"A kapcsolatok legjobb modellje az, ami magában foglalja az adást, és az elfogadást, a kompromisszumot, és a kölcsönösség MINDEN árnyalatát."
( G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 112.o.)

Két dolog jut eszembe.
Amikor a szöveg tengerében rátaláltam a könyvben erre a mondatra..., megrendülök. Ezt érzem.
A másik, hogy mennyi megfeszülést, feszítést, szenvedést tudok kötni ehhez az ártalmatlannak tűnő mondathoz.

A kapcsolatok modellje.
Adok.
Elfogadok.
Kompromisszumot kötök.
Kölcsönösség. (Kölcsönösen Alkalmazkodunk Egymáshoz?)

Aztán újra.
Adok.
Elfogadok.
Kompromisszumot kötök.
Kölcsönösség. (Kölcsönösen Alkalmazkodunk Egymáshoz?)

Emlékszem, vasárnap, pár napja, mennyire összevesztem a férjemmel, fájdalmat okoztam. 
"Csak", mert nem tudtam valamit elfogadni!
Miközben annyit ütjük egymást, talán a mai embernek fogalma sincs, mit jelent ez a mondat.