„Ne élj olyan helyen, ahol nincs orvos.”
Így tanít az egyik vallás egyik szóvivője reggel hat előtt egy rádióadón.
Az életről beszélnek.

Magyarázza tovább:

Úgy is érthetjük, hogy ne éljünk olyan helyen, ahol nem számíthatunk másokra.

Ne tartozzunk olyan közösséghez, ahol nem segítünk egymásnak.

Családi ügyekkel foglalkozom. A családi ügyek kívülről nézve nem azok, mint belülről nézve.
Nagy figyelmességgel, finomsággal tárjuk fel a történésekbeli összefüggéseket.
„Ne élj olyan helyen, ahol nincs orvos.”
Ne éljek olyan emberek kellős közelében, akikre nem számíthatok.
Talán az emberi közösség akkor közös, akkor közösség, amikor számíthatunk egymásra.
Végül is. A férjemmel nem azért élek 24 éve, mert kőgazdag, és neki van a világon a legjobb teste.

Hanem azért, mert számíthatunk egymásra. Jóban. Rosszban. Mit, miket jelent ez a „számíthatunk egymásra”?

Nekünk a férjemmel fontos, hogy akkor számíthatunk leginkább egymásra, amikor Őszintén kimondhatunk mindent tabuk nélkül, és abból lesz Párbeszéd. Őszinte Emberi Beszélgetés. Kapcsolódás. Kapcsolódunk. DE! Ez nem megy akadálytalanul. Vannak ritkán helyzetek, amikor kibőgöm magamat a szobában. De ekkor szoktam rájönni, hogy nem egymást utáljuk, hanem olyan Élet-terhet cipelünk, amibe beledöglünk. Aztán még sem. Mert aztán jön az Őszinte Kapcsolódás. Ez út. És tanulható. És kétszereplős a jelenet. Kettő.
Tehát erre gondolok: bármi kimondható az asszertivitás szabályait betartva. Az egész eleje a Tisztelet.

Szóval...
Szeretetben Kapcsolódni?

Van családja?
Tanul szeretni? Tanul Kapcsolódni?

„Szeretlek, mert szükségem van rád.”
Vagy.
„Szeretlek, mert szeretsz.”
Vagy.

„Szeretlek, mert szeretlek.”

Szeretlek, mert szeretlek, ezért megyek hozzád békülni.
Szeretlek, mert szeretlek, ezért számíthatsz rám abban, hogy...
Jó, hogy csak úgy ülünk együtt. Mert szeretlek, mert szeretlek...

Mennyi mindent akarunk elérni!
Egyik fiatal ismerősöm épp azt a nehéz döntést hozza meg feleségével, hogy
a kisebb vagy nagyobb lakást fogadják el a szülőktől. Nehéz döntés....
És? Tanultok szeretni? Tanultok változni? - kérdem én. Erre nem is gondoltam -mondja ő.

Zimbardo elkezdte kutatni, kik a hősök.
Amúgy az én hőseim azok az emberek, akik eljönnek megbeszélésre,
szembesülnek. Nagyon komoly, nehéz összefüggések adódnak itt össze.

Gyakran megtörténik, hogy ügyfelem végigsírja a megbeszélést. Finoman. Halkan.
Elcsendesedve. Aztán újra folynak. Könnyek.

Aztán hajlandóak szembenézni. És elkezdik megalkotni az új élethelyzetet.
Amikor rádöbbennek. Felismernek. Értenek. Kezdenek érteni...
Zimbardo azt találja, hogy téveszme, hogy rendkívüli emberek lesznek hőssé.
Az derül ki, hogy átlagemberek lesznek hőssé, akik valami rendkívülit tesznek.

Földrengés ráz meg Kínában egy iskolaépületet. Az iskola vasbetonszerkezet.
Sátorszerűen a hatalmas lapok egymásra dőlnek, így egy csomó gyerek túléli a földrengést.
Megindult a keresés. Van egy kisfiú, aki az iskolának egy másik részében volt, ami nem dőlt annyira össze. Megy az osztálya felé, szól a felnőtteknek: Itt, itt van az osztálytermünk, itt vannak az osztálytársaim! Azonnal segítsenek!
A kisfiú elkezdi végül is a mentést szervezni. Az általa mutatott helyen megtalálnak sok gyermeket. Ebből a kisfiúból Kínában nemzeti hős lett. A kisfiú. Aki nem magát félit. Nem sír anyuka mellett, hanem szervezi a mentést, szól, szól a felnőtteknek. A riporterek kérdezgetik: Hogy volt ehhez lelki erőd? Mi indított erre téged?

A kisfiú: Hát mi indított erre engem? Én voltam a hetes. Év elején mondta a tanító néni, hogy a hetesnek az a dolga, azon a héten az a dolga, hogy segítse az osztálytársait.

Nem hiszem, hogy tanítónéni mondta neki, hogy „és Pistike, ha jön egy földrengés, akkor keresd meg a többieket!”

Zimbardo kutatása szerint a hősök nem rendkívüli emberek, pont olyanok, mint mi. Azonban. Ők akkor is cselekszenek, amikor a többség nem. És akkor is törődnek másokkal, amikor a többség csak magára figyel. Tehát így a hős átlagember.

Akkor én ismerek hősöket.
Elnézést, megint a család-példámmal jövök.
Akkor is cselekszem, amikor földrengés van a családomban?
Akkor is törődöm velük, amikor nehéz idők járnak?
Sok embert ismerek a munkámnak hála, akik segítenek a családtagjuknak a bajban.
Pénzzel segítik a felépülését. Autóval hozzák, viszik őket. Ők maguk IS jönnek megbeszélésbe,
hogy megismerjék a helyzetet, hogy ők miben változzanak, hogy segíthessenek családtagjuknak. Mi a saját felelősségük?!
Sok olyan hőst ismerek, akikből nem lett nemzeti hős. Nem baj.
A lényeg. Itt vannak köztünk.
A család hely, ahol törődünk egymással? Akkor is, amikor reng a föld?

„Ne élj olyan helyen, ahol nincs orvos.”
Ne éljek olyan helyen, ahol nem számíthatunk egymásra.
Lehet ez egy alapállás?

Hajdú Éva
Családi Ügyek
abduktív pszichológiai coach
családi mediátor
párkapcsolati coach
life coach
„Újjászületni jobb, mint megszületni.”