Szülőkkel beszélgetve előjön a téma, fontos úgy nevelni a gyereket, hogy ő is kemény legyen, mivel embertelen és kemény a mai világ.
Ki mit ért ezen. Dilemma. Aktuális kérdés.
"Erich Fromm úgy vélte, jó életet az tud élni, akinek az orientációja nem a birtoklásra, hanem a létre irányul. Az előbbi csoportba tartozók anyagi javakat, hatalmat és státuszt akarnak szerezni. Utóbbiak élete viszont a szeretetről, a körülöttük lévő világban való elkötelezett részvételről és a szenvedélyről szól."
(Csíkszentmihály M., P. Latter, C. Duranso: Flow. A futás öröme. 335.o.)
Az jut eszembe először, hogy a birtokláshoz nem kell empátia. A létezéshez igen. Az anyagi javak, hatalam, státusz megszerzéséhez nem fontos az empátiával bíbelődni, hogy vajon mit érez most a másik, ha én ezt mondom neki és így viselkedek vele. Nyugodtan leszarhatod, mit okozol a másiknak. Az empátia az, amikor érzem, amit érzel, mert ennyire fontos, hogy beleéljem magamat a te helyzetedbe. Na, bajtárs, ezzel nem kell bíbelődni, ha a birtoklás gyűjtése, a hatalom és a státusz birtoklása az életed.
Mai dilemma sokaknál:
Legyen a gyerekem gazdag szemét-köcsög, aki érzelmi intimitásból nulla és egyáltalán nincsenek tudatos ESZKÖZEI az emberi kapcsolatai ápolására, VAGY VAGY VAGY lehet olyan ember, aki képes a fejlődésre, érzelmeit képes irányítani, párkapcsolatában képes arra, amire ma kevesen: érzelmileg intim kapcsolatot épít és ápol házastársával - gyermekével, konfliktushelyzetben többet is tud adni a másik ember bántásánál! Röviden: odafigyel arra, hogy milyen hatással van a másik emberre.
Aktuális a dilemma!
Birtokoljak vagy létezzek?
Akkor a birtoklás önmagában még nem is létezés?
Élek? Vagy CSAK birtokolok?
Fiatal felnőttel dolgoztam együtt, aki kidolgozta álláspontját-hozzáállását egy kapcsolati ügyben. Oké, meg van a célja és a lépések hogyanja. Sok munkája áll ebben. Ekkor megszólal: Jó, de ha én így fogok viselkedni, akkor hülyének fognak nézni. A munkatársai mármint. Szerintem egy mentálisan egészséges, céltudatos megoldást dolgozott ki magának. DE kénytelen megkérdőjelezni!
Popper Péter meséli egyik előadásában:
egyik óráján megkérdezik őt a fiatalok, hogy jó tanár úr, maga itt beszél a tisztességről, becsületről, de ön szerint megéri ma így élni? Egyik példaképem Popper tanár úr erre azt mondta, hogy NEM éri meg, de választható!
Személyesen ismertem egy embert, akinek az életét közelebbről is láttam. Nagyon jó módban élt. Egyszer csak öngyilkos lett. Megcsalták. Ezzel nem tudott mit kezdeni. Ennyi volt rá a válasza. Két kisgyermeket hagyott hátra! Az Embert, a Lelkét nem mentette meg a pénze. Ez egy örök tanulság az életemben. Nyilván, mert ismertem őt, sokat beszélgettem is vele, jó társaság volt a számomra. Ma is hiányzik nekem.
Erich Fromm, a nagy gondolkodó mellett hallgassunk egy másik nagy gondolkodót is:
"Az erős önbecsüléshez a két leglényegesebb elem az emberekhez kötődés és a célokhoz kötődés. Ez a kombináció képezi a kiegyensúlyozott életszemlélet alapját.
Ha az emberek csak más emberekhez kötődnek, biztonságban érezhetik magukat, mégsem érzik úgy, hogy sikeresek.
Ha csak célokhoz kötődnek, sikeresnek tűnhetnek, ám belehalhatnak a magányba, ahogyan ez a munkamániásokkal gyakran meg is történik. Tragikus látni felső vezetőket, akiknek nincsenek kötelékeik emberekkel, és miután egész életükben a sikernek éltek, rá kell jönniük, hogy sosem részesültek az emberi kötelékek gazdagságából és szépségéből.
Azonban sosem túl késő átprogramozni az agyat és megtanulni a kötelékteremtés folyamatát."
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 107.o.)
Ez az idézet gyönyörűen szemlélteti számomra, hogy a kettő nem zárja ki egymást. A pénz, az egészséges anyagiasság, és az emberi kapcsolatok építése NEM zárja ki egymást. Akkor van baj, ha egy szülő elfelejti az arany középutat választani és csak arra koncentrál, hogy mivel szemét ez a világ, és igazságtalan, akkor muszáj a gyerekemet is keménységre tanítani, DE leveszi szemét az emberi értékekről. Itt szerintem sokan elcsúsznak! Tehát jó, ha van anyagilag számbavehető cél az életemben. Csak ne szorítsuk ki teljesen az emberekhez kötődést sem. Hiába ad meg egy férj például mindent a nejének, ettől még emberileg az a kapcsolat nem fog fejlődni. Hiába ad meg egy szülő minden anyagi örökséget a gyereknének, tudod, amikor a gyerek beleül a tutiba, amit anyuka-apuka épített fel, ha emberi értékek szerinti örökséget nem tudtak átadni a szülők!
Eszembe jut egy hölgy, aki elmondta nekem, hiába kapott meg anyagilag mindent a férjétől, mégis elvált, választva egy sokkal szerényebb-anyagilag kiszolgáltatottabb életmódot, mert ennyire hiányzott neki egy élhető Kapcsolat. Erre szoktam mondani, hogy a SZEX ÉS A PÉNZ NEM SZERETETNYELV!
"A kutatások rendre kimutatják, hogy a sikeres emberek életében mindig van valaki, akihez segítségért, támaszért, fordulhatnak. A csak önmagukra támaszkodó magányos farkasok, akik úgy gondolják, mindent képesek egyedül megtenni, gyakran végzetes hibákat követnek el, és rossz döntéseket hoznak. (...) A hibákat elkövető vezetőknek vagy nem voltak közeli támogató kapcsolataik, vagy úgy döntöttek, nem hallgatnak a támaszul szolgáló emberekre, vagy pedig rossz fogódzóik voltak, akik a destruktív viselkedés irányába térítették őket." (Kohlrieser, 106.o.)
Ez az idézet is gyönyörűen szemlélteti számomra, hogy a kettő nem zárja ki egymást. A pénz, az egészséges anyagiasság és az emberi kapcsolatok építése NEM zárja ki egymást.
Az idézet még arról is szól számomra, hogy az anyagiakban sikeres embereknek is szükségük van emberi támaszra, szakszóval biztos bázisra.
"Akinek biztos bázisai vannak, biztonságban érzi magát. Egy biztos bázist nyújtó kötelék elveszítésének vagy maguknak a biztos bázisoknak a teljes hiánya bizonytalanságot, szorongást, sőt agressziót és erőszakot gerjeszthet."
"A biztos bázisok számos formát ölthetnek. Elsősorban emberek: szülő, nagyszülő, tanárok, főnök, barát, kolléga, stb, de lehetnek országok, kedvenc állatok, célok is. (101.o.)
"A biztos bázis védelmet és vigaszt nyújt, egyben energiaforrás is. Veszély esetén biztos bázisunkhoz fordulunk."
"A legtöbb ember akkor a legboldogabb, amikor köteléket teremt olyan valakivel, akihez bármikor fordulhat." (115.o.)
És egy utolsó idézet:
„AZ ÉRZELMI ÉHEZÉS LÉTEZŐ VALÓSÁG, ÉS A SZERETETTELJES KAPCSOLAT UGYANOLYAN FONTOS, MINT A TESTI TÁPLÁLÁS.” (Sue Johnson: Ölelj át)
Nekem azt tanítja ez a gondolat, hogy minden embernek fontos, hogy legyen szeretetteljes kapcsolata, mert ha nincs, ugyan úgy meghalunk lelkiekben, mint a testünk testi táplálás nélkül.
Hiába van hatalom-pénz-csillogás. A lyukat a lelkünkben, az emberi BIZTOS Bázisok hiányát, a szeretetteljes kapcsolatok hiányát NEM lehet pénzzel-birtoklással-hatalommal betölteni. Egy idős hölgy, a Habsburg -dinasztia tagja egy riportban elmondta, húúúú, ezer éve néztem ezt a riportot, de azóta sem bírom elfelejteni, szóval az idős Habsburg-leszármazott hölgy mondta, hogy igen, a pénz-befolyás-hatalom LEHETŐSÉG, de emberi boldogságot nem ad....
Kedves Szülők, Embertársak, kívánom, hogy ne felejstük az egyensúlyt ebben a témában sem, hogy az emberekhez kötődés IS, és az anyagi célokhoz kötődés IS fontos. Kívánom, teremtsük meg életünkben ezt az egyensúlyt, hogy legyen mit további gyerekeinknek is ebben az embertelen káoszban...
Tudom, tudom, tudom. Ma nagy divat érzelmi hullaként csillogni-villogni.
Azért még egyszer - utoljára megkérdezem egy letűnt világ emlékére:
Akkor a birtoklás önmagában még nem létezés?
Élek? Vagy CSAK birtokolok?
"Gondolkodj Fejlődésben!"
"Gondolkodj Együttműködésben!"
