"Minden jó beszélgetés kézfogással kezdődik,
ami a tisztelet és a jó szándék alapja."
(G. Kohlrieser)
Tudás.
Embert-próbáló.
Nem szükséges pszichológusnak lenni e tudás megszerzéséhez.
E tudás gyakorlóira van szükség.
Nem SZAKemberekre van a LEGnagyobb szükség.Hanem EMBERekre.
Sok évvel ezelőtt bajban találtam magamat.
Azt mondtam, ezt a témát megkeresem, megtanulom, mert annyi feszültség gyűlt össze bennem, hogy egyszerűen azt éreztem, nincs több időm, nincs több dobásom. Tennem kell valamit, vagy megdöglök.
De előtte tudni akarom, van-e megoldás. Ezt találtam, ezt gyűjtöttem, alul olvasható.
És elkezdtem gyakorolni. Észlelgettem, hogy ez Hatalom. Erő van benne. De ez az erő legyőzhetetlen, minden túlzás nélkül állítom. Oroszlánokat lehet szelidíteni. Halvány fogalma sincs a népeknek, milyen erős és kikerülhetetlen HATÁS az, amit ennek a témának gyakorlója tesz a másik emberre! Nekem nem volt elég a nagyokosok magyarázat magyarázatának magyarázata. Konkrétumok kellettek! Rendszerben akartam látni az egészet, halálerős rendszert akartam, ami képes megtartani.
Ha megkérdezné, az emberek között mi hiányzik LEGjobban, akkor a párbeszéd szót válaszolnám.
Ítélkezés, beskatulyázás. Gyereket, felnőttet, mindegy. Nem kérdezünk. Maximum egy darabot! A párbeszéd az, amiről teljesen elfelejtkezik a 21. századi pogány.
A párbeszéd nem feltételez semmi elköteleződést, semmi felvállalást. A pár-beszéd nem csak beszéd, hanem pár-beszéd. A görög dialogos szóból származik, jelentése: kuplerájból rendet hozunk létre...! Persze vannak emberek az életemben, akikkel azt hiszem, kezdtem a párbeszédet, nem jött össze, vagy számomra minőségen aluli volt a téma, a szint, amit nem akartam fenntartani párbeszéddel.
A feltételezés az nem tény! Sokszor az ember a feltételezését ténynek gondolja.
Ha elkezdünk egy párbeszédet, de nem jön össze, az nem veszteség. A károkozás az, amikor nem próbáljuk meg, helyette ütünk, lenyomunk. Ha nekem nem jó egy kapcsolat, bántó, nyilván a "párbeszéd"-re is nemet mondok.
„Minden férfi és nő potenciális ellenfél, még azok is, akiket szeretünk.
Csak a párbeszéd védhet meg minket ettől az ellenségtől.
A párbeszéd az a szerelemnek, ami a vér a testnek.
Ha a vér áramlása megszűnik, a test meghal.
Ha a dialógus megszűnik, a szerelem meghal, a harag és gyűlölet váltja fel.
A párbeszéd azonban még egy halott kapcsolatot is képes feléleszteni.”
Tanulok emberségesen kommunikálni?
-
Tisztelet
„A tisztelet azt jelenti, hogy a másikat különálló és egyedi emberi lénynek tekintem és fogadom el, akinek joga van az enyémtől független gondolatokhoz és érzésekhez. Ez nem azt jelenti, hogy minden, amit a másik személy gondol, tetszik nekem, vagy egyetértek vele.
A tisztelet célja, hogy a köztünk fennálló különbségeket támadás és megalázás nélkül oldhassuk fel.
A tiszteletlenség előítélet formájában, személyes támadások, érzelmi kitörések, megalázás, neheztelés formájában jelentkezik.”
(G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál)
Ebből azt tanultam, hogy a tisztelet elfogadás.
Szemétkedsz velem? Rendben. Szembenézek a valósággal. Ehhez mérem a viselkedésemet, nyilván a jövőben nem szeretnék veled találkozni, a megszokottnál ritkábban szeretnék beszélni veled, stb.
Elfogadom a szitut. Nem ütlek le. Nem ütlek meg. Nem nyomlak szét.
Elfogadás. Nem az elfogadás a kérdés, hanem a mértéke!
Az alábbi gondolat felett, javaslom megállni, nagyon kemény számomra:
„Az elfogadás nem vagy-vagy jelenség, hanem mérték kérdése – minél nagyobb fokú az elfogadás, annál nagyobb az esélye, hogy rendezhetjük különbségeinket, és pozitív eredményre juthatunk.”
(G. Kohlrieser)
-
Alakítsunk ki nyertes-nyertes mentalitást.
Törekszem együttműködésre. Ez a gondolat nagyon hiányzik a közgondolkodásból? Családi mentalitásból?
Nyertes – nyertes?
Mindketten elégedettek lehetünk a megegyezésünkkel, amit közös munkával hoztunk létre. Nem maga a tökély, mert ilyen nincs a földön, de a szituból kihoztunk sokkal többet, mint amit hittünk, hogy belefér, elégedettek vagyunk a megegyezéssel, ezért megtartjuk.
„A nyer-nyer gondolkodás azon a paradigmán alapszik, amely szerint mindenkinek jut elegendő, és az egyik ember sikere nem feltétlenül jelenti a másik kárát vagy sikertelenségét.
A nyer-nyer annyit jelent, hogy hiszünk a harmadik alternatívában. Nem a te utad, nem is az enyém, hanem egy jobb, egy magasabb szintű út.
(219. old. Covey, A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása)
-
Tanuljunk meg türelmesnek lenni és időzíteni.
-
Kerüljük a „harcot” a partnerünkkel.
5.
A magam nevében beszélek. Nem osztom az észt.
"Nem kussoltatlak be, hisz nem én fújom a passzát szelet."
Nem azt hajszolom, hogy „TE már megint elkéstél, TE megint cserben hagytál, TE miattad elkések a programról!
Hanem.
TÉME Modell:
Én azt gondolom , hogy...
ÉN azt érzem, hogy....
ÉN szerintem megoldás lehet az, hogy...
ÉN szerintem azért lehet ez megoldás, mert........
6. Nem beszélek túl sokat, sem túl keveset.
7. Amit mondok, bizonyítható.
-
Egy kritikára háromszor - ötször annyi pozitívat mondok. Pozitív környezetbe helyezem a kritikát.
Pld. Elkéstél, itt várlak már negyed órája. Azért jó, hogy nem ért baleset.
A kritika célja NEM a megfélemlítés: "A biztonságos háttér a védelem, az erő és a jó közérzet forrása, és ez teszi lehetővé, hogy energiáink felszabaduljanak" -idézi Goleman a Társas Intelligencia című könyvében George Kohlriesert, a pszichológia és vezetéstudomány professzorát. (365.o.)
II. A konfliktuskezelés művészete
Klasszikus konfliktuskezelő modell?
1 szabály:
ÉN IS OKÉ VAGYOK, TE IS OKÉ VAGY.
Én is emberből vagyok, te is. Nekem is vannak érzéseim, neked is.
Nekem is van mondanivalóm. Neked is.
Itt a szakirodalom három értéket hoz, amik feltételek, hogy teljesüljön ez az első lépés:
TISZTELET,
POZITÍV VISZONYULÁS,
EGYÜTTMŰKÖDŐ KOMMUNIKÁCIÓ.
Tiszteljem azt, akivel feszültségben vagyok?
„Mindenkit tiszteljetek.” (1. Péter 2,17)
Azaz. Nem ütlek meg. Nem kezdelek el verni.
Pozitív viszonyulás?
A POZITÍV VISZONYULÁS AZT IS JELENTI, HOGY NEM AZZAL TÖRŐDÖK, HOGY MIT NEM TUDOK MEGTENNI, HANEM AZZAL TÖRŐDÖK, hogy MIRE VAN LEHETŐSÉGEM.
NEM A PROBLÉMÁVAL FOGLALKOZOM, HANEM A LEHETSÉGES MEGOLDÁSOKKAL, LEHETŐSÉGEKKEL.
Nem a problématérben vagyok,hanem a megoldástérben.
Együttműködő kommunikáció?
Együttműködésre törekszem?
"Szerintem. "
"Szerinted?"
"Bocsánat!"
2. szabály:
Nem démonizálom a személyt, nem nagyítom fel a hibádat!
„Sosem a személy a probléma.”
„A MEGOLDANDÓ PROBLÉMÁRA ÖSSZPONTOSÍTSUNK, NE A SZEMÉLYRE.
„Ezzel elkerüljük a konfliktus ELFAJULÁSÁT.”
3. szabály:
ELŐNYT adok neked!
„ŐSZINTÉN TÖREKEDJÜNK ARRA, HOGY SEGÍTSÜNK A MÁSIK EMBERNEK MEGKAPNI, AMIRE SZÜKSÉGE VAN.”
„A KONFLIKTUSKEZELÉS VELEJE AZ ENGEMÉNYTÉTEL MŰVÉSZETÉBEN REJLIK.”
Micsoda gondolatok.
Én itt már tépem a hajamat!
Engedménytétel:
„ Először adok, aztán kérek.”
Pld. a tanító hátrányos gyerekekkel dolgozik, nyolc óra van, órakezdés. A gyerekek nyugtalanok, padokon ugrálnak. Először ad: Játszanak még.
Aztán kér: kezdődhet a tanítás!
„ Először adok, aztán kérek.”
Konfliktus. Tanulom ezt a művészetet?
„A KONFLIKTUSKEZELÉS VELEJE AZ ENGEMÉNYTÉTEL MŰVÉSZETÉBEN REJLIK.”
Engedménytétel?
Egy vezető mondhatja a munkatársának, hogy gyere be, van fél órám, mondd el, mit szeretnél. De előre tudja, hogy nem tud fizetésemelést adni munkatársának. Adhat előnyt ilyenkor úgy, hogy meghallgatja, figyel rá?
Engedménytétel?
MIBEN SEGÍTHETEK? MIRE VAN SZÜKSÉGED?
Konfliktushelyzetben ott vergődik előttem a másik fél. Vagy a gyerekem.
Megkérdezhetem őt:
Mire van szükséged? Miben segíthetek?
Mert a konfliktushelyzet veszteséget jelent.
Valaki elveszített valamit.
VAGY:
Szurikátáknál az állatkertben történt velem. A gyerekem és játszótársa leragadt a szurikáta vidéken. Ott rohangáltak és nem akartak haladni.
Miért nem jöttök mááááááár gyerekek!!! ordibálás helyett:
- Na, hány kört futtok még? Hármat vagy négyet?
- Négyet!
- Anya: Jó, számolok! De gyorsak vagytok, aztaaaaaa! Hoppá, most jön az utolsó negyedik kör.
És a negyedik kör után már el is indultak velem a gyerekek tovább. Arcukon mosollyal.
Kaptak egy engedményt.
Álljunk meg itt!
Érdekek vagy szükségletek?
Ez alapján kétféle konfliktushelyzetet különböztetünk meg:
1. Egyik az ÉRDEKkonfliktus,
2. a másik olyan konfliktus, ami SZÜKSÉGLETEINK ELVESZTÉSE, MEGSÉRTÉSE miatt alakul ki.
Lássuk a döntő különbséget!
Az ÉRDEKek főleg felszínesek és átmeneti jellegűek.
A SZÜKSÉGLET szinte az ellenkezője:
SZÜKSÉGLETEINK alapvetőek és tartósak.
ÉRDEKEINK kézzel foghatóak, értékesíthetőek, kompromisszumra bocsáthatjuk őket!
Ilyen a föld, a munkahely, a pénz, az idő. Említek egy hétköznapi helyzetet is: otthon a lakásfelújításban, vagy amikor a palotádat építed magadnak, meg kéne beszélned a falak színét a társaddal. Te sárgát akarsz a folyosóra. Neki nem tetszik a sárga, de a fekete színt nagyon szeretné kipróbálni. Megkötitek a jó öreg kompromisszumot: a vécé legyen fekete, a folyosó meg sárga. Érdekek teljesítve! Falak színe: kézzel fogható, kompromisszumra bocsátható!
A SZÜKSÉGLETEINK VISZONT nem lehetnek csere tárgyai, és nem is kézzelfoghatóak. Ilyen SZÜKSÉGLETÜNK az elismerés. A Tisztelet. A Biztonságérzet. A Kedvesség. A Figyelem. Az Öröm. És amit a legfontosabbnak szoktak mondani: a valakihez tartozás vágya? Egyszóval: a SZERETET?
„A leginkább konfliktust gerjesztő veszteségek a SZÜKSÉGLETEKKEL függenek össze, és ezekhez a szükségletekhez kötődnek azok a mélyebb sebek, amelyeket az emberek a tudatukban vagy a szívükben hordoznak.”
(G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál, 159.o.)
Ha figyelek rád (szükséglet), könnyebben megértem, miért kellett eladnod a kerékpárodat (érdek).
Ha sokat kell dolgoznom esténként is (érdek), akkor jobban odafigyelek arra, hogy nap közben azért beszélhessünk telefonon (szükséglet).
Ha el kell vennem a gyerek telefonját büntiből (érdek), akkor előtte normálisan, érthetően elmagyarázom neki, miért döntöttem így (szeretetszükségletét megkapja).
„Az ALAPPROBLÉMA AZ, hogy számos konfliktusról azt feltételezzük,
hogy érdekkonfliktus, holott a valóságban alapvető szükségletek
konfliktusáról van szó.
A konfliktusokat általában nem lehet kielégítően rendezni, ha a
SZÜKSÉGLETEK rejtve maradnak amiatt, mert az egyén elfojtja őket.”
(160.o)
4. szabály:
Maradok!
„NE HAGYJUK, HOGY A HEVES TÁMADÁSOK RABUL EJTSENEK.
ŐRIZZÜK MEG A VILÁGOS GONDOLKODÁSUNKAT, ÉS NE VESZÍTSÜK SZEM ELŐL A CÉLT.”
Nekem ez a negyedik lépés a gyengém.
Én ELHÚZOK!
Felforr az agyvizem, kiviharzok! Felrobbanok, aztán távozok!
Aztán visszamegyek, de MARADNI? Az még nem megy.
„Van Istennek egy csodálatos ajándéka, a beszélgetés képessége.
Ez nem más, mint a gondolatok, érzések kicserélése, a belső emberünk megnyitása a másik ember előtt.
A mai életünk legnagyobb hiányossága, hogy nincsenek olyan kapcsolataink, amelyekben szívünk, belső emberünk gondjairól cserélhetnénk ki gondolatainkat.”
(Dr. Szigeti Jenő professzor úr)
Hajdú Éva
www.csaladfejlesztes.hu
