- mert a lelki egészségemen melózni legalább annyi munka, mint kijönni egy mentális betegségből! -
Testi egészség. Testi betegség. Lelki betegség. Lelki egészség.
Az utóbbiról hallok legkevesebbet. Nyilván tévedek.
Karácsony táján sokat hallani a depresszióról, meg hogy ne legyek öngyilkos.
Folyamatosan nő a mentális betegségekkel küzdők száma. Micsoda eredmény!
Na de! A Mentális Egészség!
Ne akkor foglalkozzak az emberi működésemmel, amikor már kiborult a bili.
Amikor teljes a tehetetlenségem. Minden nap dolgom van a mentális egészségemmel!
Mit jelent számomra?
Munkát, gondolkodásmódot.
Munkát, mert eszközök-tudás megszerzésével, használatával megőrizhetem, amit megmaradt belőle.
Építhetem, erősíthetem, mert nem magától létezik a lelki egészségem.
A mentális egészség: FOLYAMATOS TANULÁS, FOLYAMATOS MUNKA.
Egy idő után lehet, azt érzed majd, hogy válaszaidat megosztanád mással, elmondanád valakinek, aki méltó arra. Jó, ha van valaki, akinek beszélhetsz a válaszaidról, aki hiteles számodra, aki mélyen, őszintén, meghallgat-megért téged. Ha közben felmerül benned, hogy szakemberrel beszélnél kérdéseidről, az is nagyszerű döntés!
Jó utat kívánok mindannyiunknak!
1.)
Pelé, a híres focista életéről készült film elején van egy részlet. 7-8 éves lehet Chikó-Pelé, amikor szegény társaival együtt beállnak focizni a gazdag, jól öltözött fiúk ellen. A meccsen a Királyok küzdenek a Cipőtlenek ellen. Ez volt a két csapat neve. Királyok. És a Cipőtlenek! Az utóbbiak nyernek két ponttal. Persze a győzelem Chikónak köszönhető.
A szegény srácok cipő nélkül fociznak. A menők menő cipőben. A szegény srácok cipő nélkül is játszanak egy meccset. Játszanak. Kockáztatnak.
Tantörténet: Egy fiatal fickó sikeresen elvégzi a pilótaképzőt. Nagymamája ott van az év végi ünnepségen. Nagyon félti az unokáját. Odamegy a nagyfőnökökhöz, és ezt mondja nekik: Kérem Önöket, nehogy engedjék az én kisunokámat magasan repülni! Mindig lassan repüljön és alacsonyan. Az urak elröhögték magukat. Mert ők tudják, hogy lassan és alacsonyan repülni a legveszélyesebb.
Ugyanarról szól mindkét történet. Szerinted miről szól?
Miben játszod életed meccseit?
Néha cipőben? Néha cipő nélkül?
Hogyan élek?
Te is mindig lassan és alacsonyan repülsz?
Vagy merek kockáztatni? Felvállalni a feladatokat, amit hoz az élet?
Változni abban, amit hoz az élet?
Mert részemről mindig nagy bátorság kell ahhoz, hogy merjek. Változni.
Mentorom szerint: „A LANGYOS FOSBAN EVICKÉLNI KÉNYELMES. KILÉPNI BELŐLE FÉLELMETES.”
Talán ismerős életérzés.
2.)
Félelmetes életérzés (lehet) az is, amikor elkezdjük építeni az ERŐS ÖNBECSÜLÉSÜNKET. Már aki. Hatalmas előrelépés a fosból. Kockázatos és kemény választás!
Az önbecsülésnek van ez a 7 része, amivel én dolgozom:
Az ERŐS ÖNBECSÜLÉS A SZEMÉLYISÉG-A JELLEMFEJLŐDÉS ALAPJA!
Tehát nagyon fontos része az életünknek.
A.) Határozottan-magabiztosan képviselem értékeimet-szükségleteimet a kapcsolataimban. (Bántó, ahogy beszél velem a társam.)
B.) Határaimat kommunikálom. (Megalázva érzem magamat, amikor leordítasz csak úgy, nem értem, mi a baj. Szeretnék változtatni a dolgon. Mit gondolsz?)
C.) Hálás igyekszem lenni a napi, apró örömökért?
D.) Kudarckezelés: gödörben maradok, vagy? Kijavítom a hibámat, vagy megismétlem? (Tanulok-e a hibáimból? A férjem tegnap elmondta, hogy szerinte megint az őrmester stílusomat vettem elő a gyerekkel szemben. Megint belecsúsztam a hibámba. Nagyon szégyelltem magamat. Tanulni a hibáimból? Iszonyat kemény tud lenni! Nekem!)
E.) Szeretetet tudok adni is, elfogadni is. Ha csak adok, de nem kapok, akkor határaimon változtatok! (Drágám, egyfolytában meleg vacsorát főzök neked az egész napi rohanás után. Csak bezabálod. Szerinted észrevetted, hogy ez nekem mekkora meló? Ha nem fontos az igyekezetem, akkor mától szünetet tartok. Mit gondolsz?)
F.) Mások fontosságának kifejezése. Tudok-e pozitív visszajelzést adni? Tudom-e elfogadni a kapott pozitív megerősítést? (Drágám, milyen csinos vagy ma! – Jól esik, hogy észrevetted!)
G.) Spontaneitás-Rugalmasság. (Húú, mekkora rugalmasság kell ahhoz, amikor ügyfelem 20 év után (!) elkezdi pótolni, amit nem tett bele a párkapcsolatába. A legnagyobb szokásváltáshoz kell a legnagyobb rugalmasság!)
Erős önbecsülés?
Tudsz-e példát mondani mind a hétre azt elmúlt egy heted történéseiből?
Amikor határozottnak érezted magadat? Ez sosem bunkóságot jelent, vagy tiszteletlenséget!
Amikor hálás voltál?
Amikor a határaidat merted jól kommunikálni?
Amikor kudarchelyzetben kifelé küzdötted magadat?
Amikor szeretetet adtál? Amikor fogadtad is azt másoktól?
Amikor pozitív visszajelzést adtál a gyerekednek, vagy munkatársadnak?
Amikor fogadni is tudtad ezt a jelzést?
És amikor rugalmas-spontán döntést hoztál?
„AKINEK ERŐS AZ ÖNBECSÜLÉSE, ANNAK NEM SZEGIK KEDVÉT A KUDARCOK, A NEGATÍV VISSZAJELZÉSEK ÉS BÍRÁLATOK, VAGY HA MÉGIS, GYORSAN TALPRA ÁLLNAK.” (G. Kohlrieser)
„Az erős önbecsüléssel bíró emberek képesek elfogadni mind erősségeiket, mind korlátaikat, és közben tisztelik önmagukat,
és megőrzik azt az érzést, hogy értékesek.”
(G. Kohlrieser, Túszok a tárgyalóasztalnál, 273.o.)
Jó gondolkodást kívánok!
3.)
Korábbi reggeli beszélgetős műsorban hallható: megteltek a gyermek pszichiátriák. Kérdezi a riporter, hogy mi a teendő. Én meg sírva röhögök. Hogy mi? Óh lelki egészség. Tanulása. De ez ma senkit nem érdekel... Jól van, tudom, tisztelet a kivételnek. Szakember válaszol a mit tegyek kérdésre, én tovább sírok: „Amikor szükséges, a szülő jelen legyen, de úgy tényleg.” Szülő vagyok, tudom, nehéz, de mi más dolgom van ennél??
Ma reggel pedig. Reggeli beszélgetős műsor: sok az önbántalmazó gyerek. Mert pld. az online suli után megkezdődött az élő oktatás, sok a számonkérés, nem hibáztatjuk a tanárokat, de jobb lett volna odafigyelni arra is, szóval magára a diákra. Az emberre??? Ugye, ugye. Fontos (lenne) a mentális egészségtudás?? Még mielőtt elfajulnak a dolgok. Köszönjük. Elfajultak.
Alultudásban szenvedünk alulművelten. Eszköztelenek vagyunk. Akinek nem inge….
Aztán jön a covid. Eszköztelenül talál minket. Akinek nem inge…
A mentális egészség fontos része:
a pozitív tudatállapotunk fenntartása. A covid-helyzetben is hasznos tudás.
Pozitívan!
A latin positum szó jelentése elfogadás.
„Semmi értelme annak, hogy szerepet játszunk, hiszen saját személyiségünktől válunk különlegessé.
Ha kicsit is el tudjuk fogadni saját hibáinkat, és képesek vagyunk összességében értékelni saját magunkat, máris könnyebben érdemeljük ki mások bizalmát."
(Isabelle Duvernois: Testbeszéd)
A latin positum szó jelentése elfogadás. Nem kípsmájling! Nem álarcoskodás. Nem önbecsapás. Nem hazudozás, hogy jól vagyok, belül meg rég meghaltam. A pozitív tudatállapot fenntartása egy kőkemény belső munka. Emberségünk egyik legnagyobb próbája.
Egyik legfontosabb megoldás, bárcsak komolyan vennénk a hétköznapjainkban: nézek egy aktuális élethelyzetet, amelyben a negatív érzésemet szavakba öntöm. Ennek megkeresem a pozitív párját. Aztán megnézem, mit gondolok negatívan a helyzetben. És megkeresem ennek a pozitív párját. Vagyis nem ragadok meg a negatív részen, NEM MARADOK TEHETETLEN, hanem átnyomom magamat a pozitív oldalra. Kemény meló.
Például megbántanak. Átgázolnak rajtam.
Negatív érzésem: igazságtalan az élet. Igazságtalannak érzem, amit mondtál.
Negatív gondolatom: Dögölj meg!
Pozitív érzésem: gödörben érzem magamat, meg olyan meghunyászkodónak érzem magamat! Nem hagyom el magamat, megoldom!
Pozitív gondolatom: Hú, jól esne most egy kakaó, meg egy kakaóscsiga. Gyorsan veszek egyet, otthon meg megiszok egy liter forró kakaót gyömbérrel. Átölelem magamat a két kezemmel. Keresek egy helyet, ahol csendben egyedül lehetek, hogy megnyugodjak. Ezután kitalálom, mi a legjobb megoldás, amit tehetek magamért!
Divatos BÜNTETŐFÉKEZŐK:
Negatív érzés: Felrobbanok!
Negatív gondolat: A kis köcsög nem megy a szarjával.
Pozitív érzés: A gyerekem hátul ül, tegnap mondta, hogy „apa szeretlek”. Hát. Jó érzés. Vigyázok rá, jó érzés , amikor jó apának érzem magamat!
Pozitív gondolat: Itt maradok a sávban, és beszélgetek út közben a gyerekemmel, mert nem szoktam. Végül is, együtt vagyunk…
Talán érzitek-látjátok, hogy mennyire tudatos részvétel, mennyire irányított az egész folyamat.
Nem! Nem oldódik meg minden még! De nem maradok tehetetlen! És. Nem válok egy állattá. Mert: „A LEGNAGYOBB BAJ A VILÁGON, AMIKOR AZ EMBEREK TEHETETLENNEK ÉRZIK MAGUKAT!” (Lao-Ce)
Brian Little, a neves személyiségkutató: „NEM AZ A LEGFONTOSABB, HOGY HOVA SOROLOD BE MAGADAT, HANEM AZ, HOGY MIRE TETTED FEL AZ ÉLETEDET.”
Mire tettem fel az életemet?
Lehetek negatív is, lehangolt bármikor. De feltehetem az életemet arra is, lehet cél, hogy ha már elestem, akkor fel is állok. A kettő együtt mekkora ÉLETTAPASZTALATom lehet? Elestem és felálltam. Felállás sincs elesés nélkül. Van mit továbbadnom a gyerekemnek?
Én ezen a héten kedden reggel, szóval teljesen összetörtem. Ezt éreztem. Meg akartam szólalni, de hang sem jött ki a számon. Sokat használom évek óta ezt az eszközt, hogy amikor negatívban vagyok, akkor átpakoljam magamat a pozitív oldalra, ha lehet, még aznap. Miért? Mert értékes vagyok. Mert értékes vagy. Még akkor is, ha értéktelennek tartanak.
Van egy szó, amiben benne van az elfogadás pozitívan. Ez a szó: A REMÉNY!
Emily Dickinson: Tollas kis jószág a remény
Tollas kis jószág a “remény”,
Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sosem némul el,
S legjobban orkánban hallani:
S ugyan ádáz vihar,
Mit túl nem zeng e sokakat
Melengető madár.
Fagyos földön hallgattam őt
És távol tengeren,
De tőlem morzsát sose kért
Végínségébe sem.
4.)
Mentális Napló!
Az agykutatóktól tanuljuk.
Nem az a baj, hogy sok inger ér minket.
Hanem az, hogy nem törődünk a történéseinkkel, amik és ahogy érnek minket.
Nem 20 évente egyszer, nem akkor, amikor már összetörtünk, hanem naponta kellene értékelni tudni mindazt, amit átélünk.
Erre hasznos eszköz a Mentális Napló:
A nap végén felidézem magamnak a napot. Feldolgozom a napomat!
Biztosan nem tökéletesen, ami szerintem nem létezik, de feldolgozom!
Rendet tartok magamban. Rend...
Nap végén önmagamnak feltett, visszatekintő kérdések:
1) Mit tettem jól?
2) Mit tennék még jobban?
3) Mit tennék másként?
4) Mit tanultam ma?
5) Miért lehetek hálás?
Ügyfeleimnek szoktam feladatul adni.
Ember még nem mondta azt, hogy ezek a könnyűnek tűnő kérdések könnyűek.
Mert nincs két egyforma nap, amit érzésben-gondolatban azonosak lennének.
Mit tettem jól?
Hogy nem ordítottam a gyerekemmel, pedig szívem szerint megtettem volna, mikor húzza az időt reggeli készülődéskor.
Mit tennék még jobban?
Van munka, amit holnapra is hagyhatnék. Túltolom magamat!
Mit tennék másként?
Nem innék ennyi kávét.
Mit tanultam ma?
Hogy kimondtam a munkatársamnak valami dolgot. Arra nem számítottam, hogy ennyire jól fogadja. Meglepődtem. Nem bántam meg, hogy őszinte voltam. Azt tanultam, hogy ha jól kommunikálom, őszintén, alázattal, erővel, akkor vállaljam fel, ami ÉRTÉK.
Miért lehetek hálás?
Nagyon fáradtnak érzem magamat, de hálás vagyok, hogy nem vagyok beteg, nincsenek fájdalmaim. Ez fontos nekem.
Ez az én mai Mentális Naplóm.
Mert nincs lelki egészség, ha nem tudok gyúrmázni naponta a saját lelkemmel. Ha nem tudom a tanulságot levonni a saját eseményeimből! Ha az apró örömöket nem tudom értékelni, mert észre sem veszem! Ha nem tudok BESZÉLNI mindarról, ami ért és bennem van! Őszintén. És ha nincs senki, akivel erről beszélhetnék. Őszintén!
5.)
PROAKTIVITÁS!
A legfontosabb emberi szokás.
Tudtad?
A legfontosabb szokás.
Enélkül sem létezik mentális egészséges.
Használd az LK-dat!, írja DR. S. Covey, a proaktivitás egyik legnevesebb képviselője.
Leleményesség.
Kezdeményezőkészség.
Mi a Proaktivitás?
Egy kellemetlen élethelyzetben Leleményes vagyok és kezdeményezőkész.
Vagyis.
Amikor megígéred, hogy felhívsz egy fontos ügyben, nem csak várok, várok és bosszankodok, hogy ez a hülye- szemét nem hív. Hanem felhívlak téged. Szia, nem hívtál! Meg van az infó, amit ígértél? Ha meg nem elérhető az illető, már kezdeményezek is tovább, és megkeresem a további személyt, aki meg tudná adni a szükséges információt a számomra.
Proaktív vagyok, amikor a helyzetembe beleteszem a magam részét. Nem arra várok, hogy te bele tedd a tiédet. Megteszem, ami rajtam áll.
Felelősségvállalás. Saját felelősségem-részem felvállalása tettek szintjén. KihÍvás, nem?
Nem hagyom, hogy az érzéseim-félelmeim-tehetetlenségem irányítson, hanem beleteszem a helyzetbe, ami az én részem. Ezt felvállalom. Ezért felelősség-vállalás.
A proaktív ember cselekvő, kezdeményező:
nem sértődik meg könnyen,
gondolkodik, mielőtt cselekszik,
feláll akkor is, ha vmi rossz történt, vagy ha elbukik,
annak keresi módját, hogy miként alakíthatja a dolgokat,
arra figyel, amire hatni tud, és nem aggódik amiatt, amire nem lehet hatással.
A proaktív ember felismeri, hogy nem tud mindent szabályozni maga körül, de a saját reakcióját megválaszthatja.
Talán te is egyetértesz, hogy miért ez a legfontosabb emberi szokás!
Figyelhetem a napi eseményeimet. Mennyire vagyok ezekben proaktív?
Van egy ügyfelem, akit túl nagy megpróbáltatás ért. Felesége javaslatára eljött megbeszélésre, nem hagyta, hogy elhatalmasodjon rajta a félelem.
Ügyfelem eljött a csoportba, mert a megbeszélésünk után tudta, ez is egy lehetőség számára, hogy megtanuljon változni az élethelyzetében.
Ők valahogy nem hagyták, hogy rosszabbul érezzék magukat.
Tették, amit tudtak.
Amit lehet.
Mentális Napló?
Proaktív gondolkodás?
Nem könnyű.
„Ha én nem tudok változni, ha a körülmények megkövetelik,
hogyan várjam ezt el másoktól?”
(Nelson Mandela)
Jó gondolkodást, Eva
Depresszió. Pánikroham. Öngyilkosság.
Divatos mai döntések.
És nem, nem érzéketlen szeretnék lenni egy pillanatra sem.
Hiszek a lelki egészségben. Abban, hogy ugyan annyit tehetünk a lelki egészségünk megtartása-fejlesztésért, mint amennyit dolgozunk egy lelki betegségből való felépülésen!
Nem hiszem, hogy az életcél, hogy lelkileg megbetegedjek, aztán talán felépülök.
Cél az, hogy megtanuljam építeni – Megtartani a lelkem egészségét.
Ki tudna válaszolni, ha megkérdezem, hogy hello, te mit teszel a lelki egészségedért? Naponta?
Ki tudna erre válaszolni?
Eszközökről írok itt.
Amik soha nem hagy cserben minket.
Mert lelkünk is élni szeret, nem haldokolni!
Azt szeretem a munkámban, hogy meglepő tud lenni. Egyik ügyfelem 20 év után válik. Kemény a helyzet. Visszajön a következő megbeszélésre és azt mondja, hogy nem dohányzik 3 napja, és elment templomba, és neki ez most jó és fontos.
Egy szóval sem említettük az előző megbeszélésen a templomba járást, sem a leszokást.
Másik ügyfelem párkapcsolati témában érkezik, a folyamat végén elmondja, hogy elkezdett beszélgetni-közeledni az anyósa felé, és jó és működik. Nem dolgoztunk az anyósával való kapcsolatán. Hát ilyen szép a fejlődés. Egyik eredmény hozza a másikat!
6.)
Erős önbecsülés, amiről írtam a 3. részben.
A család is? A párkapcsolat is erre épül. Két erős önbecsülésére figyelő emberre. Tragédia, hogy mennyire nincs ismeretünk-tapasztalat abban, ahogyan ebben változunk. Ha magamat nem tudom ebben építeni, akkor a párkapcsolatomba sem tudok mit beletenni. Ha a párkapcsolatomba nem tudok mit beletenni, akkor a gyermeknevelésbe sem tudok mit tenni. A család alfája-omegája az, hogy a két ember a párkapcsolatában odafigyel-e erre.
Az erős önbecsülésnek 7 lába van.
1) Határozottan-magabiztosan felvállalom az értékeimet.
2) Határaimat kommunikálom.
3) Kudarchelyzetben talpra állok, hibámat kijavíthatom, lehetek proaktív. (Proaktivitásról szól az előző rész.)
4) Napi hála listám.
5) Szeretetet adok is, és elfogadok. Vannak emberek, akik csak adnak. És az elfogadás jelent számukra kihívást.
6) Mások megbecsülésének kifejezése- pozitív elismerő visszajelzések adása.
7) Spontaneitás, rugalmasság.
Példa: Házaspár: Látod, megint lealázóan ordítasz velem, meg kiosztasz, mintha a gyereked lennék. Nem szeretném hagyni, hogy ez így maradjon köztünk. Az apukád is így beszél az anyáddal. Igen, értelek, hogy nem akarsz semmi rosszat. Mégis megalázó ez a helyzet a számomra. Segítek, hogy ez jobban menjen neked, mert szeretlek, megértelek. De ha nem változik ez a helyzet, hogy legtöbbször így szólsz hozzám, akkor biztosan el fogok válni. Mert tönkre fogok menni. Mit gondolsz?
1) A feleség magabiztosan beleáll abba, ami neki fontos.
2) Határait kommunikálja. Mit hajlandó átélni, mit nem.
3) Kudarchelyzet. Proaktívan oldja meg, keresi a megoldásokat. A Közös megoldásokat!
4) Hála is benne van, a pozitív felfogás. Hogy empatikus, megértő igyekszik lenni.
5) Szeretet ad, de kér is.
6) Pozitív visszajelzést ad. És kér is.
7) Rugalmas, mert kölcsönös megoldást keres, nem pedig fenyegetőzik vagy észt oszt. Proaktív, keresi a saját részét is a történetben, hogy ő mit tehet azért, hogy célba érjen ez a történet.
Segítőkész, nem elzárkózó.
Nem fenyegető.
Sztem ma a legtöbb embernek határai sincsenek. (2-es pont.)
Volt egy ügyfelem, aki járt már szakemberhez hosszabb távon, és azt mondta nekem, hogy igenis ő határozott, tudja a határait, járt szakemberhez, tudja, hogy mit nem engedhet meg a társának. De a megbeszélésen egyfolytában a társát hibáztatta. A magatartásában nem volt jelen egyik pont sem a hét közül. Úgy ment el, hogy vmit megértett abból, hogy a határozott-magabiztos beleállás, a határaim képviselet hiányzik a hozzáállásából.
Sok ember életének ez a legnagyobb tragédiája,
hogy másokra akar támaszkodni, mert magára még nem mer.
És így nevelünk gyerekeket…..
Az erős önbecsülés TEFLONBEVONAT. Sok minden, ami tönkretesz minket, érzések-emberek-gondolatok-tettek, Nem ENGEDJÜK BE MAGUNKBA, LEPÖRGETJÜK magunkról, MINT A TEFONLBEVONAT AZ ODAÉGETT ÉTELDARABOKAT.
Lepergetem magamról, mert van teflonbevonatom.
Persze soha nem produkálok tökéletes megoldást.
Nem az a lényeg, hogy jól menjen.
A lényeg, hogy menjen. CÉLról CÉLra.
A FOLYAMAT a lényeg, a FOLYAMAT fenntartása.
Ez a 7 pont BIZTOS pont lehet, amelyekben egyre több tapasztaltot szerezhetünk. CÉLról CÉLra.
„AZ ERŐS ÖNBECSÜLÉS JELE, HOGY KÉPESEK VAGYUNK A LEGNAGYOBB NEHÉZSÉGEKKEL IS SZEMBENÉZNI ÚGY, HOGY KÖZBEN HŰEK MARADUNK ÖNMAGUNKHOZ.” (Kohlrieser)
Hű!
Hajlandó vagy megnézni egy hetedet, hogy mik azok az apró történések, amikor:
kudarcból kijöttél?
amikor szeretetet adtál?
Elfogadtál?
határaidat kommunikáltad?
De nem nyafogó-hisztis óvodásként, hanem magabiztosan?
amikor hálás voltál apróságokért, például egy mosolyért?
amikor elismerő visszajelzést adtál?
És fogadtál?
Jó munkát ehhez!
Legyen teflonbevonat rajtad!
Rajtam!
7.)
Ezzel a történettel életem legszebb Évája ajándékozott meg:
„A gondolat teremtő ereje.
Volt egyszer egy fiatal íjász, aki több íjászversenyt is megnyert. Egy alkalommal hírét vette, hogy létezik egy öreg Zen mester, aki nagyon ügyesen kezeli az íjat. Bízva saját tudásában, bizonyos felsőbbrendűségi érzéssel versenyre hívta hát az öreg mestert. A fiatal íjász valóban ügyes volt. Első nyilát hajszálpontosan a céltábla közepébe lőtte, második nyilával pedig sikerült az elsőt kettéhasítania. - Szeretném látni hogy képes vagy-e hasonló teljesítményre? - mondta az öregnek. A mester nem vette elő az íját. Arra kérte a fiatalembert, kövesse őt a hegyekbe. Kíváncsi lévén, követte hát a mestert, amíg egy mély szakadékhoz értek. A szakadék fölötti, egyetlen híd egy kidöntött fatörzs volt. A mester fellépett a bizonytalanul ingó, csúszós fatörzsre, és nyugodtan kisétált a mélység fölé. Kiválasztott egy távoli fát, és nagy biztonsággal küldte célba a nyílvesszőt. - Most te következel - mondta, és könnyedén lelépett a fatörzsről. A fiatalember rémülten bámult a szakadékba. Nem tudta rászánni magát, hogy a mélység fölé lépjen. A mester azt mondta: - Jól uralod az íjat, de nem tudsz uralkodni a gondolaton, ami a nyílvesszőt kirepíti.”
(Zen-történet)
Miről szól számodra a történet?
Másokra támaszkodni?
Másokat ítélgetni?
Kihívásoktól elmenekülni? Azokért is másokat hibáztatni?
Vagy mindannyiunk életében ott vannak azok a fatörzsek?
A mélység felett?
Amik arra várnak, hogy átsétáljunk rajtuk?
Jó gondolkodást kívánok, Eva
