"Tanácsom ez: maradj mindig kitartó!"
(Temple Grandin)
Több hete olvastam egy cikket, melynek címe: Hanyagold, ami nem megy!
Eszembe jutott egy másik szaktekintély, Charles Handy mondata:
"Ne azzal foglalkozzam, ami nem vagyok,
hanem arra összpontosítsak, ami vagyok.”
Mit jelent pontosan a „hanyagold, ami nem megy”?
Először is tudnunk kell, hogy mi az erősségünk. Erősségem a mosogatás? Mert tiszta tányérokat, poharakat tudok előállítani? Nem, mert nem szeretem csinálni. Mosogatok, mert kötelességem, és a mosatlan edényeket ki nem állhatom. Tehát elmosogatok.
Erősségünk nem az, amit jól csinálunk csupán, inkább az, amiben szívesen fejlődünk. Ez a tevékenység energizál, feltölt, nagyon szívesen foglalkozunk vele. Közben megáll az idő. Annyira kell pisilni, de visszatartom, mert erősen koncentrálok, nehezen tudok elszakadni a munkától. Elfelejtem, milyen nap is van, annyira jó belemélyedni. Belülről fakad, van érzékünk hozzá. Szenvedéllyel végezzük, ahogy én a mosogatást soha. Az erősségünkben nem csak jók vagyunk, hanem szeretjük csinálni, szeretjük a benne lévő kihívást, szívesen megszenvedünk minden eredményért, csak csinálhassuk! A nehéz részeit is szeretjük, kitartunk az elvégzésében.
Megfigyelték, hogy a kiégés is fakadhat az erősség eltúlzásából. De erről nem az erősségünk tehet, hanem az emberi természetünk.
Van olyan gyengeségünk, amiben tényleg nem érdemes tovább tanulni, tovább képezni magunkat, az a jó, ha hagyjuk a francba. Ez a pénzügyi terület az én esetemben. A pénzügyek a gyengeségem.
Van egy kifejezés, ez a kritikus fejlesztendő terület. Mi ez?
Hát nekem az esernyővel gyűlt meg a bajom. Azt vettem észre, hogy valahányszor használtam az esernyőmet és letettem idegen helyen, akkor ott hagytam. Hiába igyekeztem nem elfelejteni, mégis elhagytam az esernyőmet. Hiába koncentráltam arra, hogy ne hagyjam el a dolgaimat, mégis rendszeresen megtörtént. Nekem ez egy kritikus fejlesztendő terület: nem az erősségem, de nem akarom teljesen elhanyagolni sem, hiszen nem akarok ennyi esernyőre pénzt költeni!
Másik példám a kritikus fejlesztendő területre: mi van, ha pénzügyeket kell intéznem? Előfordul. Na, ilyenkor mit tegyek, ha semmi érzékem hozzá? Ezt a feladatot a hátam közepére nem kívánom!! Ilyenkor szoktam erre úgy gondolni, mint kritikus fejlesztendő területre. Miért? Mert az én dolgom elintézni! Valahogy el kell bajlódnom vele! És képzeljék! El szoktam tudni intézni a könyvelővel, a bankkal a változásokat, egyéb ügyeket. Nem szoktam érteni, de igyekszem. Ami segíteni szokott: a szakemberek támogatása. Az ő támogatásukkal szoktam evickélni ezekben az ügyekben!
Tehát a kritikus fejlesztendő terület olyan terület az életünkben, ahol színvonalat nem kell elérni, de érdemes komolyan venni, mert része az életünknek!
A kritikus fejlesztendő területtel tehát nem kell annyit foglalkozni sem időben, sem pénzben, mint az erősségünkkel. De foglalkozzunk vele.
Tudjunk különbséget tenni az erősségünk és a kritikus fejlesztendő terület között!
Amikor beíratjuk ezer helyre a gyereket, sokféle foglalkozásra, akkor is igénybe kell vennünk a két terület közötti különbséget. Ha a helyesírás nem megy neki, akkor ezzel is érdemes foglalkozni, de ha megőrül a zongoráért, akkor a zongorázásban sokkal magasabb szintre érdemes törekedni, mint a helyesírásban.
ÖSSZEFOGLALÁS:
1. Tehát hanyagold, ami nem megy! Ne akarjak ebben jó lenni! Hanyagoljam!
2. Erősség, amiben egyre erősebbek lehetünk, amiért szívesen hozunk áldozatot, csak gyakorolhassuk!
3. Amiben idegesítő vagyok, amivel magamat is hátráltatom, ez a kritikus fejlesztendő terület.
Itt elérhetek egy elég jó szintet, de ne foglalkozzak ezzel többet, mint amennyi szükséges!
4. Szükséges fejlesztendő terület: Nem erősség, de fontos jó eredményeket elérni benne!
Tehát az ELÉG JÓ eredmény itt nem elég. Itt már a JÓ eredményre törekszünk!
Hozzak példát?
A házasságomban jelenleg a kibékülés megy nehezen.
Ez jelenleg a szükséges fejlesztendő terület.
Mivel házasságban élünk, nevelünk egy kisgyermeket, tehát fontos, hogy ne háborúzzunk egymással, hanem egyetértéseket hozzunk létre egymás között. Amikor összeveszünk, a kislányom rögtön felszólít minket, hogy "béküljetek ki!" És megfogja mindkettőnk kezét, és húz-vonszol egymás felé, és ismétli: Béküljetek ki! Apa menj anyához, Anya, menj apához!
Ez most a mi szükséges fejlesztendő területünk, mert nem elég az elég jó eredmény, itt a JÓ eredmény kell!
Tanulság:
- ismerjük fel az erősségünket, és ekkor úgy is mindent megteszünk, hogy munkában, vagy egyéb életterületünkön gyakorolhassuk.
- Fontos, hogy értsük e NÉGY terület közötti különbséget, és lássuk, épp most hol tartunk ezekben!
"Tanácsom ez: maradj mindig kitartó!"
(Temple Grandin)
Jó utat kívánok! 
