Az emberi működés 13 területe?
A párkapcsolat 8 területe?
A család 4 területe?
A gyermeknevelés 3 területe?
A felnőtt gyermek és szülő közti élhető kapcsolat 3 területe?

Itt:
https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/2025/08/05/_a_siker_nem_vegleges_a_kudarc_nem_vegzetes_csak_az_szamit_van-e_batorsagom_a_folytatashoz_w_churchi

Itt mi a cukiság?
NEM a mintáink.

Hanem az, hogy ezek egymással összefüggnek.
Akkor miért szedjük szét?
Divatos szóruha? Mire szokott rá a szakma?: komplex-integratív.
Integratív-komplex-integratív-komplex. Elkezdődött a nyomatás.
Eddig hol volt mindez? Nem is jöttek az eredmények, ugye?
Át kéne kicsit szerkeszteni a pszichológus képzést?
Meg a coach képzést?
Igen?

A párkapcsolat 8 területe nem függ össze az egyéni fejlődés 13 területével?
Amikor elhozzák emberek párkapcsolati megbeszélésre az ügyüket, akkor
az csak a párkapcsolat 8 területét érinti? Igen? Nem függhet össze a gyermek-
nevelés három részével? Meg a család építésének 4 területével??

A fenti területek használatával az a semmiházi tapasztalatom, hogy
az emberek megijednek a tanulástól. A fejlődéstől. A gyakorlástól.
És nem is hisznek ebben. Nálam hallanak először erről?
Nem szó szerint nálam először. Mégis nagyon messze van ez az emberektől
semmiházi tapasztalatom szerint.
Hogy ez napi program, meg cselekvő program?

Nurture vs Nature?
„Felfedezték, hogy a tapasztalataink módosítják génjeink működését anélkül, hogy DNS-láncunk jottányit is változna. Rájöttek, hogy génjeink dinamikusan viselkednek. Tehát nem csak az számít, hogy milyen génekkel születünk, hanem azok megnyilvánulása is döntő: vagyis változnak a kívülről jövő hatásoknak köszönhetően.”
(D.Goleman: Társas intelligencia)
Hogyan reagálok a környezeti hatásokra, és jómagam milyen körülmény vagyok a másiknak??
Aki érti, érti.
Napi program?
Cselekvő program?

Példa: a gyerekem csak nemeket mondott. Nem hajlandó bepótolni a házi feladatot, nem hajlandó ezt azt , ami a dolga megtenni. Nem, nem, és nem. Ez egy folyamat. Figyelmeztetem magamat főleg erre. Aztán elkezdünk végigmenni az úton. A gyerek lenyugszik. Eljut A-ból B-be. Én kísérem őt az úton. És kiderül, hogy a gyerek nem csak lusta, izé, stb., hanem mindenféle emlék-napi szitu futkározik benne.
A gyerek lenyugszik. Eljut A-ból B-be. Hív, mutatja, mert kész a feladattal, máskor meg magától végzi örömmel. 
Mert a szánalmas stresszkezelés nem felnőtt kurzusokon kezdődik ám el! Hanem ilyen szitukban.
Beszélgetünk. Hogy legyünk hálásak azért, amink van. Meg lehet találni a témát, ami közös. Összegubbasztva ücsörgünk, elmondom neki, szeretem. Aztán magától megteszi a maga dolgát. Számomra a leghatalmasabb élmény gyermeknevelésben, hogy a férjemmel tanuljuk ugyanazt a követ fújni a gyerek előtt, és az, amikor a feszültségből kapcsolódás születik. Folyamat.
Mindig tudatosnak lenni - mantra. Tudatosan nem akartam gyereket. Tudatosan nem akartam kutyát. Oszt lett. Mondjuk tudatosan lett férjem, mert mondtam neki, hogy kérje meg a kezemet.
Mindig tudatosnak lenni? Jó a tudatosság. De miért skatulya lesz belőle?

Az emberi működés 13 területe?
A párkapcsolat 8 területe?
A család 4 területe?
A gyermeknevelés 3 területe?
Komplex? Integratív?

Elkezdik nyomatni, mert látják, hogy eddig eredménytelenek voltak?

Az emberi működés 13 területe?
A párkapcsolat 8 területe?
A család 4 területe?
A gyermeknevelés 3 területe?
A felnőtt gyermek és szülő közti élhető kapcsolat 3 területe?

Ez nem azt jelenti, hogy kész a performance.
Azt jelenti, hogy van mérce. Nem ön a mérce. Nem én.
A mérce mentén alkotok: művészet.
A mérce mentén formálom a helyzetet: design van és kreativitás.
Megalkotom a tulajdonságomat, a döntésemet, hogyan viselkedek a helyzetemben,
mit hozok létre, mit nem akarok, hogyan döntök. Ez a tudás nem megmondja, pontosan mit tegyek.
A mérce karó. Határvonal. Mércén belüli élet.

Pici bemetszés:
„Hankiss E.:
És hol a szabadság?

Szigeti Jenő:
Én azt hiszem, igazán a kerítésen belül.”
( Hankiss Elemér:
A Tízparancsolat ma, 54.o. )

Szabadság?

Mindenhol csicsás rabszolgák.

„Az ember nem azért felelős, mert szabad, hanem azért szabad, mert felelős.”
(E. Levinas, filozófus)
Ön szabad vagy rabszolga?
Csicsás?

Az Élet nagyobb az embernél.
Ha megtartjuk az Élet elemeit, jól járunk. Hosszútávon főleg.
Ha nem, élve halunk meg.
Az Élet alapelemei megadattak már a Tízparancsolatban is:

Az ember nem isten, hanem elszámoltatható,
felelős – szabad.

Idegen istenimádat? Hatalom. Profit?

Heti egy nap pihenő.

Szülők elfogadása, akkor is, ha rohadékok, én
attól még fejlődhetek?

Hogyan használom a szavakat?

Nem lopok. Hírnevet. Időt.
Nem ölök. Szóval sem.
Családban sem. Sem gyereket. Sem házastársat. Nem ölök.

Nem kívánom, ami a másé.

Egyszerűen nem lépek félre. Nincs házasságtörés. Ennyi. Nincs. Nem teszek ilyet.

Nem teszem tönkre mások hírnevét?:FELEBARÁTUNKRÓL NEM A VALÓSÁGOT KELL ELMONDANI, HANEM AZ IGAZAT." 
(Dr. Szigeti Jenő)
Nem kötök semmiféle előnytelen üzletet, amiből

nekem nagy nyereségem van, neki meg semmi.

Minden benne van. A kapcsolódásról szól az egész.

Nem vagyok ennyire tökéletes, hanem, most jön a Lényeg:
ha akarom, gyakorolhatom mindezt! Életcél?
Vagy a jó Isten abszolválja helyettem?

Az emberi működés 13 területe?
A párkapcsolat 8 területe?
A család 4 területe?
A gyermeknevelés 3 területe?
A felnőtt gyermek és szülő közti élhető kapcsolat 3 területe?
A csapból is ez folyhatna. Hihetetlenül felemelő témák és történetek.
Ez olyan tudás, amihez nem szükséges pszichológusnak lenni.

Coach vagyok.
Soha nem akartam pszichológus lenni.
A lehető legtávolabbi területnek érzem magamtól, pszichológusnak lenni.
Ami érdekel, amivel legjobban szeretek foglalkozni, az a Coaching.

A Hogyan működik?
Ha újra születnék, mi lennék? Profi teniszező vagy eszmetörténetet tanítanék.

Amit elmondani szeretnék itt, nemsokára eltűnik a semmiben, nincs jelentősége,
elmondom, mert nekem fontos. Célom csak ennyi: Történjen meg mindez.


Van pár kérdés, amit néha felteszek az embereknek. Nincs válasz. Talán, mert nem
gondolkodik ilyesmin az ember. Szerintem a mítosz, SAJÁT mítosz az, ami hiányzik a
napjainkból. Tudják. Amikor arról beszélek, hogy
honnan jöttem szerintem,
hová tartok,
és hol tartok most.
Rossz válasz nincs.
Lehet sokféle is a válasz.
A szuper-infó-társadalomban az ember nem mer magáról dumálni csak úgy.

Miről szól az életem?
Egyszer csak kikerekedett a válasz:
A szenvedés enyhítése.
Ezért vagyok Coach.
Hogy enyhítsem a szenvedést.
Ez történik az egyéni megbeszéléseken, a csoport munkában is.
A szenvedést.
Enyhíteni.
Majdnem elváltam a férjemtől. Nullaként működtünk. Egyénileg is, a párkapcsolatunkat
egyáltalán nem tudtuk építeni. A kis lakásunk bejárati ajtajára ki volt írva a fejünkben:
Rehabilitációs Intézet.

Megértettük, hogy változnunk kell. Külön elkezdtünk épülni. Lassan ez az egyéni javulás
látszani kezdett a párkapcsolatunkon. Először egy év után mertem visszanézni. Addig
koncentráltam a saját épülésemre. Egyre erősebbnek kezdtem érezni magam. Enyhült a szenvedésünk.

Örökbefogadtunk egy gyermeket. Pár évesen hozzánk került. Májusban. Aztán jött a nyár. A nyarat végiggyászolta. Mert el kellett hagynia egy szerető hölgyet, aki addig nevelte, míg örökbefogadhatóvá nem válik. Életem egyik legszebb története ez a nyár. Hogyan legyek mellette úgy, hogy a gyász végén elfogadja, hogy én vagyok az anyukája?? Nem volt tukmálás. Út volt, folyamat.
Elengedés – befogadás. Csupán ennyi volt a csöppség dolga...

A Család vérségi kötelék ÉS érzelmi kötelék.
Ha nincs vérségi kötelék, de van érzelmi, attól lehetünk Család.
Ha van vérségi kötelék, de nincs érzelmi, akkor ugrott a Család projekt...

Micsoda kihívás. Ha nem ismerem az emberi működés területeit, ha nem ismerem a gyermeknevelés három alapterületét, mi lett volna velem? Elképzelni nem tudom. Nekem az segített, hogy volt ez a tudásom, volt mit gyakorolni, használni. Érzékeny, törékeny, eltört, összeragasztott, megszépült, megerősödött történet az, ahol ma tartunk.

Miről szól az életem. Szenvedés enyhítése. Aztán jött a kivert kutya. Nem fagyott meg. Csak majdnem. Velünk él, Dézi kutya összefog minket, alázatra tanít, mert ő nagyon alázatos, félénk és gerinces.
Amúgy mi az alázat?
Az alázat a gondolkodás sportja. (Saját szavaimmal.)
Higgyék el. Dézi kutya többet gondolkodik – jelez, mint a mai szuper-infó-társadalmi ember.

Miről szól az ön élete?

Mi a Coaching.
Az, ami szerintem ma a LEGelhallgatottabb tanítás a segítő szakmákban.
„A coaching olyan művészet, amely egy másik ember
teljesítményének,
tanulásának és
fejlődésének
elősegítésével foglalkozik.”
(M. Downey)
Kézzel fogható – mérhető: tanulás, teljesítés, fejlődés.

Dühít, hogy a szuper-online korban nem terjedt el, hogy az emberi egészség Napi Program és Cselekvő Program. Nem húsz évente véletlenül egyszer veszem elő, amikor taccsra vágtam a családomat. Az emberi egészség a tanulásról szól, gyakorlásról, haladásról.

Mi a Coaching.

Idézem Justine Henin-t, aki a 2000-es években profi teniszező:

„Sohasem hagyhatod abba a játékidentitásod fejlesztését és új elemek beépítését.
Játékosként magadat fejleszted, az edző pedig támogat ebben.”

Sohasem hagyhatjuk abba a létezésünk fejlesztését, új elemek beépítését. Emberként magamat fejlesztem, a Coach pedig támogat ebben. Tehát nem a coach-tól indul ki a folyamat, hanem tőlem.


Én kérek bocsánatot. A teljes sztorit biztosan nem ismerem. Egyszer egy osztályban -alsó tagozat- kezdtek a feszültségek gyűlni. És behívták az osztályba a pszichológust. Tanító néni mondta, ők mindent megtettek, szülőkkel is beszéltek külön. Egyetértek. Tényleg igyekezettel teli a történet.
A pszichológus is bement az osztályba. Értik. Egyszer.
Amúgy? Miért ne lennének a gyerekek feszültek? Tanulják az emberi egészség normáit? Honnan tudják? Így születtünk?

Gondolják, hogy a szakember egyszeri megjelenése elég? Elég? A folyamat folyamatosságára szeretném felhívni a figyelmet. Hiányzik a rendszerből az ezzel való folyamatos foglalkozás, mert az emberi egészség napi program és cselekvő program.
Ez rendszerhiba, és azok felelőssége szerintem, akiknek kezében a hatalom.

Lehet kérdőíveket küldözgetni szülőknek, lehet találgatni: mit tegyünk az iskolai bántásokkal. Miért nem nézik meg, mit értek el a nagy nevek a témában? Carol Dweck. Elliot Aronson.

Hát az sem lenne kis feladat, hogy az ő tanításaikat hogyan valósítsuk meg saját intézményeinkben. Miért nincsenek ezek használva? Semmit nem kell kitalálni. Csak el kéne kezdeni rendszerszinten használni.
Az életben több kérdőívet nem töltök ki.

Az elmúlt években azt tapasztalom, hogy a megszólaló szakemberek nem mondanak el valami fontosat. Vagy nem képezik arra a pszichológusokat, amit a profi Coach-ok tudnak:
Coachként tanítom az embereknek a tudomány pontos tudását az egészség területén, tehát én nem értek hozzá, nem is beszélek a NEM működésről, a betegségekről. Amiről beszélek, az mindig az Egészség. A Mérce. Mert nem én vagyok a mérce.

Olyan emberek kerülnek ki Coaching-ról, akik hajlandók átmenni a problématérből a megoldástérbe. És tesznek azért, hogy ott is maradjanak, és tovább haladjanak. Ha meg a problématérben vannak, akkor átevickélnek a megoldástérbe. Nem lehetetlen, mert van hozzá Mérce.

Mintegy tíz éve folyamatosan azt hallom a médiából, pszichológusok nyilatkozataiból, hogy mi nem jó, mi nem működik, mit csinál rosszul az ember. A betegségek, a nem működés folyamatos sorolása. Erre vannak kiképezve? Hogyan ismerem fel a depressziót? Mit tegyek szorongás ellen? Nagy hőség? Megnő az öngyilkosságok száma? Felerősíti a lelki betegségeket? Iskolai 

bántalmazás? Nem működő gyerek-szülő viszony? A pszichiátriák megteltek gyerekekkel? Szerhasználó szülő mellett élő gyerekek? Bántalmazó kapcsolatok?

Az emberi működés 13 területe.
A párkapcsolat 8 területe.
A család 4 területe.
A gyermeknevelés 3 területe.
A felnőtt gyermek és szülő közti élhető kapcsolat 3 területe.

Könnyen Érthető pontok.
Felismerjük ezekben magunkat.
A hétköznapjainkat.

Egyik csoport találkozón meséli az embertárs, hogy a TELJESÍTMÉNY – TELJESÍTÉS helytelen a párkapcsolatokban, nem fér bele. Ezt hallotta a pszichológus előadásán. Úgy jött szóba, hogy mondtam, hogy a párkapcsolat 8 területe közül az egyik a feladatok kiosztása. Én porszívózok, a férjem megy a gyerekért pld. Ezek változhatnak persze. Írja V. Satir, hogy a teljesítés, ezek elvégzése erősítheti az elköteleződést a párkapcsolatban. Tehát összhangba hozza a teljesítést – feladatok elvégzését az elköteleződéssel.

Emberem végül is átértékeli a teljesítés szót, meri használni a családi-párkapcsolati ügyeiben. Mi van, ha Mari azt mondja, hogy délelőtt dolgozok, délután tanulok a gyerekkel, bevásárolok, este főzök laza vacsit; Mari leül véletlenül, vállon veregeti magát, aszongya: Szép teljesítés volt ez mára Mari – mondja csupa szívből.

Szóval le lehet tiltani a teljesítés szót? Vagy rosszalló jelentéssel felruházni? Ügyfelemnek mondtam, hogy nézzen utána, nekem ne higgyen, és szerintem a pszichológus nem specializálódott eléggé a családi ügyekre.
Letilthatok valakit egy szóról, mert talán saját fejem szerinti értelmezéssel látom el? És a belső szabadsággal mi lesz? A mérce hol van? Én ezután is fogom magam, kiteszem a kis papírjaimat az emberek elé, ahol rendszerezetten látható a tudás, és elkezdődik a folyamat.

Több, mint egy évet dolgoztam egy emberrel. Ő húsz év után elvált. Kevesen csinálják ezt végig, legalábbis senkiházi tapasztalataim szerint. Rengeteg tanulnivalója volt. Rengeteg kérdés. Rengeteg nehéz pillanat. Hogy mi volt a cél? Húsz év rendrakása, új élet kialakítása.

Gyermekeivel a kapcsolata megújult. Megtanult járni a saját lábán. Ritka történet ez számomra, azért fontos, mert válás után gyakori helyzet, hogy a gyermek egyik szülője nem épül, nem működik az élete, nem tud még változni, de ott a másik szülő, akinek sok tanulnivalója van, változik, és megújítja kapcsolatát a gyermekével, azt is mondhatjuk ilyenkor, hogy van, amikor a szülő igazán a gyerekével, az Emberrel ekkor találkozik először....amikor a gyerek tizenvalahány éves. Van, amikor soha nem késő? Szerencsések azok a gyerekek, akiknek legalább az egyik szülője életképes.


Másik történet. Egy fiatal hölgy a megbeszélésünk végén visszajelezte: sem otthon, sem a munkahelyén nem beszélnek vele szépen, emberségesen. A megbeszélésen szépen beszéltünk egymással, kinek mit jelent a szép beszéd...., és ő ezért hálás.
Megrendít ma is ez a rövid visszajelzés.

Ha a tanulás-fejlődés-változás munkáját elkezdjük gyakorolni mondjuk negyven évesen, lehet, hogy tudunk válaszolni a kérdésre hatvanhárom évesen? Arra a kérdésre, hogy most 66 éves vagyok, 

nehéz nem kigazolni a virágoskertemet, hiszti helyett mit tegyek, mert amúgy csak hisztizek. És ezt kezdik magyarázni szakemberek, hogy hát. A 66 éves kezdjen el kevesebbet kijárni a kertjébe??

Szakemberek erről beszélnek. Ezt tanulták. Az elmúlt években rájöhettek, hogy ezzel eléggé eredménytelenek, ezért elkezdték hangoztatni az én területemet, az egészség témáit.

Viszont itt kihagyják a tudományt. Baromságokat lehet hallani. Kinyílik a bicska a zsebemben. Azt mondja pld. egy gyerekpszichológus, hogy a szülő ne hagyja, hogy fater-nak szólítsa a gyereke, mert ez átmehet szemtelenségbe is. Persze! Tudom! Nem ismerem a teljes szövegkörnyezetet. Mégis?
Saját példám szerint: a gyerekem szólít muternak. Meg nagyon szemtelen is tud lenni. De a muter szót humorral mondja, ez erősíti a kapcsolatunkat..., amúgy meg szemtelen tud lenni kicsit muter szó előtt is, után is. És akkor mi van? A folyamat fontos.

Miért nem a mérce tudását használjuk?

Egy másik pszichológus: két ember egyszerre lett öngyilkos. Egyik meghalt. Másik életben maradt. Azt nyilatkozza a pszichológus, hogy aki ilyet tesz, az nem jó ember. Nos. A pszichológus Isten? Eldönti, hogy jó ember vagyok vagy rossz?
A mérce helyére így kúszik be a saját vélemény?

Számos ügyfelem jön hozzám pszichológustól. Ahol megakad. Nem jön a fejlődés. Amire szüksége van. Soha nem fog hozzám ügyfelet küldeni egyetlen pszichológus sem, aki egészségesnek számít, családi ügye van, és hajlandó dolgozni, tenni magáért. Hajlandó tanulni. Fejlődni.

Volt olyan esetem, aki jött pszichológustól, mert amire jutott, az nem elég. A teljes folyamatot nem akarja velem végigvinni, ő csak a következő lépéséért jött. Megkapta egyetlen megbeszélés alatt, amit akart, bár a hatvan percet átléptük tíz perccel. Mit jelent ez. Azt, hogy tele van a társdalom olyan családi ügyeiért tenni kész emberekkel, akik már eddig is igyekeznek a családot egyben tartani, viszont rendesen megakadnak valamiben, konkrét-pontos válaszért jönnek, ezt kidolgozzák maguknak.

Ez a Coaching ereje.
Tanulás – Gyakorlás – Fejlemények – Tervezés – Stratégia - Eszköztár.

A fiatal felnőtt pároknak és a fiatal felnőtteknek azt mondom, hogy ők a társadalom példaképei, mert nem 20 - 30 év nem működés után jönnek Coachingra tanulni, hanem családalapítás előtt, akkor, amikor még nyitottak, társválasztás előtt vannak, túl vannak egy nehéz szakításon, könnyen fejlődnek, és nincsenek tele kudarcokkal, rendezetlen konfliktusokkal.
Ők példaképek!

Tudták, hogy jelenleg az országban négyszázezer gyermek él olyan családban, ahol az egyik szülő szerhasználó?
Mit gondolnak, itt megvalósulhatnak a mérce minimumok, ami kapcsolattá teszi a párkapcsolatot és családdá a családot?

Bántalmazás. Vannak ügyvédek, akik tökéletes partnerei a bántalmazónak, játszóterük a tárgyalóterem. Szolgálójuk a jog.
Vannak ügyvédek, akik a bántalmazott mellé állnak, nem csak ügyvédként, emberként is.

Olyan emberekkel nem dolgozhatok együtt, akik a bántalmazó kapcsolatban benne maradni akarnak vagy felmentik a bántalmazót, nekik ott van a pszichológus.

Önök hogy állnak a bántással?
Lehet bántani? Házastársat?
1%? 2?
80%? 
Vagy mehet a 100%?
Hallottak már a 0%-ról?
Látták Pamela Anderson életéről szóló dokut a Netflixen?
P. Andersont két kisgyerekes anyakaént ütögette a férje.
Pamela azonnal kiszállt a buliból, azonnal elvált.
Akkor is, ha szerette a férjét. Ez jó példa lehet?
Figyelmeztessük egymást.
Aki érti, érti. 
Ismerünk történeteket, ahol a nő hagyja a bántás elhúzódását.
Ekkor gyakran az lehet a vége, hogy a nőt kinyírja a férje.
Mert ő neki van véleménye. A férfi kap pár hónapot börtönben,
meg kis ejnye-bejnyét. Aztán folyt. köv. 
Az erős ütések következmnye a halál. 
Vagy:  a nő elválik, a nyomás marad. Ez elviselhetetlenné  fokozódik.
A nő öngyilkos lesz. Bántalmazó megússza. 
Figyelmeztessük egymást?

A 13 terület:
az emberséges kommunikáció 8 témája.
A konfliktus kezelés 4 témája.
Biztos Bázisok.
Proaktív vagyok?
Értékességtudatom?
Tanulok szeretni?
Tudok beszélni a gyerekkori tanulságaimról?
Napi Napló.
Erős Önbecsülésem 6 pontja?
Értékrendem?
Pozitív tudatállapotom fenntartása? - 6 pont.
Nézőpontváltás. Melyik székben ülök? Melyik székbe ülök át? Esetleg?
Miben hiszek? Hit? Kiben hiszek?

Területek: Azért fontos, mert egymással összefüggnek.

Ezek a témák úgy álltak össze, hogy azt vettem észre, hogy az emberek azokat a témákat hozzák megbeszélésre, amiket folyamatosan hoz a szakirodalom is.
Az összefésülés folyamata: tíz évbe került.

A család 4 alapterülete közül az egyik: a két erős önbecsülésű ember.

Az erős önbecsülés a 13 egyéni egészségterületben IS benne van.

Amíg az egyén nem tudja magát fejleszteni, addig a kapcsolatát sem tudja fejleszteni?
Van ennek egy sorrendje. Olyan, mintha a szakmának erről halvány fingja se lenne. Család. Az én területem.
Ha épülök, építhetem a párkapcsolatomat is, közösen pedig a gyermekünket.

Tudják milyen súlyos ügyeket hoznak coachingra emberek?
Tudják, hány ember szenved minden másodpercben, mert nem épül a családja?
Tudják, hány gyerek megy tönkre, mert a szülő sem egyénként, sem párkapcsolatban nem tanulja meg, amire szüksége van?
Tudják, min megy egy gyerek keresztül évtizedek alatt, naponta, mert olyan helyre kénytelen haza menni, ami a rettegés foka, ami nem fészek?
Tudják, mennyire nem ismerik a fel nem nőtt felnőttek a „tanulás” szót?
Tudják, hány szülő profi módon kijátssza a szakembert és bedugja kezelésre a gyerekét, akit agyon manipulál? Tudják hány szülő tartja pajzsként a gyerekét, hogy magát védje a fejlődése-épülése ellen?
Tudják, hány szülő profi színész minden nap, hogy eljátssza a képmutató társadalom előtt, hogy micsoda szép családja van, belül viszont ég a pokol? Tudják, hogy hány gyerek kér segítséget és nem kap, mert nem hisznek neki? Hisz a szülő profi színész és hazudozó?

Ha működő családot akarok, akkor egyik feltétel, hogy egyénileg törődjek az erős önbecsülésemmel. Aminek 6 területe van. Az első terület a határaink: egy helyzetben saját nézőpontom, saját értékrendem megállapítása: KI AKAROK LENNI A SZITUBAN, és MIT KÉPVISELEK?
Folyton jönnek a határok meghúzásával a szakemberek. De ehhez kapcsolódik még öt terület.

Vagyis.
Ez egy KOMPLEX RENDSZER.
Hiába tanítják a szakemberek egymástól elkülönítve a témákat.

Nem az a cél, hogy jól legyek.
Hanem, hogy működjek.
Életképtelen társadalom?
Ahol az emberek elbutítása folyik?

Számomra nem a szakember a legfontosabb, hanem a kapcsolódó ember:

"VAN ISTENNEK EGY CSODÁLATOS AJÁNDÉKA,
A BESZÉLGETÉS KÉPESSÉGE.
EZ NEM MÁS, MINT A GONDOLATOK, ÉRZÉSEK KICSERÉLÉSE, A BELSŐ EMBERÜNK MEGNYITÁSA
A MÁSIK EMBER ELŐTT."
(Dr. Szigeti Jenő) 

Kulcsszavak?
Kicserélés?
Belső ember?

Hányan hívják magukat családnak, miközben nincs benne a gondolatok, érzések KICSERÉLÉSE, a belső ember megnyitása! Röviden. Nincs Párbeszéd. A kölcsönösség egyetemes emberi jog. Ezt a jogot vesszük el egymástól családon belül.


Hallottam Gyermekpszichológusokat nyilatkozni. Hogy most már a szülők is jönnek konzultációra.
Eddig hol voltak? Kérdezem, mert a család alapja az erős önbecsülésű egyén, és ennek a területnek 6 lába van, ami összefügg. Kérdezem, mert hozzám egy esettől eltekintve még senki nem küldött szülőt, Akinek szüksége lett volna a 13 terület tanulására.
Területem: egészség tanulása, mértanilag mérhető fejlődés.

Nyilván könnyebb a gyereket belökni valahova javításra, minthogy egyénként, majd szülőként vállalni saját fejlődésem útját. Tudom, hogy hozzám soha egyik pszichológus sem fog a jövőben szülőt küldeni, akik közül sokan egyénileg nem élik a 13 területet. Ne felejtsük el, hogy a család alapja a két építkező ember. Magukat építik, így egymást is képesek. Ha erre képesek, akkor a közös gyermeknevelés kultúráját is ki fogják alakítani.

Azt tudják, hogy a 13 terület érvényes bármelyik generációra?

Emlékeznek a Covidra?
A bezárásunk kellős közepén a televízióban a riporter megkérdezi A Szakembert, hogy mit tegyünk. Azt válaszolja, hogy menjünk ki az udvarra, vigyük ki a szemetet, olvassunk.
Komolyan?
Példasorolás van, aminek hosszútávon nincs értelme. Nekem biztosan nem jutna eszembe, hogy covid idején bezárva menjek ki sétálni vhova?
Magyarázzák a magyarázat magyarázatának magyarázatát. 
A tudomány hol van?

A mérce?

Mit tegyünk forróságban? – kérdezi a riporter.
Igyunk vizet. Menjünk árnyékba.  
Közlekedésben vadul vezetnek egyesek. Mit tegyünk?
Hát gyakoroljanak önuralmat ezek a sofőrök.
Ezt válaszolják szakemberek?
És mit tegyek kakilás után?
Töröljem ki a seggemet?

„Kedvencem”, mikor azt mondja A Szakember, hogy pld. tartsunk detox - hétvégét.
Hisz a családban túl sok a kütyü használat.
Ez olyan, mint amikor egy nem működő rendszernek azt mondjuk, hogy:

„INDULJ EL!”

Ennyi?

És, ha be kőne olajozni? Szétszedni? Esetleg? Törölgetni? Áthelyezni az egészet?
Vagy alkatrészcsere?

Nem biztos, hogy alkalmas vagyok detox – hétvégére hirtelen, ha nem is törődöm a konfliktuskezeléssel, sem a kommunikációval, sem
a pozitív tudatállapotommal, értékességtudatommal pláne, meg nincs egy árva biztos bázisom sem.

De a kütyü használó gyerekeimmel ÁLLÉ,
tartsak egy detox hétvégét?
Ami hiányzik, az a Fejlődő Szemlélet.
A folyamat.
A tanulás.

Másik nagy kedvenc, amikor tanácsolják, hogy a szülő beszélgessen a gyerekével. De hát nem tud! Mert ehhez a szülőnek foglalkoznia kéne az emberi működés 13 témájával is. Tényleg az van, hogy beszélgessen többet? De hát erről nincs semmi tapasztalata!! Nem tudja, hogy néz ki! A beszélgetés egy többismeretlenes bonyolult folyamat.

Nemsokára lesz Pesten az össznépi mentális szakember találkozó.
Esetleg magukba is néznek?
Tartanak önvizsgálatot?
Vagy a magamfajtát kilökik a piacról?
Összefogás?
Miért nem teremtenek több munkahelyet?
Például nekem.
Nincs pénz?
Tudjuk a történelemből, hogy pénz van, attól függ, mire!

Vezetőimtől kaptam egy könyvet ajándékba: NYERNI SZÜLETTÜNK. (Muriel James, D. Jongeward) Tényleg azt gondolják önök szakemberek, hogy elég magyarázni a magyarázat magyarázatának magyarázatát. Azt hiszik, nem tudjuk?
„SEMMIT NEM TANÍTHATSZ MEG egy embernek. Csak segíthetsz neki, hogy felfedezze a dolgokat önmagában.”
(Galilei)
Amióta először elolvastam ezt az idézetet, figyelem magam és az embereket. Hát emberből vagyunk! Tudjuk, milyen embernek lenni, csak néha mélyre elástuk magunkban.

Én kérek elnézést.
Nem akarok a tanárok munkájába beleszólni. A 13 területben van a Napi Napló. Ennek fontosságát nem tudom itt kifejteni. Csak eszembe jut a területek sokszínűsége. Amikor egy tanító leíratja a gyerekkel ötvenszer, hogy „nem ordibálok a folyosón”, akkor e helyett napi naplót is kérhet a gyerektől? Öt kérdés.

Mit tettem ma jól?
Mit tennék másként? - ha van ilyen.
Miért lehetek ma hálás?
Mit tanultam ma? - világról? emberekről? magamról?
És kinek adtam ma élő lájkot? -pozitív-megerősítő visszajelzést? Pld : Pistike, de szép a kék cipőfűződ!
Mert lehet találni ilyen visszajelzést.
Két hétig írja mondjuk Pistike „büntiből” a Napi Naplót.
Több értelme lenne?
Ebben a tanár biztos talál pár gondolatot, amivel kapcsolódhat Pistikéhez, az emberhez – nem a teljesítőgéphez, és pár szót ejtenek a történtekről.
Én kérek elnézést.


Kezdenek mentális egészséget tanítani egyéb képzéseken, pszichológusoknak. De NE felejtsük, hogy az Egészség- a Működés – a Tanulás a Coaching alapterülete, a pszichológusi munka főleg nem erről szól. 

Volt egy ügyfelem. Nagyon nehéz családi helyzetet hozott, remegő kézzel jött többször is. De elkezdett tanulni, tenni, gondolkodni, tervezni, haladni. Majd elköltözött. Ott elment egy alkalomra pszichológushoz. Aki azt mondta neki, hogy nincs szüksége több időpontra, mert jól van. Hát ez a történet mindig megvigasztal. Mert látható eredménye van a munkánknak. De azért ment oda ügyfelem, mert még van tanulnivalója, van mit megalapoznia, mert az a harminc elhanyagolt év nem múlik el oly könnyen: FEJLŐDNI SZERETNE.
Értik? Ez a Coaching ereje.
Tanulás – Gyakorlás – Fejlemények – Tervezés – Stratégia - Eszköztár.
A pszichológus és coach összedolgozhatnának.
Nem fognak.

Egy párkapcsolati esetről mesélek. Megható módon az egyik fél egy éve azon dolgozott, hogy társát elhívja megbeszélésre, aki végül is eljött. Önként. Az első közös találkozó másfél órás volt. Az első ilyen megbeszéléseken: megérintjük a témát. Hozzányúlunk. És ez az érintés-nyúlás után már nem lesz teljesen olyan, mint eddig volt a párkapcsolat. Felelősség?
A párkapcsolati történetekben olyan részünk is előjöhet, amire legvadabb álmunkban sem gondolnánk.
Közülük az egyik fél aztán egyedül jött kétszer is. Aztán 4 hónap múlva írt nekem egy emailt, ami arról szólt, hogy lassan és szépen mozdulnak el jól dolgok. Nem tudom, át tudom-e adni a párkapcsolati téma-megbeszélések különlegességét.
Párkapcsolati megbeszélésre nem azért jönnek sokan, mint ahogy beugrunk kenyeret venni. Ez ennél sokkal bonyolultabb.

Tudják, van ez az etikus non-monogám fantázia. Meg van a poliamoria is.
Tudom, én csak egy utolsó senkiházi vagyok, ezért nem fontos, mit mondok:
ezeket az embereket őszintén sajnálom, talán nehéz egy ilyen útról lelépni, ha már
ráléptünk, nem tekintem szakembernek, aki ebben támogat másokat. Békességben,
elfogadásban tudtam beszélgetni már ilyen emberekkel. Megértem őket.
El is fogadom őket, mert emberek. Az életmódot nem fogadom el.
Az üzenete számomra az, hogy fontosabb a testi érzés az embernél. 
Fontos az ember, de fontosabb más.
Nem hiszem, hogy jót tenne hosszútávon bárkinek ez a gondolkodás. Engem az a láthatatlan világ
érdekel, ami kívül nem látszik, ami benne van ezekben a történetekben. 
Egy esetben beleláttam a falak mögé. És az nagyon szomorú volt. 

Jó pár éve olvastam a Pszichológia szaklapban, ahol pszichológus méltatja a poliamória életmódot.
No komment.

Amit talán csak felszín, az a szakma Skatulya – Programja.
De hát ebből lehet jól keresni?

Boldogság-skatulya.
Rendre hirdetik ezeket, hogy „álmai boldogság életét élheti!”
„Ha félig boldog, akkor jöjjön el, mert egészen boldog lesz!”
És akkor mi van azokkal, akik szerint az élet szenvedés, és azt tehetem, hogy ennek ellenére felemelem az életet, és szépen élem??
Ezerrel nyomatják ezt a boldogságban lenni jelenséget.
Mi van, ha valaki nem tud ehhez semmi jót társítani?

Trauma-skatulya.
Trauma intézet. Trauma írás. Trauma oldás. Pont, mint a régi görög városállamok meggyengülésének korában. Erről máskor!
Az emberek odavannak a skatulyákért. Olyan, mintha megérkeztek volna, pedig még el sem indultak. A külföldi egyetemeken ezt tanítják? Gondolják?

Számmisztika-skatulya.

Családállításban kiderült skatulyáim. A családállítás témában is hirdetnek további képzéseket, mert az ember fejlődése-épülése-kézzel fogható eredményei az ezen való résztvéttel még el se kezdődik.

Van egy ismerősöm, ha valakinek van rettenetes gyermek-múltja, neki van. Ezt mondta nekem: „Nem vagyok traumatizált. Hálás vagyok, hogy fejlődhetek.”
Pedig a poklokat járta meg. Húsz év elveszett az életéből.

Tudatalatti skatulya?
Pár évtizeddel ezelőtt majdnem elváltunk egymástól a férjemmel. Eszköztelenek voltunk. Nem nagyon kaptunk hasznos útmutatást efféle helyzetekre. Észrevettem magamon, hogy nagyon besértődök, amikor összeveszünk, hétköznapi összeveszésekre gondolok. Befeszülök. Irtóra. Elfordulok a férjemtől. Majdnem teljesen háttal. Elfordulok. Falak mögé bújok, falak összezárva. A férjem kért, kért, kért: béküljünk ki, és éljük tovább az életünket. Nem ment. A lábam bebénult. Nem két láb. Két szikla. Pedig jónak tűnt a javaslata.

Jöttek a következő összeveszések. Ő próbálkozott tovább. Én továbbra is szótlanul el. Azonban. Figyeltem magamat kívülről: nevetséges vagyok. Ezzel kezdeni fogok valamit – éreztem. Másnap, és az elkövetkező napokban, napközben forgattam a fejemben, hogy ha jön a következő összeveszés, akkor hogyan tudnám elfordítani a térdeimet a férjem felé. Elképzeltem. Ötleteltem. Újra elképzeltem. Láttam magam előtt a jelenetet.

Jött a nagy nap. Szócsata. Férjem témája: egyszerűen béküljünk már ki – próbálkozása. Egyszer csak. Először belül. Beindult valami. Aztán kívül a térdeim is elfordultak. Felnéztem a férjemre. Megkönnyebülés! Legyőztem magam. Valahogy ki akartam nyitni a falakat.

Mi lett volna, ha nem teszek semmit? Ha benyelnek a falak? Legközelebbi próbálkozás könnyebb lett volna? Tudom, hogy ott valami fontos történt velem. Nem gondoltam a tudatalattira. Nem gondoltam mintákra. Csak magamra. Nem akartam tovább szenvedni.
Aki érti, érti.

„Felfedezték, hogy a tapasztalataink módosítják génjeink működését anélkül, hogy DNS-láncunk jottányit is változna. Rájöttek, hogy génjeink dinamikusan viselkednek. Tehát nem csak az számít, hogy milyen génekkel születünk, hanem azok megnyilvánulása is döntő: vagyis változnak a kívülről jövő hatásoknak köszönhetően.” (D.Goleman: Társas intelligencia)

Szabad ezen elgondolkodni? A tudósok azt gondolták több mint 100 évvel ezelőtt, hogy az ember azzal van el, amit hozott. Nem nagyon tud változtatni a működésén. Ez nem igaz. Hogyan irányítom a külső hatásokat bennem? Van beleszólásom? Van?

Egész hátralévő életemre hálás vagyok a Tanár Úrnak. Egyik órán megint hoztam a hülye gyerekkoromat. Dumáltam a szüleimmel kapcsolatos örökségről. Tanár úr megszólalt: Miért beszél erről ennyit? Hú, de elszégyelltem magamat magam előtt! Gyönyörű emlékem ez. Végre kezdtem érteni: „Szép múlt vár ránk.” Előre élni, közben jön velünk a múlt, végig jön, mindig jön velem, közben megszépül. Múlt pozitív ember lehetek. A legnagyobb ajándékom. Hogy lehetek múlt pozitív.
Aki érti, érti.

Bírom ezt a mondatot:
 „A személy osztályrésze a kényszersors helyett a
választott sors lesz.”
(Szondi Lipót)

Nem az a legfontosabb, hogy hova sorolod be magadat, hanem az,
hogy mire tetted fel az életedet –mondja Little professzor.

Mire?
A mai ember meghallani sem meri az efféle kérdést.
HOL VAN A FEJLŐDÉS AZ ÉLETEMBEN?
MIT TANULOK ÉPPEN?
Tanulni a gyerekemet nevelni?


A folyton verekedő Pistikét meg fogja kérdezni tanító néni, hogy Pistike! Azért verekszel, mert anyukád ezt látta az apukájától? Jól van, semmi baj, megértelek!
Vagy abban segít neki, ha tud, hogy a verekedés helyett legyenek Pistikének más eszközei?

Természetesen mediátorokkal kellene, hogy az iskolák tele legyenek.
Természetesen gyerekeket is lehetne kiképezni mediátoroknak, akik a békülést, jóvátételt támogatják a társaik között. Igazgatói beírások helyett. Nem tudjuk elképzelni ennek pozitív társadalmi hatását! Természetesen ez soha nem fog megtörténni.
Képzeljünk el egy igazgatói beszéd-részletet, ahol megdícséri a vezető Józsikát, "aki az első félévben kitört ablakkal kapcsolatban sikeresen teljesítette a jóvátétel - vállalását, az ablak újra használható. Köszönjük mindenki munkáját!"

Hollandiában coach-ok segítenek elmagányosodott idős embereknek, akik körzeti orvosukat keresik fel, bajuk a magányság. Coach-ok kötik össze őket csoportokkal, ahova az idős ember szívesen kapcsolja magát, ahol fejlődhet. Fizetésüket az önkormányzat adja. Ez a holland példa sem fog soha itthon megvalósulni.

Munkanélküliség:
Ettől is a CSaládok szenvednek LEGjobban.

Pál Ferenc (Feri atya) mondata zeng nekem:
„Embereket áldoznak fel számokért, ahelyett, hogy
számokat áldoznának fel emberekért.”


Mire tanítják a szakemberek vajon az embereket? Milyen magas polcra emelik magukat??
Nem rég összefutottam pár ismerőssel. Mondom, mert kérdezi, hogy hogy vagyok. Hát nem sokat alszom mostanában. Nem tudok pihenni. - mondom. Nyilván kioszt, nekem kéne tudnom pihenni – mert én vagyok a szakember. Nem padlón voltam, csak mondtam neki. Szeretem az esendőségemet. Nem szeretem a maszkokat. Szeretem az arcomat. Nem szakember akarok lenni. Ragaszkodom ahhoz, hogy ember vagyok. Lehetek fáradt.

Másik hölggyel szóba jött egy téma, én mondtam, hogy szerintem az ember nem sokat ér a mai társadalomban, egy pihe a semmiben, aztán az sem. Felhördül, hogy egy segítő foglalkozású, mint én, hogy mondhatok ilyet??!!
Mire tanítják az embereket? A szakember nem olyan, mint más ember? Milyen magas polcra emelik magukat??

A pszichológusok közül vannak, akik jógára küldik az embert. Ezt is rész-megoldásnak tartom. Mert a Proaktivitás, rokon a Biztos Bázis területtel, mondtam, hogy szorosan összefüggnek, egymástól szétválaszthatatlanok, akkor is, ha a szakemberek szétválasztva tanítják ezeket.
Tehát az ember kiszáll a gödörből, de idegrendszere még legyengült, jöhet a jóga pld.
Napi-heti egyénre szabott biztos bázisok kellenek, amikkel egyensúlyomat megtartani tudom. Lehet színházba járni. Csoportba járni. Lehet leülni, amire nekem van nagy szükségem, hogy leülök – nem gondolkodok – bámulom az eget, a fákat: pihenek. Nehéz, mert állandóan gondolkodom valamin. Ezért fontos pihentetni az agyamat, az idegrendszeremet. Sok-sok egyénre szabott megoldás kellhet. Rendszeres sport. Ima. Meditálás. Filmnézés, mert kikapcsol - pihentet. Séta. Barát. Önkéntes munka. És pld. jóga mindenképp.
Ami nálam fontos még, az a Pozitív Belső Párbeszéd. Senkivel nincs annyi megbeszélésem, mint magammal. Ott van még két kedvenc Helyzetelemző Módszer: döntésemet kialakítani, formálgatni, leellenőrizni. Végiggondolom a szitumat ezek mentén. Tehát jó, ha több -féle eszközöm van magam hétköznapi stabilizálására.

Ha egy társadalomban pszichológusokra, stb. van a legnagyobb szükség, akkor azt elkúrtuk. Napokban történt. Húst veszek. A kiszolgáló hölgy hatvanas. Alapvetően nem mosolyog. Arca barázdáiban bekúszva a derű. Várok a soromra. - Klárika, hogy vannak a virágaid?
- Száradnak sajnos.
- Marika, jobban vagy a műtét után? Jobban eszel? Látom, mosolyogsz.
Marika: igen, de hát minek mosolyogjak?
Eladó hölgynek mondom, hogy varázslat, amit itt véghez visz. Hozzám még nem szólt, de már 

jobban vagyok, mint ahogy bejöttem. Erre azt mondja, hogy – muszáj váltani. Mindenkinek sok baja van. Tudják mit éreztem, amikor kijöttem onnan? Mintha templomban jártam volna. A bőröm alatt hemzsegtek az örömhormonok.
Másik történet. Elmentem egy eseményre, ahol állatorvos tanított minket a kutyafajtákról. Jelen volt két tenyésztő is. Nem mindenben értettek egyet. Mármint az állatorvos és a tenyésztő. De ahogy beszéltek egymással! Ahogy a könyvben meg van írva! Mondta az állatorvos, hogy elnézést kér, de neki ez a véleménye, nem ellenkezni akar. Erre a tenyésztő azt válaszolta, hogy semmi baj, azért van itt, hogy tanuljon. Rég láttam ilyet. Határozottak voltak. Úgy mondták el a saját véleményüket, hogy nem szarták össze magukat félelmükben, hogy nehogy megbántsák a másikat. Nem. Kemények voltak a szó legemberibb értelmében. Mert bírtak saját véleménnyel, amiért megdolgoztak. Végig béke volt és rend. Fantasztikus volt ott lenni.
Nem pszichológusokra stb. van a legnagyobb szükség, hanem kapcsolódó emberekre.

A szakemberek magyarázzák a magyarázat magyarázatának magyarázatát.
Mintha nem lenne konkrét tudástár. Az emberek ki vannak üresedve. Szerszámosláda üres.
Ezért fontos a CSOPORT. Szerény véleményem szerint eljött a CSOPORTBA JÁRÁS ideje.
Az embereknek nincs annyi ideje és pénze, hogy Egyéniben végigvigyen egy programot. Hogy a rendszerezett tudást végigvigye. Sokkal hatékonyabb lehet a csoport, ahol közösen tanulunk.

Istennek hála, embereknek hála Baján működik egy ilyen csoport. Nekem azért jó, mert tudást, tapasztalatot elmondhatok, ami egyéniben lehetetlen. A 13 területet végigvisszük. Aztán jöhet a többi téma.
Család témában: van, mit tanulni. Van, mit elemezni.
Együtt tenni mindezt? Maga a varázslat.

Visszajelzés a legutóbbiról:

„Értő figyelemmel és együttérzéssel volt felém az egész ülés alatt. Biztonságos légkört teremtett, amiben elfért minden kérdésem. Jól éreztem magam még a súlyos témák érintése közben is. Őszinte hálát érzek az ülés végén.
Köszönöm.”

Én köszönöm.

Erre a találkozóra egy embertársam jött el.
Ekkor is igyekszünk értékes munkát végezni.

A Csoport találkozókon kialakult egy program.
Elején viszek egy történetet a 

Szeretetről. Nem véletlenül. Viszek egy történetet a Belső Szabadságról. Nem véletlenül. Röviden ismételjük a múltkorit, majd vesszük a következő anyagot.
A hatalmasok mekkora álcája, hogy az emberi egészség anyagot nem lehet tanulni még mindig iskolákban!

Látták a NAPOS OLDAL című filmet?
2012.
Bradley Cooper.
Jennifer Lawrence.
Nem bírok betelni az alkotással.

„Az emberek kegyetlenek és nincs napos oldal.”
Mondja Bradley Cooper karaktere.
Aztán a film szerint nem biztos, hogy így is gondolja.
Az emberek kegyetlenek.
De ahol én vagyok.
Lehet ott napos az oldal?

Hello, bénák!
Ha bottal.
Ha botladozva.
Ha kerettel.
Járjatok! 
Én kérek bocsánatot.

Fejlődni: tanulni - gyakorolni - tapasztalni.
Liftgomb nincs.
Lépcső van.
Önmagam.
Legyőzése.
Szükség esetén.
A legjobb fakking érzés a világon.

Ezzel az egész szarral két dolgot akartam mondani.
Őszintén.
Egyik.
Kapjátok be!

A másik.
Just do it!

A komment-szekciót kikapcsolom.
Menjen mindenki pót-kaszt-olni.

Köszönöm a figyelmét.

 
Hajdú Éva
www.csaladfejlesztes.hu