Carl Brashear.
A Férfibecsület című film az ő erőfeszítéseit dolgozza fel Cuba Gooding Jr. és Robert De Niro főszereplésével.

Carl nagyon szegény, fekete bőrű fiajtalember, és búvár akar lenni. Ki akar törni abból a rohadék  nagy szegénységből, amiben felnő. Társadalmi esélye egyenlő a nullával. A törvény szerint tanulhat búvárnak, de a társadalom képtelen volt az 1950-es években elfogadni fekete bőrűt a katonaságban.
Az apukája viszont nem hagyja annyiban. Soha ne add fel, légy a legjobb! - mindig ezt zizegte a fia fülébe.
Beállt a tengerészgyalogsághoz, ahol rommá szívatják, el akarják érni nála, hogy adja fel. Miért? A faji előítélet miatt. Nem tudjuk elképzelni milyen akadályok ellenére lett eredményes. Újra meg újra akadályoztatják, hogy a vizsgáit se tudja letenni.
Addig küzd, amíg a felettesei fel nem adják az ő ellehetetlenítését, és hagyják végre, hogy tényleg a legjobb legyen.
Egy baleset következtében viszont amputálni kellett az egyik lábát. 

Ezt mondta:

"Néha, amikor visszajöttem a futásból, a műlábam véres lett a csonkolt lábamtól. Nem mentem a gyengélkedőre. Abban az évben, ha gyengélkedőre megyek, jelentették volna. Ezért nem mentem. Kerestem egy helyet, ahol elbújhattam, és régi gyógymód szerint egy vödör forró sós vízben áztatva gyógyítgattam a sebeimet. Azután másnap reggel felkeltem, és újból indultam futni." 
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 127.o.)

Carl lett az első színes bőrű legmagasabb rangú mesterbúvár az Egyesült Államokban.

Konfliktus? Kezelés?

1. szabály:
A konfliktus a barátunk.
Tanuljuk meg szeretni a konfliktust.

2. szabály:
Egy konfliktushelyzet pontosan megmutatja, mi az a változás, ami szükséges a kapcsolatban,
abban a helyzetben.
Változtatunk? Fejlődünk? Tanulunk?
Vagy túszok maradunk?

Életem során, amelyet magánszemélyekkel, kollektívákkal és szervezetekkel végzett munkával töltöttem, számos emberrel találkoztam, akiket más emberek, bizonyos helyzetek, vagy akár saját érzelmeik túszként tartottak fogva. Reakciójuk hasonló volt a fizikailag túszul ejtett emberekéhez, pedig senki nem tartott igazi pisztolyt a fejükhöz.

Túszokként viselkedtek anélkül, hogy felismerték volna ezt, holott valójában volt hatalmuk a cselekvésre.”
(G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál, 12.o.)

„A tehetetlenség érzése az első jele annak, hogy ön tússzá vált. A tehetetlenség a csapdába esettség és a kilátástalanság érzésén keresztül méregként hat az egyénre, és olyan ördögi kört hoz létre, amelyben az egyén a valóságot folyamatosan negatívan értékeli.
Milyen szavak és szófordulatok kísérik a túszul ejtettség érzését?

„Nincs választásom.”
„Csapdába kerültem.”
„Szörnyen érzem magam.”
„Ezt úgy utálom.”
„Ez megint pocsék nap lesz.”
(25.o.)

3. szabály:
Minden konfliktus megoldható.
Sokan mondták már nekem: "Mindenféleképpen megpróbáltuk. Hidd el, erre a helyzetre nincs megoldás!"
Nincs, ja!
Vagy én nem akarom megtanulni megoldani?
Könnyű rámondani: megpróbáltam, nem megy, tehát nincs megoldás!

4. szabály:
Konfliktuskerülő vagyok - vallják sokan.
Vagy nem akarom megtanulni a konfrontálódást? A konfliktus felvállalását?
Vagy nem vagyok hajlandó megtanulni különbséget tenni, melyik az a konfliktus, amibe belemegyek, és melyik az, amelyikbe nem megyek bele?

Szeretem-e a konfliktusokat? 
Szereti a halál!
Szó szerint értelmezem, hogy minden, de minden konfliktus megoldható?
Nem!
Az én életemben biztosan nem tudok szó szerint megoldani MINDEN konfliktust. Konfliktushelyzetből kibotorkálva előre élni. Ilyet néha tudok. De, hogy tökéletesen megoldottam, azt nem mondhatom. Valami előrefelé mutatót tudok vele kezdeni, néha. 
A fenti NÉGY szabály abban segít engem, hogy megtanuljak pozitív tudatállapotban gondolkodni a konfliktusról, konfliktusban. Életem első, talán több mint 30 évében benne ragadtam a tehetetlenség érzésében, a tehetetlenség tudatában. Nem kaptam levegőt, nem láttam a füsttől, nem tudtam, hova tegyem a lábam.
Ezt nekem írta:

„A kínai filozófus Lao-ce több mint 2500 évvel ezelőtt azt írta, „a legnagyobb baj a világon az, hogy az emberek tehetetlennek érzik magukat.”

(28.o.)

Tantörténet
Egy fiatal fickó sikeresen elvégzi a pilótaképzőt. Nagymamája ott van az év végi ünnepségen. Nagyon félti az unokáját. Odamegy a nagyfőnökökhöz, és ezt mondja nekik: Kérem Önöket, nehogy engedjék az én kisunokámat magasan repülni! Mindig lassan repüljön és alacsonyan! Az urak elröhögték magukat. Mert ők tudják, hogy lassan és alacsonyan repülni a legveszélyesebb.

A gyermekem tanul egy hangszeren. Egy dal nehezebben ment, mint az előző, mert ez bonyolultabb az előzőnél. Az előző dal lejátszásának tanulása könnyen ment. De a másik? Egy hónapot szenvedett vele. Látod? -mondom a gyermekemnek, szenvedtél vele és sikerült!
Ekkor a férjem szeme kitágul, arca besötétül, hangja fel: Mi az, hogy megszenvedte? Miért mondod, hogy megszenvedte? Hát szorgalmasan gyakorolta és megy neki! Nem?!

Én meg csak bólogatok, bólogatok, bólogatok, igen, igen, igen. Szégyeltem magam. Magam előtt. 

Konfliktus?
Szívás?
Vagy egy újabb eredményes kihívás teljesítésének Öröme?
Kihívás. 
Vagy 
Kínlódás?

A 24-es CÍMŰ NORVÉG FILM megrendített. A gondolatom alatt van. Rejtőzködik a film a fejemben.
A második világháborúban a náci Németország elfoglalja Norvégiát. Gunnar nevű fiatal férfi vezeti az ellenállást. Ha  háborúban folyamatos életveszélyben élni jelenthet konfliktust, akkor a konfliktus szó megint mást jelenthet a fentieknél.

Háborút vívtak a szabadságért, a békéért. Öltek ennek érdekében. Gunnar a háború után 60 éven keresztül segített másoknak a háborús konfliktus okozta borzalmak feldolgozását, ha lehet feldolgozni, ami ott történt.
94 évesen halt meg.
Ő mondta egyik előadásában:
"Nem az egészség a legnagyobb ajándék, hanem a béke és a szabadság. "

A filmet javaslom megnézni mindannyiunknak.

A norvég kormány magas állami kitüntetéseket adományozott Gunnar-nak, aki 2012-ben halt meg. 

Igen.... nem minden konfliktus megoldható. 
Őt idézem:

Öt fiók van a fejemben. A felső hármat gyakran kinyitom. A negyediket már jóval ritkábban. Az ötödik fiókot 1945. május 8-án becsuktam és azóta sem nyitottam ki. Így tudtam átvészelni ezeket az éveket."

Konfliktus. 
Önnek mit jelent?

Theodore Roosevelt amerikai elnök Állampolgárság egy köztársaságban című 1910-es beszédéből:

"Nem a bíráló az, aki számít, nem az ember, aki rámutat arra, hogyan bukik el az erős, vagy hogy a jótevő hogyan tehetett volna még jobbat. Az érdem az emberé, aki valójában a küzdőtéren áll, akinek az arcát elcsúfítja a por, a vér és a verejték, aki elszántan küzd, aki hibázik, aki újra és újra elbukik. Mert nincs törekvés tévedés és hiba nélkül, de az, aki valójában küzd a jóért, aki mérhetetlenül lelkes és elkötelezett, aki a jó ügy érdekében vízre száll; aki a legjobb esetben végül elnyeri a jutalmát és győzedelmeskedik, és aki a legrosszabb esetben, ha elbukik, ő is legalább emelt fővel teszi, hiszen a bátraké a boldogság".

Küzdőtér.
Törekvés.
Nem tehetetlennek lenni. 
Valami jóra törekedni. 
Néha bájos tud lenni. 
Nekem ezt hordozza magában A Konfliktus. 

Önnek?