"Nem vagyok jól, de jól vagyok."

Ezt az idézetet a 6 éves gyerekemtől tanultam. 
Nagyon nehéz érzelmi szakaszban volt. 
Őt örökbefogadtuk. 
Beleállt egy érzelmileg kemény helyzetbe.
Elmenni egy helyről, ahová ő úgy érzi tartozik. 
Elhagyni ezt a helyet, és bemenni egy olyan helyre, hozzánk, új családja, ahol ki tudja mi lesz.
Élete-érzései őt még oda kötik. 
Nem hozzánk. 
Ebben a szakaszban kérdezgettem őt gyakran: hogy vagy?
Fontos volt nekem, hogy mi van a kis szenvedő szívében!

Ebben az időszakban mondogatta gyakran: 
Nem vagyok jól, de jól vagyok. 

Mit mond nekem ez az idézet?
Mit tanulok belőle?
És neked mit mond ez az idézet?

Nekem azt, hogy a legnehezebb helyzetekben is lehetek rosszul. 
A legnehezebb helyzetben is megengedhetem magamnak, hogy szenvedjek, nem lehet mindig erősnek lenni. 
Hogy fontos őszintének lenni magamhoz a legnehezebb érzelmi helyzetekben is. Hogy basszus, nem vagyok jól!
De igaz az is, hogy a legnehezebb érzelmi szituációkban is szabad hinnem, hogy ahogy van, az jól van, és megbirkózhatok vele. 

Lehet, nem tudom, hogyan. 
Lehet, nem tudom fog-e sikerülni.
Lehet, nem tudom, meddig fog ez tartani. 
De a hitet őrizhetem.
A Reményt őrizzem. 
Hogy el fog múlni a fájdalom. 
És jöhet a megoldás. 
Hogy lehet próbálkoznom. Megoldásokkal. És ha nem sikerül, az sem baj.

Tudom, hogy nem minden van helyén az életemben, hogy az életem nem tökéletes, hogy sok mindenen szeretnék változtatni, de nem tudok! Ez van. Most ez van! Mégis! Azért még jól is érezhetem magam. 
Hihetem ezt. Értelmes belenyugvás. Józan elfogadás. Nem beleőrülés. Hanem értelmes-józan beleállás. Nevezhetjük pozitív hozzáállásnak is, mert a latin szerint a POSITUM, amiből jön a pozitív szavunk: ELFOGADÁST JELENT. 
Vagyis, amikor cefetül érzem magamat, a legfontosabb az elfogadás. Nem belenyugvás, hanem elfogadás, hogy pozitív irányt vehessen a történet! 

Én ezt tanultam a gyerekemtől.
Nekem ezt jelenti most ez a gondolat. 
És Neked?