Nagyon megérint, amikor fiatal felnőttekkel dolgozom együtt.
Mindegy, hogy párkapcsolati vagy más területről hoznak történetet,
mindig rájuk teszem teherként, inkább Lehetőségként, hogy:
Honnan jössz? Milyen családból jössz? Milyen mintákat hozol onnan?
Mi volt ott a szeretet? Szüleid hogyan (nem) szerették egymást?
Megtanítottak, hogy értékes vagy? Hogyan szeretsz Te?
Hogyan adod? Hogyan fogadod?
Az emberek itt hallanak először ilyen kérdéseket.
MERT A MENTÁLIS EGÉSZSÉGNEK VAN 13 TERÜLETE.
A SZÜLŐI MINTA AZ EGYIK TERÜLET.
És a legszívmelengetőbb érzés, hogy munka-feltárás közben VÉDIK A CSALÁDJUKAT!
Nem fordult még elő, hogy valaki habzó szájjal szidta volna a szüleit!
AMIKOR komoly, szenvedős, elhanyagolós, nem szeretős múltat hoznak, AKKOR SEM szidják a szüleiket!
Belemegyünk a mélyére. Nehéz. Sokkal nehezebb, mint gondolnád!
Közben őszinték, de amennyire lehet, ezek a fiatal felnőttek megértőek-védelmezők
a családi történetükkel, családjuk szereplőivel szemben.
Igen! Tudjátok meg Ti szülők!
Sok Felnőtt Gyermek gyakran sokkal védelmezőbb a múltjával szemben, a szüleivel
szemben, mint amennyi védelmezést kapott onnan.
Coaching.
Családot csinálunk.
Építünk!
Család.
Ezzel foglalkozom fejben, szívben. Sokat. Egyfolytában.
Fontos tudás a számomra. Ebből szeretnék megosztani egy gondolatot.
Virginia Satir. Az egyik legnagyobb szaktekintély a számomra.
Egyik fő művében leírja a NÉGY szempontot,
amitől család a család.
Első, amit mond, hogy a család alapja a két erős önbecsülésű felnőtt.
Van egy papírom. Ezt szoktam kitenni az emberek elé az asztalra. Ezzel dolgozunk.
A papíron az erős önbecsülés hét része áll:
1) Vannak határaim? Ki felel a határaimért? Én vagy a szomszédom?
2) Kifelé, a másik ember felé kommunikálom? Képviselem a határaimat?
3) Tanulok a hibáimból? Vagy a rohadt gödreimbe beleragadva rontom a levegőt, és
persze a gödrömbe belerángatom a gyerekemet is? Hadd legyen ő is nyomorult lelkű(bb) mint én?
4) Tudok hálás lenni egy nap apró öröméért?
5) Tudok szeretetet adni és elfogadni? Gyakorolom ezt? Tudom a kettő egyensúlyát létrehozni-megtartani az életemben?
6) Tudok folyamatos (!) pozitív visszajelzéseket adni - és fogadni magamnak és a szeretteimnek?
Na, jut eszembe! Amikor a gyerekem látja rajtam, hogy túlfeszítette a határait, és én most kivagyok, akkor felteszi a kérdést:
SZERETSZ?
7) Spontán-rugalmas tudok lenni a helyzeteimben? Tudok váltani? Nem sebességet!
Amikor valami nem úgy sül el, ahogy megszoktam, vagy elvártam, akkor képes vagyok egy MÁSIK-új ötletet-megoldást kitalálni?
A rugalmasság kreativitást feltételez!
A kreativitáshoz pedig szükséges a pozitív tudatállapotom fenntartása!
Hölgyeim és Uraim! Ez az első lépés, amitől család egy család.
Második lépés:
Vannak szabályaink? Élhető szabályaink? Amik a családi hétköznapokat megkönnyítik?
Tudunk szabályt változtatni, ha szükséges? Vannak egyáltalán egészséges családi szabályaink?
Például a férjemmel kibékülünk. Ha összeveszünk. Szabály a békülés. Ne hidd, hogy nem kutyanehéz olykor. Vagy gyakran... De van egy ilyen szabály!
Kiírtam a hűtőre három szót: SZERETET. TÜRELEM. KÖVETKEZETESSÉG.
A hűtő elé állok. És bámulom a három szót. Lekiabálnám a gyerekem fejét, hogy NE HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚZD AZ IDŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐT!
Ez rossz szabály. Már kipróbáltam sokat. Nem működik!
Vannak működő, egészséges CSALÁDI szabályaitok?
Mert ettől család a család.
A harmadik lépés: tud a család kifelé együttműködni? Iskola felé? Óvoda felé? Bölcsi felé? Szomszéd felé? Munkahely felé? Nem feladni a szabadságát, de figyelni a kívülről jövő elvárásokra? Tud a családod ebben kifelé együttműködést tanúsítani?
Mert ettől család a család.
Negyedik lépés: A kommunikáció.
Pozitív-egymásra figyelősen kommunikáltok a családodban?
Ismered egyáltalán a kommunikáció 10 EMBERSÉGES fókuszát? (tisztelet, együttműködés, határaid felelős felvállalása, türelem, időzítés, nem a másikat akarod megváltoztatni, nem a másiknak osztod az észt, tudod képviselni a saját érdekeidet, amikor kifogásolsz valamit a másikban, akkor pozitívat is tudsz mondani, nem csak a kritikádat.)
Hajjjj, milyen lenne a világ, ha ezeket gyakorolnánk! Otthon!
És ezt persze főleg magamnak mondom.
Nekem nagyon sokat segít ez az apró kis tudás.
Mert ez a NÉGY pont csak a kezdet.
Még sok minden épül erre.
De szerintem jó kezdet!
Bárcsak ELkezdenénk.
Sztem kemény meló!
Családot építeni.
A Coachingon ezt csináljuk!
Eszméletlen mély emberi találkozások ezek.
Számomra.
Hajdú Éva
coach
CSALÁDI ÜGYEK
