Nekem mindez nagyon is aktuális. 
A szenvedésről szól. 
Nekem.

"Az értelmet minden embernek saját magának kell megtalálnia.
Ezt pedig háromféle módon érheti el: tesz vagy alkot valamit, szeret valakit és egy reménytelennek tűnő helyzetben (amikor tehetetlennek érzi magát, amikor szenved) megtalálja az élet értelmét.
A logoterápia nem tesz egyebet, mint megmutatja, miként lehet értelmet találni az életben.
Hiszen nincs olyan élethelyzet, amely értelmetlen lenne, még akkor sem, ha szenvedéssel, bűnnel vagy halállal kell szembenézni. Ha megfelelő magatartással és pozitív beállítódással szembenézünk az adott helyzettel, az pozitív dologgá, teljesítménnyé alakítható." (Viktor Frankl. Mégis mondj igent az életre)

Hát, akkor alakítsam...

"Frankl négy koncentrációs tábort járt meg 1942-45 között, ezek egyike Auschwitz volt. Meg kellett tapasztalnia szülei, fivére és várandós felesége halálát, és később ezekből a tragikus élményekből, saját és mások végletes gyötrődéséből kiindulva hozta létre terápiás módszerét. A szenvedést nem kerülhetjük el, állítja Frankl professzor, azt azonban eldönthetjük, hogy milyen módon viszonyulunk hozzá, és találunk-e benne értelmet.

Értelmet találni az életben, bármilyen is az; kitűzni bizonyos célokat, és azok felé haladni - Frankl logoterápiájának ez a törekvés az alapköve. Sok tekintetben a pszichoanalízisre épít ez az elmélet, de annál általánosabb érvényű, és pozitív üzenete révén mindenkit szíven talál. Az ember egyedi, senki mással össze nem téveszthető lény, hangsúlyozza dr. Frankl, éppen ezért mindenkire rá van bízva, hogyan éli meg, hogyan értelmezi saját személyes tapasztalatait. Hozzuk ki a legtöbbet a lehetőségeinkből, forduljunk bizakodással a jövő felé, és legyünk elfogadóak - a logoterápia módszere ebben segít."

"Életünket tekintsük egy fejlődést mutató utazásnak, vegyük észre a problémákban rejlő kreatív lehetőségeket, az akadályokat pedig lépcsőfoknak lássuk, s képzeljük el, hogy mindannyiunknak van célja ebben a kihívásokkal és akadályokkal nehezített életben, amelyeket le kell küzdenünk ahhoz, hogy elérjük a célt."
Dr. Roberto Assagioli, pszichiáter, Freud tanítvány.

"Egyszer csak eljutunk egy pontra, és azt mondjuk,
hogy ennél rosszabb már nem lehet.
Lehetetlen, hogy ennél rosszabb legyen!
Pilinszky János ezt úgy nevezte, hogy a mélypont ünnepélye,
mert innen már kifelé, fölfelé vezet az út."
(Pál Ferenc)

„AZ ÉRZELMI ÉHEZÉS LÉTEZŐ VALÓSÁG, ÉS A SZERETETTELJES KAPCSOLAT UGYANOLYAN FONTOS, MINT A TESTI TÁPLÁLÁS.” (Sue Johnson: Ölelj át) 

Erről az jut eszembe, hogy ma toltam testi táplálékot a gyerekem elé, meg a férjem elé.
És adtam lelki táplálékot is nekik? Mer van ilyen is. Csak elfelejtjük. Bocs a többes számért.
A kutatásokból tudjuk, hogy a depresszió (megelőzésének) legjobb ellenszere a szeretet.

Még a "negatív aspektusokból" is, sőt éppen azokból, valami értelmeset kell "kihozni", és azt valami pozitívummá átformálni: a szenvedést teljesítménnyé - a vétket átalakulássá - a halált felelősséget fejlesztő tényezővé kell tenni. Így vagy úgy, még létünk fenyegető aspektusainak árnyékában is meg kell lenni valahogy annak a lehetőségnek, "to make the best of it", ahogy az angol oly szépen mondja, vagyis, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle." -Viktor Frankl

 

"Az ember a múltja fia, de nem a szolgája, és a jövője apja. Mindent elvehetnek tőle, kivéve az utolsó emberi jogot: hogy megválassza a magatartását meghatározott körülmények sorozata közepette, hogy megválassza a saját útját. Nem tudjuk megváltoztatni a helyzetet? Ha nem, akkor a saját kezedben van annak lehetősége, hogy változtass azon, ami fájdalmat okoz neked, mindig megválaszthatod a magatartásodat, hogy hogyan állsz ehhez a szenvedéshez." - Viktor Frankl 

Van egy számomra elképesztő film. 1998-as a ZAVAROS VIZEKEN. Igaz történet. John Travolta a főszereplő. Boston melletti kisvárosban leukémiás betegségek ütik fel a fejüket. Gyár van ott, környezetszennyezés. A gyár ezt eltussolni akarja. Szokásos, tudod! Az ügyvéd, akit alakít Travolta sikeres kártérítési ügyvéd, Boston legjobb partijának számít. Ügyvédi irodája van, csapata van. Csakhogy belekeveredik ebbe az ügybe. Nem hunyászkodik meg. Küzd a gyár ellen a károsultjáért, nem hunyászkodik meg. Persze mint ügyvéd elveszít mindent. Teljesen elszegényedik. Te ezt bevállalnád? Csakhogy bele tudj nézni a tükörbe? És én? Nem nagyon, ugye? A film elején elmondja, mint kártérítési ügyvéd, hogy az ember mennyit ér. Egy férfi többet ér, mint egy nő. Egy fehér többet ér, mint egy fekete. Házas többe ér, mint egy egyedülálló. A legtöbbet ér egy karrierjét bejáratott férfi. És legkevesebbet éri egy beteg kisgyermek. Van ára az embernek. Én próbáltam magam ezek alapján beárazni. Nem sokat érek. Az ember mennyit ér? Ezt csak azért halandzsázom itt össze, mert a vírus előtti társadalomban azt láttam-tapasztaltam, hogy beárazzuk egymást. Szép kocsid van, többet érsz, mint ha nem lenne. Satöbbi. Szép nagy házban laksz, akkor többet érsz, mint  ha lakásban élnél. Satöbbi. Aki vírusos, az már nem ér annyit, mint aki nem kapta el a vírust. Ilyen társadalom elé nézünk. Ilyen társadalom elé nézünk? Mennyit érsz? Hogy számomra mi a helyes válasz? Az egyetlen helyes válasz? Megfizethetetlenül sokat érek. Mert ember vagyok, mert értem még egy Isten is hajlandó volt meghalni, hogy én élhessek. Szóval én sokat érek. Bár ezt néha itt nehéz elhinni....

Bármi is lesz, a kislányomnak senkije nincs a férjem és rajtam kívül. Ha valamelyikünknek meg kell halnia, akkor legalább egyikünk maradjon neki.
Nekem ezek a gondolatok segítenek értelmet adni a mostani helyzetben.
Értékes vagyok. Értékes vagy!