"A kilencéves Hannah nem tudott enni, mert a torkában óriási duzzanat keletkezett. Az orvosok semmilyen testi okot nem találtak az állapotára. Már több mint egy hónapja nem evett szilárd ételt. Az orvosa azt kérdezte tőlem, hogy okozhatja-e gyász a tünetet. Amikor elmesélte az esetet, úgy tűnt, nem volt semmilyen nyilvánvaló veszteség Hannah életében.

Azonban amikor átnéztük a kartonját, találtunk egy bejegyzést „kedvenc malacáról”. Elkezdtek beszélgetni a kislánnyal a malacról. Hannah szülei gazdálkodók voltak, és az apja az egyik alomból neki adta a leggyengébb malacot. Hannah gondozta, a malac pedig életben maradt és megerősödött.

Bizonyos értelemben az ő „gyereke” volt. Egy napon, amikor hazaért az iskolából, felfedezte, hogy „Nyafit” levágták. Ez mély sokként érte őt. Ráadásul iskolába menet minden nap el kellett haladnia a hús mellett, ami a pajtában lógott felakasztva. Öt nappal később az apja kényszerítette, hogy egye meg a Nyafiból készült sültet, miközben a bátyjai kinevették, az anyja pedig tétlenül nézte. Másnap a kislányt kórházba szállították.

Amikor először szóba hozták a kislány előtt Nyafi elvesztését, Hannah nem volt hajlandó beszélni. Kötelékteremtéssel és gyengéd kitartással a doktornő tovább beszélt Hanna-hoz, aki kirobbanó dühvel és haraggal reagált.

A doktornő megtartotta a köteléket, és még egy perc sem telt el, Hannah megölelte őt, és vagy fél órán keresztül sírva ontotta ki a szíve fájdalmát.

A katarzist követően egy hónap után először képes volt egy kis szilárd ételt enni. A duzzanat azonnal lelohadt, és két nap múlva elmúlt.”
(G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál, 77.o.)

„A dialógus az odafigyelés és a beszéd nagy erejű kombinációja.

(...)

Ez a dialógusfolyamat két vagy több ember közötti kötődéssel és kötelékkel veszi kezdetét, amely révén odafigyelnek és reagálnak egymásra.

A dialógus legfontosabb jele az, ahogy a folyamat során kialakul a kölcsönös befolyásolás. Ha nem hagyom, hogy ön megérintsen, befolyásoljon, megváltoztasson engem, akkor nem jön létre párbeszéd, dialógus.

Ugyanez mondható el a másik személyről. Ha ön nem engedi, hogy megérintsem, befolyásoljam, megváltoztassam önt, akkor ön nem vesz részt a dialógusban.
(G. Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál, 173. o.)

„Sok ember számára a beszéd személyes kommunikáció helyett szokássá, rituálévá válik. Olyan, mintha autót vezetnénk. Beülnek a kocsiba, és egyszerűen elindulnak. Ha valakivel találkoznak, kinyitják a szájukat, és csak beszélnek, nem is gondolva arra a hatásra, amit szavaik saját magukra és a másik emberre gyakorolnak.

Az emberek sokszor „tátogva” beszélnek – a tudat kikapcsol, nem gondolkodik." (176.o.)

A doktornő gondolkodott.
Hannah örülhet, hogy a doktornővel találkozott.

Párbeszéd.
Van tétje?

Hajdú Éva
coach, mediátor
Családi Ügyek
"Újjászületni jobb, mint megszületni."