Az anyag nem vész el, csak átalakul. A lélek dolgaival sincs ez másként.
A szerelem jobbik esetben nem elmúlik, hanem átalakul erős elköteleződéssé.
A félelemből jobbik esetben bátorság lesz. A félrebeszélésből értelmes őszinteség.
Korunk nagy ellenségével, a STRESSZ-el sincs ez másként! Nem vész el, de átalakítható.
A stressz a barátunk lehet! Javíthatja kapcsolatainkat!
Erről szól ez a számomra elképesztő kutatás.
Kelly McGonigal pszichológus arra sarkall, hogy pozitívumként tekintsünk a stresszre.
Az általa bemutatott kutatásban megkérdezték az embereket, hisznek-e abban, hogy a stressz ártalmas az egészségre. Aztán megnézték a halálozási nyilvántartásban, hogy hányan haltak meg.
43%-kal megnőtt az elhalálozási kockázata azoknak, akik az előző egy évben jelentős stressznek voltak kitéve, de csak azok esetében igaz ez, akik elhitték, hogy a stressz ártalmas az egészségre.
Vagyis haláloknak számít, ha valaki hisz abban, hogy a stressz halált okozhat!
Vizsgálták a másik oldalát is, vagyis vizsgálták stresszhelyzetben azokat, akik NEM HITTEK a káros hatásában. Eredmény: mindenki másnál alacsonyabb volt az elhalálozási kockázatuk.
A kutatás nyolc éve alatt 182.000 ember halt meg, ebből 20.000 ember halálát okozta a hit, hogy a stressz ártalmasan veszélyes. Tehát 20.000 ember évente! Ez több ember halálát jelenti, mint a gyilkosságok miatti, a HIV vírus, és a bőrrák okozta halálesetek. A stresszben való hit a 15. leggyakoribb halálok ma az USA-ban.
Nem a stressz ártalmas, hanem ahogyan bánunk vele.
-
Változtassuk meg a gondolkodásunkat,
-
akkor a test válasza is megváltozik.
A stressz nem ellenség. Ellenkezőleg. Erőforrássá, többleterőforrássá változhat életünkben, ha akarjuk!
Szívünk gyorsabban ver tőle? Légzésünk felgyorsul? Nem probléma! Több oxigén jut az agyba. A szív gyorsabban ver. DE ezzel energiát biztosít, felkészít a cselekvésre.
Miért beszélünk erről? Amikor megváltoztatjuk a hozzáállásunkat, a gondolkodásunkat, AKKOR a szervezetünk más választ ad a stresszre. A szervezetünk hisz nekünk és átalakul! Ha úgy döntünk, hogy a gyorsabb szívverést, a több oxigént arra használjuk fel, amire kaptuk: helyes döntésekre, pozitív cselekvésre, akkor az OXITOCIN nevű neurohormon megerősíti a szívünket, regenerálja a szívsejteket, rendbe hozza a stressz okozta kárt. A kutatók szerint ilyenkor a sejtek profilja ahhoz hasonlít, amikor boldogok vagyunk és bátrak!
Az agyalapi mirigyünk bocsátja ki az OXITOCINT. Általa képes a szervezetünk a stresszre egészségesen reagálni, amikor úgy döntök, hogy a stresszhelyzetet lehetőségnek, kihívásnak tekintem, és NEM FEGYEGETETTSÉGNEK! Ez a lényeg!
A szív még mindig gyorsan ver, de véredényeink ellazulva maradnak, azaz a szervezetünkben megmarad az egészséges szív- és érrendeszeri profil! Ne megszabadulni akarjunk a stressztől, hanem megbirkózni a kihívással. Ne csak a problémát lássuk, hanem a benne rejlő lehetőséget is. A nagy különbség az, hogy hogyan gondolkodunk a stresszről.
Szóval. Nem a stressztől kell megszabadulni. Ez rossz cél. Jó cél: kezeld jól!
Az oxitocin természetes gyulladás csökkentő, megóvja szív- és érrendszerünket, hogy azok a stressz káros hatásaitól ellazulva maradjanak. Regenerálja a szív sejteket.
Az oxitocin stressz hormon a mi nagy segítségünk. Öleléshormonnak is hívják, mert ez a hormon szabadul fel, amikor megölelünk valakit. Most már értem, miért annyira fontos, hogy megölelhessem a férjemet, amikor megnyugvásra vágyom. Fizikailag érzem, hogy megnyugszom!
Az oxitocin tud még valamit! Amikor a stressz során felszabadul, arra késztet, hogy támogatást keressünk. Unszol, hogy megosszuk érzelmeinket másokkal, ahelyett, hogy magunkban tartanánk. Amikor valaki nehézségekkel küszködik, abban támogat, hogy észrevegyem és felkínáljam neked segítségemet, időmet, figyelmemet. Amikor támogatást adunk, támogatást kérünk, akkor több oxitocin szabadul fel. Így leszünk a stressztől szociálisak! Támogat abban, hogy ápoljuk kapcsolatainkat, felhívjunk valakit, aki szívesen meghallgat minket.
Sokáig azt hitték, hogy ez a stresszválasz csak a nőkre jellemző. Ma már tudjuk, hogy az oxitocin a férfiak esetében is működik, amikor úgy csökkentik idegességüket, hogy társas kapcsolataikat ápolják.
Tehát ez a hormon az agy szociális ösztöneit finoman befolyásolja. Arra ösztönöz, ami erősíti kapcsolatainkat azokkal, akik fontosak nekünk.
Ez óriási felfedezés! Ösztönöz, hogy erősítsük a kapcsolatainkat. Oxitocin miatt kell a közeli kapcsolat a barátokkal, családdal. Érezzük, hogy jó törődni más emberekkel!
A kutatók kb. 1000 embert, 34-93 év közötti felnőttet követnek nyomon családi krízisekben.
Tőlük is megkérdezték:
Mennyi stresszt tapasztalt az elmúlt egy évben?
Mennyi időt tölt azzal, hogy segít másoknak?
ÖT évvel később megnézték a halálozási arányt: Akik minél több stresszt éltek át, annál inkább 30%-kal növelték az elhalálozás kockázatát. VISZONT, akik másokról gondoskodtak, ápolták kapcsolataikat, a stresszel összefüggésbe hozható elhalálozási növekedés: NULLA!
TEHÁT: Családi krízisek okozta betegségek elhalálozási aránya a vizsgált időszakban 30% .
Akik viszont a családi krízisekben másokról gondoskodna, és kapcsolataikat táplálják, nem pedig a feszültséget, azok esetében az elhalálozási kockázat stresszel összefüggésbe hozható növekedése: NULLA!
Az eredmények szerint a stressz káros hatásai nem szükségszerűek. Megoldás: hogyan gondolkodunk, hogyan viselkedünk.
Kelly McGonigal szerint ez a bátorság biológiája.
A stressz erőforrás is lehet, hiszen testünknek energiát, valódi erőt ad. Testileg, lelkileg jó szívet ad! A stressz napos oldala valami olyasmi, hogy tanuljuk meg szeretni a stresszt! Kihívásnak észlelni fenyegetettség helyett! Szorongás helyett izgalom az osztályrészünk. A fenyegetettségi reakció hosszú távon megviseli a szervezetünket, de ha kihívásnak éljük meg, akkor könnyebben regenerálódunk, jobb a teljesítményünk. A stresszt tehát belül oldjuk meg. Belül adunk rá választ. Ezért fontos, hogy ne felejtsünk el befelé figyelni és befelé koncentrálni.
Mert kifelé figyelni csak az tud, aki először befelé figyel!
Sonja Lyubomirsky orosz származású amerikai pszichológus Hogyan legyünk boldogok? című híres könyvében is megdöbbentő eredményeket tálal. Mennyire érezzük magunkat boldognak? Tudományos eredmények szerint ezt külső körülményeink csak 10%-ban határozzák meg. 50%-ban génjeink határozzák meg. 40%-ban a tetteink határozzák meg, hogy boldogság-állapotunk csökken vagy emelkedik.
Lehet, hogy soknak tűnik az 50%, de tény: „Felfedezték, hogy a tapasztalataink módosítják génjeink működését anélkül, hogy DNS-láncunk jottányit is változna. Rájöttek, hogy génjeink dinamikusan viselkednek. Tehát nem csak az számít, hogy milyen génekkel születünk, hanem azok megnyilvánulása is döntő: vagyis változnak a kívülről jövő hatásoknak köszönhetően.” (D.Goleman: Társas intelligencia)
Vagyis az 50%-ot is befolyásolhatjuk egyéni döntéseinkkel, ha jól élük társas kapcsolatainkat.
Hogyan? Ennek a blognak írásai is ebben adnak gyakorlati eszközöket!
Az 50%-ban lép a képbe az is, hogy a gyerekek otthon stressz-, és konfliktuskezelésre milyen mintát kapnak ajándékba aputól meg anyutól, mert ezt viszik tovább felnőtt életükbe.
Röviden tehát:
Sorsunkat 10%-ban a körülmények döntik el, 90%-ban pedig az, amit gondolunk a történtekről!
Kelly McGonigal szerint:
1.Keressünk értelmet az életünkben!
2.Ne akarjuk szimplán elkerülni a nehézségeket.
3. Bízzunk magunkban, hogy az élet kihívásaival meg tudunk birkózni.
4. Nem egyedül kell végigcsinálnunk!
„A személy osztályrésze a kényszersors helyett
választott sors lesz.”
(Szondi Lipót)
Na szóval, csak annyit akartam mondani:
NE HÁBORÚZZ!
ÖLELKEZZ!
UGYE ÉRTITEK?
Kelly McGonigal könyvek:
Akaraterő-ösztön
A stressz napos oldala
Meghallgathatod itt:
https://www.ted.com/talks/kelly_mcgonigal_how_to_make_stress_your_friend?language=hu
Ajánlott cikkek:
Önvédelem
Ne gondolj az elefántra!
