Újra és újra olyan beszélgetéseket hallok a médiában,
ahol fő téma a betegség. A beteg emberek. Betegség, betegség.
Betegség elemzés, Betegségek részleteinek ismerete, betegség felismerése.
Betegség, betegség, mert az a természetes, hogy szétestem?
Miért ne beszéljünk a normális emberi működésről?
Miért ne beszéljünk sokat és főleg a Fejlődés Folyamatáról?
Mintha az lenne az elsődleges, hogy legyek beteg, mert az a természetes.
Minek fejlődjek? Minek tanuljak? Én?
Nem. Nem vagyok szakember. Ezt hagyom a betegség - mondókra, meg az olyan
suttyókra, akik egy helyzetet egy okra mernek visszavezetni(!). Merik. Persze a lájkok mennek.
Arra legyek büszke, hogy szétesett a családom?
És az utolsó pillanat után beesek valakihez?
Ma reggel beszéltem telefonon valakikkel, akik ugyancsak beestek hozzám.
Majdnem az időpontot is lemondják. Mégis jönnek. Mondja telefonon, hogy
mégis jönnének újra, mert megértettek valamit és szeretnének valamin változtatni.
Hát nyilván örömmel és boldogsággal tölt el engem egy ilyen döntés.
De arra ne legyünk büszkék, hogy nem működtetjük az életünket.
Az életműködtetés tudás. Egy Rendszer. És ezt minden ügyfelemnek elmondom.
Ha nem akarja ezt megtanulni, nem dolgozhatunk együtt.
A betegséget is az egészséggel gyógyítják, nem?
Miért nem beszélünk egyszerűen többet a jól működésről? Az egészségről?
Hiszen a Tudomány -nem a wikipédia- a Tudomány ezt tálalja.
Én itt ezt fogom tenni. Beszélünk az Egészség tudásról.
Óriási munka, és ezt ügyfeleim tudják, hogy saját döntéseikkel, új történetírással fel tudják
tölteni a Coachingon megszerzett tudást.
Gyakori kérdés: „Jól válaszoltam?” „Jól mondom?”
Én azt honnan tudjam?
Ezt kérdezzük, mert nincs ALAPtudás, és nincs a tudáshoz hozzárendelt tartalom.
Nincs fejlődéskultúra.
Hol van a fejlődés az életében?
Coachingon nem a médiás magyarázat magyarázatának magyarázatát adjuk.
Coachingon tanulás van, a tudás megszerzése és annak beépítése privát élethelyzetébe.
A Coaching ilyen: Élet, sár, Remény, Súly, és ami a legfontosabb: Élettisztelet - Embertisztelet.
És az Élet nem mindig csodás.
Hiszem, ma nem szakemberekre van a legnagyobb szükség, nem betegség magyarázatok magyarázatának magyarázatára, azaz szükség van Önre. Emberekre van a Legnagyobb szükség.
Működő. Tapasztalat-Mesélőkre. Hiteles. Teherbíró Emberekre.
Vannak.
Mindenhol.
Jó Emberek.
1. rész
Tanulok proaktívnak lenni?
"A proaktív ember cselekvő, kezdeményező ember:nem sértődik meg könnyen,felelősséget vállal a döntéseiért,gondolkodik, mielőtt cselekszik,feláll akkor is, ha elbukott, vagy ha valami rossz történt,keresi a módját annak, hogy miképpen alakítsa a dolgokat,arra figyel, amire hatni tud, és nem aggódik amiatt, amire nem lehet hatással."
(79.o. Sean Covey, A kiemelkedően eredményes fiatalok hét szokása)
Ezt a példámat ki szokták nevetni:
Proaktív vagyok akkor is, amikor egy könyvet kölcsön adok. Felírom, mikorra ígéri emberem visszaadni, mi a könyv címe. Sokan elfelejtik visszaadni a kölcsön kapott könyvet. Ha emberem elfelejti visszaadni könyvemet, mivel felírtam mindent, felhívhatom őt, és visszakérhetem a könyvet, mert ebben egyeztünk meg.
A proaktivitás a tehetetlenség ellenszere. Sokan élik hétköznapjaikat a tehetetlenség sötétjében, újra meghozzák a döntést: „Tehetetlen vagyok.” Túszként viselkednek.
A gyermekemnek is tanítom természetesen. Amikor egy társától bántva érzi magát, megkérdezem a gyerekemtől, mi az, amit megtehetsz magadért? Mi az, amit Megtehetsz a helyzet javulásáért? Légy proaktív!
Miért nem tanítjuk ezt meg a gyermekeinknek? Minden helyzetben megkérdezhetem magamtól, hogy mit tehetek meg? A Mit NEM helyett!
Ha gyakran használjuk a NEM TUDOM választ-döntést, akkor eljött az idő, proaktivitást tanulni.
A tehetetlen ember mondhatja: Tönkretetted a napomat.
A proaktív ezt mondja: Nem hagyom, hogy a rosszkedved rám is átragadjon.
A tehetetlen: Egyszerűen ilyen vagyok! Ilyennek születtem!
A proaktív: Min változtathatok? Mi visz előre?
„A kezdeményező és a passzív emberek között ég és föld a különbség.”
(85.o. Covey, A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása)
"És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette házát.
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, és összeomlott: és nagy lett annak romlása. „
(Máté 7:22-27)
"Akik sziklára akarták építeni a házukat, azok két lehetőség közül választhattak, de bármelyiket választották, azzal mindenképpen a nehezebb rész mellett döntöttek.
Választhatták a hegy oldalában lévő sziklákat, amelyek szilárdan álltak az idők viszontagságaival szemben, és mindenképpen biztonságot jelentett annak, aki ezeket a sziklákat választotta házának alapjaként.
Helyzetéből adódóan viszont nehezebb volt a megközelíthetősége, több energiát és fáradtságot igényelt attól, aki ilyen körülmények között építette fel az otthonát.
Választhatták a hegy lábánál elterülő sík fövényes részt is, ha készek voltak az alapozással leásni olyan mélyre, hogy elérjék vele a sziklát.
Annak érdekében, hogy később kényelmesebb körülmények között lakjanak, az építkezés folyamán kellett nagyon komoly munkát elvégezni a mélyen húzódó sziklákra való alapozással.
Akik viszont mindenképpen a könnyebb részt akarták választani, azok megelégedtek azzal, hogy sík fövényre építkeztek, egyszerű alapozással.
Mivel a fövény egy hordalékos, laza és könnyen megmozduló talajszerkezetet jelent, ezért aki erre építette házát, az nem számolt az időjárás azon hatásaival, amit erre laza talajszerkezetre gyakorolt.
Ezt a fövényt a víz is hamar el tudta mosni, a lerakodott homokot pedig még a szél is el tudta fújni egyik helyről a másikra.”
( https://igemorzsa.hu/bibliakor.../jezus_hegyib/38_tema.html )
Ön hogy dönt?
Ön is a könnyebbik részt választja?
Hajdú Éva
Családi Ügyek
abduktív pszichológiai coach
családi mediátor
párkapcsolati coach
life coach
„Újjászületni jobb, mint megszületni.”
