"A JÓ KAPCSOLATBAN
A FELEK
TISZTELETBEN TARTJÁK EGYMÁS MÉLTÓSÁGÁT,
SZABADSÁGÁT ÉS DÖNTÉSI JOGÁT,
EGYENLŐ PARTNEREKKÉNT TEKINTENEK EGYMÁSRA.
A  KONFRONTÁCIÓNAK NEM A KIOKTATÁS, VAGY AZ IRÁNYÍTÁS A CÉLJA, HANEM AZ, HOGY VALÓDI MEGOLDÁST TALÁLJUNK A PROBLÉMÁKRA. " 
(Dr. Henry Cloud- Dr. John Townsend:
JÁTSZMÁK NÉLKÜL. HOGYAN KEZDJ HOZZÁ A NEHÉZ BESZÉLGETÉSEKHEZ) 

Konfrontáció:  Egészséges veszekedés. 
Célja? Nem a másik megváltoztatása. Hanem az eredményesség.
Változás akkor kezdődik amikor az egyik fél rászánja magát a cselekvésre. Azaz:
"Egy kapcsolat olyan, mint egy levegővel teli léggömb, sehol nem tudod benyomni anélkül, hogy azzal az egész alakját is meg ne változtatnád." 

Konfrontáció: Tisztázó beszélgetés. 
1) Tisztázzuk a probléma természetét. (Nem hordod a jegygyűrűdet. )
2) Tisztázzuk a probléma hatásait. (Nekem ez fáj, bánt. Nem tudom, mit akar jelenteni.)
3) Tisztázzuk, milyen változást várunk. (Arra vágyom, hogy viseld újra.) 

Miért félnek általában az emberek a konfrontációtól? Attól félnek, hogy elveszítik a kapcsolatot. Eltávolodunk egymástól. Haragot váltunk ki. Megbántjuk a másikat. Fájdalmat okozunk. Rossz fényben tűnünk fel. Durvának, szeretetlennek látszok. 

Sokan állítják ezt magukról, hogy "konfliktuskerülő vagyok", aztán belesüppednek ebbe a kanapéba:
Ez vagyok, ennyi!
Rossz hír az, hogy meg lehet tanulni, fejlődő szemléletre alapozva, lehetséges megtanulni a 
Konfrontálódás Művészetét, avagy az Emberségesen Egészséges Tisztázó Kapcsolódást. 

Egy példa. 
- Lassan azt sem tudom, ismerlek-e még.
- Miről beszélsz? Persze, hogy ismersz.
"Aztán felhívta figyelmemet néhány dologra, amit nemrégiben vett észre nálam. Túlságosan el vagyok foglalva önmagammal, érzelmileg távolságtartóvá váltam. Szívem mélyén éreztem, hogy igaza van. Nem kritizált, hanem őszintén viselkedett velem."
A KONFRONTÁCIÓBAN sok a VISSZAJELZÉS. 
Pozitív-hasznos Visszajelzést adok és fogadni is képes vagyok:_ez az Erős Önbecsülésünk egyik része! Egy pillanatra sem gondolom, hogy az emberek többsége szeretné ezt elsajátítani. 

A konfrontáció előnyei: 
1. Jobbá, erősebbé teszi, elmélyíti a kapcsolatot. Megerősíti. Megelőzzük, Hogy megromoljon a kapcsolat.
2. A félreértéseket kezeljük vagy elkerüljük a félreértéseket.
3. Óvja a kapcsolatot az ártalmaktól: önzéstől, az elhidegüléstől.
4. Ha már eltávolodtunk egymástól, közelebb kerülhetünk egymáshoz. 
5. Még egy rosszul sikerült konfrontáció is közelebb hozhat egymáshoz. Lehet, nem mindent fogalmaztunk meg jól, de JELEN VOLTUNK EGYMÁS SZÁMÁRA, és ez sokkal elviselhetőbb, mint a BEZÁRKÓZÁS, RIDEGSÉG, TÁVOLSÁGTARTÁS. 
6. FELELŐSSÉG. Mert kapcsolatainkban felelősségünk, ha még ismeri valaki egyáltalán ezt a szót, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki egymásból. 
7. Ha fel kell hívnunk a figyelmet egy problémára, mindig a szeretettel párosuló egyenes beszéd a legcélravezetőbb. 


Technika: 
1) Annál hatékonyabb egy beszélgetés, minél konkrétabban fejezzük ki igényünket. 
2) Barátságos hangnem. A távolságtartás bizalomgerjesztő? Ha nem tudok elfogadó lenni, akkor inkább napoljam el a beszélgetést, vagy heteljem el. (Én egyszer egy hetet készültem egy konfrontációra, hogy az érzéseim ne vigyenek el, és ne ordítsak az illetővel. Hát jól tettem, hogy kivártam azt a hetet...) 
3) Kerüljük a „kellene” szó használatát. Néha használhatjuk, azonban sokakban negatív érzéseket kelt. Tehát mielőtt kimondjuk, vigyázzunk, ne legyen utasító-manipuláló-bűntudatkeltő üzenet. 
4) NE MONOLÓGBAN , HANEM DIALÓGUSBAN BESZÉLJÜNK.  Adjunk neki is lehetőséget, hogy elmondja, amit akar. 
5) Amikor nő  a feszültség, akkor is törekedjünk arra, hogy fennmaradjon a kapcsolat. Kitartásra van szükség, hogy a konfrontáció elérje célját. Maradjunk kapcsolatban!
6) Folyamatosan figyeljek magamra is. Vegyem észre magamon, hogy ha a testtartásom vagy az ábrázatom támadó, vagy elutasító kezdek lenni. 

Mikor NEM megyek bele konfrontációba?
Amikor a másik fél csak támad, vagy csak védekezik, akkor tartsuk tiszteletben eltérő véleményét. Sokszor ez a tisztelet, ez a szünet, az időhagyás, a konfrontáció elkerülése teremti meg azt, hogy egymás felé tudjunk fordulni, hogy tényleg eredményesek legyünk a helyzetben. 

Nagyon sokat segít rajtam, hogy tudok valamicskét a konfrontálódásról.

Amikor a férjemmel egymásnak olyat mondunk, ami a másiknak bántó lehet, hiszen nem értünk egyet, akkor elmondhatom a saját véleményemet, beleállhatok a véleményembe. Képviselhetem, ami értékes, nekem fontos, amitől vagyok, aki vagyok, és magamnak érzem magamat. Nem lehet folyton kukáskodni, elhallgatásokba menekülni, és folyton visszaütni sem lehet.
Amikor férjemmel megbántjuk egymást, kicsit vagy nagyon, a konfrontálódás segítségével kiállhat mindenki a saját látása mellett. Ez az odafigyelés segít, hogy leszakadjak önzésemről, hogy csak nekem lehet véleményem. A konfrontálódás azt érteti meg velem, hogy mind a két fél véleménye számít, ezért van hely a kölcsönös meghallgatásra. Ez a kölcsönösség megnyugtat. Ez a Kölcsönösség a Szeretet. A csak magamra figyelés helyett érzékelni vagyok képes a másik fél álláspontját, kezdem érezni, amit ő érezhet.

Fontos számomra, hogy nem azért képviselem magamat, mert fontos, hogy a másik egyetértsen velem. 
Ez az egyetértés egyáltalán nem fontos! Nem ez a cél!
Akkor mi?
A saját értékrendem képviselete! (Példa: Amikor valaki bunkón, minőségen aluli hangnemben beszél hozzám, kilépek a beszélgetésből. Nekem érték, hogy minimum tisztelet hangnemben szólítsuk meg egymást. Ez egy példám az Értékrendemből.)
Tehát.
Nem azért képviselem magamat, mert fontos, hogy a másik egyetértsen. Velem.
Ez az egyetértés egyáltalán nem fontos! Nem ez a cél!
Akkor mi?
Amitől én magam vagyok, azt képviselem!
Sokan azért vannak fényévekre a Konfrontálódás élettapasztalatától, mert saját értékrendszerüket sem képesek tisztázni magukkal!
Ez gáz!
És ők "nevelnek" gyereket!

A gyerekem hajlamos sokat enni. Nem mondhatom neki folyton, hogy jó, edd meg! Mindig megkérdezi, hogy azt még megeheti -e. Ha mindig igent mondok neki, akkora lenne, mint két ház. Növelném a problémát. Azt sem mondhatom neki folyton, hogy „nem, nem ehetsz többet!”

EHELYETT: Konfrontálódok vele! Számomra komoly idegi munka, hogy ne csak NEM-eket mondjak, hanem megszerettessem vele a JÓ evést, hogy vannak határok, és nehéz nemet mondani, mégis megéri.
Sokat beszélgetünk ezért a témáról, ahogy hozza az élet. Megbeszéltük a szabályokat is. Tehát a családban étkezési szabályok vannak, tudjuk, hogy mi miért történik. Tehát nem arról van szó, hogy a gyerekem ne legyen kövér, hanem arról, hogy megtanuljunk a családban mindannyian örömünkre enni. Remélem érződik a sorokból: mennyire messzi hatása van annak, ha nem támadunk, nem csak védekezünk, hanem konfrontálódás segítségével újra kapcsolódunk egymáshoz.

Van, ahol bántóan viselkedik a szülő a felnőtt gyermekével. A felnőtt gyermek nem hagyja, hogy bántsa őt a szülője. Megtanult konfrontálódni, elmondani, hogy ha a szülő így viselkedik pld, észt oszt, ő mindent jobban tud, gyereknek nézi a felnőtt gyermekét, elnyomja, lenyomja, akkor pld találkozzunk ritkábban, vagy felállok és eljövök a szülőtől ajtócsapkodás nélkül. Megvédem magamat anélkül, hogy bántanám a másikat. Sok az olyan történet, ahol a konfrontálódásnak hála JAVULT, élhetőbbé vált a szülő-felnőtt gyermek kapcsolat. És ez fantasztikus eredmény.

Nemrégen kérdeztem a férjemtől valamit, ami a háztartással, pénzköltéssel kapcsolatos. Azt mondta, semmi közöm hozzá. Mondtam jó, akkor ezért te vagy a felelős. Te viseled a következményeket. Mivel nem veszekedni-támadni akartam, hanem konfrontálódni, és ezt férjem is észlelte, megindult egy rövid beszélgetés közöttünk: én megértettem jobban a férjemet, kaptam több információt is. Nőtt közöttünk a megértés. Egyensúlyba kerültük.
Ehhez egy valami szükségeltetik. Főleg, amikor békülni csak másnap vagyunk képeseke. Ez a Szeretet. Az az ember egészséges számomra, aki képes szeretni. Ez az a tudás, ami elveszni látszik. Mert a mennyiség fontosabb a minőségnél. 
A Szeretet Művészet, Tudás, Védelem, Kreativitás, Erő, Elhatározás, Cél, Isten. 
A Konfrontálódás számomra a Szeretet Művészete. 

Értsük meg! A konfrontálódás fontos tudás.
A köztudatban a jó öreg kompromisszum szerepel. Legyen kompromisszum, oszt kész! Ez hülyeség.
Menjünk mélyebbre!
A konfrontálódás majd megszüli a nyertes-nyertes megegyezést VAGY kompromisszumot.

A kompromisszum részlegesen elégíti ki a feleket.
A nyertes-nyertes megegyezés eredményt szül, amikor mindkét fél elégedett ott-és-akkor.

Amikor konfrontálódom egy hivatali személlyel, szülőmmel, férjemmel vagy gyerekemmel, fontos számomra, hogy:

1.  tisztában legyek a határaimmal, hogy ki is akarok ott lenni, magyarul: HATÁROZOTT vagyok, tutyimutyinak itt nem lehet lenni;

2. ÉRTÉKRENDEM szerint viselkedem, pld. ne gyűlölet legyen bennem. Hanem elfogadás, szeretet.

3. Amikor konfrontálódom, fontos, hogy erősnek érezzem magamat. Bírjam a feszültséget.

• Egy édesanya szavaival búcsúzom:

"Sok ügyintéznivaló, megbeszélések, tanárokkal, szülőkkel különféle konfliktus kezelések...hát nem könnyű, de jó. Mostanra tanultam meg igazán, hogy mennyire fontos, hogy mindenről beszéljünk, bármi nyomja a lelkünket, ne féljünk elhallgatni, higgyük, hogy a másik nem megbántani akart, hanem Ő akkor ott lehet rosszul reagált valamire, fáradt volt, vagy egyszerűen csak másképpen vélekedik valamiről, ami attól, hogy nekem nem az a véleményem, még lehet jó...Sokszor ez a magamban dünnyögő, csapkodó voltam, most egészen jól vagyok a bőrömben, hogy oda tudok menni az emberekhez, és el tudom mondani, ha jó, ha nem jó valami nekem, és nem nyomom el magamban.
Óriási érzés...olyan tiszta lettem:)"

Ön tanul konfrontálódni?

Hajdú Éva
Családi Ügyek
abduktív pszichológiai coach
családi mediátor
párkapcsolati coach
life coach
„Újjászületni jobb, mint megszületni.”

 Forrás: Dr. Henry Cloud- Dr. John Townsend:
JÁTSZMÁK NÉLKÜL. HOGYAN KEZDJ HOZZÁ A NEHÉZ BESZÉLGETÉSEKHEZ