Reggel. Búcsúzok a gyerektől, ma reggel különösen magához szorít, bele a nyakát a nyakamba. Észlelem. Szokatlan szorítás. Reggeli rohanás. Észlelem. Mert ember vagyok. Hogy mélyebben szorít. Magához. Megyek vissza a kocsihoz. Közben az utca csendes. Senki és semmi ottésakkor. Csak én és a fejem.…
