"A KÉNYELEM NAGYOBB FENYEGETÉS A FEJLŐDÉSEDRE, AZ ÉLETEDRE NÉZVE, MINT A NÉLKÜLÖZÉS, A MEGPRÓBÁLTATÁS!"
(Denzel Washington) 

Az év vége felé van pár témám, amit nagyon szeretnék itt kiírni magamból. 
Nem azért, mert szükséged van rá. Nekem van erre a legnagyobb szükségem, és talán másoknak is. Olyan tudás ez, amit ismerni illik. Szerintem. Legtöbbünk nem jön olyan családból, ahol megtanítják nekünk a MENTÁLIS EGÉSZSÉG ALAPJAIT. Ha én nem tanulom meg, a gyerekemet sem taníthatom meg rá.
Év végi első téma a BÉKÉS CSALÁD, CIRKUSZOLÓ, A DIKTÁTOR ÉS A BÍRÁSKODÓ CSALÁDRÓL SZÓL.
Te melyikből jössz?

F. Várkonyi Zsuzsa Tanulom magam című könyvéből vannak a részletek. A szerző a tranzakció analízis -emberi kapcsolatok elemzése hazai egyik nagyasszonya. Érdemes rá figyelni.
Gyakran használ ilyen kifejezést: "én oké vagyok - te oké vagy". Ez mit jelent?
Ne ellenséget teremtsünk! Együttműködésre törekedjünk! Amikor behozom magam középre. Lenyugtatom magam a konfliktushelyzetben, így mellőzöm ami épp visszatart az együttműködéstől, például az ítélkezést, negatív gondolatok felnagyítását. Az én oké-te oké jelenti, hogy én is emberből vagyok, meg te is. Jelent KÖLCSÖNÖS TISZTELETET, POZITÍV VISZONYULÁST, AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS KOMMUNIKÁCIÓJÁT.
Sok ember a hétköznapjaiban teljesen leszokott erről a HOZZÁÁLLÁSRÓL....

A másik! Te milyen kapcsolatokat ápolsz konfliktushelyzetben?
VESZTES - VESZTES: én elválok a férjemtől, de mindent megteszek, hogy ő is elveszítsen mindent. Vesztes vagyok, te is légy vesztes!
VESZTES - NYERTES: Én elveszítem a pénzemet, nem érdekel, vigyél mindent. Én veszítek, te nyerj! 
NYERTES-VESZTES: Mindenképpen nyerni akarok, bármi áron vesztest csinálok belőled! 
NYERTES - NYERTES: EGYÜTTMŰKÖDÉSRE TÖREKSZEM, A CÉLUNK, HOGY HOSSZÚTÁVON KÖLCSÖNÖSEN KIFIZETŐDŐ-JÓL MŰKÖDŐ MEGEGYEZÉS SZÜLESSEN. ITT MIND A KÉT FÉL ELÉGEDETT!

 

"A BÉKE AZT JELENTI, HOGY A KONFLIKTUSOKKAL KREATÍVAN ÉS KONSTRUKTÍVAN BÁNUNK, ÉS NEM AZT, HOGY EGYÁLTALÁN NINCS KONFLIKTUS."

 A teljesség igénye nélkül!:

A békés család:

"Vannak családok, ahol nagyon sokáig nyugodt hangon jelzik a kisgyereknek, hogy nem tetszik, amit csinál. Aztán megmutatják, mit ajánlanak helyette, vagy mérlegelik, ha a gyerek jön új ötlettel. Megnyugtatják esetleges csalódottsága miatt. Aztán megdicsérik, ha elfogadta a tanácsot, ha jót talált ki csereajánlatként, vagy csak egyszerűen lemondott eredeti tervéről. Aztán fennhangon dicsekednek a néniknek és bácsiknak, milyen jó ez a gyerek.
Ez a gyerek jóban van magával: ugyanúgy szereti magát, ahogyan őt szeretik szülei. Neki van a legjobb esélye arra, hogy a legtöbb helyzetben okénak érezze magát, miközben partnereit is okénak láthatja."
Vagyis: nem ellenség gyártásból áll az élete, hanem proaktivitásból!
Ebben a családban NYERTES-NYERTES HELYZETEKRE TÖREKEDNEK ÉS VALÓSÍTANAK MEG. 

A cirkuszoló család:
"Más családokban könnyen tör ki pánik, ha a gyerek "rosszat" csinál. Az ilyen szülő sokszor tűnik tehetetlennek a gyerek akaratával szemben. Nem lehet kiszámítani, hogy ez a pánik mikor hova kanyarodik: elkeseredett segélykérés lesz-e belőle (kisfiam, hogy tehetsz ilyet velem", vagy hamis csábítgatás (Nézd, mi repül ott!", esetleg dühroham (Most aztán elegem van belőled!"). Az egyik fél Veszít, a másik győz. Nehéz megjósolni, mikor mi lesz a szereposztás. 
Mindhárom változat egy éretlen, eszköztelen ember riadt érzelmeinek dramatizálása, akinek forgalma sincs, hogyan érvényesítse akaratát. Egyszer megijed a másik ember akaratától, másszor felháborítja, hogy ellenállásba ütközik." 
Ebben a családban VESZTES-NYERTES ÉS NYERTES VESZTES HELYZETEKET VALÓSÍTANAK MEG. 

A diktátor család:
Bizonyos családokban a felnőtteknek nagyon is meg vannak az elképzeléseik arról, hogyan érvényesítsék akaratukat. Nem ritka, hogy csak erről van elképzelésük, a másik ember helyzetébe nem tudják beleélni magukat. "Itt az lesz fiam, amit én mondok."
"Majd megtanítalak én kesztyűbe dudálni."
"Miért? Csak!"
"Nem érdekel, mit akarsz."
Az ilyen szülők vaskos minősítéseket küldenek  a gyereknek, hiszen a megszégyenítő címkék különösen alkalmasak a másik ember megfélemlítésére, megbénítására, vagyis könnyű általuk elérni, hogy a másik lemondjon elképzeléséről: "Rémes vagy!" "Hazug vagy!" "Nem vagy normális!"
Eszközeik: lekicsinylés, megbélyegzés, fenyegetés vagy tettlegesség.
Ebben a családban a Vesztes-Vesztes helyzeteket valósítják meg főleg.
Ezért is nehéz a kriminális fiatalok átnevelése. Ők a világot vesztesek és nyertesek háborújaként ismerték meg. Semmilyen más lehetőségekkel NEM találkoztak.
Mi más lehetnek szerintük a végeredmény, ha letennének győztes stratégiájukról, mint hogy újra vesztesekké válnak?
SZINTE KIVÉTEL NÉLKÜL DIKTÁTOR CSALÁDBÓL JÖNNEK. NINCS OLYAN ERŐSZAKOS BŰNÖZŐ, AKI NE ERŐSZAKON NŐTT VOLNA FEL.

A bíráskodó család:
"Vannak olyan családok, ahol szinte mindenhez értékelő mércével viszonyulnak. A jelen élményeit nem átélik, a múlt eseményeit nem mesélgetik, a jövőről nem álmodoznak, hanem mindháromból csak egy pengeéles metszetet látnak: ez pedig a "Helyes vagy helytelen" dimenziója. Ezekben a családokban  a gyerekkel szemben is az ítélkezés a szülők legfőbb fegyvere. Mintha egy bíróságon nőne fel az ember.
Ha a gyerek valami rosszat csinál,  a szülő szinte sosem spontán indulattal válaszol. A "pedagógiai " büntetés mellett az "erkölcsi lesújtás" a legjellemzőbb fegyver, ami külső büntetés nélkül, pusztán bűntudatkeltés révén működik. 
Az ítélkezés árnyékában nevelkedő gyerekek sosem érezhetik őszintén okénak magukat, mindig ott tornyosul felettük a büntetőnorma. Másokat viszont okénak gondolnak, mivel életbe vágó szükségük van támogatásukra. Márpedig akire szükségünk van, az a szemünkben nagyon értékes, azaz mindenképpen oké.
Gyenge önértékelésük ellensúlyozására másokban is kimutatják a hibákat. De ez csak a felszín. A háttérben ugyanaz az bizonytalanság munkál, ami az ilyen családok alázatosnak megmaradt gyerekein világosabban látható - csak épp egyikük a harcos szerepébe lépett be, másikuk megmaradt áldozatnak." 

Összegfoglalás: 
"A bemutatott négyféle családról azt érdemes megegyezni, hogy igazán okénak csak a "békés" -nek nevezett család gyereke érezheti magát, mivel legtöbb igényét úgy elégítheti ki, hogy a másik félnek sincs oka neheztelni rá. Ebben a családban sérelem nélkül követhetők a szabályok. 

A cirkuszoló és a diktátor családban a gyengébb térdre kényszerítése a legfőbb szabály. Az itt felnövő gyerekek azt tapasztalják, hogy valakinek mindenképpen veszíteni kell.
A bíráskodó családban működik egy követhető szabály -a minden helyzetben előtolakodó norma -, de ennek azonban minden egyéni igényt alá kell rendelniük." 


Hát ennyit az ÖNELFOGADÁSRÓL.......
A kérdés tehát az, mennyire fogadtak el minket szüleink, mert amennyire elfogadtak, annál inkább érezzük rendben magunkat.
"Az önelfogadást (én oké-te oké) más tényezők is befolyásolják, mint az, hogy szüleink mennyire fogadtak el minket annak idején, BÁR legerősebben nyilvánvalóan ez hat ránk."

Szerinted érdemes tudnod, hogy milyen családból jössz? És milyet építesz jelenleg, ha építed egyáltalán?


GONDOLKODJ FEJLŐDÉSBEN.
GONDOLKODJ EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN.