TEMPLOMÉPÍTŐK

 

Egyszer egy király elhatározta, hogy templomot építtet a legfőbb istenség tiszteletére. Az építési munkálatok közben három munkást megkérdeztek, mit is csinálnak ott. Az egyik ült, és téglákat pakolt a helyükre a templom falához. 
- Te mit csinálsz?
- Köveket pakolok. 
Egy másik a bejárat egyik kis oszlopát egyengette kerek formájúra.
- Hát te mivel foglalkozol? 
- Pénzt keresek a családom számára. 
A harmadik nagy odafigyeléssel épp egy mintát faragott az ablak ívére. 
- És te mit csinálsz? 
- Templomot építek.

Egy tantörténet. Ki hogyan értelmezi. Kinek mit jelent.
Nekem azt jelenti, hogy ikigai (ejtsd: ikigaj). 
A japánoknál van egy szó erre a kérdésre:
Mi az életem értelme?
Mi az életem végcélja?
Hova akarok eljutni az életemmel?
Hova tartok?
Mi az én ikigájom?

Mi a franc folyik az életemben?
Köveket pakolok?
Pénzt keresek? Vagy találok vagy nem?
Vagy építek?
Mit építek az életemmel?
Mit építesz az életeddel?
TEmplomot?
Hogy néz ki a te templomod?

Mit építhetek egy házassággal?
Sokan élnek úgy, mintha a család-párkapcsolat mennyiségi tényező lenne.
Hány gyereket akarok? Hány autó legyen a családban? Mennyit érjen a házunk?
Az ember gondolkodhat úgy, hogy az a lényeg, hogy sok-sok kövem legyen. 
Nem épít ezekből semmit, a lényeg, hogy sok köve legyen. 
A minőségi kérdés sokszor hiányzik. 
Minőségi kérdés ez: mit kezdek a kövekkel?

Legtöbben, akik eljönnek megbeszélésre, azt hallom, hogy az utolsó pillanatokban érkeznek. 
Mindjárt válnak. De azért még beugranak előtte egy megbeszélésre. 
Mit építettek eddig? Semmit? 

A coachingon elkezdünk építkezni. Fejlődni!
A meglévőt elkezdjük építeni.  (Nem biztos, hogy a meglévőből!)
Megnézzük, mi a létező legjobb, amire még alkalmasak ezek a kövek.
Mit építenek a kövekből?
És ekkor vannak, akik elkezdik építeni a templomot.
Mert rájönnek, hogy jók ezek a kövek, csak eddig nem épült ezekből semmi.
Mit tettek eddig a kövekkel? Növelték őket. Legyen még több! 
Vagy elég a kő. Az "elég" mennyiségű kővel egymást dobálják, és összevissza rakosgatják a köveket. 
A kövekből még mindig nem épül templom. 
A megbeszéléseken gyakran kiderül, hogy a párok éveken át a felmerülő konfliktusokkal-kérdésekkel nem tudnak semmit kezdeni. És ekkor jönnek el megbeszélésre. És ekkor hoznak döntést: vagy elkezdenek építkezni a kövekkel, vagy hagyják a köveket a francba. 

Senki nem tanít meg minket építkezni. Fejlődni.
Sehol nem tanulhatjuk meg, hogy ha én nem épülök, akkor nem építhetem SEM a párkapcsolatomat, 
SEM a gyermekemet. 
Ez szerintem nem csak az egyén hibája, hanem rendszerhiba is.
Ki tanítja meg nekünk, hogy a folyamatos változás, amiben élünk, folyamatos fejlődéssel-megújulással jár együtt?
A legdurvább számomra az, amikor megbeszélésen kiderül, hogy az illető bántalmazó kapcsolatban él. 
Azt hitte eddig, hogy a köveknek az a funkciója, hogy a házastársa naponta agyondobálja őt ezekkel a kövekkel. 
Rádöbben, hogy igazából mennyire fáj, amit átél. Rádöbben, hogy semmi nem épült eddig a kapcsolatában. 
Nagyon nehéz rádöbbenés-pillanatok ezek. 
Itt jegyzem meg, hogy a coaching nem arról szól, hogy egy jót beszélgessünk. 
Coaching az, ahol építkezés folyik. 

Ezzel a bejegyzéssel a célom ez: 
Érdemes feltenni a kérdést?
Hogy amit ma teszek a párkapcsolatomban, az életemmel, az mi?
Rohangálok a köveimmel össze-vissza, vagy építem a templomom?
Tényleg? Kivel akarok én építkezni? Kivel akarok én templomot?

Ha meg nem tudom építeni, akkor miért évekig rohangálok a kövekkel teljesen eredménytelenül?
Nem túl fárasztó és céltalan az egész?

Ha fejlődni akarok, ha építeni akarok, nem pedig rombolni, akkor a folyamat elején, nem 20 meg 10 év múlva, nem tehetném fel a kérdést, hogy "bocsi, hogyan lehet templomot építeni?"
A coachingfolyamatban az ügyfél jön rá arra, hogy milyen templom az, ami neki megfelel, és egyáltalán: ki a franccal akarok én együttdolgozni??

Mi az ikigai-om?
Teljes szívvel élni.
Egyetlen nap alatt beletenni, megtenni Mindent, amit tudok, ami lehetséges. 
Ez visz előre. Hogy tudom, hogy tehetem, amit lehet, amit tudok. 
Ebben a folyamatban a legfontosabb, amit tanultam, tanulok az az, hogy 
amikor hibázok, azt ki is javíthatom. 
Nem vagyok tökéletes. Hibázok. Minden nap hibákat követek el. 
Gyakran rakom a követ rossz helyre. Aztán megint rossz helyre. 
De aztán megtalálom a helyét. 
Sokszor sokkal könnyebben, sokszor sokkal nehezebben találok helyet egy-egy kőnek, mint ahogy terveztem.
Ez az én ikigai-om.
Ez az én életem értelme. 
Használom a köveimet. 
És gyűjtöm is az egyre szebb köveket. 
Hogy templomom ne csak épüljön.
Hanem egyre szebb legyen. 

És te? Mit csinálsz?
Mi az életed értelme?

Hajdú Éva 
coach
családi ügyek