"EMBER nem öl embert - eddig sem ölt, és ezután sem fog. Akik embert ölnek, a másik embert tárgynak nézik. Az ölést az elszigeteltség vagy a szétszakadt kötelék tudatállapotában követik el. A gyilkosnak a másik embert tárgynak vagy likvidálandó ellenségnek kell tekintenie. Ha az a tárgy bármely pillanatban emberi lénnyé változik - személlyé, aki empátiát vált ki a gyilkosból -, az erőszakos cselekménynek azon nyomban vége szakad. Csakhogy vannak olyan emberek, akiknek annyira sérült a kötődési képességük, hogy súlyos érzelmi stresszhelyzetben nem tudnak empátiát érezni, emberi köteléket teremteni vagy köteléket megtartani."
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 147-8.o.)
Öltél ma már?
Júúúúúj, ilyet nem illik kérdezni.
Mégis kérdezem, mert az empátia hiánya társadalmi hiánycikk.
A család meg amúgy is halott.
Pálhegyi Ferencnek, szaktekintély, van egy számomra jó története az empátiáról.
Íme:
Férfi jajveszékel a vízben: Segítsééég! Nem tudok úúúúúúszniiiiiii!
Arra megy egy másik ember, hallja az ordítást, így szól: Mit kiabál? Én sem tudok úszni, mégsem ordibálok!
A tantörténet számomra pontosan szemlélteti az empátia groteszk hiányát. Empátia: "érzem, amit érzel." Annyira igyekszem magamat beleképzelni a helyzetedbe, hogy hasonló érzések foroghatnak bennem, mint benned. Belebújok a cipődbe. Ahogy egy "pogány" sziú indián imádság mondja: "Nagy Szellem, őrizz meg engem attól, hogy a másik embertársam felett ítéletet mondjak, mielőtt legalább egy mérföldet meg nem tettem az ő mokaszinjában."
Ismerősöm mutatott egy cédulát.
Hosszú évekkel ezelőtt a gyermeke tanára írta ezt a gyerekének.
Karácsonyi ajándékozásnak szánta tanító néni az osztályban.
Véleményt írtak egymásról az osztály tanulói, tanító néni is. Az anyuka megkérdezte a véleményemet a kommunikációról. Az első három mondat méltatta a tanuló pozitív eredményeit. A következő 4 mondat a tanuló eredménytelenségéről szólt. Az utolsó három mondat számomra kioktató volt, "te-üzenet"-ben volt megírva, hogy a tanulónak milyennek kéne lennie. Aki ért a kommunikációhoz tudja, hogy a te-üzenetet (megmondó üzenetet) hanyagoljuk. Már, ha pozitív-építő kapcsolatokat akarunk.
Miután elolvastam, sírt a lelkem, tehetetlenség tombolt bennem. Hisz kapott egy lehetőséget a tanító néni, hogy motiválhasson-hathasson. Pozitívan. Sokkal több volt a lehúzó-negatív-kioktató rész a piciny kis cetlin, mint a motiváló rész. Azt éreztem, hogy aki írja, annak fontos, hogy végre kiadhassa magából a negatív érzéseket.
Ismerősömtől elkértem a cédulát, hogy itt szó szerint idézhessem. Nem kaptam meg. Így csak az én véleményemre hagyatkozhatunk. Nem láttam semmi értelmét a tanárnő részéről ennek az írásnak, minősítésnek. Végre megmondhattam neki!-érzés dominál benne a számomra. Hát igen. A másik kioktatása is egy érzelmi drog. Lehet szokás.
A mentálisan erős-pozitív kommunikációban az a fantasztikus, hogy nem (erővel) akar megváltoztatni, közben mégis jó hatással van rád! Ösztönöz-manipulál-motivál a jóra. Lehet, hogy fáj, amit olvasok, de nem azért, mert belém vájja a kését a másik, hanem mert A SZEMBESÜLÉS, A SZEMBENÉZÉS IS FÁJ!
DE EZ A FÁJDALOM A GYÓGYULÁS JELE!
NEM PEDIG A KÉSEDÉ, AMIVEL ENGEM BÁNTASZ.
Ez nagy különbség a kétféle kommunikáció-fájdalom között!
A mentálisan erős-nyílt-pozitív-egyenes beszédben létrejön a kapcsolat a két ember között. Nem pedig űr támad. Az ilyen beszédben felvállalom a véleményemet határozottan + nem kritizálom a másikat, nem lehúzom + a kritikámat viszont elmondom pozitív-előnyös-teljesíthető közegbe zárva.
Hát,most lehet, sokat röhögnek rajtam.
Micsoda túlszépített szarság!
Pedig ezen életek-sorsok múlnak, hogy miként beszélünk egymással
Ezért kérdezem: öltél ma már? Öltem ma már? Megsebeztelek?
Mert, amikor egymást bántjuk, egymásnak rossz hírét terjesztjük, az nem empatikus. Az fájdalmat okoz a másiknak. És minél gyakrabban tesszük ezt a másikkal, annál inkább tárgyiasítjuk őt. Tárgynak nézzük. Nem nézem, milyen fájdalmat okozok neki. El tudom viselni, mert ő számomra nem ember, valami más, amit ki akarok iktatni. A nyelv is jelzi: "Nagyképű állat. Rohadt féreg. Szart se érsz."
Milyen szépen hozza a nyelvünk, hogy amikor a bántás szintjére érünk, ott valóban emberi mivoltából kiemeljük a másikat! Ha emberként, embertársként kezelnénk, akkor nem tudnánk ezt tenni vele. Mert "ember nem öl embert! Akik embert ölnek, a másik embert tárgynak nézik."
Vannak ismeretlen ismerősök az életemben. Azért hívom őket így, mert nem szoktunk egymással emberi kapcsolatba kerülni, csak néha, itt-ott találkozunk. Néha sajnos kénytelenek vagyunk beszélni egymáshoz. Ilyenkor támadva érzem magamat. Mintha baja lenne velem, mintha utálna. De mi történt? Arra gondolok ilyenkor, hogy a másik valamit gondol rólam, terjeszt valamit. Valamit lehet, rosszul csináltam, ha ilyen támadóan, tiszteletlenül bánik velem. Persze nem tudom, hogy mi a baja, mert szemtől szembe nem mondja meg. Egyszerűen támad. Elnyom. Gerinctelenség. Ez erőszakos viselkedésnek számít!
MERT, ha a kommunikáció NEM egyenes-őszinte-nyílt, akkor megjelenik az Erőszak. Ha nem oldom meg a veszteségemet, INKÁBB támadok, ha az elveszett kapcsolatomat nem tudom JÓL VISSZA-KOMMUNIKÁLNI, AKKOR marad a kötelék-kapcsolat elvesztése. Vesztesnek érzem magamat! Ekkor jön az ERőszak! Ez tombol ma mindenütt. Tragikus, hogy a családokban is. És ami még tragikusabb: sokan ezzel nem foglalkoznak, nem változtatnak ezen.
"Minden konfliktus gyökere az elszakadt kötelék és a veszteség sikertelen kezelése." (143.o.)
"Sosem találkoztam olyan túszhelyzettel vagy erőszakos cselekménnyel, amelyet ne előzött volna meg valamilyen veszteség -egy személy, terület, kedvenc állat, pénz, tárgy, énkép, cél, szabadság, stb. elvesztése."(147.o.)
Párkapcsolati Coachingon-Egyéni Fejlesztésen mindig tanuljuk, gyakoroljuk ügyfeleimmel az elszakadt kötelék kötését, és a veszteség sikeres kezelését. Csodálatos Eszközöket-Megoldásokat használunk, hála a tudománynak, a kutatásoknak, és ezek az eszközök soha nem hagynak cserben minket, ha használjuk őket!
Soha nem akarom elfelejteni azt a fiatal felnőttet, aki kishíjján börtönben végezte, rossz kapcsolatai lehúzták, megijedt, eljött, mert nem tanította meg otthon senki, hogyan kell Kapcsolatot építeni-fenntartani-kapcsolati veszteséget sikeresen megoldani. Meghatóan, komolyan dolgozott a programon, ő már átérzi, hogy sorsdöntő kérdés, hogy MEGTANULUNK-E POZITÍVAN KOMMUNIKÁLNI, ÉS FONTOS, HOGY A MINKET EMELŐ EMBEREKET KÖZEL ENGEDJÜK MAGUNKHOZ, AKIK PEDIG BÁNTANAK-LEHÚZNAK, VELÜK SZEMBEN LEGYENEK KOMOLY HATÁRAINK!
Lehet, nem vagyunk hasonló emberek, soha nem barátkoznánk egymással, de attól még tisztelhetjük egymást. Péter apostol levelében találtam egy gondolatot, nekem ez egy fontos eszközöm, hogy "mindenkit tiszteljetek."
Lehet, nem hívom őt meg a ma esti vendégeim közé, de attól még tisztelhetem.
Elküldöm, mint munkatársat az osztályról, a cégtől, mert lopott, mert komolytalan munkatárs, elküldöm őt, mint vezető, de attól még tisztelhetem.
Vele nem szívesen ülök le dumálni, de attól még tisztelhetem.
"Mindenkit tiszteljetek."
Mekkora gondolat ez!
Ahogy ismeretlen ismerőseim beleokádnak az arcomba, az fáj. Néha a gyomrom beremeg. Néha könnyes lesz a szemem. Néha a lábam remeg. Mert ez a social pain. A Szociális Fájdalom. A testünkben valóságos sebek keletkeznek! Ezért mondják, hogy szavakkal ölni lehet. Ezért érezzük, hogy a másik szava-bánásmódja-hatása fáj, mert belül is megsebzett téged. Engem. Amikor szavakkal, kapcsolati hatással, elnyomó kommunikációval beszélek a másikkal. A szavak ölhetnek.
Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom,csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.
(Weöres Sándor, Rongyszőnyeg, 13.)
Fiatal felnőttek, akikkel én is dolgozom, megkérdezik, hogy megéri-e fejlődni, megéri-e változni, az ezzel járó munkát elvégezni az életemben, mikor azt látják, hogy a mindenáron "győztesek" jutnak előre. Gyakran itt munkahelyi szitukra gondolnak. Másoknak megy a szekér, és magukat hozzájuk képest lemaradva érzik, esélytelennek. Mit mondjak nekik? Legyenek ők is Erőszakosak? Mikor kérdezik, hogy megéri-e tiszteletet adni, és tisztességben élni? Megéri? Te mit mondanál ezeknek a fiatal felnőtteknek? Akik azért jönnek el hozzám, mert fejlődni akarnak! Mert látják magukat, hogy nem működnek a kapcsolataikban, és hajlandóak tanulni, változni, fejlődni? Te mit mondanál nekik, mikor megrendül az eddig világlátásuk? Mikor megrendül a jóba vetett hitük? Mikor megrendül az élet tiszteletébe vetett reménységük? Mond, te mit mondanál nekik?
Hogyan bánunk egymással? Hogyan beszélünk egymással? Milyen hatással vagyunk egymásra?
Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.
A gyerekem egyik reggel megfogja a kis csészéjét, lecsapja az asztalra: "Inni!" Ránk néz. Férjemre és rám. Hallgatunk. Máris folytatja: "Kérek szépen inni vizet." Máris kicsim -mondom én. (Az a szabály, hogy az asztaltól nem ugrálhat fel tölteni magának vizet, ez ilyenkor az én dolgom. Más helyzetben örülök, ha kiszolgálja magát.)
Meghűlt bennem a vér. Igyekszünk előtte képviselni a férjemmel, hogy ez szabály: Itthon tisztelettel beszélünk egymással. Mert ez a szabály! Mert nekünk fontos, hogy milyen hatással vagyunk egymásra. És persze a férjem és én igyekszünk példát mutatni neki. Másként nem működik. Működött a minta. A gyerek kijavította magát. Hajlandó volt erre!
Hogyan bánunk egymással? Hogyan beszélünk egymással? Milyen hatással vagyunk egymásra?
Egyik ügyfelem szeretné javítani a kapcsolatát a házastársával. Évekkel ezelőtt már dolgoztam a párral. A folyamatot hagyták megszakadni. És erőteljes romlás következett be. Ügyfelem végre nem bírta tovább, hogy a társa nem hajlandó konfliktusokról beszélni, inkább söpör mindent a szőnyeg alá. Ügyfelem hiszi, hogy érzésekről beszélgetni fontos. Na, de hogyan!? A fejlesztő párkapcsolati coaching - megbeszéléseken megtanulja magát, hogy ki is ő, amikor JÓL beszél a társával. Következő alkalommal visszajön, és ezt mondja nekem: "Pontosan az történt, amit mondtál".
Nem csak tőle hallottam már ezt.
Igen! Mert, ha egyenesen-nyíltan-asszertívan-őszintén-játszmamentesen kommunikálunk, akkor annak meg van az eredménye. Szépen halad előre. Ha nem adja fel, a társa is meg fog nyílni. De ezért még dolgoznia kell.
Ez az ügyfelem már elég jól tudja nyíltan-őszintén-egyenesen-játszmamentesen-tisztelettel-elnyomás nélkül az érzéseit megélni-kommunikálni. Egyik megbeszélésünkön mondta, hogy "nem ettől vagyunk emberek?" Hogy az érzéseinkről is merünk beszélni? Hogy merünk érezni?
Neki vannak lovai. Azt mondta, hogy ha az ember nem meri magát embernek-érzéseiben megélni, akkor maradjon a lovak között. Az istállóban. Attól vagyunk emberek, hogy bemegyünk a házba. Mert a házban élnek az emberek. A lovak meg az istállóban.
Sok ember bemegy a házba.
De.
Ott állatként viselkedik. 
A vírus legelső szakaszában a férjemmel 3 hétig nagy genyóban voltunk. Nehéz volt a békülés 3 hét szennye, feszültsége után. El nem tudom mondani, mekkora megkönnyebbülés volt! Ekkor értettem meg jobban azt, hogy mi is ez az ÉRZELMI BANKSZÁMLA, amit a szakemberek mondanak. Naponta töltögetjük egymás érzelmi-szeretet tankját! Ha kimaradnak alkalmak, napok, nem tragédia, mert a bankszámláról van mit levenni. Ha nincs a kapcsolati-érzelmi bankszámlánkon semmi, akkor NINCS MIT KIVENNI. Férjemmel túléltük a három hetet, amíg nem tettünk semmit a számlára, mert előtte viszont évekig figyeltünk egymásra, és így volt mit kivenni a nehéz időszak alatt!
A hat legfontosabb betét, amivel érzelmi bankszámlánkat feltölthetjük.
Ajánlom tisztelettel mindannyiunk figyelmébe:
A másik megértése.
Odafigyelés az apró dolgokra.
Az ígéretek megtartása.
Az elvárások tisztázása.
Személyes feddhetetlenség.
Kivét esetén őszinte bocsánatkérés.
(Dr. S. Covey, Az eredményes emberek 7 szokása, 201-210.o.
"GYORS MEGOLDÁSOK TÉNYLEG NINCSENEK.
AZ EMBERI KAPCSOLATOK FELÉPÍTÉSE ÉS MEGJAVÍTÁSA HOSSZÚ TÁVON MEGTÉRÜLŐ BEFEKTETÉS." ( 201. )
Ma voltam bejgli kiflit venni. A boltban találkoztam egyik csoporttagunkkal. Mert egy nagyszerű Jóképű Beszélgetések csoport jött össze, amit sajnos a vírus felfüggesztett. Kéthetente írásban azért küldök a csoportnak anyagot. Egyszer küldtem a 100 jó szokás összeírásához is anyagot. Akivel találkoztam a boltban, örömmel újságolja nekem, hogy ő elkezdte összeírni a 100 jó szokását. Még nincs kész, küzd vele, dolgozik vele, DE KÉSZÜL. Ilyenkor bizsereg bennem a boldogság.
És még azt is elmondja ez a csodálatos édesanya, hogy mióta jár ezekre a beszélgetésekre, rájött, hogy tényleg!, az élet nem csak munkából áll, és feladatokból. Fejlődésből is. El is határozta, hogy az új évet sokkal pozitívabban fogja kezdeni. Ugyanis sokat dolgozok ügyfeleimmel a pozitív hozzáállás fontosságán, mert jól kommunikálni, konfliktusokat oldani, csak pozitív tudatállapotban lehetséges.
Mikor baktattam hazafelé a mákos bejglinek szánt kiflikéimmel, belém ütött a felismerés. MÁR MEGINT! Már megint az ÉLET az arcomba tolta a tutit! Ne hagyjam, hogy fájjon ismeretlen ismerőseim tiszteletlen, bántó nyüzsgő-urasága! Nem ez a fontos! Hanem az, hogy van eredménye a munkámnak. MEGINT! Ha ez az édesanya két kisgyermekének tudja tovább adni, hogy igen, ahogy mondta, "azért vagyok ezen a világon, hogy fejlődjek, változzak, mert tanulhatok, javulhatok", akkor EZ az, ami SZÁMÍT!
Rajtam áll! Rajtam múlik, hogy azokat engedem magamhoz közel, akik bántanak, akik ölnek a szavaikkal, a viselkedésükkel, a hatásukkal! Vagy azokat engedem közel, akik akarnak fejlődni, akiknek valóságos eredmények vannak az életükben.
Empátia! Tisztelet!
Ez egy konfliktuskezelő-kapcsolatépítő eszköz:
A szaktekintély, Kohlrieser ezt az eszközt (is) javasolja, ezt is szoktam használni a munkámban.
- Mutassunk tisztelet a másik fél iránt.
- Alakítsunk ki nyertes -nyertes mentalitást.
- Tanuljunk meg türelmesnek lenni és időzíteni.
- Kerüljük a "harcot" a partnerünkkel.
(209.o.)
A coaching-fejlesztő-kapcsolatépítő megbeszéléseken elkezdi az ügyfél kidolgozni-megélni-megteremteni magát, hogy miként is kommunikálja ezt a négy lépést a konfliktushelyzetében.
Egyik ügyfelem elmondta, hogy amikor ilyen, és ehhez hasonló eszközöket használ, helyzetét sokkal kevésbé éli meg feszültnek!
Aki tisztelettel és empátiával kommunikál, az elsősorban MAGÁVAL KERÜL ÉLHETŐ KAPCSOLATBA! Erről így írt nekem valaki:
"Mindenre oda kell figyelnem. Gondolataimra, szavakra, cselekedetekre. Kemény munka lesz. De köszönöm, hogy mellettem vagy és segítesz."
Voltam a szüleimnél, és rájöttem valamire, most már kicsit másképp látok pár dolgot. Köszönöm Évi a fáradságodat, és hogy kicsit felnyitottad a szememet."
"A tegnapi alkalom után már még jobban éreztem, hogy a most a fontos! Hála neked Évi!"
Nem rólam szólnak ezek a gondolatok. Hanem a coaching-fejlesztő megbeszélések eredményességéről. Arról, amikor az Ember átvilágítja mélyéig önmagát. És azokról az emberekről, akikkel együtt dolgozhatok. Kifejezni nem tudom, mennyi életerőt merítek ezekből az emberekből, testközelből látva, élőben, hogy Felállnak-Javítanak-Mennek tovább az útjukon. Nekem nincs ennél boldogítóbb életérzés az életben. A gyerekemnek is mindezt tanítom, mert gyerekeknek is tanítható, ami a felnőtteknek. Hogy miként építhetik a Kapcsolatot ÖNmagukkal és Másokkal.
A fenti idézetek azt is jelentik nekem, hogy a LEGfontosabb, hogy magammal legyek elsősorban Jó Kapcsolatban, hogy másokkal is jóban lehessek.
"Az ember még nem ember,
Csak hadonászó, veszélyes kamasz,
Az ember akkor lesz ember,
Ha átvilágítja mélyéig önmagát,
S a belső világosságból
Környezetére sugarat bocsát."
(Weöres Sándor, Protohomo)
Egyik ügyfelemmel a hiteles-egyenes-őszinte-mentálisan erős kommunikációt tanultuk. Párkapcsolati területen. Azt tanítják mediációban, coachingban is, hogy ha az ügyfél valamit változtat az életében az egyik területen, azt a másik területen is fogja tudni alkalmazni. Így volt ez egy nagyszerű ügyfelem esetében is. Egyik megbeszélésünk után felhívta gyermekkori barátnőjét, akivel megromlott mostanában a kapcsolata. Találkoztak is, szóval újra felvették a kapcsolatot. Nekem nem beszélt arról, hogy megromlott a kapcsolata a barátnőjével. Viszont a párkapcsolatában tanultakat kitűnően alkalmazta ezen a területen is!
Következő alkalommal jött, és elújságolta, hogy "felhívtam a barátnőmet, és bocsánatot kértem tőle."
"Az ember akkor lesz ember,
Ha átvilágítja mélyéig önmagát,
S a belső világosságból
Környezetére sugarat bocsát."
"EMBER nem öl embert - eddig sem ölt, és ezután sem fog.
Akik embert ölnek, a másik embert tárgynak nézik."
Hogyan bánunk egymással?
Hogyan beszélünk egymással?
Milyen hatással vagyunk egymásra? 
