Itt jó embernek lenni.
Tanulunk embernek lenni.
Tanuljuk építeni az életünket.
Tanulunk fejlődni.
Tanulunk változni.
„Az élet a haladásról szól.”
(Phil Stutz)

Sok ügyben: emberek gödörben ragadva.
Coachingon értékrendet rendezünk. Hűséget. Együttműködést. Tanulunk emberségesen
beszélgetni. Tanulunk önvédelmet. Tanulunk Kapcsolódni. Tanulunk megbocsájtani, aztán elfogadni.
Tanuljuk magunkat szeretni. Tanulunk másokat szeretni. Mit tanultam? A szeretethez rohadt nagy bátorság kell. Mindkettőhöz. Magamat és téged is szeretni. Tanuljuk coachingon, hogy mi a nyavalya ez a szeretet.
Szívás? Vagy más?

Coachingon nem fordulhat elő az, hogy végig valaki a negatív oldalon maradva a nehézségekről beszél csak. Nem fordulhat elő, hogy valaki egy egész órán át a problémát, nehézségét sorolja. Viszont előfordulhat, hogy hagyja magát átvezetni a tanult tehetetlenségből a tanult optimizmus világába.
A -mit nem”-ből a „mit igen”-be.

Tanulunk egyszer az életben önmagunknak nem hazudni.

Tanuljuk, hogy az életben nem problémák vannak, hanem kihívások.
Kihívást megoldani, lehet kissé bonyolultabbnak tűnik, mint
problémát megoldani, de a kihívásközpontú élet sokkal messzebbre visz, mint amikor
problémázok, és problémáimra keresem a nem tudom mit.

Vannak helyzetek, amikor az ember nem tud a saját nevében véleményt alkotni.
Nem tudja megfogalmazni saját szükségleteit, saját lépéseit. És semmitől sem retteg jobban, mint hogy önmagát megszólítsa.
A coaching nehéz munka.
Aki nem volt coachingon, nem volt ilyen megbeszélésen, szerintem nem tudja elképzelni, milyen ez. Nem szükséges egyetértenünk. Nem mondom meg, mit tegyen a másik ember. Nem tudhatom, mit tegyél. Volt, aki azzal a kéréssel érkezett, hogy mondjam el neki, mit tegyen. Tessék! Azért ül itt, mert ő most hallgat. Hallgatja, mit mondok én. Semmit. Kérdeztem. És ez az ember nagyon lassan, elkezdett válaszokat keresni. A papírjaimat elé tettem. Elmondtam, mit mond a tudomány. Megértette. Haladtunk. Nem mondhattam olyan pontos – kidolgozott választ a kérdésére, mint amivel ő saját magát megajándékozta. A coach az az ember, aki képes téged belevinni ebbe a munkába.

Minden megbeszélésen tanulunk valamit. Amerre a tudomány vezet. Még senki nem mondta, hogy nem ért egyet azzal, amit a tudományból mutattam fel neki. Leellenőrizhető. Forrást mondtam ügyfelemnek, hol nézhet utána. Senki nem vitatja a tudást.
A coachingon tanulunk. Mert, aki fejlődni akar, annak változnia szükséges! Vannak, akik ezen a ponton kiszállnak a buliból. Jobban akarják érezni magukat, de az árat nem fizetik meg. Amikor rádöbben, hogy fejlődés nincs a változás munkája nélkül, van, aki kiszáll. Ők úgy szállnak ki, hogy közben bizonyítgatják saját eredményeiket. Önbizonyításba kezdenek. Ilyenkor megkérdezem, hogy jelezhetek-e vissza. Az mondják, igen. Elmondom, mit mond a tudomány. Erre ők válaszolnak. Meghallgatjuk egymást. Az önbizonyítók és én nem értünk egyet, de kézfogással egyetértünk abban, hogy nem értünk egyet. Rendkívül hatásos megbeszélések ezek!

Olyan mély emberi értékekkel dolgozunk, amire rákérdeznek az emberek: ha én így élek, nem lesz társam a büdös életben! Ha én így élek, magányos maradok. Mit válaszolok?
Bátor vagyok. Tudom, hogy mindenhol vannak jó emberek. Akik segítenek nekünk az úton. Néha sivatag az életünk. Néha elviselhetetlenül nehéz, mégis hiszem, hogy nem vagyunk egyedül.
Igen, az értékek útja, néha magányos is lehet.

Mégis. Mindenhol vannak jó emberek. Én ezt tapasztalom.

Megismerhettem embereket, akik küzdeni jöttek a családjukért.

Küzdeni jöttek a kapcsolatukért.
Küzdeni jöttek magukért!

Itt jó embernek lenni.
Jöttek, és közben végig sírnak egy megbeszélést.

Van, akinek megrendülésre van szüksége a végén.
Van, akinek megnyugvásra.


Mindenkinek elmondom, hogy olvassa el az egészség területeket, tanulja meg jól mind a tizenkettőt! Mert coachingon NEM CSAK azzal az egy területtel dolgozunk, amit hoz. Egyetlen téma kerülgetésével nem jutunk messzire. Coachingon rendszert építünk. És a kérdést, amit hoz az embertársam, azt ő elhelyezi a mentális egészség rendszerén belül. Nem azért kell jönni coachingra, mert van egy kérdésem, hanem azért, hogy megtanuljak önállóan járni. Önállóan építkezni. A lábunkat nem azért kaptuk, hogy fájjon, hanem azért, hogy használjuk. Ezek az egészség területek a következők:

1) Tanulok egészségesen kommunikálni?
2) Ismerem a konfliktuskezelés művészetét? Tudom, hogy minden konfliktus megoldható?
3) Vannak biztos bázisaim?
4) Tanulok szeretni?
5) Ápolom az értékességtudatomat?
6) Proaktív vagyok? Tehetetlenségben élek, mint egy láncos kutya, vagy optimizmusban élek?
7) Pozitív belső párbeszéd? Pozitív tudatállapotom fenntartása?
8) Tanulok nézőpontot váltani? Ami sokkal több, mint a hozzáállásom változtatása?
9) Mik a szabályaim? Milyen értékek szerint élek?
10) Tanulom az erős önbecsülés hét ismérvét?
11) Tudok beszélni a gyerekkorom tanulságairól?
12) Tanulok napi leltárt készíteni?

Mindegyik területnek óriási szakirodalma van.
A tanulnivaló sok.
Aki nem szeret tanulni, nagy bajban van.

Négy-öt megbeszélés alatt gyakran kifordul az ember saját világa.
Olyan felismeréseket tesz, olyan döntésekre képes, amikről nem is álmodott. Ezt az első négy-öt megbeszélést ahhoz hasonlítom, mint amikor elhozol magaddal egy nagy táskát. Kinyitod ezt a táskát. Elkezdjük szemügyre venni a táska tartalmát. Egyszer csak! Találunk egy rekeszt, amiről nem is sejtetted, hogy ott van ez a rekesz a táskádban. Lassan, félve kinyitod, kicipzározod ezt a kis nyílást. Belenyúlsz. És lassan előhúzol onnan valamit. Csodálkozol. Ez is benne van a táskámban? De jó! Hogy hogy nem tudtam én erről? Miért nem vettem elő hamarabb?

Vagy éppen nem örülök annak, amit a rekeszben találok. Egyáltalán! Azt sem tudom, hogy örüljek az új felfedezésnek, vagy ne? Vannak, akik nem is akarják elfogadni a tényt, hogy van új rekesz is az életben!
Még azt sem tudják, mit gondoljanak.
Ilyen izgalmas, meglepő, megterhelő, kiszámíthatatlan tud lenni egy-egy megbeszélés.

A legtöbb ügyem a családi kapcsolódásról szól:

"Személyes téren azt remélem, hogy a legnagyobb hagyatékom a családom, a boldogságuk és az életük minősége lesz.

Semmi nem okozott nekem nagyobb örömet és megelégedést, mint a családom.

Ez a legfontosabb a számomra.

Egyetértek azzal a kijelentéssel, amit egyszert egy bölcs vezető tett,  "semmilyen más siker nem kompenzálja az otthoni kudarcot".

Igaz a mondás, hogy a munka, amit a saját otthonodban végzel, életed legnagyobb munkája.

A család mindennél fontosabb, és sokkal több időt és figyelmet kellene ráfordítani, mint amennyit általában szoktunk.

Az emberek a munkájuk során sok száz órát töltenek azzal, hogy részletes stratégiát dolgozzanak ki, de otthon pár órát sem szánnak arra, hogy kigondolják, hogyan építhetnének fel egy erősebb családot.

Mindezzel együtt sem hiszek abban a hamis kettősségben, hogy az otthoni siker kizárólag a munkahelyi siker feláldozása árán lenne lehetséges.

Ez nem a vagy - vagy esete.

Gondos tervezéssel mindkettő elérhető.

Valójában az egyik siker idézi elő a másikat.

Ugyanígy soha nem késő tiszta lappal indítani a családjával, ha elhanyagolta őket a múltban."

(Dr. S. Covey: A kiemelkedően sikeres emberek hét szokása, 372.o.)

A coaching a szerelmem lett. 
Itt jó embernek lenni.

Hajdú Éva
life coach
családi mediátor
párkapcsolati coach
képzésben: abduktív pszichológiai tanácsadó