"A JÓ KAPCSOLATBAN A FELEK
TISZTELETBEN TARTJÁK EGYMÁS MÉLTÓSÁGÁT,
SZABADSÁGÁT ÉS DÖNTÉSI JOGÁT,
EGYENLŐ PARTNEREKKÉNT TEKINTENEK EGYMÁSRA.
A KONFRONTÁCIÓNAK NEM A KIOKTATÁS, VAGY AZ IRÁNYÍTÁS A CÉLJA, HANEM AZ, HOGY VALÓDI MEGOLDÁST TALÁLJUNK A PROBLÉMÁKRA. " 

Jó cucc. Kevesen élvezik pozitív mellékhatásait.
Nem! Nem örömlányokról van szó. Sem sok pénzről. Sem egy jó kis belövésről, kábítószerről van szó.
Jó cucc: konfrontáció. Csak túl kevesen használják a föld nevű bolygón, sokan nem ismerik pozitív mellékhatásait. Pedig jó cucc. 

Társas kapcsolataink mozgatórugójáról van szó. Ez a konfrontáció.
Jelentése: odafordulás. szembenézés.
Otthon, amikor nincs egyetértés, ami a legtermészetesebb része egy kapcsolatnak, ti mit szoktatok csinálni? Szembefordulni egymással? Vagy Szembenézni? Egymás felé fordulni? 

A könyv, ahonnan idézek itt, ez:
Dr. Henry Cloud- Dr. John Townsend: JÁTSZMÁK NÉLKÜL. HOGYAN KEZDJ HOZZÁ A NEHÉZ BESZÉLGETÉSEKHEZ.

I. 
A kapcsolati sorrend: 
1) SZIMBIÓZIS.
2. KÜLÖNBÖZŐSÉGEINK FELFEDEZÉSE
3) KÜLÖNBÖZŐSÉGEINK SZABÁLYOZÁSA 

Amikor felismerjük a különbözőségeinket, könnyű megrekedni az eltérő nézőpontoknál. Ekkor kell elmenni egy hozzáértő tanácsadóhoz, párkapcsolati coach-hoz, hogy meglásd mit tehetsz, mit nem, hogy rend legyen a fejünkben. Hogy dönthessünk. Hogy fejlődést érjünk el. 
Jó példa számomra egy olyan fiatal házaspár, akikkel együtt dolgozhatok. Hosszú távon dolgozunk együtt. Akkor jelentkeztek nálam, amikor a szimbiózis véget ért, és kezdődött a NAGY KALAND. Azaz a különbözőségek felfedezése és ezek szabályozását nem értékelték kapcsolatukban eredményesnek. Azóta is együtt vannak, számtalan eredményt érnek el. Céljaik vannak, és sorra valósítják meg ezeket. 



II.
Konfrontáció:  Egészséges veszekedés. 
Célja? Nem a másik megváltoztatása. Hanem a meglévő probléma megoldása.
Változás akkor kezdődik amikor az egyik fél rászánja magát a cselekvésre. Azaz:
"Egy kapcsolat olyan, mint egy levegővel teli léggömb, sehol nem tudod benyomni anélkül, hogy azzal az egész alakját is meg ne változtatnád." 

Konfrontáció: Tisztázó beszélgetés. 
1) Tisztázzuk a probléma természetét. (Nem hordod a jegygyűrűdet. )
2) Tisztázzuk a probléma hatásait. (Nekem ez fáj, bánt. Nem tudom, mit akar jelenteni. Mire készülsz?)
3) Tisztázzuk, milyen változást várunk. (Arra vágyom, hogy viseld újra.) 

A jó konfrontációban ezt érezzük:
Lehet, hogy igaza van. Elgondolkodom rajta. Nem kritizál, hanem törődik velem. 

Miért félnek általában az emberek a konfrontációtól? Attól félnek, hogy elveszítik a kapcsolatot. Eltávolodunk egymástól. Haragot váltunk ki. Megbántjuk a másikat. Fájdalmat okozunk. Rossz fényben tűnünk fel. Durvának, szeretetlennek látszok. 

Egy példa. 
- Lassan azt sem tudom, ismerlek-e még.
- Miről beszélsz? Persze, hogy ismersz.
"Aztán felhívta figyelmemet néhány dologra, amit nemrégiben vett észre nálam. Túlságosan el vagyok foglalva önmagammal, érzelmileg távolságtartóvá váltam. Szívem mélyén éreztem, hogy igaza van. Nem kritizált, hanem őszintén viselkedett velem."
VAGYIS EGY JÓ KONFRONTÁCIÓBAN MINDIG HASZNOS VISSZAJELZÉSEKET IS KAPUNK-ELFOGADUNK! 



III.
A konfrontáció előnyei: 
1. Jobbá, erősebbé teszi, elmélyíti a kapcsolatot. Megerősíti! Megelőzzük, Hogy megromoljon a kapcsolat!
2. Félreértéseket kezeljük vagy elkerüljük.
3. Óvja a kapcsolatot az ártalmaktól: önzéstől, az elhidegüléstől.
4. Ha már eltávolodtunk egymástól, közelebb kerülhetünk egymáshoz. 
5. Még egy rosszul sikerült konfrontáció is közelebb hozhat egymáshoz. Lehet, nem mindent fogalmaztunk meg jól, de JELEN VOLTUNK EGYMÁS SZÁMÁRA, és ez sokkal elviselhetőbb, mint a BEZÁRKÓZÁS, RIDEGSÉG, TÁVOLSÁGTARTÁS. 
6. FELELŐSSÉG. Mert kapcsolatainkban felelősségünk, ha még ismeri valaki egyáltalán ezt a szót, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki egymásból. 
7. Ha fel kell hívnunk a figyelmet egy problémára, mindig a szeretettel párosuló egyenes beszéd a legcélravezetőbb. 

IV.
A Technika: 
1) Annál hatékonyabb egy beszélgetés, minél konkrétabban fejezzük ki igényünket. 
2) Barátságos hangnem. A távolságtartás bizalomgerjesztő? Ha nem tudok elfogadó lenni, akkor inkább napoljam el a beszélgetést, vagy heteljem el. (Én egyszer egy hetet készültem egy konfrontációra, hogy az érzéseim ne vigyenek el, és ne ordítsak az illetővel. Hát jól tettem, hogy kivártam azt a hetet...) 
3) Kerüljük a kellene szó használatát. Néha használhatjuk, azonban sokakban negatív érzéseket kelt. Tehát mielőtt kimondjuk, vigyázzunk, ne legyen utasító-manipuláló-bűntudatkeltő üzenet. 
4) NE MONOLÓGBAN , HANEM DIALÓGUSBAN BESZÉLJÜNK.  Adjunk neki is lehetőséget, hogy elmondja, amit akar. 
5) Amikor nő  a feszültség, akkor is törekedjünk arra, hogy fennmaradjon a kapcsolat. Kitartásra van szükség, hogy a konfrontáció elérje célját. Maradjunk kapcsolatban!
6) Folyamatosan figyeljek magamra is. Vegyem észre magamon, hogy ha a testtartásom vagy az ábrázatom támadó, vagy elutasító kezdek lenni. 

V.
Mikor NEM megyek bele konfrontációba?
Amikor a másik fél csak támad, vagy csak védekezik, akkor tartsuk tiszteletben eltérő véleményét. Sokszor ez a tisztelet, ez a szünet, az időhagyás, a konfrontáció elkerülése teremti meg azt, hogy egymás felé tudjunk fordulni, hogy tényleg megoldjuk a problémát. Mert a cél nem a másik megváltoztatása, hanem a probléma megoldása. 

VI.
Személyes tapasztalatom szerint, NEM tudod megoldani mindezt, ha nem pakolod a konfrontációt a SAJÁT ÉRTÉKEID KÖZÉ. ALAPELVEID KÖZÉ. HA NEM KÖTELEZŐDSZ EL MELLETTE. EZ VÉLETLENÜL NEM MEGY. CSAK TELJES SZIVVEL.
A konfrontáció célja a win-win megoldás. A nyertes-nyertes helyzet megteremtése. Ami kedvező minden fél számára. Az én 4 éves gyerekem tudja, hogy mi  a win-win. A maga szintjén. És te tudod? Megtanítod erre a gyermekedet? Használod te magad is? Mert sokunknak  lövése sincs, mi az a konfrontáció, és mi a win-win!
Enélkül esélyünk sincs normális kapcsolatokra! Ne is reméld! 





GONDOLKODJ FEJLŐDÉSBEN. 
GONDOLKODJ EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN.