A napokban ült előttem egy szakember. Elmondja, hogy a tanulók tanulási szokásait szeretné kutatni, a tanulók kihívásokkal való problémáit kutatná.
Mivel a világ leggyávább embere vagyok.
Nem mertem megszólalni. Azóta is bánom. Mert ott rögtön együltömben eszembe jutott, hogy erre vonatkozóan vannak kutatások, nemzetközileg is számon tartott kutatások. Miért nem használjuk, tesszük jobban elérhető az iskola világában dolgozók, szülők és egyáltalán mindenki előtt a nagyok elismert kutatási eredményeit? A konkrét tudást. Mintha nem is léteznének?
Alapok. Alaptudás. Hogy legyen mire építkezni tovább.
A Coaching számomra ez: Tanulok - Gyakorlok - Fejlődök - Tanulok - Gyakorlok - Fejlődök, aztán - Tanulok - Gyakorlok - Fejlődök...
A végtelen tudás korában élő tudásmentes emberek.
Egyik legmaradandóbb kutatás az életemben Csíkszentmihályi professzor könyve: Tehetséges gyerekek. Csapatával éveken keresztül kutatja a témát. Megnézik a családtípusokat, ahonnan jönnek a gyerekek. Nagyon érdekes. Felejthetetlen könyv az életemben. De itt most egy másik kutatásról lesz szó.
„Különbözőek vagyunk, de gyakorlás, igyekezet révén mindannyian képesek vagyunk fejlődni." (Carol Dweck)
"A fejlődő szemléletmód azt jelenti, hogy a nehézségek ellenére is, SŐT nehéz helyzetben MÉG INKÁBB eltökélten igyekszünk növekedni és fejlődni. Ezzel a szemléletmóddal akár a legnehezebb időszakban is gyarapodhatunk." (Carol Dweck)
Hol van a fejlődés az életemben?
Hol van a fejlődés az életében?
A MÉG EREJE fantasztikus – tanítja Dweck.
Chicagóban van egy középiskola, ahol egy bizonyos számú tantárgyat kell teljesíteni az érettségihez. Ha a diák nem ment át az egyik tárgyból, akkor a „még nem” minősítést kapja. Mikor elégtelent kapunk, semmirekellőnek érezzük magunkat. A „még nem” értékelésben azonban megértjük, hogy egy görbén haladunk, és ez távlatot kínál a jövőre nézve.
Dweck elkezdte vizsgálni, hogy a gyerekek hogyan birkóznak meg a kihívásokkal és a nehézségekkel. Nehéz feladat elé állította a tízéves diákokat. Többen megdöbbentően pozitívan reagáltak a nehézségekre:
„Imádom a kihívást!”, „Reméltem, hogy sokat tanulhatok majd ebből.”
Ezek a gyerekek tudták, hogy képességeik fejleszthetőek.
Rendelkeznek azzal a tulajdonsággal, melyet Carol Dweck fejlődési szemléletmódnak hív. Más tanulók ugyanakkor tragédiaként élik meg a helyzetet. Nekik sokkal rögzültebb volt a szemléletmódjuk, ítéletet mondtak a képességeikről, s kudarcot vallottak.
„A még erejének élvezete helyett a most zsarnokságának foglyává váltak.”
Fejlődési szemléletmód. Rögzült szemléletmód. Értjük a különbséget?
Más számos kutatást végzett a témában. Megfigyelték, hogy a rossz eredmény milyen hatással volt a diákokra. A rögzült szemléletmóddal rendelkező diákok kudarc után bevallásuk szerint legközelebb inkább csaltak volna a több tanulás helyett, illetve kerestek valakit, aki náluk is rosszabbul teljesített, így már egész jól érezhették magukat.
Vizsgálatról vizsgálatra azt állapították meg, hogy ezek a gyerekek menekültek a nehézségek elől.
A kutatók megmérték a gyerekek agyi aktivitását, amikor valamilyen hibát követtek el. A rögzült szemléletű diákokban alig volt látható valamilyen aktivitás. Elfutottak a hiba elől, hülyének érezték magukat.
A fejlődési szemléletű diákoknál nagy agyi aktivitást mértek. Elméjük a „még” tüzében égett és rendkívül elfoglaltak voltak.
Ők azok, akik majd feldolgozzák a hibát, tanulnak belőle és kijavítják. (Ez a részlet a kedvencem.)
A "még"-hez vezető út odafigyeléssel és megfelelő ösztönzéssel felépíthető.
A „most”-ra neveljük a gyerekeinket a „még” helyett, akik emiatt az érdemjegyek és ötösök megszállottjaivá válnak.
„Olyanokká akarjuk nevelni őket, akik nem tudják hogyan kell nagyot álmodni? Vajon az állandó megerősítés utáni vágyat magukkal viszik a későbbi életükbe is?” (Carol Dweck) Munkáltatókkal beszélve kiderítette, hogy olyan fiatal dolgozók nemzedékét neveltünk ki, mely tagjai egy napot sem élnek túl valamely jutalom-megerősítés nélkül.
A pszichológus szerint a „még”-hez vezető út odafigyeléssel felépíthető.
Ne az intelligenciát vagy a tehetséget jutalmazzuk. Hoppá!
Sokkal hatékonyabb, ha a gyerekek erőfeszítését, figyelmét, kitartását, haladását díjazzuk.
A folyamat elismerése teszi szívóssá és rugalmassá a gyerekeket.
A MÉG NEM ereje: „Pusztán a „még” vagy a „még nem” szavak nagyobb magabiztosságot adnak a gyerekeknek.
Olyan utat mutatnak nekik, mellyel kitartóbbak lesznek a jövőben.
A szülők és a pedagógusok lényegében megváltoztathatják a diákok szemléletmódját. Megtaníthatják a gyerekeknek, hogy tanuljanak valami új és nehéz dolgot. Így elméjük idegsejtjei új és erősebb kapcsolatot hoznak létre, vagyis idővel okosabbak lesznek.
Az indián rezervátumokban hátrányos helyzetű gyerekekkel kezdtek el dolgozni. Elszegényedett indiángyerekekkel, akik azt sem tudják, hogy fogják meg a ceruzát.
Dweck csapata elkezdett ezekkel az osztályokkal dolgozni a fejlődésbe vetett hit segítségével, a még nem erejével.
Dweck csapat megvizsgálta nagy városok legjobban teljesítő osztályait is, ők a Microsoft gyerekek, akik jól felszerelt környezetben tanulnak, és körzetükben a legjobban teljesítő osztályoknak számítanak. Nos. Dweck csapata elérte azt, amit nem hinnék el, ha nem hivatalos kutatási eredmény lenne. Egy év! Egy év alatt nem hogy utolérték a hátrányos helyzetű gyerekek a Microsoft-gyerekeket, hanem túlszárnyalják őket.
Egészen hihetetlen számomra.
Egy év alatt számos elmaradott térségbeli osztály ér el sikereket Dweck tevékenysége révén, és lett a kerülete legjobbja a teljesítmény felmérésekben.
A magyarázat az lehet, hogy megváltozott az erőfeszítés és a nehézség értelmezése. Korábban a nehezebb feladatok után butának érezhették magukat a diákok, ezért feladták. Most azonban az erőfeszítésekre úgy tekintenek, hogy ezek által új és erősebb neurológiai kapcsolatok jöhetnek létre és okosabbak lehetnek.
Dweck kihangsúlyozta: ha egyszer tudjuk, hogy képességeink fejleszthetők, akkor minden egyes gyereknek meg kell adni a lehetőséget, hogy a fejlődést garantáló, a „még” erejét hasznosítani képes környezetben éljen.
"FEJLŐDÉSI SZEMLÉLETMÓD ALAPJA AZ A MEGGYŐZŐDÉS, HOGY AZ EMBER ALAPVETŐ TULAJDONSÁGAI KELLŐ ERŐFESZÍTÉSSEL, MEGFELEŐ STRATÉGIÁVAL ÉS MÁSOK SEGÍTSÉGÉVEL EGYTŐL EGYIK FEJLESZTHETŐK." (Carol Dweck)
Amire szükség van a fejlődéshez, fejlesztéshez:
Erőfeszítés,
Megfelelő Stratégia
és mások segítsége. Egyedül nem megy.
A másik nagy horderejű kutatás, ami megdöbbentő számomra, Elliot Aronson professzor nevéhez köthető. A képen Ő látható. Hatvanas években USA-ban elkezdik a fehér és színes bőrű gyerekek közös iskolába járását megszervezni. A feladat feszültséggel teli, a társadalomban sokan nem támogatják a célt. Aronson módszere a kirakósjáték modell. Az alábbi történetben szereplő Carlos nem beszél rendesen angolul, ezért társai rendszeresen csúfolják.
KIRAKÓSJÁTÉK-MODELL:
„Itt a gyerekek csoportokban dolgoznak egy adott feladaton, amiről azután számot kell adniuk. A puzzle-hez hasonlóan minden diák egy bizonyos altémának a szakértője. A szakértő diák ezt a részt dolgozza fel, miközben együttműködik más csoportok tagjaival. Aztán visszatér saját csapatához, és beszámol ismereteiről a többieknek.”
Voltak, akik csúfot űztek Carlosból, de itt rá voltak utalva az ő munkájára is. Amíg Carlos görcsölt miattuk, nehézkes volt az előadásmódja, alig volt képes átadni ismereteit a csoportnak. Ezért aztán, írja Goleman, mindenkinek rosszul sikerült a tesztje.
„Ettől kezdve inkább segítettek Carlosnak és bátorították. Minél több segítséget kapott, annál lazább lett, és annál érthetőbben kezdett beszélni. Előadásmódja javult, a csoporttagok is jobb szemmel néztek rá. Egyszer ezt írta levélben Aronson-nak:
„Megszerettem a tanulást. Most a Harvard Egyetem Jogtudományi Karára készülök.”
Első: Közös érdek kiválasztása.
Második: Erre épülő közös munka.
Harmadik: Közösségteremtés.
A mozaikmódszer által befogadóbb iskolai légkör, a diákok közt nagyobb empátia és jobb együttműködés teremthető meg.
A családban is használható ez a tudás?
Konfliktushelyzetben mi a közös érdek?
Mit tehetek? Mert egy közösségben mindig fontos a Teljesítmény is.
A közös munkából a közösség kifejlődik, gyarapodik a közösséghez tartozás élménye. Képessé válhatunk elköteleződni a közösségünkért?
-
Milyen jó lenne, ha a nagyok már elért és bizonyított kutatási eredményeit használhatnánk nap mint nap.
Ma mennyit beszélnek az iskolai erőszakról. Akkor miért nem használják a jól kipróbált fenti tudást? Nemrég két gyermek között mediáltam, békítettem. Nem volt a feszültség elfajult, de kezdett elmérgesedni. A gyermek otthon elmeséli a szülőknek, hogy egy másik társa csúnyán beszólogat neki. Ez így ment másfél évig. Szülők nem akartak rögtön cselekedni. Gyermekük mellett álltak, beszéltek a témáról, de nem akartak berohanni az iskolába. De eljött egy nap, amikor gyermekük még több fájdalommal beszélt arról, ahogy megéli társa szó-rugdosását.Ekkor jöttem én a képbe. A megbeszélés közben fény derül arra, hogy a beszólogató fél miben érzi magát idegesítve a sértett fél által. Kiderül a megbeszélésben, hogy a két gyermek személyisége alapból is egymásnak feszül. A megbeszélés végén rögzítik, nem fontos egymással foglalkozniuk, ámde ami fontos az az, hogy kedvesen-udvariasan szólítják meg egymást, amikor szükséges. Két hét után a gyerekek pozitív eredményekről számolnak be. Mind a két gyermek a másikról pozitív történeteket mesél.
Kedves felnőttek! Ez a helyzet nem súlyos, de foglalkozni kellett vele.
Miért várunk együttműködést a gyerekektől, ha nem tanítjuk meg őket együttműködni? Önök szerint hány hasonló feszültség marad kezeletlen? Majd fajul tovább? És még ekkor sem teszünk semmit?
Fejlődési szemlélettel tanítsuk őket?
Közösségteremtés közös érdek segítségével?
Csodák történnek.
Két dolog.
Talán nem ide tartozik.
Talán mégis.
A Tízparancsolat első mondata:
Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
És az utolsó mondata:
Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé. (2. Mózes 20.)
Jelentése:
A hit ad egy emberközpontú hozzáállást egymáshoz?
Hittel,
minőségi életre törekedve,
jót kívánva,
nem elkívánva
képes vagyok a másik emberre is gondolni...?
A kapcsolattalanság korában kapcsolódásainkból vizsgázunk?
A rabbi tanítása:
„Három dolgot tartsunk szem előtt az életben, nem könnyű:
Honnan jövök, hová tartok és ki előtt adok számot az életemmel.”
Köszönöm a figyelmet.
Hajdú Éva
Családi Ügyek
abduktív pszichológiai coach
családi mediátor
párkapcsolati coach
life coach
„Újjászületni jobb, mint megszületni.”
