Vissza! című rovat: szavak mai jelentése

Divat

Melyik kor divatjáról beszéljünk? Válasszunk egyet! Az ókori férfi selyemköpenyek eleganciáját, a középkori harisnyahordás változatos színekben, változatos anyagban való fejlődéstörténetét vizsgáljuk? A kosztümtörténetbe rágjuk bele magunkat, vagy érdekfeszítőbb lenne a sztriptíz művészete? Végül is a mai divatra szavazok, erről mindannyiunknak van egy jó véleménye. Trendek fogalmazzák meg hitvallásukat, mint a „Mutasd meg esernyődet, megmondom ki vagy.”

A mai fashion világ leghordottabb darabja az álarc. Aki komolyan veszi a farsangot, álarcot húz. Mai divatszokásaink között lapozgatva nem a klasszikus álarchúzásra gondolok, hanem az álarc mögé bújásra. Mai divat, igen. Nem hisz nekem? Mert nem látható darab, vagy mert nincs mindig farsang? De hát a tanga bugyi sem látható utcai darab, mégis mekkora komplex szettként kapható, többnyire szexis-provokatív választéka van! A legtöbb mai nő el sem tudja képzelni napi öltözködési rítusát tanga bugyi nélkül. Az álarc olyan, mint a tanga. Hordjuk, de nem kívül.

Ahány civilizáció, annyi torz álarc, a jó szellemet megidézni, a rosszat elűzni. Tetszenek az ókori görögök. Színészeik a komédiákban kettős álarcot viseltek, úgy mint kedves-mérges. A színész a helyzetnek megfelelő álarcát mutatta a közönség felé. Erre való az álarc, ezért hordjuk, hogy saját komédiánkban embertársunk felé mutassuk aktuális arcunkat. Álarc az aktuális arc.

Van egy otthonra, ahol senki nem lát, van egy az utcára, ahol sok ismeretlen lát, és van még egy, ez a legdíszesebb, a templomi, ahol Isten lát, és azok, akik isteninek mondják magukat. A héten a templomban egy ilyen isteni embertárs mellett ültem, megszólított. „Kérsz cukorkát?” Igent mondtam. Mentolos volt, majd szétmarta a számat. Isteni embertárs folytatta: „Véletlenül ittam egy kávét, gyorsan beveszek egyet, nehogy érződjön!” A többi isteni embertárs oktatás szerint kerülte a kávét, mert az egészségtelen. Így hát cukorkát kellett bevennie, mert véletlenül ivott egy kávét. Ön mit gondol? Tudna véletlenül kávézni? Ha kávézom, tudok róla, az biztos! Esküszöm mindenkinek, soha egyetlen kávé sem repült be a számba véletlenül. Ekkor láttam meg rajta, hogy otthoni álarcát magán felejtette. Lehet, hogy komédiára készült, nem templomba? 

Remélem, kiszúrták, mekkora baromságot mondtam azzal, hogy Isten a templomban lát, hisz ezért kell a speckó tökéletes templomi álarc. Önnek igaza van! Tévedtem. Torz fejű kettős kötésű álarcos templomi isteni embertársam elfelejt valamit. Isten nem csak a templomban lát.

Lát engem otthon is. Lát az utcán is. Ismeri gondolataimat, szívemet. Látja az indítékaimat is. Lát belül és lát kívül. Mindig és mindenhol. Ő Isten.

Isteni embertársam otthon harmonikusan összehangolt lakásméretben egybefüggő koszban él. Hála a speckó álarcnak, a templomban kifogástalan omlású öltönyben és pazar csillogású taposatlan cipőben léphet fel.

Isten nem csak a templomban lát. Lát engem otthon is. Lát engem az utcán is. Látja a gondolataimat. Látja szívemet, indítékaimat is. Lát belül, és lát kívül. Mindig, és mindenhol. Ő Isten.

A jó hír az, hogy álarc nélkül elveszítem aktuális arcomat, de megtalálom az igazit. Valódi lehetek. Álarc nélkül felismerjük ellenségeinket, de felismerjük barátainkat is.
Így hát döntöttem. Többé nem járok álarcosbálba!

Hajdú Éva
Szüzek a kuplerájban, 61. o., Publio Kiadó