... mert a divatos, imádott ruhába öltözött haldokló Civilizáció úgy tesz, mintha megoldhatatlan lenne a számtalan társadalmi "probléma". Az?
Úgy tesznek, mintha megoldhatatlan lenne, lenne, lenne, újra az lenne. Coacként-mediátorként, avagy emberépítő és békítőként jól tudom, mennyire hatékonyan - belátható időn belül: lehetséges fejlődni.
A Fejlődés nem seggnövesztésről szól, meg magyarázat magyarázásáról.
Tanulásról szól.

"Két ember aligha állhatott volna távolabb egymástól, mint Winston Churchill Adolf Hitlertől. Május 10-én sem egyformán töltötték a napot. 
Külső megjelenésükben sem volt semmi hasonlóság. Hitler azon a reggelen is egyszerű egyenruhájában ment be a barakkjába. Már régebben bejelentette, hogy mindaddig ilyet hord, amíg a háború tart. Churchill selyempizsamát viselt, derékban hanyagul megkötött, tarka köntöst, és meztelen lábára nemezpapucsot húzott. Abban csoszogott szuszogva ide-oda. Hitler keveset evett reggelire, Churchill nekilátott nagy tányér szalonnás rántottájának, s utána rágyújtott az első szivarra."
(John Lukács, A párviadal, 9.o.)

" Elgondolkodtató, és az is marad, hogy kettőjük párviadalában, amelytől akkor, a 20. század közepe táján, és az újkor vége felé a világ sorsa függött, a nagy államférfi győzedelmeskedett a nagy forradalmáron; az író a szónokon; a kozmopolita a fajgyűlölőn; a demokratikus arisztokrata a populista demagógon; a hagyományok híve a radikálison; a hazafi a nacionalistán. Mindezt a második világháború hozta így, embermilliók katasztrófája, amely végkifejletével talán még annál is nagyobb tragédiától mentette meg a világot."
(342.o.)

A Fejlődés nem seggnövesztésről szól, meg magyarázat magyarázatának "lelki" magyarázásáról.
Tanulásról szól.
https://jokepubeszelgetesek.blog.hu/2024/11/27/_nem_a_korulmenyekben_van_elteres_hanem_az_alapozasban_es_ebbol_adodoan_a_haz_vegso_sorsaban