A világ különböző országaiban Japántól Norvégiáig felmerült a kérdés, hogyan akadályozhatnánk meg, hogy a gyerekek egymást gúnyolják, bántsák.
„A kapcsolattalanság problémája a tanulók társadalmi életének megkeserítőjévé vált.”
Egy Aronson nevű szociálpszichológusnak sokat köszönhetünk. Kitalálta a „kirakósjáték-osztály” modellt. (Ma vannak iskolák Magyarországon is, ahol így oktatnak, Főleg hátrányos helyzetű gyerekeket építenek fel, nem kérdés: eredményesen! )
Szóval: KIRAKÓSJÁTÉK-MODELL:
„Itt a gyerekek csoportokban dolgoznak egy adott feladaton, amiről azután számot kell adniuk. A puzzle-hez hasonlóan minden diák egy bizonyos altémának a szakértője. A szakértő diák ezt a részt dolgozza fel, miközben együttműködik más csoportok tagjaival. Aztán visszatér saját csapatához, és beszámol ismereteiről a többieknek.”
Voltak, akik csúfot űztek Carlosból, de itt rá voltak utalva az ő munkájára is. Amíg Carlos görcsölt miattuk, nehézkes volt az előadásmódja, alig volt képes átadni ismereteit a csoportnak. Ezért aztán, írja Goleman, mindenkinek rosszul sikerült a tesztje.
„Ettől kezdve inkább segítettek Carlosnak és bátorították. Minél több segítséget kapott, annál lazább lett, és annál érthetőbben kezdett beszélni. Előadásmódja javult, a csoporttagok is jobb szemmel néztek rá. Egyszer ezt írta levélben Aronson-nak: „Megszerettem a tanulást. Most a Harvard Egyetem Jogtudományi Karára készülök.”
Tanulság: A bántalmazás, szorongás kapcsolattá válhat a gyerekek között, ha megjelenik közöttük a KÖZÖS ÉRDEK!
Bárcsak sok döntéshozó és pedagógus hinne abban, hogy „A kapcsolattalanság problémája a tanulók társadalmi életének megkeserítőjévé vált.”, és bárcsak még többen hinnének abban, hogy egy közös érdek megteremtésével a feszültségről elterelhető a figyelem a közös munka, a közösségteremtés felé.
(Forrás: D. Goleman: Társas intelligencia)
1. Közös érdek kiválasztása.
2. Erre épülő közös munka.
3. Közösségteremtés.
Tegyük még hozzá a hitetlenkedőknek, hogy a hatvanas évek végén ezzel a modellel tudta az amerikai társadalom megvalósítani iszonyatos társadalmi támadások között a fekete és fehér gyerekek közös iskolába járását! Csak így ment nekik! Közös érdek, közös munka=közösség.
Csoportban dolgozni?
Hát egy házasság nem csapat?
A család nem csoport, ahol vagy összedolgozunk, vagy szétesünk?
Az eredmény
KÖZÖS CÉLOK +
KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK FELÉ TARTÓ +
TISZTELETTEL ÁTHATOTT TÁRGYALÁS KÉPESSÉGÉBEN REJLIK.”
(G. Kohlrieser)
„A FEJLŐDÉS IZGALMAS (ÉS GYAKRAN FÁJDALMAS) ÉLMÉNY, DE SENKI HELYETT SEM FEJLŐDHET MÁSVALAKI.
A FEJLŐDÉS AKKOR KEZDŐDIK, AMIKOR MAGUNKTÓL TESSZÜK MEG AZ ELSŐ LÉPÉST, NEM PEDIG AZÉRT, MERT KÉNYSZERÍTENEK RÁ. ”
(E. Aronson)
Hajdú Éva
life coach
párkapcsolati coach
családi meditátor
fejlesztő
