2014-ben Magyarországon elindult a Nemzeti Agykutatási Program, melynek keretében 12 milliárdot fordít a kormány agykutatásra. Dr. Freund Tamás agykutató, neurobiológus, akadémikus a Program elnöke. Rádióriportban a következőket mondja.
Az agy betegsége jelenti messze a legnagyobb szociális és gazdasági terhet a társadalomra nézve az egészségügy terén.
Mára minden harmadik ember küzd pszichiátriai vagy neurológiai betegséggel.
2010-ben 798 milliárd eurót költöttek az Európai Unióban az agybetegségek gyógyítására. Európában többe kerülnek az agy betegségei, mint az öt leggyakoribb krónikus belgyógyászati betegség összesen: a rák, szív-és érrendszeri betegségek, krónikus tüdőbetegség, diabétesz és az izületi gyulladás.
Az öt betegség összesen kerül 500milliárd euróba évente. Csak az agybetegségekre 798milliárd eurót költenek évente.
Egyik ok: Meghosszabbodott életkor.
Hosszabb ideig élünk. Alzheimer kórban 10-20-30 évig is elélhetünk. Tehát megjelenik az időskori demencia gyakorisága, főleg az Alzheimer kór elhúzódó kezelése.
Ha egy családba autista gyermek születik, ő is leél egy teljes életet, az ő gondozása legalább egy felnőtt munkavállalót kivesz a munka világából. A kutató szerint ezek az adatok egyre tovább nőnek.
Másik ok az információrobbanás a globalizált világunkban.
Az agyunk nem úgy épült fel, amire ma használjuk. Mai fejlettségi szintjét kb. százezer év alatt érte el, tehát lassan változik. Agyunk nem képes gyorsan követni a feldolgozandó információkat: rádió, tévé, internet, stb. Az agy biológiai fejlettsége nem képes követni a felgyorsult változásokat. Az agy ugyanis lassan változik a maga 100 ezer években mérhető tempójában. Túl nagy az adaptációs nyomás az agyunkon, mert jelentősen megváltoztak a körülmények. Az agyunk ezzel nem képes megbirkózni. A kutató felhívja figyelmünket egy törvényszerűségre: ha bármilyen biológiai rendszer környezete megváltozik, arra válaszolnia kell. Az agy esetében ez pedig nem más, mint az információrobbanás.
Nagy városokban, állandó nyüzsgésben, sokszor nem működő közösségekben élünk. Sajnos sokak életében az információk zöme felszínes, feldolgozatlan marad, sőt hajszoljuk is a bejövő információk tömegét. Így könnyen szert teszünk felhalmozódott kudarcokra, lelki elsivárosodásra, rengeteg kiábrándultságot élünk át, megjelenik a drog, alkohol és sok egyéb más függőség az egyén életében.
Ezzel is magyarázható az agy betegségeinek, a neurológia vagy pszichiátriai betegségek növekedése.
Nem a tárolókapacitással van baj! Az agykérgünkben több milliárd idegsejt van. Ezek mindegyike legalább hatvanezer másikkal létesít kapcsolatot. Hihetetlen komplex hálózattal van dolgunk. Ezek átkapcsolódása még plasztikusan is változhat: erősödhet, gyengülhet. Tehát az agy tárolókapacitása gyakorlatilag végtelen. Az agykutatók is úgy gondolják, hogy majdnem minden, ami velünk történik, maradandó nyomot hagy az agyunkon.
Akkor hol van elásva a kutya?
Ami tény, az a SZŰK KERESZTMETSZET. Vagyis baj akkor van, amikor nem tudjuk adresszálni, becímkézni az infókat, hogy azok tudatos működésünkbe kerüljenek! Például nem értjük miért kezd széthullani a család, miért kezd tönkremenni a szülő-gyerek kapcsolat. Mert nem tudjuk feldolgozni, mentálisan helyes válaszokat adni ezekre a problémákra!
A bejövő infóknak ugyanis saját helyükre kell kerülniük.
Tehát nem a mennyiséggel van gond, hanem a minőséggel. A minket érő hatásoknak, szerzett információknak helyre kell kerülniük, hangsúlyozza a Dr. Freund Tamás.
És ehhez IDŐ kell!
Van az agyunknak egy pecsétnyomó szerkezete, ami a BELSŐ VILÁGUNK!
A belső világunk látja el a bejövő csomagokat címkékkel. Ha a belső világunk kellőképpen gazdag, akkor képes az agyunk felcímkézni, és helyre tenni a minket kívülről érő pozitív és negatív hatásokat. Tehát ami kívülről bejön, azt a belső világunk értékeli, hogy tudatos működéssé váljon, könnyen elérhető, használható és hasznos részévé váljon az életünknek.
A nevelésben tehát két fontos dolgunk van, az egyik:
Minél gazdagabbá tegyük a fiatalok érzelemvilágát. Erre vannak ma már az iskolákban az un. boldogságórák, a művészet, erkölcs, etika. Mi magunk is tanuljuk meg, hogy a fiatalokat is megtaníthassuk arra, hogy miként hagyjanak IDŐT az elraktározásra.
Sokat érdemes olvasni, de az olvasott élmény elraktározása lassú, hosszú folyamat az agyban. Ebből a folyamatból származik maga a kreativitás is! Az elraktározásból. Hogy hagyok időt a feldolgozásra.
A kreativitás azért fontos, hogy az életemben meg tudjam találni a saját kérdéseimre a saját működő válaszaimat.
Ezért olyan fontos a beszélgetés is. Az otthoni beszélgetések! Ahol helyére tehetjük a minket ért értelmi, érzelmi történéseket. Ahol újra átélhetjük a napi eseményeket, és helyre tehetjük a minket ért napi történéseket. Ezért például a mesemondás a gyerekeknek semmivel sem helyettesíthető fontosságú!
Az információk ma már mindenkinek mindenhol korlátlanul elérhetőek. Akkor mi a cél? Kiből lesz kreatív ember? Aki a külső információt a saját, egyedi, csak rá jellemző belső világa szerint dolgozza fel. Az által, hogy az információkat, a minket ért hatásokat a saját egyéni belső világunk szerint megéljük.
ÁTSZŰRJÜK MAGUNKON! FOGLALKOZUNK EZEKKEL! KERESSÜK A SAJÁT MEGOLDÁSAINKAT!
A legtöbb család szerintem azért megy tönkre, mert annyira nem merünk közel kerülni egymáshoz! Kimondani egymásnak! Érezni egymást!
Mindent meg akarunk úszni!
Ennek az a következménye, hogy félelmetesen távolra tudnak közeli családtagok kerülni egymástól.
Mert ezzel kitermeltünk rengeteg felszínességet, félreértést, negatív érzéseket.
Már rég nem ismerjük, nem értjük egymást!
Már nincs otthonunk, ahol letehetjük terheinket, és ahol van miből, van kitől tanulni, töltekezni!
Ez az igazi oka a legtöbb elmérgesedett konfliktusnak is.
Családi mediációban, családi coachingban szerzett tapasztalataim szerint az alábbi szükséges tényezőket javaslom megvalósítani:
Családi mintaként megvalósítani, és továbbadni a gyermekeinknek:
- Önmagamat motiválni belülről: megtanulni, hogy meg tudom oldani a problémáimat, ha szembe nézek velük.
- Külső motiváló tényezők megszerzése és használata: szülők, barátok, tanárok, sport, egyéb tevékenységek, amikben fejlődhetek, és örömet jelentenek számomra. Vagyis állandóan legyen előttem egy cél!
- Kapcsolataimban együttműködésben gondolkodom. Hiszem, és tapasztalom, hogy minden konfliktushelyzetre van egy együttműködéses megoldás.
- Megfelelő elfogadó, bizalmi légkör megteremtése otthoni környezetben, hogy KImondhassunk és Átérezzük, ami történik családtagjainkkal! Cél: a beszélgetés megteremtése, ahol őszintén beszélhetünk vágyainkról, tervekről, ahol közös megoldások születnek. Ahol lehet haragudni és kibékülni! Ahol tanulunk építően kritizálni!
- A POZITÍV gondolkodás és hozzáállás gyakorlása. (Nem azt nézem, mit NEM lehet tenni, hanem mire vagyok képes, mit tehetek, mi lehet a következő lépés. Cél: proaktivitás! )
JA, ÉS MÉG VALAMI:
MINDEHHEZ IDŐ KELL, LÉPÉSEK, FOKOZATOSSÁG, NA, ÉS MINDEZT KÖVETNI KELL TUDNI!
Számomra nehéz érzelmi helyzetbe kerültem valakivel kapcsolatban. Megemlítettem férjemnek, hogy ezt én hogy látom, hogyan érzek. Csodálkozott, hogy ez van, mert azt hitte, már túl vagyok rajta. Nem értette a problémámat. Ekkor elmagyaráztam neki, hogy azért teregettem ki előtte a tehetetlenségemet, mert tudom, hogy tud nekem valami használhatót mondani, ajánlani. Szükségem volt egy kívülálló látására. Meg is tette, megkaptam, amivel tovább léphetek. Én pedig tudtam, hogy kapok tőle valami használható ötletet, mint mindig! Így is lett. De mi történt itt? KIMONDTAM ÉS ÁTÉREZTEM. ERRE VAN EGY HÁZASSÁG. ERRE VAN A CSALÁD. Volt egy problémám, feszültségem, foglalkoztam vele!
MEGKÜZDÖTTEM VELE, ÍGY FELCÍMKÉZHETTEM, ÉS A MEGFELELŐ HELYRE TETTEM! Ezt tapasztalatnak is hívjuk.
Magától semmi nem kerül a helyére, az biztos.
Ami igazán megdöbbentett Freund Tamás tanításában az az, hogy minden a belső világunkon múlik! Hiszen ma már azt is tudjuk, hogy nem a sok stressz öl meg minket, hanem az, ahogyan gondolkodunk róla! Lehetne helyes a hozzáállásunk, és akkor a stressz nem tudna leteperni minket. Fontos tehát, hogy mit és kit engedünk be a lelkünkbe, és hogy helyre tudjuk azt tenni kreatívan, hogy saját és családunk hasznára váljon!
Na, és azt tudták, hogy ma Amerikában több katona hal meg öngyilkosságban, mentális betegségben itthon, mint a harctéren?
Dr. Freund Tamással a beszélgetés itt hallgatható:
http://www.mediaklikk.hu/2016/11/11/szonda-haromnapos-agykutatasi-konferencia/
CSALÁDI MEDIÁCIÓ: konfliktushelyzetben
CSALÁDI COACHING: HATÉKONY CSALÁDERŐSÍTÉS,
hogy mindig jó legyen hazamenni.
MINDEN EGY HELYEN, HOGY HÁTTERE MEGLEGYEN!
Hozza el kérdését, élethelyzetét, hogy továbbléphessen!
Mobil: 06 30 83 44 644
