"Minden emlős alapszükséglete a proximitás, vagyis az, hogy egy másik emlős közelében vagy jelenlétében tartózkodjon. Ugyanez vonatkozik az emberre is, sőt az emberek fizikai közelsége, kötődése célokhoz, otthonukhoz, állataikhoz vagy hazájukhoz némelyek esetében erősebb, mint a más emberekhez való kötődésük." 

"Egy tévéhír beszámolt egy fiúról, aki hónapok óta kómában feküdt. Amikor a fiú golden retriver kutyáját bevitték hozzá, a kutya nyalogatni kezdte az arcát, és közben síró hangot adott. Rövid idő múlva a fiú csodával határos módon felébredt a kómából. Nem sokkal később az orvosok és az ápolók döbbenetére, haza is mehetett. Az orvosok csak annyit tudtak mondni az esetről, hogy "megmagyarázhatatlan". (G. kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 72.o.)

A kutatások szerint a kómában fekvő emberek esetében ugyanazok a területek aktiválódnak az agyban, mint egészséges emberek esetében, ezért lehetséges, hogy a kómában fekvő beteg nem mutatja, de átéli a proximitást, a mellette-érte jelen lévő ember jelenlétét, támogatását.

Kötelékteremtés nélkül nincs kapcsolat.
A kötelékteremtés a tehetetlenség ellenszere.
Minden konfliktus gyökere az elszakadt kötelék és veszteségek sikertelen kezelése.
A kötelékteremtés személyessé teszi a kapcsolatot, így méregteleníti a folyamatot. 
Minden helyzetben létezik kötelék!
Nem kell ismernünk az embertársunkat, hogy köteléket teremetsünk vele, nem kell még kedvelnünk sem őt. 
Még szavak nélküli kötelékteremtés is létezik.  
A kötelékteremtésnek két lába van. Az empátia és a kreativitás.

"Jacques (Zsákk) az európai Pokol Angyalainak egyik hajléktalan tagja egyedül utazott motorján. A svájci rendőrség megállította. Felszólításra nem igazolta magát. A rendőrök letartóztatták, eltörték a karját, motorját is elkobozták. Egy kórház traumatológiájára vitték. Miközben Monica ellátta őt, a férfi hirtelen kést rántott, és ezt kiabálta: Kimegyek innen! Ha megpróbál megállítani, megölöm. 

"Monica elmondta nekem, hogy eszébe jutottak a kötelékteremtésről tanultak, és azonnal felemelte a kezét, miközben azt mondta: Jacques (Zsákk) , ez szerintem nem jó ötlet. Kint vannak a rendőrök, és újra megállítják. Tudom, hogy dühös a motorja miatt. Nézze, azért vagyok itt, hogy segítsek rendbe hozni a karját. Ha együttműködik velem, és engedi, hogy végezzem a munkám, megpróbálok segíteni, hogy visszakapja a motorját."

"Monica felismerte, amit a veszteségről mondtam, és felismerte a motor szimbolikus jelentőségét. Tíz percen belül már párbeszéd zajlott közöttük. A férfi végül együttműködött vele, és a kést is letette." (...)
"Hat hónappal később, amikor Zsákk a városban járt, megállt a kórháznál, és beköszönt az ápolóknak."
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 169-170.o.)

Monica, gratula! Micsoda kötelékteremtés. Jacques visszatérő vendége lett az ápolóknak. 


Kötelékteremtés nélkül nincs kapcsolat.
A kötelékteremtés a tehetetlenség ellenszere.
Minden konfliktus gyökere az elszakadt kötelék és veszteségek sikertelen kezelése.
A kötelékteremtés személyessé teszi a kapcsolatot, így méregteleníti a folyamatot. 
Minden helyzetben létezik kötelék!
Nem kell ismernünk az embertársunkat, hogy köteléket teremtsünk vele, nem kell még kedvelnünk sem őt.
A kötelékteremtésnek két lába van. Az empátia és a kreativitás.

Azon röhögök magamban, hogy van ez a gomb.
Netflixen. Megy a sorozat. Egy idő után a Netflix bedobja a feliratot: Lejátszás folytatása. Igen. Nem.
Lehet választani. Ha nézem tovább, akkor nyomhatok igent. És már indul is a program tovább. 

A párkapcsolatok jutottak eszembe. Hányszor dobja be az élet nekünk is ezt a feliratot?: Lejátszás folytatása
És választhatunk.
Igen.
Nem.
Játsszuk tovább a nem működő programunkat?
Amivel csak hátrább lépünk egymástól, nem közelebb?
Igen vagy nem?
Igeeeeeeeeeeeeeeen! 
És újra és újra nyomjuk: Igen.

Aztán 20 év lejátszás folytatása után baromira nehéz kilépni a nem működő folyamatból. Épp tegnap kérdeztem meg valakitől: Jó, hogy jöttél!
20 év után jöttél!
Jó!
Vajon mikor fogod feladni?
Te is rögtön feladod?
Hogy késő-e? Nem!
De vajon hajlandó vagy-e épülni? Igen vagy nem?
Ez az ügyfelem azt is mondta, hogy jó! Először nem a kapcsolatot kéne javítani, aztán engem?
Mondom nem.
Ez úgy működik, hogy először te épülsz, aztán tud a kapcsolatod is.
Férfi létére nagy örömömre végigkönnyezte a megbeszélésünket.
Hogy sokkal hamarabb is jöhetett volna?
Igen.
Nem ez a fontos. 
A lényeg, hogy most először a NEM gombot nyomta be! Nem akarja így folytatni tovább a nem működő kapcsolatát! 

"Minden emlős alapszükséglete a proximitás, vagyis az, hogy egy másik emlős közelében vagy jelenlétében tartózkodjon. Ugyanez vonatkozik az emberre is..."

Felé. Tőle. Ellene.
Felé:
Amikor így kommunikálunk, akkor érzi a másik, hogy figyelünk rá, kíváncsiak vagyunk a mondandójára: Melletted vagyok, itt vagyok, figyelek rád!
Tőle:
Kilépek a témából. A kapcsolatból. Most ne! Figyelmen kívül hagylak!
Ellene:
"Ha például a férj azt mondja: "Olyan nehéz napom volt ma." A feleség így reagálhat: Azt hiszed, én pikniken voltam? Egész nap dolgoztam, mint egy rabszolga." (32.o.)

Az "ellene" reagáló személy válaszol ugyan a társa kapcsolódási kísérleteire, de negatív módon teszi ezt." Az "ellen" lehet sértegetés, kioktatás, kritika, védekezés. 
(Forrás: Dr. Mihalec Gábor, Gyűrű-kúra) 

Van bennem egy történet egy kukorékolós kislányról, aki Böjte Csaba testvérhez került. Böjte Csaba hajléktalan, árva  gyermekeknek tart fenn intézményeket, talán hallottál róla.

Egy kislány került hozzá, aki elkezdett iskolába járni, de gyorsan kicsapták, mert matekórán kukorékolt, nagy galibát hozott össze az osztályban. Ő kukorékolt, a többiek meg keresték a teremben helyüket elhagyva a láthatatlan kakast. Fiúkat sem dobnak ki ilyen gyorsan, mint ahogy ez a kislány összehozta magának.

Böjte Csaba elmondja, hogy az eset után, ahogy szokta, elbeszélgetett a kislánnyal. Elment vele sétálni. Vett neki fagyit. Fagyizás közben elbeszélgetett vele. Megtudta, hogy a szomszéd kutyája elvitte a csibéket. Addig lopkodott a kutya, amíg megölte az összes baromfit. A kislány apukája erre átment a szomszédba, agyonütötte a férfit.
A kislány apuka, család nélkül maradt, így került Böjte Csabáékhoz.

A történet szerint kötelékteremtés számomra az, hogy leült mellé. Fagyizott vele. Megteremtette a beszélgetés körülményeit. Köteléket teremtett vele. A pedagógus nem tudott a kislánnyal mit kezdeni! Nem tudott vele köteléket teremteni. Empátia-kreativitás: fagyizgatás, hangulatos beszélgetés megteremtése. Így megismerte a kislány hátterét. És minden világossá vált. Böjte Csaba még azt is elmondta, a kislány szépen elvégezte a tanévet.
Böjte Csaba a jót kereste benne. Nem azt nézte, miben rossz, hanem miben jó. Ezt az elvet jómagam a PÉNZCSINÁLÓ című amerikai filmből tanultam meg. Magával ragadott a film. Egy baseball csapatot olcsó játékosokból rakott össze az edző. Nem azt nézte,  amit mindenki: miben rossz a játékos. Azt nézte, miben jó! Mert máshogy gondolkodni, ahogy rajta kívül senki! A karrierjét veszélyeztette. Aztán sporttörténelmet írt. Mert azt nézte, a játékos miben jó. Nem érdekelte, miben rossz! Az ő neve Billy Beane. Akit még azért kedvelek, mert visszautasította a legzsírosabb manager-állásajánlatot, és csapatánál maradt. 

Szavak nélküli kötelékteremtés?
"A fiatalember egy Denverből felszálló repülőgépen ült. A repülőgép szárnyát nem jégtelenítették, és a gép lezuhant. A becsapódást megelőző 45 másodperc alatt a fiatalember egy pillanatra sem vette le a szemét a stewardessről, aki a gép elején ült és a szemébe nézett. A becsapódáskor jég, sár, és kődarabok zúdultak be a gép testébe. A fiatalembernek átlyukadt a tüdeje, eltört a lába, és agyrázkódást kapott, de még néhány embert sikerült kimentenie, mielőtt kómába esett. Néhány nappal később tért magához a kórházban. Az első kérdése az volt: "Hol a stewardess?" Amikor megmondták neki, hogy a becsapódáskor meghalt, a férfi sírva fakadt. Elmondta, hogy az anyján kívül soha senkitől nem kapott ennyi mindent ilyen rövid idő alatt. Azt mondta: "Tudják, nem éreztem félelmet. Felkészültem a halálra." Nagyon mély gyászreakciót váltott ki belőle a szerencsétlenség. Hosszú éveken keresztül virágot vitt a stewardes sírjára. Azt mondta: -Nem akarom elfelejteni őt, mert annyira sokat adott nekem ebben a néhány pillanatban. 
Tudjuk, hogy sok ember nem érez félelmet a kötelék állapotában. Valójában a félelem abban a pillanatban tör rá, amikor a kötelék elszakad."
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 75.o.)

Amikor örökbe fogadtuk a kislányunkat 3,5 évesen, akkor mit gondoltok, mi segített rajtam, amikor el kellett hitetnem vele, hogy én vagyok az anyukája? Amikor a nevelőszülői szeretetkapcsolatot elhagyta, ezt nagyon megszenvedte. Gyakran eltolt magától, elutasított. El kellett vele hitetnem, hogy elveszített egy szeretetkapcsolatot, de kapott egy újat, egy családot, ahova tartozik. Ebben az iszonyatos nehéz érzelmi-szeretetkapcsolatban mit gondoltok? Hogyan sikerült kapcsolatot építeni? Amikor eltolt magától ,mert még gyászolt? Gyászolta az előző életét, ahonnan jött, ahol szerették? Mit gondoltok? Hogyan tudtunk  hárman családot alapítani?
Ha nem kötelékteremtés által?
Semmi nem járt a legnehezebb pillanatokban a fejemben, csak az, amit Kohlriesertől tanultam:
Teremts köteléket! Mert lehet! Mert ott van a lehetőség! De teremtsd meg! Keresd meg a módját! 

A Megváltó meghalt a kereszten. 
Eljött, hogy kapcsolatot teremtsen velünk, akik oly távol kerültünk tőle.
Meghalt a kereszten. 
Hogy közelítsen. Felénk. 
Nem ellenünk. Nem tőlünk. 
Hanem felénk!
Meghalt a kereszten, hogy örökkévaló szeretetköteléket kössön velünk. 
A Kereszt, mint Tökéletes Kötelékteremtés a Tökéletes Kötelékteremtőtől. 

Mert ez kell mindannyiunknak.
Ott lenni valaki mellett. 
Legyen valaki mellettem.
Ezért kiáltom:
Teremts köteléket!