Nagyon jól vannak az emberek a családjukban tizenéveket is, majd kiderül, hogy baj van, tényleg baj van, de ekkor már nem igen működnek az emberek. Azt tapasztalom, hogy nem az a LEGfontosabb, hogy jól legyek, hanem az, hogy működjek. Legyen eszköztáram, tudásom, tapasztalom az otthoni ügyek előre húzásában. A kapcsolat nem a kapcsolatról szól, hanem rólam.

Van sok olyan házasság jelenleg is, ahol tizenéveket éldegélgetnek el. Nem történik értékteremtés. Az egyén kiüresedik. Kiderül, hogy a lába béna, a ruhája nem is az övé. Kapta valakitől, rárakták. A karja szorításra alkalmatlan. Alig van benne élet.

És amikor a kongás túl hangos, akkor az egyik megcsalja gyakran a másikat, majd lassan elválnak. Dehát a semmin kívül nem tesznek, nem építenek semmit, semmit a házasságukban. Érte nem tesznek áldozatot, nem köteleződnek el, és nincs benne Szeretet. Oly csendben zajlik az egész, észrevehetetlen. Nincsenek ordibálások, nincsenek nagy hibák. Csendben zajlik az összeomlás. Akkor kezdenek , főleg a megcsalt fél jönni tanácsadásra, amikor felborult az eddig kis világocskájuk és persze nem értik a romokat.

Tanárom felsorolását idézem egy írásából, kiraktam a hűtőre a listát, hadd szóljon minél inkább rólam, ezt nevezem színvonalnak a segg alatti világban: mert egy kapcsolat nem a kapcsolatról szól, hanem rólam:

Tehát a színvonalas életet élő egyén:

nem reflexből reagál, mérlegel, figyel, összevet, priorizál. Nem vakon engedelmeskedik, jellem-alapú együttműködésre képes.

Védelem-higgadtság – stratégiai gondolkodás.

Intelligens, autonóm viselkedésmód.

Autonóm: önálló, független, saját döntést hoz, ezért vállalja a felelősséget, egyedi-saját szabályrendszere van, avagy létezik!

Családfejlesztő vagyok. Szerintem tudás nélkül ma családot lehetetlen építeni. Lehet házat venni, gyereket csinálni, kertet építeni, nyaralgatni, mutogatni szépségünket, sikerességünket a faccebukkon, de ettől nem család a család. Másfajta tudásra gondolok.

Arra tanítom a gyerekemet, hogy fejlődjön. Apa, ezt már jobban csinálom -veszi észre és mondja apának egyszer.

Este felkel pisilni a férjem. A kutyánk az ágy végében fekszik a lepedőjén. Férjem mondja, hogy meg szoktam simogatni kifelé is, és visszajövet is. Egy simi kifelé, egy simi befelé. Kérdés a családi kapcsolatokban, hogy mit adunk egymásnak a hétköznapokban, csak úgy, kifelé és befelé menet, nem azért mert kötelező, hanem csak úgy, mert jó és mert eszembe jut.

Sokat mondogattam a gyerekemnek, hogy tedd el, tégy rendet, hasonló baromságok. Egyik nap kihív a gyerekem -alsó tagozatos- a konyhába, hogy anya nézd. Mit -kérdem. Rendet raktam.

Én bunkó, nem gondoltam, hogy ez még ebben az évben megtörténik. Annyit kéregettem, mondogattam, megtörtént. A családban történjenek meg! Az előrelépések. Az emberi változások. Amik jók. Neki. Nekem. Gyerekemnek. Nekem is.

Riportot hallottam Pilisi Györggyel. Bankár volt, aztán asztalos. Egyedi bútorgyártó. Amikor elkészítette a bútort, mondja, hogy szokta ezt tenni, hogy „megdícsérem magam, mert érzem, hogy kell.” Ez a családban élés: annyi rohadt sok meló van, hogy biztonság kedvéért mindig legyen valami, amiért van miért megdícsérni magam. Leülni és bámulni.

Pár éve történt, apa és lánya ül a szófán, összekucurodva, valamit nyammognak a foguk alatt, csak ők hallják, én az ajtóból gyönyörködöm. Ennyi elég. Megdícsérem magunkat...

Egymásnak vagyunk. Másokra nem igen számíthatunk, akik oltalmat, menedéket adnak.

A számomra igazi, nem műanyag családban rengeteg gond van, amit oldunk, oldásról oldásra, néha rohadt fárasztó, ez az a hely a világon, ahol biztosan biztonságban érzem magam. Azt szeretném, hogy a férjem és a gyerekem ezt érezze. A gyerekem, amikor mentünk érte napközibe, gyakran mondogatta, hogy apa hiányoztál, nagyon vártalak, anya nagyon vártalak. Nem azért mondhatta, mert nem vagyok vele szigorú, meg kiabálós, meg minden. Hanem szerintem a hely miatt.

Hogy oda viszem haza, ahol leengedhet, ahol kiengedhet, ahol van dolga, de van biztonsága is. Ahol lehet hülye meg nem is. Ha nem tudom megadni a helynek, ahol szeretteimet szeretem, hogy az biztonságos legyen, ahol lehet megnyugodni, tanulni együttműködni, lehet hibázni kicsit és nagyot is, akkor melyik az a hely, ahol megtalálja. Szerintem sehol.

Az iskolában? Ami egy nem emberközpontú, hanem teljesítményközpontú hely? Ezért fontosak azok a tanárok, akik nem felejtik el, hogy emberekkel dolgoznak, és hogy nem a teljesítmény a LEGfontosabb, hanem a gyerek egyedisége. Munkahelyen teljes biztonság? Ahol a teljesítmény a fontos, és az, hogy előrébb léphetek, ha akkora nulla vagyok, mint a főnök?

Netflixen volt egy sorozat agykutatókról, akik agyakat műtenek az egyik New York-i kórházban, legjobbak szinte a világon. Fiatal betegeket is műtenek, agytumor. Ágy mellett az aggódó szülők. Az egyik orvos mondja a dokuban, megőriztem magamnak, hogy úgy tud dolgozni, hogy minden nap figyelmezteti magát arra, hogy emberekkel dolgozik, legyen együtt érző, nem túrkálhat csak az agyban a műtőasztalon, neki beszélni kell a szülőkkel, házastársakkal, akik nagyon , nagyon féltik szeretteiket, kell tudnia velük beszélni, tájékoztatni őket, vigasztalni őket, jó és rossz hírt elmondani. Figyelmezteti magát, hogy emberekkel dolgozik...

A gólya nem azért repül Afrikába, mert fázik, hanem azért, mert ott talál táplálékot.

Az ember is jobb, ha oda repül, ahol talál táplálékot? Kaja nélkül megdöglök?

Nem az a lényeg, hogy a család működjön, az a lényeg, hogy én működjek.

Nem az a lényeg, hogy a gyerekem működjön, az a lényeg, hogy én működjek.

Ez azért nagyjából napi munka. És ezt a napi melót nem lehet elhazudni.

Lehet, csak akkor annak van ára?

Nem tudom, igaz-e, egyszer az ENSz-ben megkérdezték, Teréz anyát, hogy

nagy baj van a családokkal, mit lehet tenni.

Ezt mondta állítólag: mindenki menjen haza és szeresse a családját.

Amikor elválnak, amikor nem: akkor is szeresse. Ez a szeretet sokszor "csak" táplálékot jelent. Hogy ne dögöljünk bele a rideg télbe. És ne felejtsük el, hogy emberek vagyunk, nem kövek.

„AZ EMBERNEK AHHOZ, HOGY ÉLHESSEN, OLTALMAZÓ HELYRE, CSALÁDRA VAN SZÜKSÉGE, AMELY VÉDELMET NYÚJT, ELLENÁLL A VIHAROKNAK ÉS ÉLETÉNEK KIINDULÓPONTJA.”

( Dr. Czakó Kálmán-Haraszti István: Gondolatébresztő)

Hajdú Éva