Az értő figyelést az emberi kommunikáció legfontosabb részének is szokták nevezni. Fontos, hogy „először diagnosztizáljunk, mielőtt receptet írunk.” Ez arra a jellemző szokásunkra utal, amikor megértetni akarjuk magunkat a másik megértése nélkül. Hagyom, hogy a másik beszéljen azért, hogy végre megszólalhassak, végre válaszolhassak, végre én jöhessek.

Előre megírjuk a receptet: könnyű nem foglalkozni a másikkal, fel sem fogni, mi megy végbe őbenne. A lényeg a saját véleményem, a saját igazam, a saját mondanivalóm.

Az értő figyelés ennek pont a fordítottja: „Először érts, aztán értesd meg magad!” ELŐSZÖR meg akarlak érteni, és csak UTÁNA szeretném megértetni magamat.

Annyira megszokjuk, hogy a saját világunkban vagyunk benne, hogy teljesen elfelejtjük, hogy a társunknak is van saját igaza, saját látása.

Az értő figyelés velem kezdődik: vajon képes vagyok kilépni magamból, majd észrevenni a másikat? Hogy ő is ott van, hogy neki is vannak érzései, nem csak nekem? Neki is van véleménye, nem csak nekem?

Ez az egymás felé nyitottság az, ami nélkül nem tudjuk megvalósítani a másikra való tényleges, érdemleges figyelést.

„Hajlamosak vagyunk arra, hogy fejest ugorjunk a dolgokba, jó tanácsainkkal gyors megoldást javasoljunk. Gyakran azonban nem szánunk időt a diagnózisra, nem próbáljuk előbb alaposan megismerni és megérteni a másik problémáját.”

( Dr. S. Covey: A kiemelkedően  eredményes emberek hét szokása, 251.o.)

 Ahhoz, hogy eljussunk a társunk problémájának megértéséig, nézzük meg a lehetséges fokozatokat!

1.) Figyelmen kívül hagyjuk a társunkat. Ő mond valamit, de látszik, hogy nekem nem számít. Megjátsszuk a figyelést. Maximum tartalom nélküli jelzéseket adunk, például: Ja, ja. Persze.

2.) Szelektíven figyelünk. A beszélgetés egyes részeit figyelembe vesszük, más részeit figyelmen kívül hagyjuk, mintha el sem hangoztak volna. Az ember, amit akar, azt meghallja. Amit nem akar hallani, az olyan a számára, mintha el sem hangzott volna. Szelektálunk.

3.) Figyelmes hallgatás: főleg én-központú. Támadó jellegű. Itt már bevonod a másikat, már hajlandó vagy őt észrevenni, de nem vonod be egyenrangú partnerként a megbeszélésbe. Ezért sértőnek érezhetjük ezt a fajta jelenlétet, például: Hogy mondhatsz ekkora baromságot?! Látom, semmit nem értesz! Jó, akkor elmondom újra, hogy a hülyék is megértsék!

4.) Kevés ember él életszabályszerűen a legemberségesebb kapcsolatépítés lehetőségével: ez az empatikus-beleérző figyelés. Azt látod, amit a másik. Azért hallgatsz és figyelsz, hogy megérthesd őt. Ott és akkor érted és érzed őt. Nem csak a füleddel hallgatsz, hanem a szemeddel is, a szíveddel is. Ekkor érzi, tapasztalja a társad, hogy számít, amit mond, neked is fontos, amit mond. Az empatikus-értő figyelés az egyetlen lehetőség arra, hogy pontos adatokat gyűjts be a társadról, a helyzetéről.

Sokan gondolják, hogy egy kapcsolatban az együttműködés a legfontosabb. Amikor ez nem jön össze, mert értő-mély emberi egymásra figyelés nélkül nem is fog, akkor gyorsan azt mondják, hogy nem működik a kapcsolat, mehet a szemétre! Ezért a sorrendre szeretném felhívni a figyelmünket.

Együttműködés NEM érhető el értő figyelés nélkül! Tanuljunk meg figyelni, ha tényleg együttműködni akarunk. Így sikerülni is fog! ELŐSZÖR ajándékozzuk meg egymást a tudatos, tényleges jelenlétünkkel, aztán jön majd a megegyezés, a megállapodás, az együttműködés is. Ha tehát szeretnéd, hogy a társad változzon meg valamiben, akkor az ő meggyőzésének legjobb útja, ha elkezdesz figyelni rá.

Amikor nem vesszük figyelembe ezt a SORRENDET, nem lehet esélyünk egy egyenrangú, építő párkapcsolatra! Ezért mondja tehát a híres szakember, Elliot Aronson: „Az együttműködés az odafigyelésről szól.”

Mit használhatunk helyette?
Dr. Stephen Covey szavaival élve, ez a négy önző válasz: minősítés, faggatózás, tanácsadás, értelmezés.

Alaphelyzet:

Az egyik fél nem szól időben a párkapcsolati coaching következő időpontjáról.

A másik félnek ebben az órában fontos dolga van. Átcsoportosítja a feladatát, ha időben kapja meg az infót, azonban ez nem történik meg. Hogyan reagálhat a cserben hagyott fél?

Minősítés (egyetértünk vagy nem):
Engem ez nem érdekel. Mehetsz egyedül!

Faggatózás (saját magunkból kiindulva kérdezősködünk):
Neked meg mi bajod van?

Egyoldalú tanácsadás (saját tapasztalatból kiindulva kioktatjuk őt):
Miért nem írtad fel magadnak? Például a noteszedbe!

Értelmezés (saját rendszerünkből kiindulva magyarázzuk a másik viselkedését, indítékait):
Legfontosabb a pontosság! Ennyire pontatlanul kezeled a helyzetet? Hogyan jutok én el veled legközelebb tanácsadásra? Hát a hetekben nem, az biztos!

Vajon lehetne így is?:
- Ha jól értem, fél óra múlva indulnunk kell a tanácsadásra?
- Igen.
- Akkor a gyereket el kell vinnem anyámhoz. Más megoldás nem jut eszembe, azonban ő most az orvosnál van. Van jobb ötleted?
- Nincs. Szerinted telefonáljak és kérjek új időpontot?
- Megtennéd?
- Rendben. Neked mikor lenne legközelebb időd rá?


Végül jöjjön még több jó példa:

- Az értő figyelés nem feltétlenül egyetértést jelent, inkább annak kimutatását, hogy igyekszünk megérteni a másik ember érzéseit és véleményét:

A férj hazaér: Állati ócska ez a munkahely! Elegem van!

Válasz: Ma jó rossz napod volt, és irtó dühös vagy, igaz?

- Nem kell különösebben semminek sem történnie ahhoz, hogy pozitív jelzést, egymásra figyelést adjunk egymásnak.

Szeretetteli, elismerő kifejezések: Örülök, hogy te vagy a férjem. Jól esett ez a kirándulás! Szeretek veled együtt lenni! Örülök, hogy veled élhetek!

-Bók:
Olyan erős vagy, mint a Schwarzenegger!

Te vagy a legszebb nekem a világon!

A környék legjobb szakácsa vagy!

Milyen jól nézel ki ezen a képen!

Tetszik a kitartásod!

- Visszajelzés:

Gyönyörűen kitakarítottál!

Hálás vagyok, hogy ennyire figyelmesen gondoskodtál a vendégekről!

Köszönöm a finom ebédet!

Hosszabb távon az értő figyelés hatása lehet:

- fontosság, értékesség tudatosítása;

- feltölt, örömet ad;

- a méltóság megőrzése;

- fejleszti az érzelmi intelligenciát;

- az egészségérzetet.

"Ha valakit megsértünk, legalább elismerjük vagy tudjuk, hogy létezik, de ha nem vagyunk hajlandóak meghallgatni, az olyan, mintha számunkra nem is létezne.”
(John Lukacs)

Az értő figyelésnek tehát a párkapcsolatban meg van ez a fontos üzenete is a társunk felé:

Itt vagyok neked!

Számítasz nekem!

Számíthatsz rám!

Fontos vagy nekem!

A figyelés szeretet. Szeretnél hatni a társadra? Szeretnéd, hogy meghallgasson téged? Szeretnéd, hogy biztonságban érezze magát, hogy megnyíljon előtted? Szeretnél őszinte, nyílt párbeszédeket? Akkor tiltsuk ki kapcsolatunkból az oly gyakori erőlködést, az ítélkezést, a rábeszélést, a másik ráncigatását, könyörtelen megváltoztatását!
Kezdd el először te meghallgatni, megérteni őt, aztán meglátod, hogy kinyitja előtted az ajtót, közel enged magához, és ő is elkezd meghallgatni téged.
Ez a beleérző meghallgatás, az értő-empatikus figyelés!

Hajdú Éva 
egyéni, párkapcsolati coach, tanácsadó

GONDOLKODJ FEJLŐDÉSBEN!