„GYÖKÉR NÉLKÜL NINCS GYÜMÖLCS.”
(Dr. S. Covey, A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása, 197.o.)

A 13 terület.
Emberi működés.
A működésről szól.
Nem a nem működésről.
Nem a betegségekről szól.
Ciki. Hova bújjak el?

A területek egymástól függnek, egymást támogatják.
Mint az isteni Tízparancsolat.
Egymás nélkül nem léteznek.
Nem is tárgyalhatók egymástól külön!

A találkozókon tanulunk. Együtt.
...mert nem elég csak elolvasni ezeket.
A tudást feltöltjük saját tartalommal, élhető történeteinkkel.

Ehhez segítség a csoport, a közös tanulás.

Elnézést kérek az általánosításért;
nem kötelező kiégni, mert mindenki kiég;
nem kötelező depressziósnak lenni, mert mindenki depressziós;
nem kötelező összeomlani, mert mindenki összeomlik;
nem kötelező vágni, ütni, venni el.

A 13 terület Alap, amire Ráépítjük a történeteinket. Alap, amire építhetünk.
A 13 terület NEM életvezetés. Élethalál kérdés.

A 13 terület?

Minden nap elő lehet venni, és megnézni minél konkrétabban, hogy mit használtam ezekből és mit használtam volna.
Ez nem egy dumálási-magyarázási folyamat, hanem tanulási folyamat.

Tanulok, aztán gyakorlok, így tapasztalok, azaz fejlődök.
Ezt így írja Covey:

 "Csak akkor haladhatunk, ha tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk,
tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk,
és megint csak tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk."
(Dr. S. Covey)

A 13 terület következő területe:

TANULOK SZERETNI? 

„Szerettelek én ma téged?”
24 éve élek a férjemmel. Szeretet nélkül nem tudnék vele kibékülni. Nem tudnék újra Kapcsolódni. Nem tudnék szeretet nélkül ragaszkodni.
A szeretet NEM újratermelődik, hanem újratermeljük. 

A szeretet döntés vagy érzés? 
Rossz a kérdés?
A szeretet elhatározás, amit érzések követnek.
Tehát a szeretet döntés is, érzés is.
A sorrend nem mindegy.
A szeretet nem érzés és döntés.
Hanem döntés és érzés.

Ami motoszkál bennem néha, Szeretet Himnuszából: „A szeretet soha el nem fogy.”
Nálam gyakran elfogy. És ami szíven vert az az, hogy a Szeretet Himnusza azzal kezdődik: 
MI NEM szeretet!

A Szeretet Elfogadás számomra.
Ezt onnan tudom, hogy hét évig jártam csoportba. Szétlőtt felnőttként érkeztem a társadalomba. Hét év kellett ahhoz, hogy alapjaim szülessenek. Hogy egyáltalán elkezdjek élni... vagy valami hasonló izét produkáljak...
Hét év alatt látszólag semmi haladás nem történt bennem. Hogy a jó édes francba tartottam ki így hét éven keresztül? A srácok! A csoportban. Hát nem kritizáltak. Elfogadtak. Nem ugatták, hogy hogyan nézek ki! Nem szóltak be, hogy : elkéstél! Csak. Arra emlékszem, hogy csendben figyeltek. Csendben köszöntek. Rám mosolyogtak. Semmi elvárásuk nem volt. Illetve egy volt, de azt itt nem árulom el. Teljesítettem azt az elvárást, inkább szabályt.
Azóta sem jártam olyan helyen, ahol ennyire létezett volna elfogadás. Ha nem fogadnak el, lehet, nem élem túl az állapotomat. Visszanézve, az elfogadásuk segített kitartanom.
Nekem a szeretetben ezért van sok elfogadás.

Nekem fontos szeretetről szóló idézetek Covey-tól: 

A „crescendo” zenei kifejezés. Azt jelenti, hogy a zenét még nagyobb energiával és hangerővel, erővel és igyekezettel kell játszani. Az ellentéte a „diminuendo”, ennek jelentése pedig „halkítás”, visszavonulás, biztonsági játék, passzivitás, az élet elsiratása.
Úgy, hogy éljük az életet crescendóban! Nagyon fontos, hogy ezzel a gondolattal éljünk. Függetlenül attól, hogy mit sikerült vagy nem sikerült megvalósítanod, fontos dolgokkal gazdagíthatsz másokat. Ahelyett, hogy engednénk a csábításnak, és folyamatosan visszapillantó tükörből szemlélnénk a dolgokat, amiket elértünk, tekintsünk előre optimistán. (…)
Nem számít, hány évesek vagyunk, vagy milyen pozíciót foglalunk el az életben, ha a 7 szokás szerint élünk, sosem fejezzük be a gazdagítást.
(Dr. S. Covey, A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása, 373.old. )

„Személyes téren azt remélem, hogy a legnagyobb hagyatékom a családom, a boldogságuk és az életük minősége lesz. Semmi nem okozott nekem nagyobb örömet és megelégedést, mint a családom. Ez a legfontosabb a számomra. Egyetértek azzal a kijelentéssel, amit egyszer egy bölcs vezető tett, „semmilyen más siker nem kompenzálja az otthoni kudarcot”.

Igaz a mondás, hogy a munka, amit a saját otthonodban végzel, életed legnagyobb munkája. A család mindennél fontosabb, és sokkal több időt és figyelmet kellene ráfordítani, mint amennyit általában szoktunk. Az emberek a munkájuk során sok száz órát töltenek azzal, hogy részletes stratégiát dolgozzanak ki, de otthon pár órát sem szánnak arra, hogy kigondolják, hogyan építhetnének fel egy erősebb családot.”
(372.o.) 

KÖNYVAJÁNLÓ: BARBARA FREDRICKSON: Love 2.0 Határtalan szerelem.
Fredrickson nemzetközi elismerést kapott a szeretet-kutatásáért. Így nevezi: pozitív rezonancia, a testünk érzékeli a szeretetet, egészségünket támogatja. A szeretet valódi - mérhető létezését, létfontosságát bizonyítja ez a kutatás. 

Az ENSZ-ben mondott beszéd, részlet.

„Az én személyem a legjelentéktelenebb. De találtam egy kislányt az utcán és láthattam magam is a gyermek arcán, hogy a kislány éhes. Isten tudja csak, hány napja nem evett egy falatot sem. Így hát adtam neki egy szelet kenyeret. És ez az apróság morzsáról morzsára kezdte enni. Mondtam neki, egyél. Mondtam a kislánynak, edd meg a kenyeret.

Rám nézett és ezt mondta: - Félek megenni a kenyeret, mert félek, amikor megettem, éhes leszek újra.

Ez a valóság. Talán nem éhezünk egy szelet kenyérre, de talán akad valaki körülötted a családban, akit nem látnak szívesen, nem szeretnek, nem gondoskodnak róla, elfelejtették. És ott van a szeretet. A szeretet otthon születik. A szeretetnek fájnia kell, hogy igaz legyen. Ez az, amit elhoztam nektek. Szeressétek egymást végtelen szeretettel.”