezd megnyugodni.
Ezért fontos ma a COACHING.

Mert ennyire hatékony.

A nyomás kiváltság.
Coachingon nyomás van rajtunk.
Tanulni. Tanulni. Tanulni.
Nem baj, ha fáj.
Nem megvárni az összeomlást.
A COACHING ez:
Gyakorolni. Mindig valamit tanulni.
Hogy jobb legyen. Hogy jobb legyek. 
Nem baj, ha fáj. 
A nyomás kiváltság.

 Hajdú Éva