Tanulás van.
Nem Tűzoltás.
A Tanulásban Értékeket gyűjtünk.
A Tűzoltásban hamut söprünk.
Gyűjthetem az Értékeket? Lehet ilyet élni? Élek én ilyet?
Nem én szopom ki ezt a kisujjamból.
Zseniális tanáraimtól tanultam.
Tanulás van.
Csak akkor haladhatunk, ha tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk,
tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk,
és megint csak tanulunk, vállalásokat teszünk, és cselekszünk."
(Dr. S. Covey)
A Tanulás következetes.
A Tűzoltás kétségbeesett.
A Tanulásban Értékeket gyűjtünk.
A Tűzoltásban hamut söprünk.
Miért megyek tanácsadásra?
Tanulni vagy Tüzet oltani?
A két talán leggyakoribb kérdés, amit felteszek a gyermekemnek, miután elmesél egy történetét:
1.) MIT TANULTÁL BELŐLE?
2.) MILYEN ÉRZÉS?
Nem rég ugyancsak elmesélte a történetét, aztán ezt hadarta keményen:
- Anya!
Ha meg akarod kérdezni, hogy milyen érzés, jjjó!!!
Kívül mosolyogtam. Belül röhögtem.
Talán megtanulhatnám kevesebbet kérdezgetni tőle?
"Csak akkor haladhatunk, ha tanulunk..."
Ülök a játszótéren egy anyukával. Bejön a kommunikáció témája és a konfliktuskezelés témája. Azt mondja, ő nem ért egyet ezzel az egésszel, meg nem is érti.
Nem azért nem érti, mert hülye. Azért nem érti, mert nem tanulja-gyakorolja. Azért nem érti, mert a kultúrája nem alakult ki otthon.
BÉKEKULTÚRA? Az van otthon?
"Túl sokan vannak köztünk olyanok -attól félek, többen, mint korábban bármikor- akik valamilyen rövidebb utat keresnek mint amelyet az élet alapelvei kijelölnek.
A szeretetet akarjuk, de az elkötelezettséget nem. Akarjuk a sikert , de az árát nem akarjuk megfizetni. Soványak akarunk lenni, de azért a tortát is meg akarjuk enni.
Más szóval, azt akarjuk, amit nem szerezhetünk meg -
az erős jellem jutalmát erős jellem nélkül."
(Dr. Stephen Covey, A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása)
Évekkel ezelőtt az esti órákban vásároltam élelmiszert egy bevásárló központban. Felejthetetlenül szomorú élmény ért. Egy édesanya lehetett. Vele két gyermek. Az egyik gyermekét cipelte. A másik nagyobb tolta a bevásárló kocsit. Szétváltak. A fiú valahogy a kasszához keveredett, ahol kezdte számomra odafigyelve, komótosan kipakolni a termékeket. De édesanya még nem végzett a vásárlással! A fiúra neheztelt, édesanya jajgatott. A fiú arca nagyon szomorú. Az egész helyzet nagyon szomorú volt.
Néztem őket, ahogy közelednek a autójuk felé. Édesanya még akkor is kiakadva. Kezében lóg a gyermek. A fiú arca szomorú. Meg torz. Egy elcsúszott vásárlás.
Bárkivel megtörténik. De valahogy. Pont az ilyen iszonyat nehéz, fájdalmas ismétlődések érdekében nem lehetne ezt megtanulni? Konfliktust oldani? Meg kapcsolódni?? Aztán Gyakorolni? Aztán egyre tapasztaltabb lenni? Feszengtem magamban. Menjek oda? Szórjam anyának az észt, hogy én tudom, hogyan kell kommunikálni egy ilyen helyzetet? Én tudom, hogyan lehet oldani ezt a konfliktust, és igen, értem, hogy anya fáradt, és nem hibáztatom, de én tudom, tudom, hogy ne így, tudom, tudom, én tudom, hogy hogyan lehet másként ...............
A következő pontokat az ember megtölti tartalommal.
A megbeszéléseinken ezen lépések segítségével az emberek, a párok megalkotják a nekik leginkább megfelelő történetet.
Élhető jövő születik.
Tanulok emberségesen kommunikálni?:
1. Mutassunk tisztelet a másik fél iránt.
2. Alakítsunk ki nyertes -nyertes mentalitást:
A párbeszéd találkozás, ahol kölcsönösen hagyunk helyet egymásnak.
Párbeszédből Együttműködés.
Együttműködésből Megegyezés.
A Párbeszéd célja a Megegyezés.
3. Tanuljunk meg türelmesnek lenni és időzíteni.
4. Kerüljük a "harcot" a partnerünkkel.
5. A magam nevében beszélek. Nem osztom az észt.
"Nem kussoltatlak be, hisz nem én fújom a passzát szelet."
Tehát: Én azt gondolom , hogy...
ÉN azt érzem, hogy....
ÉN szerintem megoldás lehet az, hogy...
ÉN sztem azért lehet ez megoldás, mert........
6. Nem beszélek túl sokat, sem túl keveset.
7. Amit mondok, bizonyítható.
8. Egy kritikára háromszor - ötször annyi pozitívat mondok. Pozitív környezetbe teszem a kritikát.
Pld. Elkéstél, itt várlak már negyed órája. Azért örülök, hogy nem ért baleset.
A kritika célja NEM a megfélemlítés: "A biztonságos háttér a védelem, az erő és a jó közérzet forrása, és ez teszi lehetővé, hogy energiáink felszabaduljanak" -idézi Goleman a Társas Intelligencia című könyvében George Kohlriesert, a pszichológia és vezetéstudomány professzorát. (365.o.)
Vajon egy házasságban lehet-e egymást FOLYTON széjjel alázni, bántani, negatív környezetet biztosítani úgy, hogy az működjön?
Vajon a házasságom a védelem, az erő és a jó közérzet forrása?
És az öné?
Tanulom a konfliktuskezelés művészetét?
1.) TISZTELET.
„A tisztelet azt jelenti, hogy a másikat különálló és egyedi emberi lénynek tekintem és fogadom el, akinek joga van az enyémtől független gondolatokhoz és érzésekhez. Ez nem azt jelenti, hogy minden, amit a másik személy gondol, tetszik nekem, vagy egyetértek vele.
A tisztelet célja, hogy a köztünk fennálló különbségeket támadás és megalázás nélkül oldhassuk fel. A tiszteletlenség előítélet formájában, személyes támadások, érzelmi kitörések, megalázás, neheztelés formájában jelentkezik.”
(G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál)
2.) EGYÜTTMŰKÖDŐ KOMMUNIKÁCIÓ:
Én ezt szeretném.
Te mit szeretnél?
Szerintem ez lehet egy lehetséges megoldás. Szerinted?
A "SZERINTEM" szó használata. Szinte senki nem használja. Szerintem.
3.) POZITÍV VISZONYULÁS:
Nem a problématérben vagyok, hanem a megoldástérben.
A megoldásról beszélek. Nem a problémáról főleg.
Pld.: Szerintem megoldás lehet, hogy...
Azt javaslom, hogy........
Lehetne azzal kezdeni, hogy...
4.) "A KONFLIKTUSKEZELÉS VELEJE AZ ENGEDMÉNYTÉTEL MŰVÉSZETÉBEN REJLIK." (G. Kohlrieser)
Minden konfliktushelyzetben adhatok önnek egy előnyt!
Pld.:
Először Te mondd el az álláspontodat!
Legyen először Tiéd a szó! Aztán én is elmondom utánad. Rendben?
VAGY:
MIBEN SEGÍTHETEK? MIRE VAN SZÜKSÉGED? (Igen, ezek a Varázskérdések!)
(Igen! Konfliktushelyzetben ott vergődik előttem a másik fél. Igen! Megkérdezhetem őt:
Mire van szükséged? Miben segíthetek?
A gyerekemet, a férjemet nehéz helyzetben ezzel bombázom, hogy én is, ők is nyugodtabbá váljanak: MIBEN SEGÍTHETEK? MIRE VAN SZÜKSÉGED?
VAGY:
Szurikátáknál az állatkertben történt velem. A gyerekem és játszótársa leragadt a szurikáta vidéken. Ott rohangáltak és nem akartak haladni.
Miért nem jöttök mááááááár gyerekek!!! ordibálás helyett:
- Na, hány kört futtok még? Hármat vagy négyet?
- Négyet!
- Anya: Jó, számolok! De gyorsak vagytok, aztaaaaaa! Hoppá, most jön az utolsó negyedik kör.
És a negyedik kör után már el is indultak velem a gyerekek tovább.
Kaptak egy engedményt...
5.) Nem nagyítom fel a másik ember hibáját, NEM démonizálom őt:
„Bánjunk keményen a problémával, és szelíden az emberrel.” (Dr. S. Covey)
Keményen az emberrel?
Szelíden a problémával?
"Gondolkodj fordítva!"
A megbeszéléseken ezen lépések segítségével beszéljük át a pár konfliktushelyzetét.
Gyönyörű pillanatok ezek. Mert az emberek kezdik magukat belehelyezni a témába, kezdik saját
szájuk íze szerint életükbe beleilleszteni ezeket a lépéseket. Kezdik létrehozni BÉKEKULTÚRÁJUKAT.
Volt egy időszak, nem is egy, amikor túl sokat veszekedtünk a férjemmel. A gyerekem megszólalt:
"ANYA, APA, NE VESZEKEDJETEK, MERT AMIKOR VESZEKEDTEK, NEM SZERETITEK EGYMÁST."
Alakítani.
Békekultúrát!
Mert nem fog magától bemászni az ön otthonába!
Egyszer egy házaspár konkrétan azt kérte, hogy ezt a két területet érintsük: emberséges beszéd és a konfliktusok megoldása. A bevezető után hangosan felnevettek. Ott röhögtek előttem. Édesek voltak.
Nekik ez nem jön be! - mondják. Ők hangosak és vehemensek. Ezek a lépések túl szépek, túl finomak a számukra!
Nos, haladtunk tovább a megbeszélésen.
Megértették: saját kapcsolatunk klímája szerint alkossuk meg családunk Békekultúráját! A megbeszélés után elmentek vacsorázni, aztán sétáltak egyet. Beszélgettek tovább. Bemutattam nekik a Tudomány Tudását, ők pedig kezdik formálni saját ízük szerint.
EZ A MUNKÁM: emberekkel együtt dolgozom azért, hogy házastársával, kamasz gyerekével, munkatársával kapcsolatát helyre tegye, majd fejlessze.
Sokan azt a hülyeséget gondolják, hogy az emberséges beszéd nyálcsorgatós cukimuki enyelgés.
Közel sem! A fürdőben a gyerekem felmászott valamire, amire nem szabadott volna. Egy idős úrihölgy megszólalt, mintha angyalt hallgattam volna: édeskedves jóságos hanggal kért, hogy a gyermekem szálljon le onnan, mert múltkor is letört az a vas, és nem tudott a csobogó víz alá állni, amit ő annyira szeret!
Mennyei kedvességgel intett meg!
A férjem viszont cinikus szerzet. Nem finomkodó.
A tanárom pedig egyik órán jól beszólt nekem:
"Éva, mindig a múltról beszél, nem is kéne egyáltalán beszélnie erről!"
ÚHA!
Leégtem magam előtt. De működött.
A tanár úr azt mondta keményen, amire szükségem volt. Ettől még jó a jó!
ÉRTSÜK MEG!
Az emberséges beszéd nem egyféleképpen létezik!
Hallhatjuk az idős hölgy angyali hangján.
Vagy a férjem cinikus kedvességével.
Vagy a tanár úr bölcsességével, ami sokat segített rajtam.
Az emberséges beszéd és a konfliktus kezelésének kultúrája FEJLESZT MINKET Mindenben:
a határozottságban, az erős önbecsülésben,
értékeink tisztázásában, szabályaink megfogalmazásában,
segít békülni, tanít szeretni!
Gyors megoldások tényleg nincsenek.
Az emberi kapcsolatok felépítése és megjavítása hosszú távon megtérülő befektetés.
(Dr. S. Covey, Kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása, 201.o.)
Ön hogyan viselkedik otthon?
BÉKEKULTÚRA?
Az van otthon?
Hajdú Éva
Családi Ügyek
abduktív pszichológiai coach
családi mediátor
párkapcsolati coach
life coach
„Újjászületni jobb, mint megszületni.”
