"A KÉNYELEM NAGYOBB FENYEGETÉS A FEJLŐDÉSEDRE, AZ ÉLETEDRE NÉZVE, MINT A NÉLKÜLÖZÉS, A MEGPRÓBÁLTATÁS!"
(Denzel Washington)
"A KUTATÁSOKBÓL KIDERÜL, HOGY A LEGTÖBB EMBERT A FÁJDALOM, A FÉLELEM ÉS A VESZTESÉG ELKERÜLÉSE MOTIVÁLJA."
(G. KOHLRIESER)
Az év vége felé van pár témám, amit nagyon szeretnék itt kiírni magamból.
Nem azért, mert szükséged van rá. Nekem van erre a legnagyobb szükségem, és talán másoknak is. Olyan tudás ez, amit ismerni illik. Szerintem. Legtöbbünk nem jön olyan családból, ahol megtanítják nekünk a MENTÁLIS EGÉSZSÉG ALAPJAIT. Ha én nem tanulom meg, a gyerekemet sem taníthatom meg rá.
Év végi második téma: AZ ELENGEDÉS
George Kohlrieser híres könyvéből idézek, Túszok a tárgyalóasztalnál.
"Sokan nem képesek kötődni és hatékonyan köteléket teremteni, mivel nem voltak képesek túljutni a szeparáció és a gyász szakaszain. Ha nem vagyunk képesek valakit vagy valamit igazán elengedni az életünkben, azzal meggátoljuk magunkat abban, hogy továbbhaladjunk. Az elengedés megtanulása nélkülözhetetlen a túszérzés nélküli élethez. Az elengedésnek része lehet az a döntés, hogy úgy fogunk cselekedni, hogy az eredmény komoly változást hoz az életünkben. Az elengedés felszabadít bennünket és másokat a vélt vagy valós bűntudat és a szomorúság érzéséből. Az elengedés felszabadít bennünket , hogy új kötődéseket és és új kötelékeket teremtsünk vagyis más módon megújítsuk meglévő kötődéseinket és kötelékeinket. Az elengedés lehetőséget teremt az önszabályozásra és a felelősségvállalásra. Sok éven keresztül abban a nagy szerencsében részesültem, hogy együtt tanulhattam a svájci-amerikai Elisabeth Kübler-Ross-szal, a halál és a haldoklás kutatásának egyik úttörőjével. Legnagyobb hatóerejű üzenetei közül az alábbi három így szól:
1) El kell búcsúznod, hogy újra megnyílhass. Addig nem tudsz megnyílni, amíg nem búcsúzol el.
2) A gyászolás közösségi élmény. Egymagadban nem tudsz gyászolni. Közeli hozzátartozóiddal, vagyis a család, a klán, a törzs körében kell ezt elvégezned.
3) Addig nem tudsz élni, amíg nem vagy hajlandó meghalni. A halálfélelem megakadályozza, hogy teljességében éld az életet." (283.o.)
"Azok az emberek , akik félnek meghalni, kudarcot vallani vagy veszteséget elszenvedni, valójában nem tudnak élni.
Attól a pillanattól, hogy elfogadjuk, hogy meg fogunk halni, leszünK képesek igazából élni.
Attól a pillanattól, hogy ezt elfogadjuk, lehetünk különállók, és tudunk igazán kötődni, mert a kötődés immár valódi választás lesz, mi pedig hálát érzünk minden pillanatért." (83.o.)
Én jelenleg egy örökbefogadott kislányt támogatok a gyász folyamatában, ő 4 éves. A cél, hogy elszakadjon onnan érzelmileg, ahol eddig élt, és új családjában ÉRZELMILEG IS megtalálja szüleit, nagyszüleit.
Ha neked túl nehéz az elengedés például egy szakítás után, gondolj arra, hogy épp most egy 4 éves kislány kapta ezt életfeladatul, hogy megküzdjön az elengedés feladatával!
Szülők figyelem! "Sok szülő nem engedi meg a gyereknek, hogy különálló egyénné váljon Ennek következtében a gyerek úgy hagyja el az otthont, hogy nem képes kezelni a szeparációt és a gyászt, ami gyakran súlyos konfliktusokhoz és veszekedésekhez vezet, mivel az egyik vagy mindkét szülő képtelen igazán elbúcsúzni ettől az életszakasztól. Ezért a gyereknek harc vagy agresszió és harag árán kell különállóvá válnia.
Amint képesek vagyunk elbúcsúzni, új kötődést kialakítani, megújulni és új vigaszforrást találni, készen állunk a következő fázisra, a megbocsátásra."
Nem jó megúszni az elengedést. Kárt okoz. Ha végigcsinálom, hatalmas csoda vár rám.
