A filmet két és félszer láttam, és mind a háromszor bőgtem a végén. Mármint könnyeztem. Rendesen a hatása alá kerülök.

1957-ben vagyunk New York-ban, ahol elfognak egy orosz kémet. Dúl a hidegháború. A kormány kirendel egy ügyvédet a kém mellé, mert az az elv, hogy az országban mindenkinek jár a védelem. A kormány persze tudja előre, hogy halálra fogják ítélni Rudolt Abelt, a kémet. Igen ám, de!

Abel  védelmével megbíznak egy biztosítási ügyekkel foglalkozó ügyvédet, aki nyilván nem örül a megbízásnak. A kormány nem tudja, kivel van dolga. Az ügyvéd ugyanis szó szerint védi a kémet, akit mindenki villamosszékben akar látni. Rudolf Abelt természetesen elítélik, de az ügyvéd, James Donovan közbenjárásával életben hagyják. Ez sem elég tökös ügyvédünknek, elmegy Washingtonig, fellebbez. Természetesen megfenyegetik, mert ekkora odaadással védi az egész ország legnagyobb ellenségét.

Mi hajtja az ügyvédet? Két dolog. A kém is ember, jó ember. Az ügyvéd is jó ember, különös emberi kapcsolat alakul ki közöttük. Az ügyvéd csak egyet akar: megtenni, amit tud, mint ügyvéd a jog használatával. Donovan „csak” ennyit akar, és persze egyedül marad álláspontjával. A felesége sem támogatja őt, hiszen három gyerekük van, félti a családját. Donovan egyedül áll! De áll!

Közben az oroszok elfognak egy amerikai pilótát. Az ajánlat ez: az oroszok megkapják Rudolf Abelt, az amerikaiak megkapják a pilótájukat. Fogolycsere. Igen ám, de! A kelet-német oldalon elfognak egy amerikai egyetemistát.

Az ügyvéd két amerikait akar kapni egy oroszért. A kormány ezt mondja: NEM. Ügyvéd ezt mondja: DE! És elmegy a kelet-németekhez. És tárgyal. Mindenkivel. Lerázzák mindenhol. Donovan addig, addig ügyvédkedik kitartóan, míg eléri, hogy megkapja a két amerikait. A nagyhatalmak teljesítik ígéretüket! A fogolycsere csendben megtörténik.

Az ügyvéden kívül mindenki le se szarja az egyetemistát. Az egyetemista a láthatatlan ember.
A kormány óvatos, nem akarja az ügyet tovább feszíteni, ezt értem. De itt van egy, egyetlen egy ember, az ügyvéd. Egyedül. Aki végig kitart a KETTŐT EGYÉRT cél mellett. Eszerint lobbizik végig a nagyhatalmak között. Persze ne gondoljuk, hogy ne tudná: mekkora kockázattal jár ez. Lehet, hogy elveszíti az EGYET EGYÉRT fogolycserét. Az ügyvéd mégis kockáztat.

Eszembe jut, hogy az ember gyakran az utcán, vagy akárhol láthatatlanná teszi a másikat. Nem köszönök az ismerősnek. Még annyit sem merünk kockáztatni, hogy felismerjük egymást. Elmegy mellette lapítva, sunyiba, csak köszönni ne kelljen! Hisz a másik láthatatlan! Mintha ott sem lenne!

Ennek sok oka lehet. Kasztbeli vagy konfliktus miatti eltérések. Egyéb félreértések. Sok oka lehet. Szóval az egyetemista nem marad láthatatlan. Hazakerül ő is, és a Yale Egyetem nyugalmazott professzora ma.

Donovant pedig később kirendelik Fidel Castro mellé a Disznó öböl-beli konfliktusban, ahol több ezer honfitársa kimenekítéséről tárgyal.

Láthatatlan ember. A hétköznapokban ugyanis milyen könnyű észre sem venni szeretteink terveit, vágyait, döntéseit, érzéseit, örömeit, problémáit, kérdéseit. Ha ezek láthatatlanok a számunkra, az olyan, mintha a másik nem létezne. Mintha ott sem lenne. Sajnos ez nem túlzás.

Rudolf Abel Donovant így nevezi: AZ ÁLLÓ EMBER.

Ezt meséli:

„Apámnak volt egy barátja. Azt mondta, hogy jól figyeljem meg ezt az embert. Ezt csináltam, de nem csinált semmi érdekeset. Amikor hat éves lehettem, fegyveres partizánok rohanták le a házunkat. Megverték apámat, anyámat, meg apám barátját. Ütötték őt, elesett, de újra felállt. Még jobban ütötték, elesett, de újra felállt. Talán épp ezért nem verték tovább, életben hagyták.

Sztojkij múzsik.

Ez olyasmit jelent, hogy álló ember.

Álló ember.”

Vajon tudom-e, hogy mik az értékeim? Mi az értékes nekem egy döntésben? Volt egy megbeszélésem, ahol a munkatárs kárt okozott. Nagyon félt, nem tudta mit tegyen. A beszélgetés közepe táján megkérdeztem őt: Mi számít itt értéknek neked? Milyen tulajdonságról szól ez? És milyen tettet tudsz ehhez rendelni?

ÉRTÉK – TULAJDONSÁG – TETT. Közben rájött, hogy felvállalja, ami történt, beszélt is a főnökével, akivel később én is beszéltem. Elmondta, hogy van módja a rendezésnek, de ha nem mondta volna el egyenesen, hogy mit tett, biztos kirúgta volna.

Álló ember az, aki értékei szerint tesz. Ez nem olyan egyszerű ám egy olyan világban, ahol sokan csak teszik az agyukat, és máson sem jár az eszük, mint állandóan mások elvárásainak, értékeinek megfelelni. Ez a film arról szól számomra, hogy az ügyvédnek valami fontos volt, értékes! Eszerint tett még kormányok kereszt tüzében is! Még akkor is, ha nem túl sok embert tudhatott maga mellett!

A személyes érték ekkora hajtóerővel bír! Az érték-tulajdonság-tett tengelye tovább visz. Erről a hajtó-ERŐ-ről szól számomra a film.

Egyik ügyemben eszembe jutott ez a kérdés: SZERETTELEK ÉN MA TÉGED? Ez a kérdés azt az értéket jelenti számomra, hogy ha kapcsolatot akarok a férjemmel naponta, akkor ezért tennem is kell. Meg merjük kérdezni társunkat, gyerekeinket, és ők viszont meg merik kérdezni tőlünk, hogy: SZERETTELEK ÉN MA TÉGED?

Igazából nem is a válasz a LEGfontosabb!!! Hanem a légkör, ahol LEHET őszintén kérdezni. És őszintén válaszolni.Ahol észre is veszik a válaszomat. 

ÉRTÉK: család?

TULAJDONSÁG: őszinte vagyok.

TETT: beszélünk, észrevesszük egymást.

 
A film itt megtekinthető:

http://indavideo.hu/video/A_kem_a_Hidja