Pedig pont nem ezt tesszük?
Egyik legmélyebb könyvélményem:

Marlo Morgan, Vidd hírét az Igazaknak.

A nőt, Marlo-t, azt hiszem újságíró volt.
Meghívták az ausztrál sivatagba.
Szóval az ausztrál bozótlakók meghívták őt, hogy írja meg történetüket. 
Istenükkel való kapcsolatukat.
Úgy tudom, ők már kihaltak.
De mielőtt kihalnak, megírta történetüket egy hölgy ebben a könyvben.
Világhírre tett szert a történet:

Marlo Morgan, Vidd hírét az Igazaknak.

Részlet következik.
Megrázó. 
Számomra.

Más alkalommal szárnyas csípős rovarok  egész hada támadt ránk, ekkor társaim kígyóolajjal és hamuval kentek be, majd megforgattak homokban. Ez a meglepő keverék elkedvetlenítette az undok kis csipkedőket. Érdemes volt ebben a ránk kérgesedett bohócjelmezben járni, bár a fülemben kotorászó legyektől és attól az érzéstől, hogy bogarak keringenek a fejembe, a poklok kínját álltam ki.

Faggattam a többieket, hogyan képesek egész életükben küszködve vergődni, örökké tűrni magukon a férgeket. Egyszerűen kinevettek. Kisvártatva Fekete Hattyú hívatott magához, beszélni akart velem.- Te tudod, hogy meddig tart az az örökké? –kérdezte.
–Hosszú, nagyon hosszú idő az. Hallottuk a te hazádban órát viselnek a karjukon az emberek, mérik az időt, mindent aszerint csinálnak. Ezért kérdezlek : Tudod-e, meddig tart az örökké?
- Igen, tudom – válaszoltam.

- Helyes-hagyta rám.
–Azért tőlünk is tanulhatsz. Mindennek van célja a világmindenségben. Nincsenek rosszul sikerült dolgok, kudarcok, balesetek. Csupán arról van szó, hogy mi emberek nem értjük a jelenségeket. Te haszontalannak tartod a legyeket, a pokolba kívánod őket, mire ő is ilyen magatartást tanúsítanak veled szemben. De mindez azért történik, mert nem igazán értesz valamit, mert még nem vagy elég bölcs. Valójában a legyek hasznos élőlények. Bemásznak a fülünkbe, kitisztítják belőle a zsírt és az alvás idején bejutott homokot. Észrevetted, hogy milyen tökéletes a hallásunk? Aztán bemásznak az orrunkba, és azt is kitisztítják.
–Rámutatott az orromra, majd folytatta:
- A te orrüregeid szűkek, nincs akkora koalaorrod, mint nekünk. A ránk váró napokban egyre melegebb lesz, és szenvedni fogsz, ha nem tiszta az orrod. A nagy forróságban ugyanis nem nyithatod ki a szádat. Neked van köztünk a legnagyobb szükséged a tiszta orrjátartokra. A rovarok bemásznak az orrunkba, a testünkhöz tapadnak, és megszabadítanak bennünket minden felesleges anyagtól. (…) Mélyet sóhajtott és egyenesen rám nézve mondta: -Az emberek nem létezhetnének, ha mindent, ami kellemetlen, puszta értetlenségből kiirtanának. Amikor a rovarok útjába kerülünk, felkínáljuk nekik magunkat. Talán te is kész vagy rá, hogy megadd magad.

- Legközelebb, amikor a távolból meghallottam a legyek zümmögését, elhatároztam, hogy megteszem, amit társaim tanácsoltak. Amikor megérkeztek a legyek, én már nem voltam ott. Gondolatban New Yorkba repültem, egy nagyon drága gyógyfürdőbe. Becsuktam a szemem és azt éreztem, hogy valaki tisztogatja a fülemet és az orromat. Képzeletemben láttam, hogy a szakértelmét igazoló oklevél ott függ a fejem fölött a falon. Mintha száz meg száz apró vattapamacs tisztítaná egész testemet. Kis idő múltán a legyek elrepültek, én pedig teljes valóságomban visszatértem az ausztrál pusztaságba. Beláttam, bizonyos helyzetekben a megadás az egyetlen helyes megoldás.” (66-67. o.)

...beláttam, bizonyos helyzetekben a megadás az egyetlen helyes megoldás....
Az elfogadás?
Elengedés?
Bizonyos helyzetekben az egyetlen megoldás?
Én mélyen hiszek ebben.
Vagyis abban, hogy ez előrelépés: a megadás, az elengedés, az elfogadás.
Kutya nehéz.
Nekem mindig kutya nehéz.
És nem szégyenlem, hogy nehéz, ha megküzdök vele!
A legyeimmel.
"Talán te is kész vagy rá, hogy megadd magad?"